„Fársángi víg húmor! csiklándj fel engemet”, jutnak eszünkbe a költő szavai és nyomában a gondolat: ideje folytatni a régebbi magyar filmeket szemléző nosztalgikus hogyvoltok sorát. Az eredeti Kojak sorozat 1973-78 között futott az Egybesült Államokban, és a hetvenes évek végén a cucilista rendszerben jópár részt bemutatott belőle a Magyar Televízió. Columbo után Kojak is elképesztő népszerűségre tett szert a magyar nézők körében, nem kis részben köszönhetően Inke László szinkronhangjának. Emiatt logikus lépés volt, hogy film készüljön a bőrhajú nyomozó budapesti kalandjairól, és 1980-ban be is mutatták mai vizsgálódásunk tárgyát, igazi all-star szereposztásban, még a kisebb szerepeket is az akkor legnépszerűbb színészek játszották. A mozikban egymilliónál is több néző látta a filmet, köztük volt a hogyvoltíró is. Lássuk hát, min szórakoztunk anno!

A Pan Am légitársaság gépe landol Ferihegyen, az utasok kíváncsian készülődnek első találkozásukra a gulyáskommunizmussal. Ahogy sorra lépkednek le a gép ajtajához tolt lépcsőn, egyszer csak ismerős alakot pillantunk meg: tovarisi konyec nyak, kopasz fej, napszemüveg… a férfi ekkor megfordul, és igen, ő az: Theo Kojak hadnagy! A látvány a felcsendülő főcímdallal együtt válik komplex élménnyé.

A nyomozó elindul a kijárat felé, szájában természetesen ott lóg az elmaradhatatlan 120 mm-es barna St. Moritz. A lesben álló újságírók hadával viszont nincs kedve találkozni, ezért pár szót vált egy éppen vámvizsgálatra váró bűvésszel. A mágus kétméteres varázsládáját megpillantva Kojaknek kitűnő ötlete támad: a ládában elhelyezkedő tökpucér asszisztenső helyét elfoglalja és így őt tolják ki az előtérbe. A trükk bejön, a nyomozó elégedett arccal lép ki a ládából és száll be egy várakozó taxiba. (Mondhatnám, hogy minőségi csere, de nem mondom, mert nekem a nő jobban bejön.)

A margitszigeti Thermal Hotelben nagyszabású rendezvényre készülnek: stílusosan rabomobillal érkezett csíkos ruhás fogvatartottak húzzák fel a homlokzatra a méretes táblát, miszerint: Éljen a nemzetközi krimiírók konferenciája! Az egyik erkélyen szőke csinibaba telefonál, és a taxival érkező Kojakot meglátva jelenti: Kojak è arrivato! A terem előtt gyülekező potentátok között sötét napszemüveges csávó mászkál (a megszólalásig hasonlít Láng Vincére), aki feltűnés nélkül rugós kést húz elő a zsebéből és levágja vele az egyik meghívott belépésre jogosító kitűzőjét. A levezető elnök megnyitja a konferenciát és felkéri a magyar származású angol írónőt, tartsa meg vitaindító előadását „A krimi helye a világirodalomban” címmel. A téma rendkívül érdekes, a hölgy éppen ott tart, hogy a krimi műfaját alapvetően lenézik, pedig egy tetszőleges Shakespeare drámában is több a hulla, mint egy átlagos krimiben. Ekkor belép Kojak, helló, Agatha! köszöntéssel üdvözli az írónőt és elnézést kér a késésért. Mindenki tapsol a konferencia díszvendégének, aki, mint azt a levezető elnöktől megtudjuk, a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a KISZ, valamint a Magyar Nők Demokratikus Tanácsa meghívására érkezett hazánkba.

A konferencia után Kojak a főváros számos taxitársasága (a „kockás” Főtaxi és a „csigás” Volántaxi) közül kiválasztja a Volántaxit és elhajtat a XXV. kerületi rendőrkapitányságra. Bekopog Kerekes százados irodájába, a „Hi, captain!” köszönésre a főrendőr elkerekedett szemmel néz fel látogatójára, mit keres itt a híres amerikai kolléga a tévéből? Hát még attól hogy meglepődik, amikor Kojak magyarra vált: Nem ismer meg, százados úr? Fejére teszi a főnök tányérsapkáját és úgy tiszteleg: Bort, búzát, békességet, szeressük a rendőrséget! Kerekes hirtelen megvilágosodik: Kócsag II tizedes, a Rákóczi téri őrsről, hát szerbusz, fiam! Felidézik a régi szép időket, amikor Kócsagnak még sűrű haja volt, mégis ő volt az őrs legnagyobb balfácánja, példa rá az a betörés, amikor fiatal rendőrként tévedésből a betörőnek tartott bakot és a háziakat ütötte le. Ahhoz képest viszont milyen sikeres pályát futott be az Óperenciás tengeren túl, ugyi.

Kojak este visszatér a szállodába, ahol a hallban régi kedves elítéltjével találkozik, Billyvel, akit ő juttatott rács mögé lányok futtatásáért. Billy tisztességesen leülte a rá kirótt büntetést és most már teljesen törvényesen él, jelenleg mint amerikai vőlegény működik itt a vasfüggöny mögött. Meghívja vacsorázni a hadnagyot leendő menyasszonya és annak családja társaságában, egy közeli asztalnál a sötét napszemüveges figyel feszülten.Szalánczynénak, az örömanyának be nem áll a szája, Amerikát dicséri, hogy ott minden mennyire szép és jó, és milyen öröm, hogy nagyobbik lányuk már révbe ért Billy oldalán. Itt van viszont még ez a fiatal, naiv és gátlásos kisebbik leány, most az ő jövendő sorsa nyomja a szülők vállát rettenetes módon. A monológ közben a gátlásos leány az asztal alatt harisnyás lábával egyre merészebben tapogat Kojak golyós fegyvere után, a nyomozó ezt megelégelve egy idő után kijelenti, hogy ő sajnos allergiás a tömjénfüstre, ezért nem tud megjelenni oltár előtt, majd szobájába távozik lepihenni.

Pihenésről azonban egyelőre nincs szó, mert a gátlásos és félénk leány ide is követi, test- és szájbeszédével egyértelműen jelezve, miféle esti testgyakorlás jár a fejében. Kojak hajlandó is lenne lefeküdni, de csak egyedül, és erre biztatja az übergátlásos lányt is. Szemtelen!, tör ki a csajból a méltányos panasz, és dúlt kebellel elrohan. Kojak kikíséri, de mire visszamegy a szobába, ott egy másik nő várja, az általunk korábban már látott szőke cicababa, ez vajon hol jött be? De szép forgalmam van máma, vakarja a fejét Kojak. A szőke nem tud angolul, a kopasz nem tud olaszul, így hát közös nyelvnek marad a magyar. Cicaba édes mamája ugyanis ungherese, ő maga pedig újságíró, aki jól meg… interjúvolná a híres nyomozót. Ilyen lábakkal legfeljebb a Playboynál dolgozhat kegyed, jelenti ki Kojak, a szőke kacarászik és lehívja a bárba, ott majd elmondja, mit akar tőle. Kojak indul a hálóba átöltözni, de még eszébe jut egy kérdés, mint Columbónak, ám mire visszafordul, a csajnak már csak hűlt helyét találja. Egy pillanat alatt eltűnt, ahogy Mrs. Frederic, a 13-as raktár gondnoka szokott, jó lesz vigyázni!

Kojak szép öltönyében beül a bárban az egyik boxba, a pulttól a sötét napszemüveges figyeli feszülten. A konferanszié bejelenti a következő műsorszámot, a csodálatos Dina Ballt, és közli, hogy amelyik boxnál a művésznő befejezi a számát, az ott ülő szerencsés vendéget a vezetőség meghívja egy dupla viszkire. A parkettre kipenderül a szőke cicababa, ezúttal fekete boglyas Rhoda Scott parókában, és erősen erotikus táncszámot kezd lejteni. Láng Vince eközben elhagyja a termet és miközben a pincér az egyik konyhalánnyal csajozik, belecsöppent valamit az italba. A mit sem sejtő pincér készenlétben áll az ajándék viszkivel, és a lány kérésére megengedi, hogy egy kicsit leigyon a ritka italból, úgysem veszik észre alapon. A művésznő természetesen Kojak ölében fejezi be a számot, a pincér már hozza is a jutalomitalt, és így nem veszi észre, hogy a konyhalány összeesik mögötte. (Mögötte a fene, mondaná Matula bácsi.)

A konferanszié köszönti a méltán híres külföldi nyomozót és átnyújtja neki a dupla viszkit jég nélkül, a háttérben Charlie művész úr elégedetlenül csettint. Kojak két kortyra lehúzza a piát, majd rendel még egyet, a művésznő hitetlenkedő csodálkozással kérdezi: Jól érzesz magad? Pillantásával megkeresi Láng Vincét, aki értetlenkedve húzza fel a vállát, fogalma sincs, miért nem hatott a szer. De legalább most már tudjuk, hogy itt valami összeesküvés forog fenn, akármi legyek, ha a szőke nem nemzetközi kémnő (mint Prücsök Az ellopott futárból), a napszemüveges meg bérgyilkos!

Kojak szervezetét nyilván a Rákóczi téri és a manhattani klíma edzette ilyen keményre, sőt a vasembert a másnap reggel már a szálloda medencéjénél találja, ahol ötnyelvű tábla hívja fel a nemzetközi vendégsereg figyelmét: Fürdősapka használata kötelező! A fürdőmester az érdemei elismerése mellett nyugállományba küldött Bástya elvtárs, akivel Kojak hiába próbálja megértetni, hogy az ő golyófejéről ugyan egyetlen hajszál sem veszélyezteti a medence higiéniáját, a szabál az szabál, úszósapka nélkül a medencébe lépni tilos, bérleti díj 50,- Ft. A medencében szembeúszik a szőke kémnő és megdicséri Kojak virágberakásos csinos gumisapkáját. Beszélgetni azonban nem tudnak, mert egy boy jelenik meg a parton telefonnal. Kerekes kapitány keresi Kojaket, hogy elhívja magához délutánra birkagulyás partira, ott lesznek a régi kollégák is, a cím: XXV. kerület, Kisliliom u.17.

A konferencián Kojak az egyik rendőr alezredestől érdeklődik, hogy jut el a fenti címre, de az alesnek fogalma sincs, ezért a közönség segítségét kéri. Őrmester elvtárs, jöjjön csak ide, hívja magához az egyik felszolgálólányt, a háttérben lappangó Láng Vince is közelebb húzódik. Az őrmester kötőjéből előkapja a manuális GPS-t (mindközönségesen noteszt), kicsit lapozgat benne, majd felsorolja, melyik felszíni viszonylatokkal hány megállót kell menni, és aztán balra. Az ales megköszöni és további jó munkát kívánva elküldi az őrmestert, akinek távozó alakját Kojak hosszan stíröli: Hát így öröm dolgozni, hej, ha Fürtöskének is ilyen alakja lenne!

Zuhogó esőben ér a megadott utcához, azonban a bérgyilkos már megelőzte, felmászott egy közeli ház állványzatára, és kabátja alól már húzza is elő az összeszerelhető távcsöves puskát, mint a merénylő A Sakál napja c. klasszikus opuszban. Kojak elveszetten toporog az utcasarkon, hűen követte az őrmester ajánlotta útvonalat, viszont az utcatáblán Keveházy Gottfried neve szerepel. Egy arra járó random fiatal aztán felvilágosítja: jó helyen jár, ez a Kisliliom utca, amit pár évvel korábban átneveztek Keveházyra, aki a Rákóczi szabadságharcban labanc létére átállt a kurucokhoz. De nemrégiben kiderült, hogy Keveházy labanc kém és áruló volt, ezért az utca visszakapta régi nevét, csak az illetékesek még nem cserélték ki a táblát. Még szerencse, hogy a Moszkva térrel ilyen marhaság soha nem fordulhat elő, gondolja Kojak. Bérgyilkosunk eközben sikeresen célbavette a hadnagyot, de ekkor az ideiglenes állvány inogni kezd alatta, majd összedől, Kojak ebből mit sem észlelve elindul a 17.sz. felé.

A birkagulyás remekül sikerült, a régi kollégák vidáman sztorizgatnak, a kikapós Piroska felidézi, amikor Kócsag János tizedes egy alkalommal felhívta magához a lakására. Igen, én csak egy alkalomra gondoltam, de mivel nemzeti ünnep volt, három napig maradtál, vigyorog Kojak. A jó hangulatnak az érkező Gergács alhadnagy vet véget, bonyolultnak tűnő gyilkosság ügyhöz hívja a századost. A gyilkosság az én reszortom, én is jövök, jelenti ki Kojak.

Az áldozat dr. Laczina Ádám, világhírű geofizikus és kőolajkutató, találmányai iránt már több ország érdeklődik. A lakásán fekszik holtan, kezében táviratot szorongat, aminek szövegéből a rendőrök egy szót sem értenek, Szekeres elküldeti a kódfejtőknek. A halottkém szerint a halál hajnali 2 és 4 között állt be, külsérelmi nyomok nincsenek, csak egy karcolás a jobb alkaron, többet majd boncolás után. A prof naptárán zaklatott betűkkel „megölnek! eltesznek láb alól!” beírás, a szekrényből előkerül egy virágmintás otthonka, ez az egyetlen női ruhadarab az agglegény tudós lakásán. A ruhán valami kódszámot vesz észre Kojak, ez csak a Patyolat szám rajta, világosítják fel a többiek, a hadnagy szúrós szemmel visszakérdez: Who the fuck is Patyolat? A tisztítóban aztán kiderül, hogy tévedésből összecserélték a tudós szmokingját és az otthonkát, és a patyolatosok javasolták, hogy a prof tartsa magánál a női ruhát, amíg a sajátja előkerül. A malőrtől persze Laczina roppant dühös lett, mert otthonkában mégsem utazhat el Hágába, ahová meghívták egy konferenciára. Megérkezik a boncolási jelentés, eszerint a halál oka ismeretlen eredetű szívbénulás, és a horzsolás a halott karján rozsdás dróttól származik, Kojak felvillanyozódva veti magát a nyomozásba. A százados meg is lepődik ezen az ügybuzgalmon és kijelenti: Ha itthon maradsz, sosem lesz belőled sorozat.