Ebben a részben is az irodalmi vonalra fekszünk rá, a magyar cím spoileresen el is árulja, kivel/mivel lesz dolgunk, de mi még ne üssük le a labdát, inkább haladjunk a történet szerint. Na szóval: Londonban kezdünk, Jake és Cassandra Prospero után nyomoz (nem azért, de mintha Flynn is pont emiatt vált volna külön a csapattól), majd úgy döntenek, kéne inni egy sört valahol. A közeli klubból pont ekkor lép ki néhány lány és vidáman fotózni kezdik egymást, közben az úttesten a tilosban átmegy egy felhajtott gallérú férfi, akit majdnem elüt egy autó. A sofőr csikorogva fékez és sikerül is időben megállnia, ugyanekkor az egyik fotózkodó lány jó pár métert repül, mintha őt ütötték volna el. Ez varázslat, néz össze a két könyvtáros.

Elérkeztünk a Készhelyzet évadzáró epizódjához, ami hozott némi meglepetést, bár a műsor rutinosabb nézői, valószínűleg sejtették, hogy bizony nem lehet csak úgy büntetlenül röhögni a másikon, előbb-utóbb a műsorvezetőt is be fogják forgatni. És persze így is lett. De ne rohanjunk előre, nézzük mi történt az utolsó adásban.

Nyitó: Buci és az immáron férfivá és Dáviddá érett ex-Papucs a kanapén dumcsizik - szerinted? - szerintem csak beszélgetnek. Az emeletről leszűrődő ütemes hangok azonban nem erre engednek következtetni. Egy nappal korábbról indítunk, a rosszcsontok ismét iszogatnak, ezúttal a szabadságra, kinek kellenek a nők, kinek kell feleség óbégatással ürítik poharaikat, gyerekek, hát így ki fog nektek unokát szülni? Buci TÁNC! felkiáltással megnyitja a magyar filmtörténelem legkínosabb báljelenetét, már csak Straub Dezső hiányzik, és indulhatna az Én táncolnék veled újragondolt forgatása. 

A koppenhágai expressz nagyon felkavarja egy hölgy gyomrát, így a végállomás előtt két kanyarral kénytelen lesz kimenni a mosdóba. Én itt lennék ideges, hogy tuti a vonaton maradok, ami bevisz a depóba és soha a büdös életbe nem keveredek ki onnan, így inkább az első restiben orvosolnám a rosszul létet, de nem rólam szól a sorozat, ugye. A nő kimegy a mosdóba, megmossa az arcát, de az sem segít, mire a kaller leszállítja az utasokat és benyit a klotyóba már vérző orral a wc falának dőlva találják a nőt. A helyi erők megkezdik a nyomozást, de ez az ügy az ICC-ért üvölt, mert a csaj telefonált Dornnak, hogy valami gigafontos dologról szeretne vele beszélni, ami emberek ezreit érint.

Eljutottunk ide, ez bizony a sorozatzáró epizód, három évadot érhetett meg, őszintén szólva kár, mert szívesen néztem volna még őket sokkal-sokkal tovább is. Nagyszerű szereplőgárda, remek történet, pofásan kidolgozott környezet, de úgy tűnik, hogy ennyit szántak a sorozatnak a rajongók nagy bánatára. Akkor folyt. köv. onnan, hogy Lilalány megszerezte a desszertjét kicsi Luke személyében, Alak kiütve hever a nappali padlóján, Stahmában még buzog az élet, könyörög a lánynak, hogy kímélje meg a csecsemő életét, inkább az övét vegye el helyette. Még a rabszolgalétet is vállalja Lilalány mellett, csak a kicsit hagyja életben. Lilalány él az ajánlattal, de attól a gyerek még meg fog halni. Alak közben felébredt, és pont jókor berobog Datak Wolverine és a karom Lilalány fejében köt ki, odaszegezve őt a falhoz. Alak visszakapja Luke-ot, a Tarr család teljes létszámban menekülhet, Lilalány dühöngve veri a falat, mert alig tud kiszabadulni. A kocsiban Alak szép lassan összerakja a sztorit, Andinát ugyan megölte, de ha Stahma nem beszélt volna folyton az omechez, mindenki halott lenne… Stahma csak azt tette, amit minden anya megtett volna a gyerekeiért, mint például Christie is tette anno, Alak itt felhördül, ennyi elég mára a belőle.

Hej de, népfelkelés van a mi utcánkban, vagy legalábbis készülődik, egy erdőszéli táborban parasztok és más közemberek gyülekeznek, vezetőjük egy Emilie nevű fiatal lány a Duron nevű faluból. Isteni sugallatra a gaz spanyolok ellen készül seregével, Fülöp királyt egyenesen az Antikrisztusnak tartja. A lány időnként eszméletét veszti, anyja, Josette szerint ilyenkor szól hozzá az Úr és látja el utasításokkal. Emilie-nek rövid idő alatt több ezer követője támad, pedig akkoriban még nem is volt Facebook, és szavai olyan hatást fejtenek ki, hogy a spanyol származásúak már kezdenek félni. Például Párizsban két spanyolt, akik közül az egyik Perales követ titkára, a csőcselék kirángatott a kocsijából és a nyílt utcán meglincselt. A muskétások felkeresik Emiliet a táborban, hogy beszéljenek vele, de személyi védelmezője, Raymond csak nagy nehezen engedi őket a lány közelébe. Porthos a tűzfegyverek és ágyúk hiányára figyelmezteti Emiliet, hogy akar így Fülöp ellen vonulni, de Emilie szerint a győzelemhez elég, ha Isten velük van. Tisza Jeanne d'Arc feeling, nem? De.

Már 24 napja szenvednek a férfiak, de még ennyi idő alatt sem sikerült stabil élelemforráshoz jutniuk - konstatálom ezt nagyon szomorúan a sarki áfészból megérkezve a tévé elé. Mindegy, ők akarták feszegetni a határaikat, nem én. Most Vic kerül a középpontba, mert egyszerűen megállás nélül pofázik és szitkozódik, hogy szerinte senki sem végez rendes, tisztességes munkát. Az egyik szálkásra sovánkodott operatőr srác összeüt egy gyors csontlevest, a többiek megköszönik, de már a szagától is okádniuk kell. Vic elmegy halászni, kifogja a fél óceánt, visszatér, majd a nagy esti pecsenyézés előtt bejelenti, hogy ő aztán juszt se fog kaját szerezni ennek a lusta társaságnak, mert amíg ő rommá halássza magát, addig mindenki más csak henyél és ez így nagyon nem kóser. Mindenki kummant, hisz ez az igazság. Másnap el is mennek vadászni a népek.

Nincs sok idő Abby halálán lamentálnia Thacknek, akinek egyrészt sok dolga is van a részben, másrészt azt a kevés időt, amit képernyőn tölt, jórészt egy 1894-es, nicaraguai flashbackben teszi – de ebből legalább végre megtudjuk, pontosan hogyan is került egykor John a Knickerbocker kórházba. A közép-amerikai dzsungelben mászkáló Thack megegyezett a nicaraguai katonákkal, hogy kikezeli őket a himlőből, ha ők elengedik az ő bajusztalan mosolyáért a foglyukat, egy bizonyos Captain August Robertsont, akiről a helyiek azt mondják, ő maga terjesztette el a járványt. Thack persze elő is állt a gyógymóddal, Robertson pedig cserébe, hogy megmentette az életét, felajánl egy állást a Knickben az orvosnak. A remek anekdota mellett persze Robertson ügye miatt is fontos volt a visszatekintés, hiszen ellene épp a lánya, Cornelia nyomoz, mert állítólag a hajómágnás New Yorkban sem riadt vissza mindenféle járványok elszabadításától némi üzleti haszon fejében.

Robi éppen Nóra laptopján kutat a Bartha mappában mikor jön Nóra, s Robi lányos zavarában lecsapja a laptopot, de nehezen át áll a helyzetre, hogy majdnem rajtakapták, így azzal üti el Nóra gyanúját, hogy csak örül az érkezésének. El is rohan, lemegy a Rózsába és önzetlenül segít Alíznak behordani az irodába pár cuccot, és megragadja az alkalmat: szembesíti Alízt a ténnyel, hogy tud arról, hogy Alíz lőtte le Zsoltot. Persze nem Nóra mondta el, de véletlenül kint hagyta a papírokat amikbe Robi véletlenül beleolvasott. Ennek ellenére biztosítja Alízt, hogy senkinek nem fogja elmondani a titkát.

Békés családi együttlét Mikaelsonéknál – biztos jele a közeledő apokalipszisnek! Klaus és Elijah a nappaliban olvasgat, miközben Rebekah homlokráncolva jegyzi meg, hogy egy halott csaj fekszik a dohányzóasztalon. A fiúk olyan kimérten udvariasak egymással, hogy tapintani lehet a feszültséget. A hulla békeajándék volt, Elijah nem fogadta el (személyiség-fejlődésnek jobban örülne), Klaus pedig nem hagyta kárba veszni… Hugi durcásan elkezd takarítani a tesók után, Klaus pedig William Blake: A Poison Tree című versét olvassa narrációként – közben több helyre is elkalandozunk New Orleansban. Látjuk Marcelt, aki épp egy hotelbe igyekszik; majd Camit a testvére sírjánál (ezek szerint itt mindenki a LaFayette-be temetkezik), amire vörös festékkel ráírták, hogy „gyilkos”; végül Kieran atyát, aki térrendez a templomban, ahol a vezető emberek is gyülekeznek már. Hayley bébidollban flangál a házban, a pocakja egyre jobban látszik – és Klaus észreveszi, hogy bátyja milyen szemekkel néz a lányra…