Ebben a részben is az irodalmi vonalra fekszünk rá, a magyar cím spoileresen el is árulja, kivel/mivel lesz dolgunk, de mi még ne üssük le a labdát, inkább haladjunk a történet szerint. Na szóval: Londonban kezdünk, Jake és Cassandra Prospero után nyomoz (nem azért, de mintha Flynn is pont emiatt vált volna külön a csapattól), majd úgy döntenek, kéne inni egy sört valahol. A közeli klubból pont ekkor lép ki néhány lány és vidáman fotózni kezdik egymást, közben az úttesten a tilosban átmegy egy felhajtott gallérú férfi, akit majdnem elüt egy autó. A sofőr csikorogva fékez és sikerül is időben megállnia, ugyanekkor az egyik fotózkodó lány jó pár métert repül, mintha őt ütötték volna el. Ez varázslat, néz össze a két könyvtáros.

Az Annexben Jenkins tesz-vesz, amikor észleli, hogy Ezekiel posztolt magáról egy gördeszkázós fotót, és a következő pillanatban a tolvaj már be is gurul a hátsó ajtón. Jenkins figyelmezteti, hogy a könyvtárosok fő ismérve a háttérbe húzódás, nem kell exponálniuk magukat, főleg nem így, ahogy Ezekiel csinálta: odamontírozva magát a gázai szfinx fölé. Pedig ez makk fölső, akarom mondani tök király!, válaszolja Ezekiel. Megérkeznek Cassandráék a londoni baleset hírével, de vajon miért nem küldött értesítést az album?, értetlenkednek a többiek. Az újsághírekből kiderül, hogy a közelben egy srác is hasonlóképpen járt: ő drogos tüneteket produkált, de az orvosi vizsgálat szerint a szervezete tiszta volt. Eve máris kiadja az utasítást, nézzenek utána hasonló eseteknek.

A szálak a közeli szórakozóhelyhez, a Club Effigyhez vezetnek, aminek logója Jenkins szerint mágikus jel, és több fiatal is furcsa balesetet szenvedett a klub közelében, helyszíni nyomozásra fel! Eve kivételével mindenki lelkesedik az ötletért, még Jenkins is, Jake megjegyzi: Pedig maga látszólag nem igazán az a partiarc típus. Jenkins somolyog és utalásszerűen felvázol pár sztorit korábbi életéből, a magam részérő csak pislogok, a könyvtárosok is alig hisznek a fülüknek. Az még hagyján, hogy a legendás Cotton Clubban Earl Snakehips Tuckerrel rázta, viszont amikor azt fejtegeti, hogy pucéran táncolt a CBGB Klubban a Magic Tramps-szel, úgy elkezdek röhögni, hogy kiesik a kezemből a távkapcsoló.

A könyvtárosok és Eve beöltöznek dögös ruciba és így vonulnak az utcán a klub felé, Eve köldökig érő dekoltázsa láttán az állam is leesik és koppanva landol a távkapcsoló mellett. Vonulás közben kis malőr történik: Cass lába kibicsaklik a tűsarkú cipőben és Jake-et magával rántva pár másodpercre elhevernek a járdán. A szigorú kapuőr szelektáltan engedi csak be a népeket, ő dönti el, ki mehet be kiemelt vendégként, szerencsére Eve és Cass bekerül a kiválasztottak közé, a fiúk viszont kint toporoghatnak. A házirend szerint a telefonokat le kell adni a ruhatárban, és képeket is csak a klub saját fotósa készíthet, amiket folyamatosan vetítenek ki a falakra. Ezek közt a lányok kiszúrják a korábbi két áldozat képét.

A fotós a lányok körül is paparazzózik, Cass szívesen beáll neki pózolni, mert róla eddig életében talán ha hat képet készítettek összesen, Eve viszont elhajtja a csávót. No photo, mert valamiért az összes róla készült képen szőke cicababának nézik, és amikor hivatásos katona volt, akkor is gyakran előfordult, hogy magas rangú tisztek és politikusok is csak ezt látták benne és a fenekébe csíptek, ó borzalom!

Az utcáról a fiúk továbbra sem tudnak bejutni, ezért tervet eszelnek ki: Jake eltereli az őr figyelmét, Ezekiel meg beoson. Mi más a legjobb módszer erre, mint az irodalom, Jake vitát provokál az őrrel, az amerikai vagy az angol költők a jelentősebbek? Jake hosszan sorolja az amcsikat E. E. Cummingstól Allen Ginsbergen át William C. Williamsig, amire az őr csak T. S. Eliottal tud visszavágni. Jake vigyorogva közli, hogy Eliot csak később lett angol, ugyanis St. Louisban született, Missouriban. Az elterelés viszont beválik, mert Ezekiel simán belóg az őr háta mögött. A vetített képeket vizsgálgatva Cass rájön, hogy a következő áldozat a lila orrszarvú, mi van? A hekkerek gyöngye Ezekiel azonban okosabb nálam és a neten frissen posztolt képek között kiszúr egy lányt, karján orrszarvú tetoválással, aki a közeli kocsmából töltötte fel a képet magáról.

Ezekiel és Jake siet oda és épp időben érkeznek ahhoz, hogy lássák, amint a lány váratlanul rosszul lesz és eszméletlenül kiterül. Ezek nem drogos, hanem depresszáns tünetek, állapítja meg Ezekiel, sokkolni kell a csajt, de mivel? Itt az asztali lámpa zsinórja, tappancs meg kerül a konyhából két merőkanál formájában. Jake ráteszi a tappancsokat a lány mellkasára, és a beavatkozás sikeres, újra verni kezd a csaj szíve. Jake viszont repül vagy két métert, mert megrázta az áram, doktor House azért ezt jobban csinálta volna. (Gyerekek, ti azért ezt ne próbáljátok ki otthon!)

A klubban Cass hamar kidől, bár alig ivott valamit, Eve az epizód elején látott csávóval kezd beszélgetni, aki a klub tulajának tűnik és élvezi az életet, sex and drugs and rock’n’roll, habzsi-dőzsi, meg ilyenek. A csávó szerint a klubot az idejáró hiú fiatalok tartják el, lám csak, odakint az utcán szelfiznek, idebent meg leginkább a róluk készült, kivetített képeket nézegetik. Eve észreveszi a képeket készítő helyi fotóst és utánarohan, a másik oldalról Jenkins érkezik (ő vajon hogy jutott be?), és együttes erővel elragadják a gépet, hátha köze van a varázslathoz. Jenkins megvizsgálja a fotoapparátot, de semmi gyanúsat nem talál rajta, a fotós szerint memóriakártya nincs is benne, a képek egyenesen a klub szerverére töltődnek fel.

Most akkor mi legyen, Jenkins szerint valami modern vuduzás lehet a háttérben, ahol a képek átvitelében van a rossz hatás lényege. Maga a klub épülete amúgy ismerős Jenkinsnek, ő már járt itt a XIX. században, ezért az Annexbe visszatért Ezekieléket arra utasítja, keressék meg az épület eredeti birtoklevelét. Nem kizárt ugyanis, hogy ugyanazon család tulajdonában van azóta is. Közben a klubtulaj a félig bekómázott Cassandra mellé ül és rövid beszélgetés után bemutatkozik neki: Dorian Gray vagyok.

Az Annexben sikerrel folyik a nyomozás: a régi londoni ingatlannyilvántartásban megtalálják a házat, akkori tulajdonosa Basil Hallward volt. Na és most elő az irodalmi ismeretekkel: Oscar Wilde híres regényében Hallward volt az a festő, aki elkészítette Dorian Gray arcképét. És a mostani hivatalos feljegyzések szerint a klub épületének teljeskörű ügyintézője a DG Trust nevű cég. Minden összeáll tehát és adja magát a következtetés: Dorian továbbra is másokra hárítja át az általa elkövetett bűnöket, hogy így tartsa magát fiatalon, de most már a modern technika segítségével, ez okozza az áldozatoknál a baleseteket, drogozási tüneteket stb. Meg kell találni a regényből ismert portrét és el kell pusztítani, akkor véget ér Dorian pályafutása is. A DG Trustnak van is a közelben egy galériája, a könyvtárosok máris indulnak oda.

Retinaszkennerrel lehet bejutni, ez Ezekielnek természetesen nem okoz gondot, ő már jóval korábban feltöltötte saját retinaképét a központi biztonsági rendszerbe, így kb. 600 galériába van szabad bejárása. A sok eredeti Degas, Tiziano, Rubens stb. kép között végül sikerül megtalálni az eredeti Dorian Gray portrét, gyorsan szétszabdalják, de a várt kedvező változás elmarad, Cassandra is féldrogosan mászkál továbbra is. Akkor kell lennie egy másik portrénak, amire Dorian irodájában rá is bukkannak.

Ez viszont digitális fénykép, Dorian a klubban korábban készült többezer képből állította össze. Örülni azonban nem tudnak a felfedezésnek, mert ekkor Cassandra felsikolt és vérző tenyeréhez kap, az ajtón meg belép Dorian, késsel a kezében, amivel az imént megvágta magát, de a sérülését egyből átvetítette Cassre, a saját sebe pedig egy pillanat alatt begyógyult. Dorian tudja, hogy a behatolók a könyvtárosok, Jenkinst is ismeri, és elárulja, hogy az eredeti festmény már régebben elpusztult, szerinte azt is egy akkori könyvtáros csinálta. Megtámadni Doriant viszont most már nem tudják, mert a digitális portréban benne van Cass fényképe is, így bármilyen neki okozott sérülés Cassra hozna bajt. Dorian diadalmasan elvonul, az őrangyal Eve ezt természetesen nem hagyhatja és utánasiet, de előbb még azt javasolja Ezekielnek, cserélje ki a képeket. Fogalmam sincs, mire gondolhat, szerencsére Ezekiel igen és máris hozzálát.

Dorian felmegy a tetőre és kiül a párkány szélére, a háttérben a Szt. Pál katedrális szépen kivilágított kupolájával, itt éri utol Eve. Mivel a digitális portréban Eve-ről készült fénykép is van, Dorian biztonságban érzi magát, az őrangyal úgysem meri bántani, mert akkor magának okozna sérülést. Ám akármennyire is okos, a könyvtáros gógyival nem számolt. Megjelenik ugyanis Jenkins, kezében a digitális képkerettel és rövid erkölcsi prédikációt tart Doriannak, aki csak röhög ezen. De nem sokáig, mert amikor Jenkins megfordítja a keretet látjuk, hogy Dorian portréképe helyett Eve-é van rajta, amit a Dorianról sokszorosított képek ezreiből rakott össze Ezekiel, ez volt hát a kicseréléses művelet! Eve a következő pillanatban leveti magát a tetőről, de nem ő hal meg, hanem Dorian oszlik szét a semmibe. Ez amúgy rémes terv volt!, kiabál fel az udvarról Eve Jenkinsnek.

Probléma tehát megoldva, sőt még azt is megfejtik, miért nem küldött az album jelzést ezekről az esetekről: azért, mert csak a friss eseményeket jelzi, Dorian viszont már több mint száz éve működött folyamatosan. Halálával Cassandráról is elmúlik a kómás állapot, bár rettentő másnaposság gyötri, aléltan fekszik az Annexben és időnként kirohan a vécére rókavadászatra. Eve köszönetet mond a többieknek, amiért megmentették, mert ez ugyebár az ő dolga lett volna. Ezekiel szerint a könyvtárosok feláldozhatóak, nem tartozik nekik köszönettel. Jenkins még hozzáfűzi, hogy a küszöbön álló harcban mindenkire szükség lesz, így Eve-re is.