Nincs sok idő Abby halálán lamentálnia Thacknek, akinek egyrészt sok dolga is van a részben, másrészt azt a kevés időt, amit képernyőn tölt, jórészt egy 1894-es, nicaraguai flashbackben teszi – de ebből legalább végre megtudjuk, pontosan hogyan is került egykor John a Knickerbocker kórházba. A közép-amerikai dzsungelben mászkáló Thack megegyezett a nicaraguai katonákkal, hogy kikezeli őket a himlőből, ha ők elengedik az ő bajusztalan mosolyáért a foglyukat, egy bizonyos Captain August Robertsont, akiről a helyiek azt mondják, ő maga terjesztette el a járványt. Thack persze elő is állt a gyógymóddal, Robertson pedig cserébe, hogy megmentette az életét, felajánl egy állást a Knickben az orvosnak. A remek anekdota mellett persze Robertson ügye miatt is fontos volt a visszatekintés, hiszen ellene épp a lánya, Cornelia nyomoz, mert állítólag a hajómágnás New Yorkban sem riadt vissza mindenféle járványok elszabadításától némi üzleti haszon fejében.
A jelenben persze Thack borzasztó depresszióba került Abby elvesztése miatt, annyira, hogy még a kettéválasztott ikrektől, Zoyától és Nikától sem búcsúzik el, mielőtt azok elhagynák a kórházat a remek műtét után. A lányokat egy missouri család fogadja be, de ezelőtt még látjuk, ahogy megteszik első, bizonytalan lépéseiket egymás nélkül. Thack helyzetét nézve viszont nem sok jó dolog lesz: az elmúlt időszakban egyre erősödő hasfájása odáig fajul, hogy összeesik az utcán, ezután pedig Algie és Bertie nem máshoz viszik kivizsgálásra, mint magához Dr. Levi Zinberghez, aki meg is állapítja, hogy isémiás bélbetegsége van – lényegében darabokra kezdenek szakadni a belei a folyamatos kokainhasználattól. Ezzel maga Thack és Algie is tisztában vannak, de előbbi elutasítja az azonnali műtétet, inkább alternatív kezelést keresne, hiába mondja mindhárom kollégája, hogy amit keres, az nem létezik. De hogy a folytatásban mi lesz vele, azt nem tudjuk, sok új dolog ugyanis nem derül ki róla a rész során.
Merthogy máshol bőven zajlanak az események. Edwards a múlt heti felfedezés után, miszerint Gallinger a privát óráiban gyerekeket sterilizál a bolondok házában, már nem az őt elutasító Thacknél, hanem egyből az orvosi kamaránál próbálkozik. Szerencsétlenségére Algie továbbra is egy fekete orvos, Gallinger pedig egy fehér, így a tárgyaláson döntő orvosok mind utóbbi mellé állnak, sőt, még közlik is, hogy Algie vádja inkább csak amolyan handabanda, a tanács elnöke pedig hozzáteszi, hogy a fajnemesítési elv igenis valós tudomány, támogatni kéne, és még a Columbia Egyetem orvosi karán is tanítják. Algie-nak persze hamar elege lesz ebből, és a tárgyalón kívül ökölharcban próbálja meg lerendezni Everettet. Érthető persze, hiszen nincs fix helye az új Knickben, megalázták a kamara előtt, a D.W. Garroson Carron elvégzett műtétjét is Gallinger szabotálta, most pedig, amikor elégtételt venne, az arcába vágja, hogy intellektuális párbeszéd helyett csak az erőszaknál köt ki, majd egyenesen egy állatnak titulálja. Algie nem nyerhet, a vereség viszont duplán fájó, mert egyet sem tud bemosni Everettnek, mielőtt az kis híján péppé verné – különös figyelmet fordítva az amúgy is sérült szemére.
Amikor Everett hazaér, gyorsan kiderül, hogy mennyire jól választott magának új párt Eleanor testvérében, Dorothyban: a tárgyaláson aratott győzelmét ünnepelve vad szexbe kezdenek az étkező padlóján, miközben Everett azt üvöltözi, hogy „Megfékeztem az istenverte bestiát!”, amire Dorothy csak annyit kérdez, hogy „Ugye a szemére mentél?” Ezek után lehet, hogy Dr. Edwards az évadzáróra már félvak is lesz. Vannak viszont, akik még ennél is rosszabbul járnak a rész végére. Az egyikük nem más, mint a tesztelendő A.D. Elkins, aki ugye a múltkor lebénult egy bordélyban kapott sztrók után. Amikor elmegy őt meglátogatni Lucy, már tudjuk, hogy nem pusztán a gyermeki törődés vezette apja mellé: halálos injekcióval fog vele végezni, de csak azután, hogy mindent, de mindent elmond neki, mert még ha nem is tud mozdulni, hallani azért minden hall. Lucy a verést, amit gyerekként kapott, ahhoz hasonlítja, amikor apja az öreg, makacs öszvérüket, Moon Flowert verte (innen a rész címe). Lucy bosszúja viszont csak a kezdeténél jár: a láthatóan zokogó apja fülébe suttogja, hogy nem tűri el többet, hogy a hozzá hasonló emberek megalázzák, majd a lehető legnagyobb kínt okozza neki, és részletesen beszámol a Thackkel folytatott viszonyának minden egyes apró kis részletéről. „Te meg kezet fogtál azzal a kézzel, aminek könyörögtem, hogy annyiszor hatoljon belém” – suttogja Lucy, aki az Arany Lótusz csodás rituáléjáról is beszámol, majd beadja a halálos injekciót az örök kárhozatra küldött apjának.
A rész másik áldozata maga Captain Robertson, aki szintén gyermekei által veszik oda. Cornelia és Henry úgy döntenek, hogy végre kérdőre vonják apjukat a kikötőben zajló események miatt, minderre pedig az új Knickben, este kerítenek sort. Neely oda is ér, Henry viszont, nem tudjuk miért, nincs ott. Ennek ellenére Cornelia belevág, és mindent apja fejére olvas, aki elhűlve hallgatja a vádakat, és mindent tagad. Megvédeni magát viszont már nincs ideje, a földszintről ugyanis hatalmas füst, és még nagyobb lángok kezdenek felcsapni. Cornelia még kijut valahogy, August viszont csak a lángokba tud ugrani egy emeleti ablakból. Ezt Neely már testvére, Henry karjaiban figyeli, válaszokat viszont nem kapunk.
A Knick felgyújtása viszont nem egyértelmű helyzet. Talán Robertson lelkiismerete szólalt meg? Vagy a csodás zsarolási ügybe került Herman Barrow gyújtotta fel, akit felesége, Effie zsarol az építkezés körül elsikkasztott pénzekkel, arra kérve, hogy szebb házat vegyen neki, élete végéig tartsa el, és a továbbiakban szerzett pénzekből is adjon neki, ne is keveset. Herman erre persze leveri az ex-feleség lelkesedését, és csak öt évig állja a cechet, de Effie még így is jól jár. És persze ott van még Henry, aki nagyon furcsán késett el a nagy szembesítésről. Ami viszont biztos: Tom Cleary és Harriet nővér még mindig rosszban vannak a legutóbbi csókkísérlet után, de legalább az állatbélből készített óvszer-bizniszük beindulni látszik.
Facebook kommentek