Egy teljesen átlagos napon, Pekingben kezdünk. Turisták tömege a Tiltott Városban, közöttük egy fiatal, nagyjából 18 év körüli Béke-követ srác osztogatja a szórólapokat. Egy váratlan pillanatban a srác arca püffedni kezd és minden testnyílásából folyni kezd a vére, majd összeesik. Mindeközben a New York-i anyahajón egy fiatal nőn kísérleteznek, hangos sikolyai közepette Anna örül az újabb különleges génállománynak, amivel a fajukat erősíthetik. Az utolsó felköltözők egy napon belül érkeznek, az utolsó adagokat belőlük fogják kinyerni. Az ellenállás már nincsen a képben, végre minden a tervek szerint haladhat tovább. A nőből kinyert plazmát egy gén-turmixgéphez viszik, ami beintegrálja az újabb adagot.

No kérem, célegyenesbe vagy célgörbébe értünk: még másfél óra tömör gyönyörben lehet részünk, aztán számolhatjuk vissza a napokat a negyedik évad kezdetéig. De hogy ne maradjunk le a kilencven perc legapróbb részletéről se, kezdve Patmore blúzától egészen Rózsika által elszopogatott Peppermintig bezárólag, két részletben kapjátok meg a karácsonyi epizódot! Amit nem is ennek kellene hívni, hiszen hol van már a tavalyi hó? Az évad végén az ünnepi kavargó hópelyhes lánykérés helyett a Crowley család tradicionális skót-felföldi kiruccanását követhetjük nyomon pár hónappal az eddig történtek után.

Elhagyott vitorlással nyitunk, a Maria da Gloria nevű szkúner legénység nélkül áll lehorgonyozva valahol az Atlanti-óceánon, a Charlotte Rhodes óvatosan közelít hozzá, mi történhetett vele? James két matrózzal átevez, hogy szétnézzen a fedélzeten, de nem sok mindent talál. A rakománya cukor, ami már teljesen szétázott, James a tengerbe is dobatja az egészet és úgy dönt, bevontatja a hajót a legközelebbi ír kikötőbe és felnyalja az érte járó jutalékot a biztosítótól. Mondjuk, nem ártana sietni, mert a saját rakománya gyorsan romló ananász, Baines óvatosan ellenkezni is próbál gazdája döntésével, de Onedin szerint az a pár nap késés nem fog megártani az ananásznak.

Regina legutóbbi kirohanása előtt még reménykedtem, hogy Diát valami unokatestvérrel, vagy még közelebbi rokonnal kapja majd rajta a kapualjban, ehhez képest a jó barátnő duma olyan volt, mintha egy vödör jeges vízzel nyomnának nyakon. Lallerünk továbbra is a szétszakadó család szenvedő alanya, az erkölcsi mondanivalónak pedig egy fél vöröshagymával adott nyomatékot, de hiába: így is szétszakadni látszik a lakóközösség, és már semmi sem lesz olyan, mint régen. Még szerencse, hogy a görények nem döglöttek meg, különben egyből Dunának ment volna bánatában. A jelek szerint viszont valami lóg a levegőben, úgyhogy lássuk, mi a mai termés.

Szép egyetemi épületet látunk, ahol épp egy professzor (nevezzük nevén, hisz ő lesz a főszereplőnk: Dr. Daniel Pierce) tart előadást a valóságról. Stílusos, humoros előadó, kérdezve vezeti el a diákjait a mondanivalójához. Rögtön elő is jön a hallucináció fogalma, ezt jegyezzük meg, lesz még dolgunk vele később is. A doki szerint a valóság a fantáziánk egy szegmense, ugyanis a neurokémiai impulzusok álmunkban, fantáziánkban nem különböztethetőek meg azoktól, amik az élmények valós megtapasztalásakor keletkeznek. Fel is teszi a kérdést: vajon honnan tudjuk, hogy mi valódi, és mi nem?

Előadás után a prof az asszisztensével (Max Lewickinek hívják) gyalogol, a fiú folyamatosan sorolja, milyen teendői lesznek a nap folyamán, közben szendviccsel is tukmálgatja – mire a doki figyelmezteti, hogy attól, hogy házvezetésért cserébe nála lakhat, Lewicki még nem az anyja. A prof bogara az állandó rejtvényfejtés, ezekkel is az asszisztense látja el. A dokit megszólítja egy diákja, az előadásán már mellesleg felfigyelhettünk rá, kidomborodó adottságai miatt. A leányka kávézni szeretne a jó doktorral, az viszont már rögtön két gondolattal előbb jár: eszében sincs kávézni a lánnyal, mert az úgyis szexet jelentene, amiért viszont őt kirúghatják, úgyhogy sajnálattal és tisztelettel, de visszautasítja. A három fiatal (Lewicki, a dúskeblű lány és a jelentéktelen barátnője) összenéznek, láthatóan furcsállják a professzor eszmefuttatását.

Az utóbbi időben vagy a szerkesztők nyúltak drogokhoz, vagy pedig csak beröffentették a stúdió randomgenerátorát, mert ami történt a házban, arra nincsenenek szavak. A kavarás-kamatyolás-kibaszás hálózata már kibogozhatatlan, és a nyugalom tengeréhez a mai rész se fog közelebb vinni. Pedig a hétvégére igazán megérdemelnének a nézők egy kis értelmet, de nem, a készítők elengedték a szörnyet, és már nem tudják kontrollálni, felülnek a hátára és onnan szórják a nép közé az áldást. Ez a nap is faszán indul, Karvaly csőrözik Tudjukkivel, de őt jobban érdekli, hogy Rita mennyire jól aludt, ez a Kristóf egy örök romantikus marad! Ritát ennyivel nem lehet levenni a lábáról, kaját vadász a konyhában, ahol már mindenki ébren van, mindenki a nagy reggeli konfrontációra készül, de a szövegírók is álmosak még, pedig Lófej már majdnem lebuktatja az ördögi tervet, Rita simán hárít egy „olyan cuki volt, hogy megvédett, mit csinálhattam volna, rakjam az utcára?” és a londoni picsastílussal. Viszont Rita is beleragad a légycsapdába, ő is a pasijának hívja Kristófot, de ha megint sírás lesz a vége, jelentkezem szerkesztőnek az RTL-hez.

Tehát kissé megint lemaradtunk, és mindenki azt hiszi, hogy feladtam, de nem, itt vagyok megint. Barátok közt sose unalmas az élet, ez abból is látszik, hogy Zsoltból egy vadállat lett, aki napi szinten elagyabugyálja Zsófit, Gizike rúd helyett Laci farkán pörög, Balázs továbbra is egy idegesítő sznob seggfej, Nóra költözik, és e rengeteg esemény forgatagában csak egyetlen dolog érdekel igazán: ez az Enikő mi a tehéntúrót keres még mindig ebben a sorozatban, mikor nála még az új Linda is jobb színész, pedig…

Még tart a háború, senki meg se szólal, de pláne nem beszél a másik nem műanyaggal kibélelt képviselőihez. A lelki gyászt megszakítva a faszik elmennek minigolfozni, meg majd el is hisszük, hogy ők akarták ezt a kis kiruccanást, merugye lerí róluk, hogy imádják ezt a „sportot” a szénné szolizott Tiger Woodsok. Mindegy is, mert máris este van. A főnökasszöny csörög telón, hogy meló van, mindenkinek, fiúk lányok vegyesen, azaz a kínos pillanatok előre vannak borítékolva, mint Daniel Day Lewis Oscar díjai.

A mai részben Widmore csomagjával, Desmonddal foglalkozunk. A szigeten egy orvosi szobában Zoe ébresztgeti őt, három napig volt kába, ideje magához térni. Desmond utolsó emléke egy kórház, Pennyt is hiányolja, de a nagyfőnök, az após végre közbeszól. Nem fog Pennyvel találkozni, mert ő nincsen jelen. Após nagyon sajnálja, de kénytelen volt az emberrabláshoz folyamodni, másképp Des nem jött volna vele vissza. Vissza a szigetre, régi szenvedéseinek helyszínére. Ez Desnél vészes arcizomrángásokat okoz, majd az infúziós állvánnyal ütlegelni kezdi Widmore-t. Az öreg fogdmegjei azonnal leszedik Dest, nem akart ő ide visszajönni. Widmore el, Yin Zoéval kint várakozik, ő sem érti, hogy mit keres itt a férfi. Widmore egy áramfejlesztőhöz küldi Yint Zoéval, ő Desmonddal marad a tesztekig. Zoe zavart, a tesztekkel egy napot még várniuk kellene, de a nagyfőnök változtatott.

Új francia-angol krimi, sok-sok kortárs sorozat-beütéssel és egy öregen is zseniális Jean Renoval. Sorozat és évadnyitó hogyvolt, némi szájhúzogatással, sok képpel és rengeteg randa francia nővel....

Indulásként 40-50-es fehér férfi, talpig mezítláb, kigombolt fehér ingben veri hangszerét. Mézesmázos, amikor a szolgálóasszony megzavarja gyakorlásában. A következő pillanatban ugyanez férfi már az utcán fekszik, a szép fehér ingjén vérfolt.

Sőt, már helyszínelnek is. A képsorok ismerősek, lezárt utca, fényképező zsaruk, bámészkodó öregasszonyok.