Gyorsan, ma sok a dolog, a mai Baltás cím: A dilettantizmus mindenhová benyalja magát. Hát igen, kemény szavak ezek Róllandtól, ha értik, mire célzom. Célzok. Na, haladjunk. Frenetikus hírem van, őszintén remélem, hogy ma legalább egy szalagcímet is megérdemel valahol, először játhattunk színészi játékot a Marslakók c. sorozatban - leszámítva Kálloy M.P. két jelenetét, de az olyan régen volt, hogy igaz sem volt - Ottó zseniálisan játszotte el a matarészeget, bravó! Hát ezt most muszáj volt. Muszáj volt inni. Hű, a bevásárlás, hát az elmaradt. Erzsike kiakad, azon is, hogy Ottó részeg, azon még jobban, hogy elitta az utolsó tízezrest, hiába keres Ottó kétségbeesetten némi aprót, hogy Hédinek legyen mit ennie, az asszony már hozza is a paplant meg a párnát, legközelebb a lakást fogja elinni a fejük felől! Ottónak lenni szar lesz reggel is, Titi viszont ágyba kapja a reggelit és némi alliterációt is a neszkávéhoz, a bélférges, bágyadt belga balfék, ha nem jelent volna meg minden randijukon, hogy rémülten raccsolva reklamáljon, Fater akkor is szerelmes lenne belé. Fülig. Apropó, fül, javasolnék Faternak egy erősebb sminket, mert a fül előtt szolídan csordogáló verejtékpatak férfiaknál kizárólag egyetlen - na jó, két - esetben megengedhető, szénahordáskor, gatyarohasztó melegben, és a disznóól ganézásakor, szintén nyár közepén, a lemenő nap fényében, legalábbis én a nagypapámon ekkor láttam ilyet és az úgy rendben is volt.
Ottóéknál áll a bál, Erzsike pakol, Hédi ne dobálózzon, ő is pakoljon, mindent. Azt is. Ottó motyog valamit a kényszerhelyzetekről, falra hányt borsó, be is tántorog a Félkézbe, kutyaharapást szőrivel alapon kávézik, némi rummal, Titi rémüldözik, mitől zöld. És a kávéban mi van, megőrült?! Nem őrült meg, az van, hogy elmentek. Pedig kis hazánk nagy rockerével muszáj volt inni, legalább Titi higgye el, hogy különlegesen rohadt helyzet volt. És nem, nem válik! Annyira nem, hogy még az asztalra is csap, ököllel. Hédi nem fogja szarban hagyni, mert szereti. Így, ahogy van.