Az első két elődöntő után Itt A Nagy Éjszaka (ahogy azt az idei máltai delikvens is süvölti a versenydalában: diszizdönájt), a minket kínzó egyik kérdés, hogy mire jut a Compact Disco, a másik meg, hogy tényleg a mezítlábas-koránkelős svéd Loreen viszi-e el a prímet. Minthogy a hogyvolt nem tud olyan hamar megjelenni, hogy ne tudja már mindenki a válaszokat mindenre, röviden megnézzük a döntőben először felbukkanó országok produkcióját, aztán átfutunk a szavazáson. Annál is inkább hanyagoljuk az elődöntőkben már megismert előadásokat, mert Gundel Takács Gábor is betűre ugyanazt a kísérőszöveget olvassa fel hozzájuk, mint korábban, úgyhogy én sem töröm itt magam, hogy újat mondjak róluk. Senki nem zakózott el a színpadon, legyen elég ennyi.

Itt a második elődöntő, a három házigazda még mindig nem tette túl magát azon, hogy egyikük sem beszél franciául, továbbra is lelkendeznek egymás mondataiért, egészen addig, amíg bele nem csapnak a mára rendelt fellépők. (A második elődöntő fotóit nem rakták fel Eurovízióék, úgyhogy többnyire a jelmezes főpróba képei láthatók alant.)

Ahhoz képest, hogy Budapesten a népakarat megtestesítői az utóbbi években bürokratikus kifogásokkal próbálják megakadályozni a büszkeségnapi felvonulást, Magyarországon tavaly óta érezhetően központilag hájpolják a szubkultúra másik népünnepélyét, az eurovíziós giccs- és meghökkentésparádét. Idén ezt egész Európa Bakuban teszi, ami földrajzilag pont annyira tartozik az öreg kontinenshez, mint a szintén nem újonc eurovíziós résztvevő Izrael.