Az AXN-nek van egy oyan Cég-forgatókönyve, amit a készítők írtak alá, és vannak annyira jó arcok, hogy ezt odaadják egy szerencsés olvasónak, aki helyesen válaszol két, a sorozathoz kapcsolódó két kérdésre. A megfejtéseket május 27. reggel 8:13-ig tessen elküldeni a hogyvolt kukac gmail pont com címre, a tárgy A CÉG legyen, hogy egyszerűbb kegyen a szűrés.

A két kérdés:

1. Hol nyitott ügyvédi irodát Mitch McDeere?
a.Chicago
b.Washington D.C.
c.New York

2.Hány évet töltött Mitch McDeere a szövetségi tanúvédelmi programban?
a. 10
b. 25
c. 2

És a zsákmány:

Újra kis gumicsont, az epizód elején összefoglaló. Beszélgetések, rohangálás, ilyesmi. Aztán, ahogy már megszoktuk, jön az Epizód Elejei Rohanás. Mitch menekül, persze. De nem ma! Ma csak a bátyjához – ugye, a bátyja, nem az öccse? – meg a titkárnőjéhez fut. Ja, meg a feleségéhez. Egy kedves öreg hajónál találkoznak a kikötőben.

Itt újabb gumicsontrágás, Mitch az előző részek jelenidejű, értsd üldözéses felét meséli – az amúgy epizódnyi közjátékok, a tárgyalásos esetek kimaradnak. Kisakkozzák, hogy már normális az ügymenet, hiszen üldözők sehol, biztos elakadtak a táskán. De mivel simanyelvű Andrew kapcsolatban volt az öngyilkos kis szörnyűségtevővel, Mitch azért ennek tiszteletére futna még egy kört. Na erre fog ráfaragni.

A pilot utáni következő gondos: felidézik, hogysmint történtek a dolgok. Ezt ha láttátok, tudjátok, ha nem, olvassatok, részemről most kihagynám.

Mitchtől az erkélyajtóban váltunk el, az izgalmunk érdekében tágra nyílt szemekkel láttuk utoljára. A film készítői nagyon nem erőltették meg magukat, ugyanazzal nyitnak, mint a pilotban: üldözés, Mitch menekül. Kezd ez olyan lenni, mint a promenád az Egy kiállítás képeiben. Nem lehet tudni, ki elől szökik, de Indiana Jones-osra vették a figurát, ugrik, zuhan, fut, rohan, zihál. Csak most több a vertikális akció, mint a horizontális.

Az üldözők elégedetten konstatálták az örömöt az ürömben: a kis szörnyűségtevő az aszfalton pihen, Mitch meg a szobában hagyta a táskáját. Biztos baromi fontos lehetett, hősünk le is fagyott, mikor már érezte, sikerült meglépnie. Csak hogy érezzük, nem ám öncélú szaladgálást látunk, nagy itt a tét, kérem. Zene csúcsponton, nagydob, főcím.
Újra az értetlenség sötétjébe taszítottak minket, újra flashback világítana meg töredékeket: öt héttel korábban járunk. Mitch simanyelvű – milyen legyen egy jogász – Andrew-val küzd az egyenjogért. Úgy tűnik, szót értenek. És Mitch leszögezi, hogy nem tárgyal olyanokkal, akiken 5 rugónál drágább öltöny van. Poén: simanyelvű leveszi és a földre dobja a zakóját. Nem nevettem.

Zihál. Nem tudjuk, kicsoda. Kép sötét. Kép megjön, valaki menekül. Zaklatott zene, zongora, vastaghúros, jazzkamara zenekarrá nő, izgága dobbal. Öltönyös, jól szabott, jól fésült, bár épp kissé zilált. Naná, mit várjak egy menekülő embertől?

Mindenesetre a környezet megnyugtatóan konszolidált, valami Nagyon Fontos Emberek (gyengébbek kedvéért VIP) gyűjtőmedencéje, nagy valószínűséggel Washington a fallosszal, neoklasszikus timpanonnal (igazság, jog), kupolával-oszlopsorral, (hatalom-kormányzat) nyírt gyepes parkkal, ápolt, lezser, de mégis guszta turistákkal, akiket bizony ez, a törvényhozó atyák (és kisebb létszámban a szépen sminkelt karvalyok, azaz az anyák) mindennapos törődésének helye érdekel (ilyen van?!), szóval azért locsogok, mert úgy izgi, ha az üldözés jó hosszú, és nem értünk semmit.