Tony lakásán kezdünk, Sarah könyörög, hogy hadd rendezzen bulit ma este a barátnőivel otthon, kisebb alkudozás után Tony belemegy, sőt még hoz majd nekik pizzát meg kölcsönöz filmet is nekik. Váltunk Abbyre, aki marékszám veszi be a gyógyszereket, gondolom másnapos megint. A háttérben halljuk, hogy Luka öccse magyarázza, hogy Abby sokat dolgozott, biztos fáradt. Aztán mikor Abby kimegy a fürdőből, Nico magyarázkodik neki, hogy bocs hogy lefoglalja Lukát ennyire és megkéri hogy beszélgessenek valamikor egy nagyot, mert meg szeretné ismerni őt, mert az a nő nagyon lehet, aki Lukát ilyen boldoggá teszi. Abby zavarba jön és elhúz dolgozni.

A kórházban mindenki a nagyfőnököt várja, fejetlenség van, Sam undok, Morris ideges, senki se tudja hova kapjon. Jön a nagyfőnök és közli, hogy Moretti nem tér vissza az osztályra. Felállítanak egy bizottságot, akik majd kiválasztják az utódját. A szőke dokinő azonban közbeszól, hogy most azonnal kell valakit kinevezni, mert így káoszba fullad a sürgősségi. A nagyfőnök erre kijelöli az ideiglenes vezetőt, aki nem más, mint a szőke dokinő. Mindenki, Pratt is, Prattre gondolt, de nem, úgyhogy most leesett állal állnak és néznek.

Buffy és Giles a temetőben van, és nem vadásznak, hanem a főiskolai felvételi tesztre gyakorolnak. Jó persze, ha már arra jár egy élőhalott, muszáj egy kicsit vadászni is, ami még mindig könnyebb Buffy számára, mint a teszt. Mivel éjszaka van, a sötét erők sem alszanak, sőt a polgármester és a vámpír szárnysegédje nagyon is éber, és valami rosszban sántikálnak. A polgármester egyik szekrénye ugyanis különféle rituális kellékeket tartalmaz, és ez nem biztos, hogy egy irodában szükséges. Másnap a csapat fő témája a vizsgák és a tesztek, de mikor az ebédlőbe érnek, az igazgatóval és sok-sok csokival találják szemben magukat.

A csokikat el kell adni, hogy a zenekarnak gyűjtsenek. Buffy is visz haza pár kilót, aminek egyik felét a kedves mamára sózza rá - akinél tesz egy erőtlen kísérletet, hogy autót kaphasson - a másik felét pedig Giles-ra, akivel kicsit gyakorol a könyvtárban, majd lelép, mondván anyuci várja otthon. Persze nem haza megy, hanem kedvenc vámpírját látogatja meg, aki már egyre jobb színben van, de még nem az igazi. Buffy hozott egy kis sötétvörös elemózsiát a vámpírnak, Angel pedig Scott felől érdeklődik, aki már nem a vadász pasija.

Némi könnyed kávézgatás után helyszíneléssel nyitunk egy képregényboltban, ahol Dexter szuperhős-figurákról gyűjti be a vérmintát. Közben arról elmélkedik, hogy sosem volt oda ezért a híró-dologért, újabban viszont úgy tűnik, egyre jobban hasonlít rájuk: tragikus kezdet, titkos személyazonosság, félig ember-félig mutáns, no meg még ősellensége is van, ugye, Doakes? Aztán megakad a tekintete egy Sötét Védelmező feliratú plakáton, amelyről a meggyilkolt boltvezető haverja elmondja, hogy a boltos képregény-ötlete, amit a Mészáros ihletett, de hát sajnos már nem válthat valósággá. Ó, dehogynem – mosolyodik el Dexter, és ízlelgeti a név hangzását.

Álmában aztán be is öltözik, és ripsz-ropsz megmenti az anyját a láncfűrészes gyilkosoktól. Mindezt természetesen Lejla vállán bóbiskolva, a terápiás ülés közepén. Mégis, miről álmodtál? – kérdezi Lejla. – Anyámról. – Ödipusz-komplexus, ez sok mindent megmagyaráz. És mit csináltál a drága mamával? – Megmentettem, mert gyerekkoromban láttam, ahogy meggyilkolták. Lejla erre nyel kettőt, aztán azt mondja, okés, ezt most beszéljük meg, Dexter pedig a saját legnagyobb meglepődésére mesélni kezd a dologról. Három férfi volt ott, és… – És mi történt velük? – Nem tudom. – Le kéne zárnod ezt, Dexter, akkor jobban leszel. Meg kéne keresned őket, vagy ha meghaltak, ráhugyozni a sírjukra, vagy valami, de csak akkor leszel jobban! Biztosan emiatt vagy függő! Dexter arcán pedig látjuk, hogy tényleg, és nem is érti, miért nem jött rá erre magától.

Nagyon gyorsan eljött ez a pillanat, itt a vége a sztrájk által rövidre szabott 4. évadnak, ez az évadzáró első fele, ami a -következő résszel egységet alkotva- a sorozat legerősebb fináléja volt. Tessék nagyon erősen kapaszkodni a karosszékbe, továbbá javasolnék némi szíverősítőt is kikészíteni, mert agyeldobatós pillanatok sokasága vár ránk. Már a kezdés sem rossz: House egy sztríptízbárban ül, és csak bámul ki a fejéből, pedig egy táncosnő különböző testrészeket villant neki, de őt ez nem is érdekelhetné kevésbé, láthatóan valahol egészen máshol jár. Mi folyik itt? Greget nem olyannak ismertük meg, aki teljesen érdektelen tud maradni az ilyesmi iránt. Helyzet az, hogy hősünknek kiesett kb. négy óra, halvány segédfogalma nincs arról, mi mindent csinált, mióta a munkaidő végeztével elhagyta a kórházat. Sztriptíztáncosnő rendkívül segítőkésznek mutatkozik, House kérésére felsorol 5 random állatnevet a memóriateszthez (persze csupa olyat, amikhez valamilyen szexuális asszociáció köthető), de House csak kettőt tud felidézni, ráadásul vérzik a feje. Mi a fene történt vele?

A kép lassan tisztulni kezd, miután House kilép az utcára, és azonnal egy buszbaleset helyszínén találja magát, ahol javában folyik a mentés. Az már beugrott neki, hogy ő is ott ült azon a buszon, amelynek az oldala jelenleg pontos derékszöget zár be az úttesttel, és az is, hogy a buszon látott valakit, aki haldoklik. És ennyi, nem több. Ki a beteg, mi baja van, mit látott House, miért biztos benne, hogy az illető haldoklik, és hol van most ez az ember, mindezek ugyanannak a kirakósnak a darabkái, amik szépen fokozatosan fognak a helyükre kerülni ebben a zseniális két epizódban.

A duplarész második fele. Az ébredés után Angel remegve, fájdalmas arckifejezéssel kikúszik a zuhogó esőbe; és még ha mindezt a traumatikus sokk számlájára írjuk, akkor sem tűnik úgy, mintha éppen most élte volna élete legboldogabb pillanatait. Darlának eltart egy darabig, amíg leesik neki, hogy Angelnek még mindig van lelke, aztán újabb idő elteltével az is tudatosul benne, hogy ez részben az ő „érdeme”.

Darla kezd kiakadni, 400 évnyi gyakorlat után azt mondani, hogy nem volt jó vele?! Kétségbeesésében újból az ágyba rángatná Angelt, meg kell próbálni még egyszer. Angel viszont finoman visszautasítja, bármennyire hálás is az élményért, de akkor ez most ennyi volt. „Végeztünk. Tudod, hol az ajtó. (…) Szedd a cuccod és tűnj el, mert ha legközelebb találkozunk, meg kell, hogy öljelek.” Wow, ez a szöveg még szakítósblogon is kínos lenne.

Ott hagytuk abba, hogy Julia belefejelt az üvegajtóba. Ma rendbehozzák szegényt. Sean rögtön azt hiszi, hogy drogfüggő a kedves exneje, tekintettel a fél doboz fájdalomcsillapító bevételére, meg arra, hogy mindezt majdnem egy liternyi borral öblítette le. Christian próbálja a nőt védeni, de Sean érthető módon ki van borulva, a műtétet pedig még Julia könyörgésére se hajlandó elvállalni. Meglepő módon régi „barát” jelentkezik a lelki bajok enyhítésére, Ava, aki ugye annak idején Mattel kavart. Ava még mindig életvezetőként dolgozik, és a történtek ellenére szeretne segíteni Juliának. Kedves tőle. Amúgy még mindig kavar Matt-tel, és gyakorlatilag miatta jött el meglátogatni az anyósjelöltet, hiszen egyértelműen szükség van rá. Julia visszautasítja, majd kiebrudalja a lakásból.

A fiúk közben műtenek, azaz helyrehoznak egy szájat, ami a nem megfelelő korábbi műtét miatt kezdett szétjönni. Kiderül, hogy Dr.Copley műve mindez, aki Julia melleit is megnagyobbította, és aki minden jel szerint az arcát is rendbe fogja hozni. Haha. Miután Sean kiviharzik a műtőből a hírre, Liz lecseszi Christiant, hogy miért kamuzott, ugyanis a doktornőnek semmi köze nem volt ehhez a pácienshez, valami teljesen műmájer csávó csinálta az egészet.

Bocsánat a késésért, a legújabb rész hogyvoltja is érkezik az elkövetkezendő napokban!

És itt egy teljes egészében Lana-centrikus epizód. Mit vétettünk, hogy ilyesmivel vernek bennünket az égiek – a sorozat készítőiről már nem is beszélve? Na, de fogjunk bele! Lana és Clark lágy zene kíséretében körbelovagolják a Földet, és csak akkor állnak meg, mikor megdördül az ég. Vihar készülődik, így a kisváros két legnagyobb koponyája hova máshova menne, mint a hatalmas, fémből készült szélmalom lábához. Clark nekiesik a malomnak, mert hirtelen rosszul lesz egy kriptonittól, ami vagy most bújt ki a földből, vagy az elmúlt húsz évben valahogy elrejtőzött Clark pókösztöne elől, hogy a kellő pillanatban előugorjon, és egy ilyen résszel „ajándékozzon” meg bennünket.

Lana elhajítaná a követ, de az édes kis lelkem olyan tetű lassú, hogy egy arra járó villám észreveszi, és egy „ezt nektek!” kiáltással belecsap a toronyba, összeáramozva mindkét fiatalt. A szélmalom is összedől, egyenesen Clarkra, ám mielőtt a hatalmas vasdarabok a fiúra zuhannának, hogy… igazából semmit se ártsanak neki, Lana a fémváz alá ugrik, és elkapja a ledőlő tornyot. Vajon milyen kósza ötlet vihette rá arra, hogy a huszonöt kilójával megmenti a sérthetetlen acélembert? Nem mintha baj volna, máskor is próbálkozhat, de most sajnos a villám-kriptonit kombó felruházta Clark képességeivel, szóval életben maradt. A francba…

Gyors visszaemlékezés az előző részekből, magyarázandó, kicsoda is Wayne, majd egy lány holttestét fotózzák a helyszínelők az éjszakában. Egyébként se szemtanú, se érdemi nyom a helyszínen. Shark is megérkezik, ismerős jelek a holttesten, ő már tudja ki volt.

El is megy tehát Wayne dedikáló partijára, kér egy aláírást a "Kapitánynak". A könyv egyébként nagyon felkapott, arról szól, hogyan győzött Wayne Shark ellen. Shark egy nyomorult fényképészen tölti ki a mérgét. Másnap a csapatot instruálja, a másik öt ügyben felmentették Wayne-t, csak erre koncentrálhatnak. Kellene egy házkutatási parancs, Isaac is szaglásszon. Igen, ehhez alapos gyanú kell, hát gyártsatok egyet, hülyék. Magánéletileg sem mennek jól a dolgok, Julie-t felvették az ország legjobb nyári előkészítőre, 3 hét múlva elköltözik.

Az előző rész összefoglalójával nyitunk, a képeket már láttuk, a hozzáfűzött gondolatok újak, a lényeg a régi: vámpírnak lenni továbbra is szívás, s nekik nem jár a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Egy kopasz csávó, Lee Jay, bájvigyorral az arcán épp sétál ki a börtönből, letelt a 25 éves büntetés, amit egy el nem követett bűnért kapott (persze, persze, mind ezt mondják. Ennek is olyan arca van, hogy tárgyalás nélkül minimum 10 év!). A sztoriját egy fülig szerelemes önjelölt írócska épp a nagy napon jelenteti meg. Micket érzékenyen érinti az ügy, van egy kis elintéznivalója a gazemberrel, ugyanis 100%-ig biztos benne, hogy a kérdéses gyilkosságot valóban ő követte el (mint az a flashbackből kiderül). De azt nem tudja, amit mi tudunk – Lee nem töltötte tétlenül napjait a rácsok mögött, alaposan utánaolvasott a vámpír-témának. Ebből még baj lesz. Főcím.

Bethnek ismét rémálmai vannak, kísért a múlt. A barátja – aki egy „szorgalom, magatartás ötös”-stréber arcberendezésével rendelkezik (mint később kiderül, hozzáállásával is) – nehezményezi, hogy barátnője álmában nem ő szerepel, hanem vámpírunk. Az írócska el van ragadtatva a hírveréstől, ami a szívszerelmét körülveszi, s személyesen visz be egy példányt a könyvből Bethnek a BW-be, aki rögtön ki is szúr egy furcsaságot: az egyik oldalon MSJ arcképe figyel ránk, persze jó 20 évvel ezelőtti stíluskiadásban. Mivel az írónő nem ismeri Micket a „jelenben”, csak a rendőrségi jelentésekre támaszkodhatott, és nem tűnt fel neki semmi egyezés. Nem így Bethnek. Hiába, a riporter soha nem aludhat.

Ügynökök, ha beszélgetnek… A Campbell családdal nyitunk ugyanis, a fiatalok Trudy szüleinél vannak vendégségben. Az asszonyok az asztalnál beszélgetnek, a férfiak pedig a fotelekben. Trudy apja nagymenő ügynök egy vegyipari cégnél, nemrég maga is vett egy saját céget, kozmetikumokat gyárt. Pete máris kezdi a szakmázást, elmondja a reklámdumát, hogy a Sterling-Cooper milyen szívesen elmondaná mindenkinek, mennyire fasza is az após cége. Az öreg azt mondja, jobb lenne, ha a srác csak a gyerekcsinálás kapcsán keverné a családot és a gyártást, de nincs ideje befejezni a mondatot, máris jönnek az asszonyok, nehogy balhé legyen. Boldog hálaadást!

Betty is az ünnepi hétvégét tervezgeti, a családjához utazna, de Don nem akar velük menni. Ő most már partner a cégben, várja a meló. Az asszony hangot ad a nemtetszésének, de nincs vita, ebben a családban nem ő hordja a nadrágot. Nem úgy, mint Harry családjában. Úgy tűnik, valahogy kiderült a múltkori félrelépés, és az asszony most nem engedi haza szegény srácot. Azt mondja Kennél alszik, de szerintem bent éjszakázik az irodában. Draper reggel Coopernél kezd. A górét felhívta Mr. Menken, mert a lánya most három hónapig nem lesz elérhető. Hajóútra ment Párizsba. Cooper nem örül, hogy őt zaklatják ezekkel a hülyeségekkel, és azt várja Dontól, hogy partnerként figyeljen oda kicsit, mégis kivel kamatyol. Betty váratlan vendéget fogad, Francine az, a legjobb barátnője, és nincs túl jó állapotban. Elfelejtette befizetni a csekkeket, ezért be kellett mennie a telefontársasághoz, és így meglátta a számlát is. Tele vidéki hívásokkal. Apuci bizony félrekúr, ez nem is kérdés. Az már annál inkább, hogy mivel mérgezze meg az asszony. Betty nyugtatja, próbálja elkenni a dolgot, de a csaj csak még jobban kiakad, biztos volt benne, hogy Mrs. Draper tudja, mit kell tenni ilyen helyzetben. Betty nem is érti, honnan tudhatná. Mégis, miután egyedül marad a házban, már derenghet neki valami, mert megkeresi és magához veszi a telefonszámlát.