Ennyi volt, az évadzáró sorozatzáró is egyben. Látszik, hogy az alkotóknak nem marad elég idejük, illetve az is, hogy számítottak a második évadra. Megpróbáltak házalni a sorozattal néhány kábeladónál, ám süket fülekre találtak, senki nem kért a folytatásból.
Az utolsó részben kapunk egy gyenge lezárást, ám megmarad jó néhány, főleg az utolsó 4 részben felvetett kérdés – válaszok nélkül sajnos.

A rend kedvéért utolsó alkalommal is válogatott, korábban már látott képsorokkal nyitunk, majd egy fogadás helyszínén járunk. Az est fénypontja Josef Konstan, akinek az adománya nélkül nem épülhetett volna fel egy sportcsarnok Sarah Whitley(!) emlékére. A kosárcsapat tagjai is jelen vannak (ők fogják a pályát majd használni), külön megtiszteltetés, hogy Dominic is itt van, aki ma már a profik között játszik. Az éljenző tömegben ott tapsol Beth és Mick is. Kiderül, hogy a Hearts College-t még Josef alapította, ezért is kapták ők a pályát. Mick eközben Josef nőjével beszélget, Beth tippje szerint egy 1715-ben született magyar(!) arisztokrata lány lehet, akit J. változtatott át. Valójában semmi ilyenről nincs szó, Simone 1980-ban született, és nem vámpír.

Beth elgondolkozik azon, ha Josef egy emberrel folytat bensőséges viszonyt (és bizonyos időközönként iszik a véréből), akkor talán közte és Mick között is működhet a dolog. A lány számonkéri a magánnyomozón, hogy hány korábbi „donor-kapcsolata” volt, mikor egy nézeteltérés hangjai hallatszanak: Dominic összebalhézott valakivel. Kiderül, hogy a Dominicot menedzselő házaspár is vámpír, kb. 150 éve lehetnek házasok. Tánc, miközben Beth azon filózik, vajon ez a másfél évszázad mennyire tűnik hosszú időnek valakivel. Attól függ, ki az a valaki. Sikolyok döntik romba a meghitt hangulatot, Dominic holtteste mellett Simone tördeli a kezeit: „Nem én tettem” – suttogja. Főcím.

A szokásos „az előző részek tartalmából”-összevágással nyitunk, majd éjszaka, barátságos családi házikó a kertvárosban, kisfiú az ágyban retteg, a 80x140 centis textildarabtól várja a megváltást. Ijesztű zajok, csikorgó padló, majd a magasból lenyúló 2 kéz „elrabolja” a gyereket. Vágás, a bíróság lépcsőjénél az ügyész és Beth kávézgat, udvarias társalgás, majd az ügyész a lényegre tér, az eltűnt gyerek ügyére. Az exriporter tudósított anno 2 hasonló esetről, valószínűleg ugyanaz a tettes most is, ergo, jól jönne a lány segítsége. Ha már munka nélkül van úgyis. Talán észrevesz egy hiányzó láncszemet.

Josef legújabb szokása, hogy éjszakai szórakozásként kirakatokat nézeget Mickkel, az új irodáján már csak pár simítást kell elvégezni. Micknek nehéz a visszaállás a vámpírlétbe. Éppen elkapja, amint a hírekben a gyerekrablásról számolnak be, Josef meg halkan megjegyzi, kezd már beteges lenni, ahogyan állandóan követi a lányt. Ugrunk gyorsan a tett színhelyére, Beth meglepődik, amiért MSJ-t ott látja. Ezúttal nem az exhíradós miatt van itt, elöntik a gyerekkori emlékek: ebben a házban lakott jóbarátja, Ray a feleségével, Lilahval. Szerette őket, olyannyira, hogy lefeküdt a nővel a barátja háta mögött. Főcím.

Emlékeztető jelenetek, Mick egy ideig megtapasztalhatta a halandóság annyira vágyott érzését, de mindez már a múlté. Napsütés, szürke BMW, amit egy fiatal csitri vezet, az anyósülésen Mick retteg („Nem tudsz meghalni” – ismételgeti magában), paparazzók üldözik őket. A lány rutinos, filmekből tanult trükkel lerázza őket – egy időre. Étterem terasza, Ben és Beth kedélyesen iszogat, az ügyész továbbra is csak egy alja-szenny-bulvárlapnak titulálja a BW-t, ahol a minőségi tájékoztatást még hírből sem ismerik. Ben éppen azt kezdené pedzegetni, hogy vajon a múltkori alkalomnál Mick hogy a rákban tudta megmenteni őket Joseffel, mikor az emlegetett leparkol az étterem mellett a kocsival. Beth nem kicsit van elképedve, amint meglátja, hogy a magánnyomozó száll ki az ezüst csodából, az éppen aktuális sztárocska, Tierney Taylor kíséretében.

Mick rádöbbent, nem szabad, hogy a vámpír mivolta határozza meg. Ezért is vállalta el ezt a munkát. Tény, elég nagy sebességbe kapcsolt, villanó fények követik minden lépését. Mick nem igazán tudta még megszokni ezt a nagy felhajtást maga körül, de Tierney már észre sem veszi. Valamiért mindent tudnak, nem ér semmit a leadott hamis napirend. Ki a tégla? A lány pasija, Scott valami kis zenész, új albuma fog megjelenni, talán ő akarja a hírverést. Felbukkan Jason, a rendező, az ő filmjében játszik a lány. Mick feladata, hogy meggyőződjön arról, hogy a lányt a legmegfelelőbb emberek veszik körül. Beth elereszt egy féltékeny pillantást vámpírunk felé, majd zavartan mosolyog, és kilátásba helyeződik a következő randi is. Főcím.

Szinte az összes részből kapunk jelenetet, fontos momentumokat, képben legyen mindenki, majd Shannon Noll – Shine című számára jópofa összevágással nyitunk. Mick rise and shine, élvezi az emberi lét minden pillanatát. Ágybanalvás, kávé, száguldás egy nyitott sportkocsival, koleszterindús hotdog, napfürdő a stégen. Majd séta a tengerparton, és egy piknik Bethtel a déli napfényben. Mick boldog, jól áll neki a halandóság. A hatás időtartamát azonban nem lehet tudni, talán 6 hónap, ezért St. John egyetlen egy pillanatot sem akar tétlenül eltölteni. Beth bűnbánóan bocsánatot kér Micktől, már nem hibáztatja Josh haláláért. Nem mellesleg belátta, oltári baromság volt azt kérnie tőle, hogy változtassa vámpírrá. A „soha át nem adott jegygyűrűt” Beth már nem viseli, az a temetésen volt rajta utoljára – elengedte Josht.

Ugyanis beismerte magának, ha sor került volna a lánykérésre, nem tudott volna igent mondani, mert már elég régóta van valaki az életében. Ez a személy pedig Mick, aki jó lenne, ha már lépne ezügyben. Vágás, nagyvárosi fények, Josef épp az irodája újjáépítésén fáradozik, a felkért lakberendezőknek azonban nem sikerül épkézláb ötlettel előállni. Nagyon nehéz olyan stílust megteremteni, ha az illető konkrétan élt is az adott korban, helyen. Josef a lényegre tér, mikor fog végre összejönni Mick a riporterrel, minden a szexről szól. Exvámpírunk csak szabadkozik, majd lesz valami. Vágás, Beth, azonnal másszon be a BW-höz, forró nyom van egy sztorihoz. Mikor azonban odaér, csak fönőke holttestét találja bent. Főcím.

Ez az utolsó rész, ami a folyamatos sugárzás idején műsorra került a sztrájk miatt. Ezután (mint máshol is) hosszabb szünet következett, az alkotóknak csupán 4 részük maradt a csonka évad további történéseire. Májusban a CBS bejelentette a sorozat elkaszálását, így sok szálat (sajnos) nem sikerült elvarrni.

Emlékeztetőül: Mick elintézte a nagykutyát, aki „megölette” Josht - Coraline visszatért – újra ember – de Beth leszúrta. Lendüljünk tovább, kórház, az EKG egyenes, gépek csipognak, de csak azért, mert nincs mit regisztrálniuk, Coraline lelépett a betegszobából. Beth a rendőrőrsön tesz látogatást, az elmúlt nap eseményei villannak be neki, az egyik mentős részvétet kíván (zene: The Red Jumpsuit Apparatus – The Guardian Angel). Mick is befut, a riporter továbbra sem tudja megbocsájtani neki, amiért nem mentette meg Josht (változtatta át vámpírrá). Vágás, Mick a lakása előtt arra lesz figyelmes, hogy hívatlan látogatója van. Két vámpír várakozik az épület tetején, Coraline után érdeklődnek. Valamit ellopott tőlük, ezért fontos lenne mielőbb a nyomára bukkanniuk. Mick érdektelenül válaszolgat, nem egy jó hazudozó, ám ezúttal békén hagyják.

Josef unatkozva biliárdozik, ő derít fényt a titokzatos vendégek személyazonosságára: Lance és csatlósa. Lance egy középkorból ittmaradt vámpírkövület, híre legendás, s nincs szüksége arra, hogy holmi béna kis szabályok szerint élje az életét, ő a törvény felett áll. Neve hallatán még Josefet is kirázza a hideg. Ezidáig Európában ette a penész, nagy dolog lehet az, ami arra késztette, hogy ilyen messzire eljöjjön. Mick is jobban teszi, ha félreáll az útjából. Főcím.

Ezúttal sem hagyjuk ki a visszatekintést, lépjünk is tovább: elmélkedéssel nyitunk Mick lakásában, mi a teendő akkor, ha egy halhatatlan halandó érzésekkel kénytelen szembenézni – magyarul Mick végre belátta, hogy odavan Bethért. Igaz, eddig még csak magának, de ez is lépés. Josh épp egy nagy ügy közepén áll, megvan a nagyfőnök is, rá kellene bírni az együttmüködésre, s mindenki jól jár(na). De nem, a nagykutya úgy dönt, miért könnyítse meg a törvény őreinek munkáját, még egy diszkrét fenyegetést is odabiggyeszt a mondandója végére, aki velem szórakozik, azzal kiszúrok. Josh elővigyázatos, így védelmet kér maga számára. Este a parkolóházban kap 1-2 figyelmeztető pofont két vadidegen motorostól, s egy jelölt képet a barátnőjéről.

Beth arról faggatja Micket, hogy miért is csapolt le Coralinetől egy kémcsőnyi vért. A választ nagyon egyszerű, Mick nem egyszerűen belefáradt a vámpír-létbe, szívből utál az lenni, s minden követ megmozgat, hogy újra a fényrejárók közé tartozzon. Beth a pozitív oldalát nézi az örök életnek, az ember sok mindent láthat, olyanokat is, amiket az embertársai már nem. MSJ-nek erre is van válasza, nem móka és kacagás az egész, ha nincs kivel megosztanod. A riporteré kell, hogy legyen az utolsó szó, akkor szerezz magadnak egy vámpírfeleséget. Mick: Ez már megvolt. A vita szerintem egész éjszaka tartana, de gyors témaváltás, Beth tud segíteni analizáltatni a vérmintát, talán okosabbak leszünk tőle. Plusz maximális diszkréció, Mick ezúttal nem akarja a vérszívó társadalom orrára kötni ezt. Hazaesik az összevert Josh, úgy döntött, leadja az ügyet, mindkettőjük érdekében. Főcím.

A szokásos visszatekintéssel nyitunk, bla-bla, Coraline Beth jóvoltából kórházban fekszik, élet és halál között lebeg. Mick jófej, nem árulja el a rendőröknek, hogy a riporter szúrta le a fotóst. Beth önvádol, míg MSJ inkább azon aggódik, hogy létezik a gyógymód, de Coraline magával viszi a sírba. Ugrunk New Yorkba, ahol egy 90 és a halál között álló őszes öregember felbérel egy rosszarcú csókát, hogy tegye el láb alól Josefet. Az ok pedig az, hogy a vámpírnak köze volt a lánya eltűnéséhez. Egyetlen kérése van csupán: a bérgyilkosnak szénné kell égetnie Josefet, akkor megkapja a pénzét. Vissza Los Angelesbe, Josef és haverjai éjszakai kártyapartin (ahol a tétek vérrel teli fiolákban mérik – stílusos) épp osztják az észt az életről, mikor a korábban látott merénylő támad, kilő 2 sorozatot a társaságra, majd lángba borítja a lakást. Főcím.

A kiégett lakásban MSJ helyszínel, jó hír, hogy Josef hulláját nem találták meg. Eddig. Talán sikerült valahogy meglépnie. BW, Beth emészti magát, mikor befut a főnöke, hogy J. Konstant megtámadták, Beth így már kétszeresen is aggódik Mickért. Ott találja a romok között, magánnyomozónk eléggé maga alatt van. Nem csoda, ha kissé kiakad, mikor meglátja, hogy Beth nem egyedül érkezett, magával hozta az operatőrét is. Szerencsére Josef alapos volt a biztonsági rendszerét illetően – még ha a történtek nem is ezt igazolják -, így Mick könnyűszerrel rájön, hogy a tettest nem vámpírkörökben kell keresni, s valami katonai cuccot használt a robbantáshoz.

Visszatekintést látunk, s lényeg az, hogy képben legyünk azokkal az eseményekkel, amik Coralinehoz kapcsolódnak. Plusz Beth tud mindent Mick hajdani megfigyeléséről. Ennyi. Beth idegesen kopog Mick ajtaján (csengő esetleg?), Mick meglepetten nyit ajtót – viszont teljesen tisztában van azzal, hogy Morgan = Coraline. Ahogyan Beth is, így az elrablóját tisztelheti a nőben, s simán karót szúr a mellkasába, Mick ellenkezése ellenére is. Ekkor pedig ugorjunk vissza 24 órával korábbra (az alkotók részéről eléggé béna húzás volt ez az „időcsavar”, az egész rész érdektelenné vált ezáltal, hogy tudom mi a végkifejlete az epizódnak).

Egy nappal korábban: Beth az éjszaka közepén a kocsijában gubbaszt az utcán, Coraline ablakait figyeli árgus szemekkel. Titkosügynökösdit játszik a lelkem, az érkező Mick lelkesen asszisztál. A riporter az exfeleség előéletéről faggatja vámpírunkat, kiderül, hogy az 1700-as években vált vérszívóvá, s abban az időben épp kurtizánként kereste a kenyérrevalót. Mick nem túlságosan hisz a múltkori temetői kaland óta a Morgan-ex párhuzamban, Beth viszont mániákussá vált, hiszen ha igaz az azonosság, akkor itt a nő, aki kiskorában elrabolta. Mick feladata egyszerű, sármját bevetve csak le kell foglalnia a Morgant, addig Beth bizonyítékok után kutathat. Tudnia kell az igazságot, még akkor is, ha beláthatatlan következményekkel jár a napvilágra kerülése. Főcím.

Miután felidéztük magunkban az elmúlt eseményeket, ugorjuk át a kötelező tiszteletköröket, s vágjunk a közepébe. Kezdésként végignézhetjük, ahogyan Mick kiszed az alkarjából egy golyót. Mivel nem ezüstből van, nem lenne para vele, de mégiscsak a fémdetektorok korát éljük. Az asztalon egy befőttesüveg már félig van a kiszedett töltényekkel. BW, Beth tudósít egy kivégzésről, a bűnös valami Shepherd. Ez jó okot ad arra, hogy néhányan a halálbüntetés ellen tiltakozzanak, illetve van egy kisebb csőcselék, akik ezt a Shepcsókát a messiásuknak tekinti. A semmiért nem adnak halálbüntetést: a fickó kivégzett 6 ember, köztük egy tízéves szüleit is, mindezt a szeme láttára. Audrey talán soha nem fogja magát túltenni magát rajta – visszaemlékezésben láthatjuk, hogy a kislány mit is látott akkor. Shepherd utolsó szavai sem bűnbánóak.

A méreginjekciók hatottak, 4 perc után Shepherd átadta magát az örökkévalóságnak (a halál időpontja 12:04 AM, innen a cím). Audrey még mindig meg van rémülve, Beth hívja fel magához. Ez helyes döntés volt. Csörren a lány telefonja, s egy hang szól bele: „Látlak téged”. (ezt mondta neki a gyilkos azon a végzetes napon is, mikor elbújt előle a szekrénybe) És egy alak áll az utcán, az ablak alatt. Nem meglepő, hogy Audrey halálra rémül. Hiszen nem sokkal előtte az első sorból nézte végig Shepherd halálát. Főcím.

A szokásos visszatekintéssel nyitunk: Mick beavatta a riportercsajt vámpírráválásának történetébe (azt kivéve, hogy saját kezűleg végzett a mennyasszonyával, miközben a lányt megmentette kiskorában), illetve elcsattant az első csók is ember és vérszívó között. Most pedig következik a sorozat egyik legjobb kezdése (szerintem), a zene, a vágások, a képek minden passzol: Kill Hannah – The Collapse ritmusai alatt lesz a tűz martaléka egy szálloda, ahová – mint kiderül – Mick sokat járt, mikor még gyerek volt. Érzelmes pillanatok következnek, majd a kíváncsi tömegben feltűnik Coraline, az exfeleség. Aki ugye halott, még vármpírmércével is. Legalábbis annak kellene lennie.

Flashbackben láthatjuk, mikor Mick először megpillantotta Coralinet. A lány az elérhetetlen kategóriába tartozott, Mick pedig egy partin zenélt. A társadalmi különbség ordít. Mick megpróbál a végére járni a dolognak, s megszólítja a vadul fényképező lányt. MSJ váltig állítja, hogy deja vu érzése van, a fotós pedig tagad és értetlenkedik. Beth menti a helyzetet, a fényképész Morgan, szabadúszó, a BW is sok képet vesz tőle, pár hónapja költözött a városba. Magánnyomozónk leesett állát keresgeti a földön, hiszen Coraline/Morgan visszatért hamvaiból. S ez eléggé érzékenyen érinti. Zárójelben: kiderül, hogy a szállót valaki szándékosan gyújtotta fel. Főcím.