Az előző rész összefoglalójával nyitunk, a képeket már láttuk, a hozzáfűzött gondolatok újak, a lényeg a régi: vámpírnak lenni továbbra is szívás, s nekik nem jár a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Egy kopasz csávó, Lee Jay, bájvigyorral az arcán épp sétál ki a börtönből, letelt a 25 éves büntetés, amit egy el nem követett bűnért kapott (persze, persze, mind ezt mondják. Ennek is olyan arca van, hogy tárgyalás nélkül minimum 10 év!). A sztoriját egy fülig szerelemes önjelölt írócska épp a nagy napon jelenteti meg. Micket érzékenyen érinti az ügy, van egy kis elintéznivalója a gazemberrel, ugyanis 100%-ig biztos benne, hogy a kérdéses gyilkosságot valóban ő követte el (mint az a flashbackből kiderül). De azt nem tudja, amit mi tudunk – Lee nem töltötte tétlenül napjait a rácsok mögött, alaposan utánaolvasott a vámpír-témának. Ebből még baj lesz. Főcím.
Bethnek ismét rémálmai vannak, kísért a múlt. A barátja – aki egy „szorgalom, magatartás ötös”-stréber arcberendezésével rendelkezik (mint később kiderül, hozzáállásával is) – nehezményezi, hogy barátnője álmában nem ő szerepel, hanem vámpírunk. Az írócska el van ragadtatva a hírveréstől, ami a szívszerelmét körülveszi, s személyesen visz be egy példányt a könyvből Bethnek a BW-be, aki rögtön ki is szúr egy furcsaságot: az egyik oldalon MSJ arcképe figyel ránk, persze jó 20 évvel ezelőtti stíluskiadásban. Mivel az írónő nem ismeri Micket a „jelenben”, csak a rendőrségi jelentésekre támaszkodhatott, és nem tűnt fel neki semmi egyezés. Nem így Bethnek. Hiába, a riporter soha nem aludhat.
Beth egy üveg whisk(e)yt visz Micknek, cserébe amiért megmentette az önjelölt vámpír-pszichopatától. Nem köntörfalazik, rögtön a lényegre tér: mit keres a nyomozó képe egy ősrégi aktában? Vámpírunk szemrebbenés nélkül válaszolja: az apja az, és az ő családjukban erős arcvonások öröklődnek. (a kép egyébként 1950-es, abból az időből, amikor még nem volt elátkozott). Jah, a megjelenő életrajz egy bazi nagy koholmány. De hogy miért, arra már nem kapunk választ. Lee Jay sem lopja a napot, haverjaival beszereztetett 2 tucat facöveket. Ajjaj. Mick meglátogatja egyik (egyetlen?) ember-barátját, Bobbyt, a rendőrt, akivel anno az ügyben nyomoztak. Mielőtt elkezdenénk a szemünket forgatni, hogyan is lehet ez, miért nem tűnik fel a rendőrnek, hogy valami gubanc van itt, kiderül: a rendőr vak. Nem láthatja, hogy barátja egy napot se öregedett, ellenben ő aggastyánnak néz ki.
Leenek volt képe egy megbocsájtó üzenetet hagyni Bobby rögzítőjén. MSJ meggyőződése, hogy újra ölni fog, talán ezúttal a könyvszerző a jelölt, s az exzsaru is osztja véleményét. Előkészítette az akkori papírokat, hátha kellenek. Mick ugyanis szeretné, ha Beth azokat is elolvasná, nemcsak a kozmetikázott tényeket ismerné egy ponyvaregényből. Ugrás, este, a könyv díszbemutatója. Saját gondolatok, Micket lenyűgözi az internet, a WOW, és persze a GPS. Amiből rögtön el is helyez egyet az egyik kocsin. Gyilkos szemvillanások LY és MSJ között, Beth és a szerzőnőcske is észreveszi ezt. Lee Jay előad egy pátoszos beszédet a „soha ne hátrálj meg, győzni fogsz”-témában.
A férfi mosdóban Mick és LJ végre szemtől szembe állhat egymással. – Tudom, hogy egy korcs vámpír vagy. – Te meg egy nyamvadt bűnöző, kinek a börtönben kéne megrohadnia…stb. Szó szót követ, majd hirtelen Jay egy karót döf Mickbe, akit nem kicsit ér váratlanul a támadás, s inkább visszavonulót fúj. Főleg mikor a börtöntöltelék direktbe lefejeli a tükröt, s azt hangoztatja, hogy a detektív támadt rá. Ügyes. Beth elborzad ezen, ő is inkább a vérző fejnek hisz, mint a mélabús vámpír szemeknek. Múltidézés: Mickhez elment egy nő, akit brutálisan bántalmazott a férje. Persze ő ezt nem hagyhatta annyiban, s egy kiadós veréssel próbája meg észhez téríteni LJ-t.
MSJ és Josef épp élvezi az életet, pia, csajok ezerrel, mikor Micket elszólítja a kötelesség, s a korábban látott nőhöz hívják, akit vérbefagyva találtak meg a kocsijában. Öngyilkosság, így első pillantásra, de a vámpírérzékek súgnak, ez bizony gyilkosság volt, méghozzá előre kitervelt. Megpróbálja a maga módján elintézni, ám megzavarják, így egy harapásnál többre nem futja. Ám mindez elég arra, hogy Lee levágja azt, hogy egy vámpírral van dolga. Ám van annyira jófej, hogy nem áll rögtön a tisztelt publikum elé, hanem a személyes bosszút mellett dönt. Múltidézés vége.
Beth kis kutatómunkával rátalál Bobbyra, aki váltig állítja, hogy az a Mick, akit ő ismer, soha nem nősült meg, fia meg pláne nincs. Nem jutnak dűlőre, ám Bobby szerencsére nem sejti meg az igazságot, Beth pedig úgy gondolja, hogy a detektív titkol valamit. Ugyan már. Micket hívatlan látogató lepi meg otthonának berkeiben, a pofátlanság netovábbja, Lee Jay. MSJ ezúttal sem tud semmit tenni, az adu ász a gyilkos kezében van. Főleg miután a vámpír fegyverével ereszt egy golyót magába. Elérve azt, hogy senki ne higgyen neki. Ki is hinne, hiszen meglőtt egy jó útra tért, tisztes polgárt. Mick kereket old.
Bajban ismerszik meg a barát, Josef siet vámpírunk segítségére. S azt tanácsolja, hogy gyorsan zárja le ezt az ügyet, még mielőtt fény derülne az élőhalottak létezésére. Plusz jobban tenné, ha lelépne a városból, és új életet kezdene. Mick azonban nem adja magát ilyen könnyen. Beth barátjának meggyőződése, hogy MSJ a tettes, Beth azonban kételkedik. A srác nem mellékesen kicsit féltékeny is Mickre. Nem tesz jót a kapcsolatuknak, hogy 10 mp múlva detektívünk személyesen csenget náluk, a lány segítségét kérve. A drakulaság tényét gondosan titkolva továbbra is.
/p>
Beth pasija, aki ügyész, bepánikol, hogy egy körözött bűnözőt rejteget, Beth azonban segíteni akar neki, az akta elolvasása után ugyanis már nem gondolja azt, hogy Lee egy földreszállt angyal. A segítség pedig nem más, mint egy élő, egyenes adásban tett nyilatkozat, melyben Mick vázolja Lee gonoszságát, és sajátmaga ártatlanságát. A hírek pedig gyorsan terjednek, már L.A. sem látja olyan ártatlannak LJ-t, mint azt a könyv lefesti. Nincs más hátra, mint várni.
Telefon csörren, az írócska az. Illetve mégsem, L.Jay foglyul ejtette, és Mickkel akar beszélni. Azt várja tőle, hogy besétáljon egy rendőrőrse, s feladja magát. Különben a világ megtudja, ki is ő valójában. Beth már épp megkérdezné, hogy mire gondolt, mikor Josh (a boyfriend) kitalálja, hogy talán el tudja intézni, hogy kiadjanak egy közleményt arról, hogy M. feladta magát. Ezzel időt nyernek. A GPS segítségével addig nyomára bukkanhatnak az írócska, Julien kocsijára.
Száguldás, nyomkövetés, régi gyárépületnél vagyunk. Beth marad a kocsiban, Mick eljátssza a hős lovagot, helyből ugrik fel az öt emelet magas épület tetejére. MSJ kiütéssel teszi ártalmatlanná a 2 őrt, akik a megkötözött Juliat őrzik. Esélyük sem volt. Az írócska kiszabadul, ám a semmiből egy lövés a földre teríti Micket. Az írócska sikítva elmenekül. A sötétben Lee kezében villant a puska, s egy újabb sorozatot küld Mickbe. Mint kiderül, ezüst golyók voltak. Ezért hatnak úgy a vámpírra, mint a rendes golyók az emberre. Az ezüst méreg a vámpírnak.
Lee Jay nem kispályázik, egy lángszóróval készül véget vetni az vámpír életének. Épp időben érkezik Beth, akinek bevillannak az emlékképek a kisgyerekkori elrablásáról, Mick mentette meg őt akkor, (ezért?) gondolkodás nélkül lövi le a sittest. Milyen jó, hogy nem maradt a kocsiban. Háttérben a hírek épp LY pátoszos beszédét ismétlik. Csak közben változtak a körülmények és így a szemszög is. Juliennek az ijedtségen kívül nem esett baja. 8 mm – Forever and Ever Amen taktusai alatt a várost látjuk, ami ismét megmenekült egy gyilkostól. Beth elrohan Mickhez, aki épp dögrováson van, az ezüst miatt szüksége van egy adag vérre. S ekkor lepi meg őt a riporter, aki elől már nem tudja elrejteni többé valódi énjét: ő egy vámpír.
Két bónuszkép a végére:
Facebook kommentek