Ügynökök, ha beszélgetnek… A Campbell családdal nyitunk ugyanis, a fiatalok Trudy szüleinél vannak vendégségben. Az asszonyok az asztalnál beszélgetnek, a férfiak pedig a fotelekben. Trudy apja nagymenő ügynök egy vegyipari cégnél, nemrég maga is vett egy saját céget, kozmetikumokat gyárt. Pete máris kezdi a szakmázást, elmondja a reklámdumát, hogy a Sterling-Cooper milyen szívesen elmondaná mindenkinek, mennyire fasza is az após cége. Az öreg azt mondja, jobb lenne, ha a srác csak a gyerekcsinálás kapcsán keverné a családot és a gyártást, de nincs ideje befejezni a mondatot, máris jönnek az asszonyok, nehogy balhé legyen. Boldog hálaadást!

Betty is az ünnepi hétvégét tervezgeti, a családjához utazna, de Don nem akar velük menni. Ő most már partner a cégben, várja a meló. Az asszony hangot ad a nemtetszésének, de nincs vita, ebben a családban nem ő hordja a nadrágot. Nem úgy, mint Harry családjában. Úgy tűnik, valahogy kiderült a múltkori félrelépés, és az asszony most nem engedi haza szegény srácot. Azt mondja Kennél alszik, de szerintem bent éjszakázik az irodában. Draper reggel Coopernél kezd. A górét felhívta Mr. Menken, mert a lánya most három hónapig nem lesz elérhető. Hajóútra ment Párizsba. Cooper nem örül, hogy őt zaklatják ezekkel a hülyeségekkel, és azt várja Dontól, hogy partnerként figyeljen oda kicsit, mégis kivel kamatyol. Betty váratlan vendéget fogad, Francine az, a legjobb barátnője, és nincs túl jó állapotban. Elfelejtette befizetni a csekkeket, ezért be kellett mennie a telefontársasághoz, és így meglátta a számlát is. Tele vidéki hívásokkal. Apuci bizony félrekúr, ez nem is kérdés. Az már annál inkább, hogy mivel mérgezze meg az asszony. Betty nyugtatja, próbálja elkenni a dolgot, de a csaj csak még jobban kiakad, biztos volt benne, hogy Mrs. Draper tudja, mit kell tenni ilyen helyzetben. Betty nem is érti, honnan tudhatná. Mégis, miután egyedül marad a házban, már derenghet neki valami, mert megkeresi és magához veszi a telefonszámlát.

Az irodában meeting van, az új pasi osztja az észt a tárgyalóban. Mostantól mindenkinek új ügyfelek után kell kajtatnia, mert kell a pénz. Az első, aki összehoz egy tárgyalást egy komoly döntéshozóval, száz dollár jutalmat kap. Ezt aztán a motiváció. Előbb azonban a konkrét munka. Ken és Peggy stúdióban vannak, keresik a megfelelő hangot a fogyókúrás gyönyörhozó öv rádiószpotjához. Nem értenek egyet, de ezúttal Peggy szava dönt, foggal körömmel védi a saját projektjét. Ken szerint a csúnyább csajnak megfelelőbb a hangja, de Peggy úgy csinál, mintha tévéreklámra készülne, és inkább a külső alapján dönt. Campbelléknél családi szex készül, de megakadnak egy időre, Pete elsírja, hogy ennyi pénzből ő nem tud gondoskodni egy gyerekről, aztán az asszony megnyugtatja, lesz zsé, nem kell parázni, úgyhogy mehet a gyártás. Don ma későn ért haza, Betty rögtön meg is kérdi, ha ilyen későn jött, miért nem maradt a városban. A családfő jelzi, hogy nem igazán tetszik neki ez a fogadtatás, ráadásul még melóznia is kéne, de anyu nagyon feszült ma. Beszélgetni akar, most. Előhozza Francine történetét, teljesen kiborul tőle ő is, most már szerinte is az lenne a helyes, ha a nő kinyírná a férjét. Don nyugtatja persze, eljátssza a tökéletes férjet, de szerintem tudja, hogy az asszony végre az eszét is használja.

Reggel már a meló van előtérben. Don és az új ügyfélkapcsolatis egy Kodak-vetítőt nézegetnek. Ez lenne az új projekt, csak valami fasza szlogen kéne hozzá. Persze az ügyfél gyakorlatilag már előre megszabta, hogy mit tartalmazzon, így nem lesz túl nagy lehetőség a kreativitásra. Peggy és Ken most veszik fel a szpotot. Peggy elégedetlen a csaj teljesítményével, többször is leállítja, próbálja intstruálni. Ken egyre jobban kiakad, ő szólt előre, és tényleg: Peggy végül elküldi a csajt, és szól Kennek, hogy jöhet a másik. Tiszta ideg ez a nő, ráadásul már most főnöknek képzeli magát. Don próbálgatja a diavetítőt, nézegeti a régi képeket, és előkerül a tesójától kapott doboz is. Az, amit Cambell már előre meghesszelt. A nosztalgia előhozza a régi érzelmeket, fel is hívja a szállót, ahol Adam lakott, de a portás közli, hogy a vörös hajú férfi felakasztotta magát. Maradt utána egy rakás pénz, az a városé lett. Don érthető módon befordul a hír hallatán. Betty álmatlanul forgolódik az üres hálóban, a férje most tényleg nem jött haza. Előveszi a fiókból a számlát, és felbontja végre. Van egy szám, ami feltűnően sokszor szerepel a kimenő hívások listáján, a nő tárcsázza is, és igencsak meglepődik, amikor a vonal túloldalán a pszichiátere jelentkezik.

Don az éjszaka közepén ébred csak fel, az irodai kanapén. Zajt hall, kinéz, és meglátja az alsógatyás Harryt. Beszélni akar vele, most. A fickó megy, úgy ahogy van, gatyában, mezítláb. Ez nagyon nagy. Szerencsétlen csávó, máris szabadkozik, meg tudja magyarázni miért van itt, de Don nem ezt akarja. A vetítőről dumálnak, majd arról, hogy Harry időnként fotókat készít magazinoknak, de ez végül is olyan unalmas, hogy Draper kis híján elalszik. Betty reggel vásárolni megy a csodás citromsárga autóval, de még az áruház parkolójában elakad. Felfedezi ugyanis Glent, a majdnem megrontott fogatlan kiskamaszt az egyik autóban. Az anyja kint hagyta, amíg bevásárol. És nem örülne, ha együtt látná őket, az ziher. Bettynél most tényleg elszakad a cérna, elsírja minden bánatát a kisrácnak, szomorú, senkivel sem tud beszélgetni, és különben is, szar az élet. A gyerek csak annyit, hogy sajnálja, hogy nem lehet idősebb. Ezek itt ketten lelkitársak, nem vitás. Donhoz meg Pete érkezik, elújságolja, hogy új ügyfelet szerzett. Az apóst. Nagyon pedálozik, hogy Draper elismerje, de a történtek fényében ez nemigen fog menni, szerintem. Mindenesetre kap egy kis dicséretet, na meg száz dollárt.

Betty el is megy a dokijához. Minden úgy kezdődik, mint máskor, a nő eldől a díványon, a férfi előveszi a jegyzetfüzetét. Betty még sosem volt ilyen őszinte és nyílt. Mindent elmond, és ügyes. Ahelyett, hogy kiborítaná a bilit, megérti, hogy most végre üzenhet a férjének. Az első és legfontosabb üzenet az, hogy ő majd csak akkor lesz boldog, ha a férje hűséges lesz hozzá. A férj azonban most dolgozik, és ezúttal tényleg zseniális. Megjöttek a Kodak emberei, és Don lenyűgözi őket egy hibátlan prezentációval. A saját családi diákból tart bemutatót, és nem csak a képek kurvajók, hanem a körítés is. Az ötlet megvéve, indulhat az ünneplés. Folyik a pia Draper irodájában, de hirtelen megfagy a hangulat, amikor Don bejelenti, Pete apósának melóját Peggy kapja. A kisköcsög kiakad, nem is érti, azt hiszi, rossz vicc csak, de Draper ott mindenki előtt elő is lépteti a titkárnőjét. Szövegíró lett a drága. Na, ilyen a bosszú, Draper-módra. Joan oda is kíséri a kolléganőt a saját irodájához, ami közös lesz egy sótlan aktakukaccal. Peggy azonban nem tudja kiélvezni az új szitut, rosszul érzi magát, és haza is megy. Jobban mondva kórházba, de ezt persze bent nem árulja el senkinek. A dokinak elmondja, hogy nagyon fáj a hasa, valószínűleg romlott szendvicset evett. A doki megkérdi, miért nem mondta, hogy várandós? Hoppá. Nyilván tudtuk ezt már páran, a kommentekben is előkerült, de szegénykém még csak nem is sejtette. Rosszul is lesz a hír hallatán, asszem nem örül. Pete apósa pedig büszke lenne, végül is megvan a rég áhított unoka. Csak hát nem úgy, ugyebár. Campbell amúgy seggrészegen ér haza, úgy tűnik, hatott Don taktikája. Csakhogy otthon vannak az apósék is, de most már mindegy, Pete kidől. Pedig azt még csak nem is sejti, hogy apa lett. Peggy egészséges gyermeket szült, még ma, viszont látni sem akarja. Amikor behozza a nővér, elfordítja a fejét. Mindig csak a munka... Nem lesz ez így jó.

A befejezés dupla fenekű, két nézőpontból is ugyanazt a jelenetet látjuk: Don hazaér, a család már indulásra kész, és apa közli, ő is velük tart. Mindenki örül, mindenki mosolyog. Aztán újra: Don hazaér, a család már elment, üres a ház. Don leül a lépcsőre, és kénytelen végre elgondolkodni a saját dolgain. Na kérem szépen, így ért véget az első évad, ami szerintem igencsak fasza volt. Kösz a kitartó figyelmet, és méginkább a kommenteket. Boldog hálaadást!