Egy teljesen újszerű élményben lesz részünk ezen a héten: a Battlestar Galactica stábja ezúttal a cylonok társadalmában tesz látogatást, amihez a felütést a Baltar barátnőjeként megismert hús-vér Six nyújtja. A szőkenő kilenc hónappal ezelőtt testével védte meg a fasziját egy atomrobbanástól, amit még egy cylon szervezete se tolerál valami jól, így nem sokkal később már egy takonnyal teli kádban is találja magát hősünk.

A nyálkafürdő mellett Xena fogadja Sixet, és rögtön felvilágosítja, hogy új testet kapott, miután az előző elpusztult, majd gratulál is az emberfeletti (érted) teljesítményéhez, aminek köszönhetően egy csettintésre sikerült kipusztítaniuk az emberiséget. Szegény nő annyira nem lelkesedik a dologért, de a visszafelé lejátszott cylon-motívumra megjelenő Baltar doki figyelmezteti, hogy ne árulja el, milyen érzéseket táplál őiránta, mert könnyen leleplezheti magát.

Cooper ismét rémesen elfeküdt hajjal ébred. Álmában gumicukrot szopogatott, és felébredve konstatálja, hogy az egyik füldugója került a szájába. A fájdalmait (emlékeztetőül: rálőttek az 1x08-ban) jógázással enyhíti, ma fejenállással kezd. Így veszi észre Audrey (szintén az első évadzáróban) ágy alá került és elfelejtett levelét, amire mellesleg az óriás is utalt anno. Most végre elolvassa, és az „északra mentem, talán Jack tudja a választ” számára is jól értelmezhető kódolt üzenet. Eközben az őrsön Sólyom jelenti, hogy még mindig nem jutott semmire a Gyöngy-tavaknál, Lucy pedig szabadságra megy, a nővérét látogatja meg. Cooper is befut, és tudatja a seriffel, hogy lépéselőnyben vannak, immár tudják, hogy Audrey a Félszemű Jackben raboskodik.

Shelly és Bobby egy ügynökkel tárgyalnak, aki különféle eszközöket árul Leo ellátásához. Többek között egy darut, amivel a beteget ki lehet majd emelni a tolószékből. A kütyü nem igazán akar beindulni, az ideges fickó püföli a kapcsolót: „olyan ez a gép is, mint az asszony, csak verve jó”. Amikor beindul, abban sincs köszönet, a tesztalany Bobbyt kis híján torbacsilként repíti tova. Bobby megszorongatja a tagot, aki közli, hogy miután mindenki levette a maga részét Leo biztosítási pénzéből, a végén csak a rozoga darura maradt keret. Bobby és Shelly félrevonulnak, az ügynök pedig felemelteti magát, és örömmel jelenti, hogy már jól funkcionál a masina. A daru erre ismét megbokrosodik, elkezdi a falhoz csapkodni a fickót, a fiatalok eközben jól elvannak egymással a másik szobában.

Verőfényes washingtoni délután, az utcán egy ismeretlen hárombetűs kormányszervezet ügynökei várnak valamiféle találkozóra, aminek valószínűleg semmi értelme nem lesz, dehát jó állampolgárok módjára minden bejelentéssel foglalkozni kell. Aztán hamarosan az is kiderül, hogy NCIS ügynökök ők, mégpedig a 3. évad eleje óta nem látott Paula Cassidy emberei, majd jön is a hívás az ismeretlen tagtól, aki attól fél, hogyha meglátják, hogy ügynökökkel találkozik, gyors véget fog érni. És hogy kik lesznek a gyilkosok? Hát a láthatatlan emberek, akik mindenhol ott vannak, és valami univerzális Big Brádörként figyelnek minket. Na, még egy üldözési mániás hülyegyerek, de menjünk azért bele a játékba, szóval ügynökök követik egy boltba, főnöknéni meg kívülről figyeli az eseményeket, amik robbanásszerűen következnek egymás után. De szó szerint. Ház összeomlik, Cassidy elrepül, majd belenéz a kamerába, főcím.

Amíg valami rosszarcú láthatatlan emberek robbantósdit játszanak az NCIS ügynökeivel, Leroy Jethro Gibbs ügynök - aki mint megtudjuk, szabaidejében baseballozni szeret, és valószínűleg ő lesz a következő Derek Jeter - ütni tanítja a szívszerelmét, Mann ezredest. Jól érzik magukat, micsoda békés idill, naná, hogy most fut be McGee hívása, hogy baj van. És tényleg eléggé szíven ütve ül mindenki az irodában, Tony megszólalni se bír, Ziva magánfelejtette az immár hulla exe idegesítő narancssárga sityakják, Gibbs úgy ordít, ahogy évek óta nem láttuk, és nehéz eldönteni, hogy az ügynökeiket gyászolják, vagy Jenny új frizurája verte ki náluk a biztosítékot.

Na, jelentem, végre előszedték a készítők a régóta csak a mélyben lappangó "Orson nem elhanyagolható köze Mike-balesetéhez" szálat, így tehát a doktor úrral nyitunk, aki látogatóba érkezik a rehabra. Na nem felebaráti érzésektől hajtva, hanem mert Mike üzent érte - Orson be is van tojva rendesen. Mike komoly képpel fogadja és talán így könnyebb lesz felkiáltással leülteti egy székre - Orson gyakorlatilag félholt az ijedtségtől. Mike mondókája egy hosszabb fejtegetéssel kezdődik a másik megbántásáról meg a felelősségről - Orson háromnegyedholt. Mike végül a gondolatmenet konklúziójaként azt mondja: bocsáss meg, Orson, amiért nem jutott eszembe, hogy esetleg bajba kerülhetsz a gyógyszerfelírás miatt - Orson köpni-nyelni nem tud. Azért végül csak kinyögi, hogy semmiség, és megkönnyebbülten kitántorog az ajtón.

De korai az öröme. Mike váratlan meaculpája után nem hagyja nyugodni a bűntudat. Legalább is éjjelente. Így a rész egy részét Orson alvajáróként tölti. Ez elsősorban nem azért kínos, mert így Susan nem tudja megenni az éjféli csokitotorta-adagját a konyhaszéken kuporgó pucér pasi miatt. És nem is azért, mert reggel a történteket Hodge-ék nevetgélve betudják annak, hogy  juj, mit álmodott a huncut kismama, ami rosszul esik az amúgy is érzékeny Susie-nak.

A jelenlegi status quo alapján Lorelai és Luke szakításban, és Lorelai nem beszél Emilyvel, nem ez a legvidámabb szakasz a sorozatban. Egy kis közjáték, ami szemlélteti a helyzet súlyosságát: Emily megállás nélkül telefonálgat a szállodába, Lorelai pedig minden egyes alkalommal abban a szent pillanatban lecsapja a telefont, amikor meghallja szülőanyja hangját, de ha Richard hívja, akkor bűbáj üzemmód ON, és „szia apa, mi a helyzet?” Emily ezt nem tűrheti sokáig, de az, hogy átgondolja, milyen mértékben felelős az ő önkényes áskálódása a kialakult helyzetért majd a következő szint lesz, egyelőre még csak a „lányom már megint hisztizik” szinten van.

Luke sincs a legjobb hangulatban, jelenleg kimondottan extrém és merész vállalkozás beülni a kávézóba, és rendelni valamit, mert az eredmény az ordibálástól a seggberágáson át a konkrét kihajításig bármi lehet. Lane próbálja menteni a menthetőt, hogy legalább a város fele ússza meg maradandó testi-lelki sérülések nélkül, de mindenki nem menekülhet. Szerencse, hogy Kirk olyan remekül alkalmazkodik a körülményekhez, ő máris megtalálta az élvezetet a szenes húsban és a hideg kávéban, állítom, ő járt a legjobban.

Aceveda és Mackey magnót hallgatnak. Smasszerek küldték az Armadillo telefonos fenyegetéseit tartalmazó kazettát. A mexikói zöld lámpát ígér a kommandónak, börtönszlengben: megdöglötök mind. Nyugi, minket mindig fenyegetnek, hárít Vic. Aceveda viszont komolyan veszi a saját testvérét is meggyilkoltató Armadillo üzenetét. Más témára térve, a százados már megtalálta a kommandó kisebbségi tagját, nemsokára megérkezik. Csapata egy emberként áll ki Mackey mellett, mikor az szabadkozik az Armadillo eset elfajulása miatt. Egyedül Ronnie tamáskodik „Armadillo azt mondta, nektek zöld a lámpa. Ebben most én is benne vagyok, vagy csak rátok vonatkozik?”.

Jogos a két pont, ő nem vett részt egyedül a mexikói fejének roston sütésében, mikor rózsás arcocskája felvette a villanyrezsó mintáját. Mackey ráállítja korábban is sikeres magánnyomozóját a családra, szóljanak, ha Armadillo emberei arra ólálkodnak, illetve mellékesen, ha Corrine összejönne valakivel. Otthon új riasztót szereltet be és ezzel sem oszlatja el felesége gyanakvását.

A flotta főkonstruktora Tarkin kormányzósat játszik, amint az Orion legénysége számára bemutatja a flotta bolygópusztító fegyverét. 35 km átmérőjű a lakatlan céltárgy és pillanatok alatt lyukat robbant (fúj) bele a kísérleti fegyver. Most bizonyára zavar támad az erőben, ahogy porcicák milliói pusztulnak el a díszlet szétesése közben. Az Orion odarepül közelről is szemrevételezni a pusztítást és újabb célzást látunk a később készülő filmre: kihasított karéjával az épülő halálcsillagot formázza meg előttünk. Valaki Kaliforniában biztos nézte az epizódot és hát, ötletelt belőle.

McLane és a tudós beszélgetéséből döbbenünk csak rá, hogy egyébként a háború még tart. Ennek nyomait nemigen tapasztaljuk a hétköznapokban. Sehol egy varangy szőnyegbombázás, vagy öngyilkos varangy terrormerénylet, a flotta zöme a bárban múlatja az időt. A bolygóközi szállítás zavartalan, csak a robotok kattannak be néha. A varangyok sajnos továbbra is lézerállóak, de majd az Overkill - ez a tömegvarangy-pusztító neve - majd odavaz nekik - bizakodnak a főparancsnokságon.

Buffy a Bronze-ban van, és mikor egy srác szeretne vele megismerkedni közelebbről, azzal rázza le, hogy nem akar soha többé randizni senkivel. Will nem érti barátnőjét, de Buffy felsorolja, hogy milyen jól ment az utolsó kapcsolata is, így inkább a könyvtárt és a vadászatot választja ma éjjel is. A suliban is nagy a móka, egy szerelmes civódásnak lehetünk szemtanúi, ahol egy fegyver is előkerül, de Buffy jókor érkezik és megakadályozza a tragédiát. Viszont mikor a támadó már ártalmatlanná vált, a fegyver szőrén-szálán eltűnik, és Buffy egész rosszul jön ki az egészből.

Másnap az igazgató megint bajkeverőnek tartja Buffyt, mint már annyiszor, Willnek pedig igen jól megy a tanítás. Giles meglátogatja az informatika órát, de már nem olyan ezt az órát meglátogatni, mint amikor még meg lehetett lesni Miss Calendart. Közben Buffy is órán van, és mikor elalszik az érdekfeszítő tanórán, egy fiú és egy tanárnő között kibontakozó szerelmet lát, ami valami múltbéli dolog lehetett. Az álom után a tanár egy oda nem illő mondatot ír a táblára, majd szünetben egy kéz nyúl ki Xander szekrényéből, és elkapja a fiút az ingénél fogva. Előző este meg a csetepaté is, itt valami fura történik, ami ebben az iskolában már nem meglepő, de azért még egy kicsit felkavaró tud lenni.

Peterrel és az önkéntelenül böfögő partnerével indítunk, akik éppen Heylia háza előtt posztolnak. Peternek hamar elege lesz büfiből, így inkább megy lefülelni kedvenc tanítómesternőnket. Heylia viszont nem most jött falvédőről, így a DEA-s csapatot nagy meglepetés éri, amikor marihuána helyett iszlám ima délután találnak, Josephel az élen. Heylia tiszta fehérben eljátssza a jámbor, frissen megtért muszlim asszony, itt bizony nem lesz semmiféle letartóztatás. Peter idegesen ráront az éppen szőrtelenítő Nancyre, aki nem is tagadja, hogy ő figyelmeztette Heyliát. A skorpió és teknős kapcsolata valóban nem működik, így Peter azt javasolja, hogy valamelyikkőjük (Nancy) váltson foglalkozást. Nancy nem akaródzik (he?), hiába ajánlja fel neki Peter, hogy újra tisztes kertvárosi családanya lehet belőle.

Az előző részekben Darla felváltva felbukkant és eltűnt, Angel pedig felváltva tervezte a megölését és a megmentését. Legutóbb Darla azt kérte tőle, hogy változtassa át, de Angel újdonsült morális elveivel ez már nem igazán egyeztethető össze. Ráadásul a Wolfram és Hart is keresi a nőt, és Angel igyekezete ellenére ők találják meg először. Lindsey a W&H irodába viszi Darlát, Hollandnak van némi mondanivalója számára, és akármi is legyen az, Darla nagyon nem örül neki. Angel és Gunn már csak egy üres, különösen lepattant motelszobát találnak, aminek nemhogy szép kilátása sincs, de az is csoda, hogy nem kóricálnak benne patkányok szabadon. Darlának nyomós oka kellett, hogy legyen, amiért ezt a helyet választotta. Angelnek erről eszébe jut valami….

…1765-ből. Franciaországban vagyunk, Darla és Angel egy Holtz nevű, különösen elvetemült vámpírvadász elől menekülve egy bűzös istállóban éjszakáznak. Angel azon tűnődik, hogy lehetséges az, hogy tudomást szerzett róluk. Nos, talán nem kellett volna a legdrágább fogadókban megszállni és megenni az inasokat, mondja Darla elnéző, „ezt a fiút sem az eszéért szeretem” mosollyal. Témánál vagyunk, Darla incselkedő hangulatban van, csakhogy egy bedobott, égő fáklya elrontja a hangulatot.