A jelenlegi status quo alapján Lorelai és Luke szakításban, és Lorelai nem beszél Emilyvel, nem ez a legvidámabb szakasz a sorozatban. Egy kis közjáték, ami szemlélteti a helyzet súlyosságát: Emily megállás nélkül telefonálgat a szállodába, Lorelai pedig minden egyes alkalommal abban a szent pillanatban lecsapja a telefont, amikor meghallja szülőanyja hangját, de ha Richard hívja, akkor bűbáj üzemmód ON, és „szia apa, mi a helyzet?” Emily ezt nem tűrheti sokáig, de az, hogy átgondolja, milyen mértékben felelős az ő önkényes áskálódása a kialakult helyzetért majd a következő szint lesz, egyelőre még csak a „lányom már megint hisztizik” szinten van.

Luke sincs a legjobb hangulatban, jelenleg kimondottan extrém és merész vállalkozás beülni a kávézóba, és rendelni valamit, mert az eredmény az ordibálástól a seggberágáson át a konkrét kihajításig bármi lehet. Lane próbálja menteni a menthetőt, hogy legalább a város fele ússza meg maradandó testi-lelki sérülések nélkül, de mindenki nem menekülhet. Szerencse, hogy Kirk olyan remekül alkalmazkodik a körülményekhez, ő máris megtalálta az élvezetet a szenes húsban és a hideg kávéban, állítom, ő járt a legjobban.

Rorynak nincs más választása, mennie kell az aktuális Péntek Esti Vacsira, pedig jelenleg ő sem rajong a nagyanyjáért jobban, mint Lorelai. Emily bámulatosan adja elő az „én nem érzem, hogy bárkinek haragudnia kéne rám bármiért” –figurát, mosolyog, bájolog, és végtelenített beszámolóba kezd az úti élményeikről, ő és Richard ugyanis most jöttek haza a „nászútjukról”. Rory összeszorított fogakkal egyszavas válaszokat röffent, és látható erőfeszítésébe telik, hogy ne faggassa ki a jelenleg feketelistán levő nagyanyját a legapróbb részletekig az Akropoliszról és a múzeumokról. Befut Richard is, és Rory rögtön átlényegül mintaunokává, érdeklődik, mosolyog, lelkesedik, Emilynél pedig leereszkedik a lila köd. Ha valaki, Emily Gilmore nem szokott hozzá, hogy így kezeljék –pláne nem az unokája- úgyhogy ő ezt a bánásmódot a legnagyobb tisztelettel kikéri magának. Rory pedig olyat tesz, amit ki gondolt volna róla, egész konkrétan kiosztja a nagyanyját, és szembesíti minden szemétségével, amivel Luke és Lorelai kapcsolatát módszeresen megfúrta. Emily még nagyban levegő után kapkod, amikor Rory már ki is viharzott a házból.

Ezek után Rory csatlakozik Lorelai-hoz és Sookie-hoz, akik vad, csajos estét tartanak, mert Sookie szerint barátnője nem savanyodhat be a TV előtt, szappanoperákat bámulva. A nagy vadulásban konkrétan a cukrászdáig jutottak, mert ha az ember legjobb barátnője 7 hónapos terhes, akkor a partizásnak bizonyos korlátai vannak. Ez viszont pont jó alkalom, hogy Rory végre beszámoljon anyjának Loganről. Lorelai magára erőltet egy mosolyt, de nagyon nem tud mit kezdeni a helyzettel, és ezzel a kapcsolattal, viszont ha a lányának jó így, ő nem lesz Emily2, és nem fog beleszólni.

Zack romantikus estét tervezett Lane-nel, vacsi, gyertyafény, rózsaszirmok, miegymás, ami nála lényegében annyit jelent, hogy dugni akar. Igazából nagyon kedvesen és aranyosan vezeti elő a dolgot, a baj csak az, hogy Lane még nem látja elérkezettnek az időt, és jó ideig még nem is fogja. Az a kellemetlen helyzet ugyanis, hogy a szigorú keresztény nevelésből ez az egy dolog vésődött be az agyába, ment a szójatej, a zsoltáréneklés és az önsanyargatás, de a „nincs szex az oltárig” maradt. Lane-t legalább annyira bosszantja ez, mint Zacket, de saját maga ellen sem cselekedhet, úgyhogy némi feszültséglevezetésként az utcán leordítja az anyját, amiért Donna Martint nevelt belőle.

Emily napról napra idegesebb, ráadásul azt sem bírja elviselni, hogy a lányok most Richardot imádják, őt meg páriaként kezelik. Végül némi nyomás hatására Richardtól úgy dönt, hogy átértékeli a helyzetet, és a következő állomás Luke kávézója. Luke kitartó munkával pár nap alatt elérte, hogy a látogatottsága szinte nullára essen vissza. Azért csak szinte, mert Kirk továbbra is itt van, és olyan étvággyal fogyasztja a sületlen vagy odaégetett kajákat (mikor melyiket), hogy nézni is rossz. Ekkor sétál be az anyakirálynő, és csak rá jellemző eleganciával helyet foglal a bárpultnál Kirk mellett, felcsapja az étlapot, és ráérősen tanulmányozni kezdi. Nekem örökre beégett a retinámba ez a kép. Luke egy szót sem szól, de rá van írva, hogy Emily minden itt töltött másodperccel tovább feszíti a tűréshatárát, majd Emily a tárgyra tér. Végre belátta, hogy ez ellen a kapcsolat ellen hiába küzd, ami pedig most van, az elviselhetetlen minden érintettnek, úgyhogy ha van egy kis esze most azonnal megy, és visszaszerzi Lorelai-t.

Lorelai eközben a legjobb úton halad a besavanyodott vénlánnyá válás felé, éppen a Csillag születik mindhárom (!!!) verzióját készül végignézni melegítőben, kínait zabálva. Szerencsére ezt az önpusztító tevékenységet megszakítja az ajtócsengő, és igen, most lehet a levegőbe bokszolni, mert Luke az, és mindenféle fölösleges magyarázat nélkül elkapja Lorelai-t, majd látványos csók, és ajtó becsuk, jöhet a tűzijáték!

A békülést a következő epizód (’Pulp Friction’) véglegesíti tökéletesen, amikor a város tudomására jut a dolog, úgyhogy Kirk első feladatának tekinti begyűjteni a rózsaszín és a kék szalagokat. Ezt a várost a Fókuszban kéne mutogatni. Stars Hollow most ellesz egy darabig az információ feldolgozásával, úgyhogy lássuk, mi történik a Yale-en. Rory nem nagyon tudja, hányadán állnak most Logannel, és Logan továbbra is azt mondja, hogy ő ezt a dolgot nagyon lazán kezeli, és bedobja azt a kifejezést is, amitől minden nőnek égnek áll a haja, a „találkozzunk másokkal is” –t. Rory látszólag beleegyezik.

Eközben Michel megtalálta élete értelmét, ugyanis Kaliforniában nyaralt. Rádöbbent, hogy az maga a Mennyország, hiszen ott mindenki pont olyan, mint ő (sznob és felszínes?), részesült botoxkezelésben, és nagyobb összeget nyert a Szerencsekerékben. Sookie ez utóbbival kapcsolatban kicsit szkeptikus, ezek a műsorok szerinte ott verik át az embert, ahol tudják, és neki lesz igaza, Michel ugyanis a pénz helyett egy lakóbusszal lesz gazdagabb. Michelnek, -akinek az életében valószínűleg a legnomádabb dolog eddig a normál hajra való sampon volt- elképzelése sincs, mit kezdhetne egy lakóbusszal, úgyhogy jobb híján eladásra kínálja. Lorelai kénytelen neki ebben besegíteni, mert Michael azt csinálja, amihez a legjobban ért, vagyis DUZZOG (mert Lorelai szolidan lehülyézte a Szerencsekerék miatt), és képes lenne nevetséges áron eladni a buszt. Ekkor jelenik meg a kereskedelmi zseni, Lorelai, kellőképpen felsrófolja az árat, Michellel pedig szent a béke.

Lorelai és Rory vásárolni mennek, és –milyen kellemetlen- éppen meglátják, amint Logan a gyakorlatban is megvalósítja a másokkal való találkozást, egy helyes kis barnával enyeleg az egyik kerthelyiségben. Lorelai el nem tudja képzelni, hogy a lányát ez nem zavarja, de Rory kitartóan játssza a szerepét, olyannyira, hogy el is fogadja egy random srác bulimeghívását. A random srác ráadásul Logan egyik haverja, és Logan másik haverja (3 évad alatt nem tudtam megkülönböztetni őket egymástól, ez azért elmond valamit róluk) bulijára hívja, amit Tarantino témában rendeznek meg, és be is kell öltözni. Hogy ezen a bulin jó eséllyel ott lesz Logan is, az nem számít, állítja Rory. Na persze.

Lorelai-nak nem tetszik ez a dolog, amikor Rory beszámol róla, de egy szót sem szól, hanem inkább Luke-nak önti ki a szívét. Érzi, hogy amit most Rory művel, az nagyon nem ő, és aggasztja az irány, amerre a lánya elindult, de már abban a korban van, amikor az anyja nem mondhatja meg neki, mit és hogyan csináljon. Kezdődik a Tarantino parti (az egyetlen értelmes dolog, amit ez a baráti kör egész eddigi életében kiötlött), Rory Gogónak öltözött, vagyis a chiltonos egyenruhájához társított egy parókát meg egy fémgolyót, de tökéletes a jelmez, és hogy klasszisokkal aranyosabb, mint az eredetije, az is biztos. Logan természetesen itt van, és a jelek szerint kimondottan idegesíti, hogy Rory valaki mással jött. Ezt nem is hagyja szó nélkül, és Rorynak ezzel a kis manőverrel sikerült elérnie, hogy Logan eldöntse, hogy vele akar lenni, márpedig ha vele, az azt jelenti, hogy másokkal nem. És ezt miatta hajlandó bevállalni? Meglátjuk.

Luke és Lorelai sikeresen eltöltötték az első randijukat újra együtt, otthon viszont várja őket egy váratlan vendég, Kirk. Egészen pontosan a meztelen Kirk, aki Lorelai garázsában, azon belül is Luke hajójában töltötte az éjszakát. Ez úgy történt, hogy miután Kirk úgy döntött, hogy szeretne függetlenedni egy kicsit, és elköltözött az anyjától, rájött, hogy tulajdonképpen nincs hova mennie, és pont ezt a helyzet választotta ki, ahol csövezhet. Azt hiszem, Stars Hollow most szerzett egy elég komoly problémát.

A „To Live And Let Diorama” című epizód azzal kezdődik, hogy a város egyik őslakosa, az öreg Twickhum, aki minden évben eljátssza, hogy mindjárt meghal, most tényleg meghal, a rengeteg próba után. Örökösei nincsenek, csak egy hatalmas ház marad utána, amit Taylor zseniális ötlete nyomán múzeummá kell alakítani. Igazán érdekelne, hogy mi minden van a házban, meg egyáltalán a városban, amivel össze lehet hozni kellő anyagot, a Stars Hollow Történelmi Múzeumhoz, de ez nemsokára kiderül. Ehhez önkéntesek kellenek, és mindenki legnagyobb meglepetésére Luke is jelentkezik. Az a Luke, aki hangosan szokott röhögni a múltidézésen, aki serpenyővel kerget ki bárkit a kávézóból, aki arra kéri, hogy vegyen részt a város dekorálásában, és minden városi gyűlés ünnep, amin méltóztatik megjelenni. És most önként jelentkezik a múzeum előkészítésére, baromi gyanús.

Eközben a Yale-en nagyüzemi döglés van. Sem Parist, sem Roryt nem akarja keresni az úgynevezett „pasija”, és míg Rory úgy tesz, mintha nem érdekelné a dolog, Paris látványosan agonizál és sajnáltatja magát, amivel sokkal több szenvedést okoz a környezetének, mint magának. Végül Rory meggyőzi, hogy lépjen le innen a hétvégére, és Paris első útja Stars Hollow-ba vezet, hamarabb ér oda, mint Rory. Rory ezt nem egészen így gondolta, de Lorelai már befogadta Parist, szerintem gyorsan belátta, hogy így ússza meg mindenki a lehető legkevesebb fájdalommal és maradandó sérüléssel. A lányokon kívül most Kirk is itt csövezik (szegénynek továbbra sincs hol laknia, és jelenleg a városlakók váltják egymást az elszállásolásával), így Lorelai megtapasztalja, milyen lett volna, ha fia születik, és innentől kezdve az egész epizódon át tökéletesen játsszák az anyuka-rossz kisfiú szerepjátékot, valami zseniális az egész.

Lorelai-hoz riporter érkezik, mert egy neves magazinban megjelenik egy cikk a Szitakötő Szállóról, és a tulajdonosnő interjút ad. A baj az, hogy az interjú szinte észrevétlenül a családi témák felé evez, és a szemfüles riporternő ügyesen feszegeti a szülő-témát, miután látta, hogy ezen a ponton aranyat talált. Ha Lorelai-t egy másik életszakaszban kérdezik erről, akkor sem adott volna hízelgő jellemrajzot az anyjáról, de most egyenesen a Sátán földi megtestesüléseként írja le Emily Gilmore-t, bele sem gondolva, hogy fog mindez kinézni nyomtatásban. Rory ébreszti rá, hogy amit anyja „laza baráti csevejnek” ítélt meg két nő között, az egész biztos, hogy bele fog kerülni a cikkbe, és az is biztos, hogy Emily el fogja olvasni, mert Rory még az interjú előtt elújságolta neki a dolgot. Lorelai addig emészti magát ezen, hogy a végén úgy dönt, visszavonatja a teljes cikket.

Elérkezik a múzeum megnyitásának napja, Miss Patty készült a híresen gyilkos puncsával, ami nem is árt, tekintve, hogy a múzeum mennyire látványos és élvezhető. Lorelai mindenesetre remekül szórakozik azon, hogy sikerült Taylornak a semmiből is kiállítást varázsolnia, annak a kínossága pedig szavakkal le nem írható, ahogy a kiállított babák szájába szöveget adtak, kivéve a némi kisfiút, az ő szövegei helyén hatásszünet van. Eközben Rory, Paris és Lane iszogatnak, és azon siránkoznak, milyen szemetek a fiúk (sem Logan, sem Doyle nem jelentkezett továbbra sem, és Lane is úgy érzi, hogy Zack titkolózik előtte), és az tenne legjobbat a világnak, ha kasztrálnák az egész férfi nemet. Ezek a jelenetek még Taylor múzeumánál is kínosabbak, úgyhogy nem részletezem, a folytatás amúgy is érdekesebb. Az ivás vége az, hogy Paris a főutcán köt ki mezítláb, és apróért könyörög, hogy telefonálhasson, Lane pedig kérdőre vonja Zacket, akit a zeneboltban bujkálva talál. Tényleg furcsa, mit művel itt Zack, és miért kell erről hazudni Lane-nek, majd kiderül, hogy azért, mert itt szokott bendzsózgatni két sráccal, amit ő nagyon élvez, de egy kicsit sem rock & roll. Lane megkönnyebbülten megy haza józanodni.

Rory borzasztó állapotban kerül haza, tulajdonképpen a karakter eléri az eddigi mélypontját, amikor a fürdőszoba padlóján fekve azon sír, hogy miért nem szereti Logan, miközben Lorelai próbálja vigasztalni. Most mindenki képzelje maga elé egy pillanatra az okos és öntudatos chiltonos lányt, aki a gondolatot is nevetségesnek tartotta, hogy foglalkozzon egy olyan sráccal, mint Tristan anno. Megvan? Igen, nekem is nagyon hiányzik az a karakter.

Eközben Taylor annyira felbuzdult a Stars Hollow Múzeum sikerén (???), hogy véglegesíteni akarja, és ez az a pont, amikor már Luke kénytelen közbeszólni. Eddig tűrt, nyelt, és jó képet vágott mindenhez, az önkéntesek egyenpólójához, a közös imádkozáshoz, a hamisított tárgyak kiállításához, Taylor önkényuralmához, de most már nem bírja tovább. Nem csak az a baj, hogy ez a múzeum teljesen életképtelen, hanem ő ezt a házat magának akarja. Pontosabban magának és Lorelai-nak. Mert már egy ideje szemez vele, és elhatározta, hogy ha valaha megnősül, ezt a házat veszi meg, ezért udvarolta körül Taylort. Ezt az egészet végignézte és végighallgatta Dean (aki szintén részt vett az előkészítő munkálatokban), és elég undorító módón rázúdítja Luke-ra a saját keserűségét és csalódottságát. Luke ne is merjen arról álmodni, hogy Lorelai hosszú távon vele marad, mert egy Gilmore lány mindig többet akar, és egyszer Stars Hollow, és az, amit ő tud neki nyújtani, kevés lesz. Ezek után kicsit sem bánom, hogy most láttuk Deant utoljára a sorozatban.

A ’But I’m A Gilmore!’ című epizód pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, Rorynak nagyon másnap van, sőt Parisnek és Kirknek is. (utóbbinak csoki-túladagolás a baja) Lorelai felhomályosítja kicsi lányát az előző estének azokról a gyászos részleteiről, amik neki kiestek, és hozzáteszi, hogy nagyon utálja így látni, úgyhogy próbálja meg összekapni magát. Rory ezzel egyetért, és el is megy Loganhez (borzalmasan néz ki eközben, legalább hiteleségre törekedtek), és megegyeznek abban, hogy Logan nagyon is komolyan akarja venni őt, mint barátnőt. És hogy ezt bebizonyítsa, meg is hívja az éppen esedékes nagy Huntzberger családi vacsorára, ahol a nővére be fogja jelenteni, hogy férjhez megy. Vidám este lesz.

Eljön a vacsora napja, a Huntzberger családban mindenki úgy viselkedik, mintha a legközelebbi vihogó egyik lakosztályra pályázna, csak a nagypapa a nyugalom szobra, de ha tekintettel ölni lehetne, akkor éppen tömeggyilkosságot követne el. A sajátos hangulat oka pedig nem az, hogy a kis hercegnőjük bejelentette, hogy férjhez megy, hanem hogy Logan egy lányt hozott a vacsorára. Ilyesmire ugyanis még nem volt példa az írott történelem folyamán, és a Huntzberger család csak egy ostoba hozományvadászt lát benne, és nekik az sem számít, hogy a vezetékneve a szintén elég jól hangzó Gilmore. És még meg sem érkezett a családfő, Mitchum, aki Logan előzetes elmesélése szerint nem egy egyszerű eset. Rory egy darabig még tűr a Versailles-i kastély kicsit nagyobb kiadásának tűnő, eredeti Velazquez-ekkel dekorált palotában, de a nagypapa egy vaskos sértése kiveri nála a biztosítékot, és lelép. Ekkor érkezik Mitchum, aki ebből a zárójelenetből könnyen ki tudja következtetni, hogy zajlott az este az ő megérkezése előtt. Másnap pedig megjelenik Rorynál a szerkesztőségben, és felajánl neki egy gyakornoki állást az ezer lap egyikénél, amit birtokol. Teljesen önzetlenül? Kiderül, Mitchum igazi arcát még nem simerjük.

A ’How Many Kropogs To Cape Cod?’ című epizódban Emily és Richard tudomást szereznek róla, hogy Rory Huntzbergeréknél vacsorázott, és válaszul azonnal meg akarják hívni magukhoz Logant. Persze csak azért, mert Rory azt a részletet elfelejtette nekik megemlíteni, mekkora tahók voltak vele Huntzbergerék, és szépen lehozományvadászozták a vacsoraasztalnál. Így viszont egy elég kellemetlen helyzet áll elő, ezzel a vacsorával gyakorlatilag Emily és Richard előbb ismerné meg Logant, mint Lorelai. Lorelai számára még a gondolat is rémisztő, annál is inkább, hogy amennyit eddig látott a srácból, az nem nyerte el éppen a tetszését, és ő akarja előbb megismerni –lehetőleg a nagyszülők kerítő hadjárata nélkül.

Rory megkezdi a gyakorlatát Mitchum lapjánál, és egy pillanatra tökéletesen tudok azonosulni vele, ahogy körülötte mindenki tud mindent, de neki senki semmit nem mond el, mindenki teljesen valószínűtlen helyeken tűnik el, neki még egy asztalsarkot sem adnak, és a legkevésbé sem izgatja őket, hogy ott van, miközben feladatokat kéne adniuk neki, hát ez a valóságban is pontosan ilyen. Rory jobb híján bemenekül a teakonyhába, segít magán némi koffeinnel, majd egy pohár kávával a kezében lefotózza magát a watercoolernél. Kezdi már érezni. Van viszont egy ütőkártyája a többi dolgozókkal szemben, nevezetesen, hogy személyesen is ismeri a nagyfőnököt. Mitchum ugyanis csak most vette meg ezt a lapot, a munkatársak még nem találkoztak vele, és eléggé be is vannak rezelve. Rorynak viszont belső infói is vannak, pl. hogy Mitchum délután 4 után már csak koffeinmentes kávét iszik, és ezzel kapásból sikerül észrevetetnie magát.

Eljön a vacsora estéje, Lorelai csak bedumálta magát (a feltétel az volt, hogy ezek után is részt vesz minden Péntek Esti Vacsin), és Emily és Richard úgy kezelik az egyetlen lányukat, mintha még sosem járt volna náluk. Érkezik Logan, körülötte viszont Emily és Richard úgy ugrál, mintha Vilmos herceg érkezett volna látogatóba, és olyan mintaszerű pároztatási rituáléba kezdenek, hogy hirtelen azt érzem, visszamentünk az időben 1 vagy 2 századot. Rory ilyen szép, meg olyan jó feleség lenne belőle, hát még milyen jó anya lenne, mennyire összeillenek, Martha’s Winyardon gyönyörű esküvőket lehet ám tartani, stb, éppen csak az kerülte el a figyelmüket, hogy a kis aranyifjú elcsórta Emily varródobozát. Élet Halál Brigád szokás ugyanis, hogy ha egy gazdag családnál vacsoráznak, eltesznek valamit, amit majd a következő helyen kitesznek egy másik eltett tárgy helyett, és így tovább. Logan állítja, hogy soha nem jönnek rá, de csak azért, mert nem találkozott még Emily Gilmore-ral.

Lorelai az egészet végignézi, és el is megy az étvágya a vacsorától. Emily természetesen azonnal észreveszi a varródoboz hiányát, Logan adja az ártatlant, és a helyzet egyre kellemetlenebbé válik, mert Emily már a szobalányt gyanúsítja, majd Lorelai oldja meg a dolgot. Amíg Emily nem néz oda, előadatja Logannel a dobozkát, és a vacsoraasztalra teszi a virágdísz mögé, valahogy odakeveredett, még mindig kevésbé gáz, mint az, hogy valaki (a szobalány) ellopta. Ezek után Logan és Rory viszonylag hamar lelépnek, Lorelai meg hallgathatja a szülei áradozását az ideális férjjelöltről, és láthatóan a rosszullét kerülgeti. Azt az egyet leszögezhetjük, hogy Lorelai elérte az estére kitűzött célját: tökéletesen megismerte Logant.