Egy kis emlékeztető: Addison megcsókolta Pete-et, majd Pete „bosszút állt”, aztán a randi helyett inkább Violettel lelkizett. Violet levetkőzött, mire Cooper meggondolta magát. Na nem a látvány miatt, csak rájött, hogy ő azért picit többet szeretne a pszichonénitől, mint „barátok kisegítése”. Naomi és Sam pedig újraalkották az elvált házaspár fogalmát, és visszaidézték a régi szép időket. Ezek után nem csoda, ha reggel mindenki álomkórosan, a legújabb napszemüveg és sapka divatot követve vonulnak be a központba, a lányok Naomi irodáját megcélozva, a fiúk meg a konyhát. Dell meg marad középen, és nagyon nem érti, mi van.

Sam szerint, ha a lányok róluk beszélnek, akkor ezt illene viszonozni, de nem jutnak túl messzire. A lányok annál inkább. A lényeg, hogy senki nem feküdt le senkivel, főleg nem az irodában, persze ez Naomi szájából hangzik el, furcsállják is. Addison nem árulja el, hogy Coop hozzá ment alkoholizálni és nagyon meghízni, és Violet sem siet elmondani, hogy Pete vele élt lelki életet, egyszer úgyis kiderül. A fiúk inkább úgy döntenek, hogy ez őket nem érdekli… vagy mégis? Naomi elengedi a reggeli megbeszélést, viszont jön Charlotte. Igen, Charlotte King az Oceanside-ban tölti a reggelét.

Nincs is szebb annál, amikor az ember visszatér a természethez és éppen egy jó ízű brunnyantás előtt áll a bozótosban. Az eseményt némiképp beárnyalhatja, ha a cserjék közt rengeteg zümmögő állatot találunk, és amennyiben a zümmögő állatokhoz egy hulla is tartozik, az végképp elveheti a kedvünket a pislantástól. Nos, pontosan ez történik szegény lánnyal is, akivel történetünk elején megismerkedünk.

Hamarosan Grissom és Sara is megjelenik, Sara kicsit elégedetlen, mert nem szereti az olyan hullákat, amelyeket már ellepnek a legyek, Grissom viszont boldogan kezd hozzá a bogarak begyűjtéséhez, akiket kávéval és szárított marhahusival kínál. A halottról kiderül, hogy egy hölgy, fejbe lőtték, de nem a bozótosban, aki meg odavitte, az nyílván sietett, mert nem volt ideje eltemetni. Főcím.

Az ’E-mail ellenőrzés’ című rész izgalmasan indul. Michael Scott bezárja az irodát, lekapcsolja a villanyt, és fülét-farkát behúzva imádkozik, hogy ne haljon meg fiatalon és nőtlenül. Terrorveszély? Á dehogy, csak az IT-s pasi jön a Dunder Mifflinhez, akit mellesleg Michael hívott, és a turbánja egy kicsit összezavarta, de megesik az ilyesmi. A technikus azért jött, mert Michael mostanában kicsit szabadon értelmezi a privát szféra fogalmát és bele akar olvasni az alkalmazottai e-mail-jeibe. De nem arra számít, hogy bármi kompromittálót talál, ezért kapásból a „Michael”, a „főnök” és „jó fej” szavak együttállására keres rá a levelezésükben. Michael alighanem keserű ébredés elé néz.

Hamarosan előkerül egy meghívó egy bulira, amit Jim mindenkinek elküldött az irodában, Michaelt kivéve. És mivel a mindenkibe olyanok is beletartoznak, mint Dwight vagy Creed, ez Michaelra nézve kicsit sem hízelgő, de majd utánajár, hogy is maradhatott ki ebből. Az, hogy Michael a személyes levelezést bújja, érthető módon eléggé felzaklatja a társaságot (mert naná, hogy kiderül), és Pam elkap egy gyors beszélgetést Dwight és Angela között, miszerint jó lesz kitörölni minden olyasmit a postafiókból, amit Michaelnek nem kéne látnia. Álljon meg a menet, mégis mi lehet ennek a két mintadolgozónak a levelezésében, ami nem Michael Scott szemeinek való?

Három maszkos férfi elrabol egy cigis furgont, vezetőjét véresre verik. Spanyolok voltak és nem vették a fáradtságot eltakarni a Los Mag bandatetkóikat. Vic szabadnapjáról indul a helyi tetkószalonba nyomért, végletekig kifáradt felesége tiltakozik. Lemonhead, Ronnie és Vic estére lesállást foglalnak a tetoválótól kapott tipp nyomán. Bizonyos Hector Estanza barátnőjének házát figyelik. A férfiról köztudott, hogy szeret lövöldözni, így mikor kirohanva a lakásból félreérthető mozdulatot tesz, Lemansky rálő. Nem is egyszer, kétszer, nem kicsit, nagyon. Ez egyébként Lemansky külön, belépő epizódja.

Mackey rövid tanakodás után belekotor autója titkos rekeszébe, ahol két lenyomozhatatlan pisztoly lapul szükség esetére. Kezébe nyomja a közben elcsendesedett sebesültnek. A lelkizős Lem-et úgy kell rábeszélnie hamis tanúzásra, most nem jönne jól egy újabb támadás a kommandó ellen. Aceveda pont megjelenik, mikor kiderül, nem Hector volt a látogató, hanem a barátnője öccse, Chako.

A Trilógia. Nem véletlen hívják a negyedik évad utolsó 3 epizódját így a rajongók, nem lehet, és nem is érdemes őket szétválasztani, mert így alkotnak egységet, és nem mellesleg ott vannak a tévétörténelem legjobb sorozatepizódjai között. Kezdjük a ’Luke Can See Her Face’ –szel. Lorelai szakított Jasonnel, és szerinte ezt már a macskák is tudják, mert ketten lecövekeltek a háza előtt, hogy ő legyen a kattant magányos macskás nő hajhálóval és seprűnyéllel, amivel a túl hangosan labdázó gyerekeket riogatja majd. Lorelai Gilmore és a paranoia? Köszönőviszonyban nincsenek egymással. Pedig nem ő az egyetlen, aki mostanában szakított, Luke-nak éppen a házassága ment tönkre, mégis ő az, aki vigasztalja Lorelai-t, amikor a szálló közelgő megnyitása előtt 5 percenként kap pánikrohamot.

A szálló egyébként nem áll rosszul, konyha pl. már van, ahol Sookie szorgoskodhat, többet között új receptek kikísérletezésén, illetve azon, hogy összehozza ismét szingli barátnőjét a baromfiszállítóval. A pasi, akit beszervezett Lorelai-nak minden magányos nő rémálma, én sem is értem, Sookie hogy nevezheti ezek után magát barátnőnek, de szerencsére éppen itt van Luke (minő véletlen), vele bármikor el lehet játszatni a védelmező pasit. Csirkés őrült sikeresen elriasztva, Luke keze meg még mindig Lorelai hasán, majd jön az elmélkedés, hogy miért képtelenek ők összehozni egy normális kapcsolatot. A kérdést persze külön-külön teszik fel, talán pont ez a probléma.

Az a szerencsés helyzet állt elő (számunkra), hogy már ismerjük a napibeteget. Most őszintén, ki lepődik meg azon, hogy Sean és Christian rögtön meg akarják műteni szegény Rachelt? Ugye, senki. Na merthogy ma Rachel lesz a fő páciens, Dr. McNamara máris vizsgálgatja, csak sajnos gondok vannak, meszesedés, fájdalmak, Rachel előtt sok műtét áll. Christian természetesen morcog, hogy nem őt választotta kicsi fia, de még szerencse, hogy beleles a röntgenfelvételekbe, Sean ugyanis elnéz egy fogat. Az ápolónő koponyájába a robbantó foga beleröppent ugyanis, és ettől a lánynak rémálmai vannak. Csodálatosan hangzik.

Dawn beszállt a sorozat-bizniszbe, bőszen kajabálgat „felvétel vége!”-t a rendező helyett, pedig nem kéne, a színészek is kezdenek tőle kiakadni. Már épp végképp kitörne a hiszti, amikor megérkezik Freddy, és bejelenti az örömteli hírt: a nyugat-hollywoodi Meleg Büszkeség Fesztivál szervezői meghívták a sorozatot is a vonulásra. Dawn ugyan nem bigott, de nem nagyon akarja a dolgot, jól össze is balhéznak Freddyvel. Sean békítő szándékkal meglebegteti, hogy hátha Dawn is ott akar lenni, azért ilyen morgós, és természetesen Freddy szavaira végül szent lesz a béke. Hát ez ilyen.

Írország, 1753 (Angel-időszámítás szerint: Darla előtt). Angelt, pontosabban „Liam gazdát” láthatjuk a szokásos hülye parókában a családi birtokon, amint éppen azon igyekszik, hogy egy átmulatott éjszaka után becserkésszen egy szolgálólányt. Azok a régi szép átokmentes idők. Daddy Liam lép közbe, és megvetően szidalmazza a semmirekellő, parázna fiacskáját, nem lesz belőled soha semmi. Témánál vagyunk, lehet, hogy már említettem, de valakinek az írók közül súlyos önértékelési zavara lehet, egy nagy adag apa-komlexussal megspékelve.

Vissza a jelenbe, Angel a metró-aluljáróban küzd egy démonnal, a hivatalos verzió szerint egy hajléktalannal. A rendőrség is kint van, természetesen Kate vezetésével, de mire a helyszínre ér, már csak egy démontetemet talál és Angel-t, elég morcos is lesz ettől. A rosszkedvét csak tovább fokozza, hogy az idősebb Lockley is felbukkan, hátha túl béna a lánya ahhoz, hogy megoldja az ügyet. Kate azonban nem kér sem az apja, sem Angel segítségéből, és ezt mindkét fél tudtára is adja.

Kivételesen egy átlagos délutánnal indítunk, Silas közli valami ügyfélszolgálatossal, hogy a halott apjának már nincs szüksége többé a katalógusukra, Nancy pedig szexi kombinét kap a rosszarcú mexikóitól. Úgy tűnik Nancy múltkori gyors numera akciója túl jól sült el. Az emeleten Shane kutat a bátya cuccai között, őt a fiókban talált Minden napra egy pozíció című könyv még nem igazán hozza lázba, annál inkább Silas szívós cuccai között talált öngyújtó. Mikor Silas meglátja, hogy öcsikéje kutat a cuccai között jól kizavarja a szobájából. Ha már Silasnél tartunk, akkor ki lehet jelenteni, hogy amennyire rossz Nancy anyaság fronton, annyira rossz Silas bátynak és gyereknek. Lent Nancy figyelmezteti Andyt, hogy el ne késsen az alibi pékségből, ami aznap nyit meg, mivel akkor még egyértelműbb lesz, hogy az csak egy, Andy szavaival élve egy „fakery” (fékség, ha élhetek a hülye szóviccel).

Kiderül az is, hogy Shanet a dili dokija antidepresszánst akar neki felírni, amit meglepő módon minden tudatmódosítók királya Andy is ellenez. Szerinte a legális drogok rosszak és megsütik az ember agyát, amikor ő szedett ilyet felszedett 20 kilót és nem tudott ejakulálni. Ekkor befut Shane, aki abszolút drogpárti, mert egy kis osztálytársa is kapott depi elleni gyógyszert, hogy ne vagdossa magát és most van egy zenekara. Shane nagyon szeretne zombi-robot lenni. Celia a kórházban kopaszon ül és épp kemót kap, mellett szerető férje Dean pedig úgy olvas újságot mintha csak egy country clubban ülnének. Szar ez a nap Celiának, és Dean is gyorsan elhúz meló ügyben, az orvosokat se nagyon érdekli más az előző esti Surivivoron kívül. Celia nem szarakodik sokat, kirántja a kanült a kezéből inkább saját maga és elhúz.

Kedvenc kiválasztottunk a barátaival valami régi filmet néz, amit nem nagyon értenek, de mivel semmi vámpír meg démon, ezért jókat beszélgetnek róla. Nem mindenhol ilyen csendes az este, mert egy házban üvegcsörömpölés hallatszik, egy lány kiugrik a csukott ablakon és nagyon futni kezd. Hiába fut, egy fiú elkapja és visszaviszi oda, ahonnan menekülni próbált. A főcím után Cordi egy „hogy bánjunk a fiúkkal” cikket olvasgat, majd Buffy és Willow Angelről beszélget. Később Giles gyakorolni próbál Buffyval, aki most nem igazán akar vadászkodni.

Suli végén Cordiért jön az egyetemi pasija, Richard, aki meghívja őt egy bulira, ám Richard haverja, Tom Buffyt is meghívná, így Cordi azonnal örök barátnőjévé fogadja a vadászt. Tom némileg okosan nyilvánul meg, így Buffynak elsőre elég szimpatikus, de lerázza a fiút, mert Giles már tűkön ül, hogy mikor kezdik a délutáni gyakorlást. Az edzést gyorsan lezavarják, mert Giles-nak körülbelül csak egy támadó mozdulatra futja a vadásszal szemben, így mehet az esti temető járat. Mondani sem kell, hogy Buffy összefut kedvenc vámpírjával és randira hívja a 225 évvel idősebb hosszúkabátost.

Még nagyon az első évad elején vagyunk, úgyhogy ne számítsunk nagyobb izgalmakra, egyelőre a sorozat világának a bemutatása, az alapozás zajlik, hogy ezt a megszokott képet majd jól megkeverjék később. Egy szórakozóhelyen nyitunk, valószínűleg Londo Mollari törzshelyén, ugyanis megérkezik Sinclair és G’Kar, hogy kirángassák a kentauri nagykövetet valami szerződés megtárgyalása érdekében. Londo nagy nehezen beleegyezik, de egy sztriptízre még bent maradna – ezt várta eddig –, és mivel G’Kar is buzgón tekintgetett a színpad felé, mióta csak megérkezett, hamar konszenzusra jutnak e kérdésben.

A színpadon egy nagyrészt kopasz fejű, ám dús lófarkú hölgy (ez a kentauri nők tipikus hajviselete) kezdi el a műsorát, közben gyakran kacsintgatva Mollari felé, sejthetjük, hogy van köztük valami. Közben megérkezik G’Kar segédje is, egy narn nő, aki láttán a pettyes fejű nagykövet úgy köpi ki a koktélját, hogy öröm nézni. Az újdonsült attasé leplezetlen ellenérzése a hely iránt (ez a narnok puritánságát jelzi) G’Kart is távozásra készteti.