Az ’E-mail ellenőrzés’ című rész izgalmasan indul. Michael Scott bezárja az irodát, lekapcsolja a villanyt, és fülét-farkát behúzva imádkozik, hogy ne haljon meg fiatalon és nőtlenül. Terrorveszély? Á dehogy, csak az IT-s pasi jön a Dunder Mifflinhez, akit mellesleg Michael hívott, és a turbánja egy kicsit összezavarta, de megesik az ilyesmi. A technikus azért jött, mert Michael mostanában kicsit szabadon értelmezi a privát szféra fogalmát és bele akar olvasni az alkalmazottai e-mail-jeibe. De nem arra számít, hogy bármi kompromittálót talál, ezért kapásból a „Michael”, a „főnök” és „jó fej” szavak együttállására keres rá a levelezésükben. Michael alighanem keserű ébredés elé néz.
Hamarosan előkerül egy meghívó egy bulira, amit Jim mindenkinek elküldött az irodában, Michaelt kivéve. És mivel a mindenkibe olyanok is beletartoznak, mint Dwight vagy Creed, ez Michaelra nézve kicsit sem hízelgő, de majd utánajár, hogy is maradhatott ki ebből. Az, hogy Michael a személyes levelezést bújja, érthető módon eléggé felzaklatja a társaságot (mert naná, hogy kiderül), és Pam elkap egy gyors beszélgetést Dwight és Angela között, miszerint jó lesz kitörölni minden olyasmit a postafiókból, amit Michaelnek nem kéne látnia. Álljon meg a menet, mégis mi lehet ennek a két mintadolgozónak a levelezésében, ami nem Michael Scott szemeinek való?
Ezzel meg is van a kérdés, ami Pamet napokig leköti majd, és szól a forgatócsoportnak is, hogy csak jelezzenek, ha látnak valamit. Úgy néz ki, nem is jár Pam rossz nyomon, Angela ugyanis 2 csokit vesz az automatából, amikből az egyik rejtélyes módón Dwightnál köt ki pár órával később. Ha Pam most beletalált a százas körbe, akkor megvan az év sztorija.
Közben Michaelt már az összes lehetséges módon megette a fene, hogy ő miért nincs meghívva Jim bulijára és mit tehetne azért, hogy ez megváltozzon. De mivel Michael Scottról van szó, nem kell félteni. Ami nagyobb baj, hogy Dwight rájön, hogy Michael nem tud a partiról, úgyhogy neki azt kell beadni, hogy ez egy meglepetésbuli lesz Michaelnek. És ha valakit meglepne az, hogy Jim egyáltalán minek hívta meg Dwightot, arra is van magyarázat, ami el is hangzik a gyóntatóban: mert Jim szobatársa nem hisz Dwight létezésében.
Michael akármennyit is keringett az alkalmazottai körül, senkinek nem csúszott ki a száján semmi, pedig finomnak legnagyobb jóindulattal sem nevezhető célzásokat ejtett el. Sőt, Kevin és Angela olyan sziklaszilárd alibivel állnak elő az esti programjukra vonatkozóan, hogy gyanítom, a fél délutánt azok kiagyalásával töltötték. Még Dwight is lepattintja főnökét, majd széles mosollyal suttogja a kamerába, hogy Michaelnek a leghalványabb fogalma sincs semmiről. Na igen, és ebben a tekintetben nem is Michael az egyetlen.
Kezdődik a buli, Jim lakótársa meggyőződött róla, hogy Dwight nem csak Jim élénk fantáziájának a szüleménye, és a csapat nagyon lassan oldódik, úgyhogy Jim tart egy gyors tárlatvezetést. Pam borzasztóan elemében van, egyrészt nagyon ió úton halad a „van-e valami Dwight és Angela között?” –nyomozás, másrészt ez itt Jim lakása, Jim szobája, milyen izgi.
Michael eközben improvizációs órán vesz részt, ahol a csoport minden tagjának arcára kiül a totális rettenet, amikor Michael jelzi, hogy részt szeretne venni a jelenetekben. Michael ugyanis köztudottan MINDEN jelenetből azt hozza ki, hogy ő Michael Scarn ügynök/detektív/szuperhős, és van nála egy fegyver, mert szerinte sem életben sem fikcióban nincs annál izgalmasabb dolog, mint az, ha valakinél fegyver van. Ebben igaza is van, teszem azt, ha a csoport bármelyik tagjánál lenne most fegyver, akkor Michael Scott élete nagyon komoly veszélyben forogna.
A buli viszont tagadhatatlanul eseménytelen Michael nélkül, csak annyi történik, hogy Kelly, Oscar és Stanley semmi másról nem tudnak beszélgetni a papíron kívül, és Angela a gyilkos pillantásai legjobbjával jutalmazza Jimet, amiért a vegáknak semmi más nem jut a partin, csak üdítő. Pam egy gyenge pillanatában Phyllist akarja bevonni egy kis lányos csevejbe, irodai románcok témakörben, de ezt már bánja is a következő pillanatban, amikor Phyllis konkrétan rákérdez, mi van közte és Jim között. Ezek után Pam le is tesz a Dwight és Angela utáni szaglászásról.
Az improvizációs óra véget ért, és még mindenki életben van, ezt egész nyugodtan sikernek könyvelhetjük el. A csoport rövid úton lerázza Michaelt (olyasvalakinek a születésnapjára mennek, akit VÉLETLENÜL mindenki ismer, csak Michael nem), így neki felszabadult az estéje, na vajon mit kezd vele? Talált, süllyedt. Michael Scottot egy olyan jelentéktelen körülmény, hogy senki sem hívta nem tarthatja vissza egy bulitól. Be is állít, majd Dwight széles vigyorral kiabálja, hogy MEGLEPETÉS! Ez valóban meglepetés, minden arcról leolvasható. És mivel Michael még nem érzi kellőképpen cikinek a helyzetet, ezért rákontráz és lestoppolja a karaoke gépet. Sőt, valami zseniális érzékkel duettet választ, amiben –mivel senki nem hajlandó beszállni – ő énekli mindkét szólamot. Ezt már nem lehet fokozni, és Jim az egyetlen olyan dolgot teszi, amivel ez a helyzet menthető: beszáll. A Jim-Michael duett pedig tökéletes zenei aláfestés ahhoz, ami a szomszéd szobában zajlik, és amire most ráközelít a kamera: két olyan papucsot viselő ember ügyködik elég intenzíven egymáson vízszintesben, amikhez kísértetiesen hasonlót Dwight és Angela viselt a bulin, ez igen! Pam Beesly-nek telitalálata van, és még csak nem is tud róla.
’A karácsonyi parti’ című epizódban Michael és Dwight bevonszolnak az irodába egy akkora karácsonyfát, ami egész pontosan másfélszerese az iroda belmagasságának. Ez tökéletesen meg is hozza az alaphangulatot a karácsonyozáshoz. Michael pedig kapott egy hatalmas bónuszt Devon kirúgása után, amit ő az utolsó fillérig a karácsonyi partira akar költeni, mert mégis mi másra? Vett is egy digitális fényképezőgépet, hogy a legizgalmasabb pillanatokat megörökítse az irodai hírlevél számára, és a Secret Santa-ra is nagy dobással készül. A gimnáziumi hagyományok életben tartása nevében kihúzták egymást ajándékozásra, és Michael a 20 dolláros limitre lazán fittyet hányva iPodot vett Ryannek, mert szerinte a szeretet kimutatása elsősorban az anyagiakban rejlik.
Más is nagyon izgatott a Secret Santa miatt, Jim pl. mióta itt dolgozik először húzta ki Pamet, úgyhogy különleges ajándékkal készült. Egy teáskannával, amibe egy csomó személyes apróságot tömött, köztük az üdvözlőlapot, melyhez azt a kommentárt fűzte, hogy karácsonykor az ember elmondhatja mit érez, tehát ez izgalmasnak ígérkezik.
A karácsonyi manó Dwight lesz –akinek tökéletesen testhezálló ez a szerep – , és kezdődik az ajándékosztás. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, van pár kellemetlen pillanat, pl. Jim ajándéka Creedtől, ami egy kinőtt ing, vagy a sokat emlegetett iPod, amin Michael még az árcédulát is „rajta felejtette”. De legalább sikerül megőrizni a civilizáltság látszatát addig, amíg sor nem kerül Michael ajándékára. Ez egy saját kezűleg kötött edényfogó kesztyű Phyllisttől, ami Michael értelmezése szerint a karácsony szellemének szemen köpése, úgyhogy most el is vonul egy időre az irodájába, kiereszteni a gőzt. Nyilván a kicsi Michaelnek senki nem beszélt annak idején a saját kezűleg készített ajándékok eszmei értékéről, mindenesetre ez most megrekeszti a partit.
De csak egy rövid időre, hamarosan Michael hatalmas ötlettel tér vissza. A Secret Santát felejtsék el, és legyen Jenki Rablás! Ez azt jelenti, hogy ha valakinek nem jön be az ajándéka, szabadon lenyúlhatja valaki más ajándékát. Ami ezek után következik, az kínosabbnál kínosabb szituációk végeláthatatlan folyamata, mindenki az iPodot akarja (Michael ezt nagyon ötletesen karácsonyi csodának nevezi), az edényfogó kesztyű meg csak nem akar elkelni. Végül minden ajándék másnál köt ki, mint akinek eredetileg szánták, egy kivétellel: a felnőtteknek öltöztetett bébiket ábrázoló poszter, amivel simán lehetne gyerekeket ijesztgetni, ez Angela ízlését dicséri. Ő szereti az ilyesmit, még szerencse, hogy Toby neki is vette, bár olyan sietősen távozott a boltból a vásárlás után, ahogy az emberileg lehetséges. Michael-re maradnak Dwight paintball leckéi, miután Meredith sikeresen megszabadította a kesztyűtől, Pam teáskannája Dwightnál köt ki, Phyllis és Jim pedig romokban hever. Ennyit az ünnepről, a táraság szétszéled, és Michaelnek ezek után még van képe fotózni (!), illetve a gyóntatóban a következőképpen összegezni az eseményeket: „boldog születésnapot Jézus, bocs, hogy ilyen szar a bulid.”
Na de Michael Scott sosem adja fel. Ő még nem tett le róla, hogy összehozzon egy jó karácsonyi partit a csapatának, és ha ahhoz 15 üveg vodka kell, akkor legyen úgy. A bónuszból úgyis futja rá, és az, hogy a vezetőség megtiltotta az alkoholizálást a partin, elhanyagolható körülmény. Ezek után valóban beindul a parti, még Todd Packer is befut, Pam pedig visszaszerzi a teáskannáját Dwighttól. Ez nem kis áldozat volt tőle, konkrétan az iPodért cserélte el, de ő mégis úgy érzi, jó döntést hozott, és Jim ragyog. Ő viszont egy óvatlan pillanatban kicsórta belőle a karácsonyi lapot, így már sosem tudjuk meg, mi volt bele írva.
Phyllis még a buli hevében bemutatja a csapatnak a –tessék megkapaszkodni- pasiját! Bob Vance, a Vance Hűtőgyártól, ahogy azt egymás után háromszor mondja el a bemutatkozásnál, és ezek után Ryan még képes megkérdezni, hogy mivel foglalkozik, hát ehhez őszintén gratulálok. Féltékenységi dráma is van: Kelly egy alkoholtól elgyengült állapotában megcsókolja Dwightot –Angela szeme láttára. Ezek után annyi a karácsonyi dekorációnak, amit Angela módszeresen porrá zúz a parkolóban. És a slusszpoén: a csapat éppen távozna, hogy egy kocsmában folytassák a dorbézolást, amikor Meredith beállít Michael irodájába, és minden további kommentár nélkül ledobja a textilt. Michael egy sokkos pillanatig azt se tudja, most mi legyen, de csak megtalálja a tökéletes reakciót: fotóz. Meg is van a hírlevél nyitóképe, lehet menni tovább bulizni.
Facebook kommentek