A ’Lost And Found’című epizódban Luke lakásán éppen végigsöpört a tornádó, ugyanis a gondos anyuci elküldte Jess minden tulajdonát, így most faltól falig dobozok, könyvek, cédék, könyvek, hajzselé, könyvek és férfi alsók burjánzanak minden mennyiségben, az őskáosz közepén pedig ott ALSZIK Jess. Nem is érdekelhetné a dolog kevésbé, Luke-ot viszont annál jobban bosszantja. Ezen a ponton már neki is be kell látnia, hogy ketten kinőtték a kávézó fölötti lakást, és némi bátorítás után (Lorelai részéről) elindulnak lakást keresni. Jesst természetesen ez a program sem villanyozza fel, valahogy így zajlik a dolog: „az a ház rózsaszín volt!”, Luke: „nem mindegy? Majd kifestjük.”, Jess: „Jó. Közben majd énekelgetünk.” Most minden második mondata ez, mert Jess ilyen vicces fiú. Luke ezek után viszonylag rövid idő alatt eljut arra a pontra, hogy ha Jess nem húzza el a belét, de azonnal, akkor leválasztja a fejét a nyakáról. Közben majd énekelget.
De Jessnek most úgyis mennie kell, mert dolga van: Luke, a gondos nagybácsi beszervezte, hogy tisztítsa ki Loreali ereszét terápiás jelleggel, amitől persze Lorelai ugrál a boldogságtól (/szarkazmus), de ez már csak így van, egy barátságban néha áldozatokat kell hozni. Rory előtte még anya lelkére beszél, hogy próbáljon a civilizáltra legalább nyomokban emlékeztető hangot megütni Jess-szel, egy anyát persze elgondolkodtat az ilyesmi, mégis miért olyan fontos ez a lánynak? Ráadásul Rory nem áll meg itt, miután Jess és Lorelai lezavartak egy baromi erőltetett, összesen 5 egyszótagú szóból álló „párbeszédet”, Jess is megkapja az ukázt: viselkedj, ha az anyámmal beszélsz, mert muszáj jóban lennetek. Miért, kérdezi Jess, vége van a világnak, ha valaki nem jön ki a szupernő Lorelai Gilmore-ral? Erre Rory összehord mindenfélét, Luke-ról, rokoni kapcsolatokról, a szociális viselkedés alapvető szabályairől, de érdemes megnézni, milyen mosollyal kezd neki Jess a melónak ezek után. Nem olyan hülye ő, mint amilyennek néha mutatja magát.