Kihagytunk pár hónapot, így kivételesen nézzük meg az előzményeket is. Neela és Tony összefeküdt, Meg és Sarah rájuk nyitott eksön közben. Pratt és Hope gyógyszerekkel halmozta el a templomi csoportot. Sam és a Ben nővér randiznak. Weaver tévés karrierje felívelőben, a műsor producere a nője lett.

Weaverrel nyitunk reggel, otthon, reggelizés a nőjével és a fiával. Telefon közbecsörr, Miamiból hívja egy híradós szerkesztő. A kórházban Morris a telefonnal őrjöng a hitelkártyája miatt, állítólag vett vele dolgokat, pedig ő nem is. Sam és Ben tovább flörtölgetnek a kórház folyosóján, Sam megkéri, hogy segítsen neki költözni. Érkezik Gates Sarah-val, felhívják a figyelmünket, hogy ők mennyire nagyon szeretik egymást. Vettük.

Kerry és a nője mennek a kórház felé, a nő nyomja nagyon,  hogy húzzanak Miamiba, mert mint már kitalálhattuk, Weaver onnan kapott állásajánlatot. Összetalálkoznak a kórház előtt a mentővel, sérültet hoz, Morris kíséri, Weaver csatlakozik. A beteg akit vizsgálnak, egy néger nő, magas a cukra. A lábujja erősen rohadásnak indult, amit preimer plánban meg is mutatnak, úgyhogy a bekészített nasit félretoljuk inkább.

George-dzsal kezdünk, aki már egy hete halott. Mondjuk, ahhoz képes egész jól néz ki, csak vannak előnyei ennek a kaszás létnek! Éppen be szeretne jutni a „saját” lakásába, de mivel annyi esze nem volt, hogy a kulcsot lenyúlja az eredeti tulajtól, így csak kínlódik. Aztán csak sikerül neki, és jutalmul mocskos nagy kupleráj fogadja. Gyors összefoglalót kapunk az első rész történéseiből, valamint megtudjuk, hogy még mindig hazajár a szülei lakásába tejet inni. Most a szerzett kéróban a budin ücsörög, és kábelt fektet, mikor betoppannak a halott srác szülei. Jobb híján a csajának adja ki magát, majd kijelenti, hogy a baba (amit az anyjától vett) és a tévé az övé. Ezzel csak az a baj, hogy pont a srác szülei hozták a tévét. Lassan bevallja, hogy tulajdonképpen alig ismerték egymást. Nos... ez minimum kínos.

Joy ajtaján a szomszéd kopogtat. Reggie-ről van szó. Megkérik, hogy ne terrorizálja a lányát. Kiderül, hogy a kiscsaj azt terjeszti, az anyja nem engedi WC-re, ezért a szomszédokhoz jár pisilni. Joy kiakad, Reggie meg mintha kicsit gyépés lenne. Höh.. frankó kis család lesz ez!

Nahát kérem szépen, téli álomból ébredtünk, és itt a duplarész második fele, az elsőben Meredith horkolt, Alex majdnem megdugta a vörös démont, George faterjának kiszedték a belső szerveit, illetve csak a fontosabbakat, de ettől még pisil kedvére, Burke megműttette a kezét Sheppel, hogy majd egyszer (feltehetően a börtönkórházban) ismét szabhasson embert. Mert azt mindenki érti, hogy amit csinált, az etikátlan és törvénytelen, nem? Yangot is be kellene vágni a sittre, de ez nem az a sorozat. Ja, és Izzie végre beváltja a csekket, de nézzük miből élünk!

A "Meredith úgy horkol, mint sixx részegen" sztorit végre rövidre zárhatjuk, mert vicces ugyan, hogy Shep kiborul, meg elalszik reggel, mert a fejére kell húznia a párnát, de annyira nem szórakoztató, mint a készítők hiszik. Szerintem fos az ébresztőórájuk, nekem mindig sikerül felkelnem az enyémre, a Liverpoolosra, még a fent említett alkoholos befolyásoltság után/alatt is. A békaszájú nő végül csak beszél a faterjável, és ez kicsit szívmelengető, de sajnos túl sokszor mutatják az arcát közelről és ilyenor megint izomból gyűlöljük. A horkolás örökletes betegség, mint kiderül, ellenszere a füldugó, egy krízissel kevesebb.

Két napja tologatom ezt a csalódást, már el is mosogattam, ami nálam az időhúzás biztos jele, de most már nincs mit tenni, bele kell vágni. Azzal terveztem kezdeni, hogy a Cukorbáró végre felülírja azt a habos-babos emléket, amit az Izaura hatására az „ültetvény” szó előhív, de a pilot alapján ez az elvárás egyelőre nem teljesült. A Cane, úgy tűnik, a Vad angyal találkozása a Guldenburgok örökségével, egyelőre nem több, mint egy közhelyparádé, amelyben az ősatya a vér szerint gyerekkel szemben a fogadott fiút helyezi előtérbe, a fiúnak az ősellenség a szeretője, a fattyúnak meg a mostohatestvére a felesége. De nézzük.

A helyszín: Playa Azul, Florida, a Duque család cukornádültetvénye és rumgyára. A Duque rum 30. születésnapjára készült igen trére sikerült reklámmal nyitunk (amibe az igénytelen alkotók nem átallottak a későbbi diszkójelenetből bevágni képeket): a boldog szakszervezeti tagok a futószalag mellett csapnak spontán fiestát. Az öreg Pancho Duque és fia, Frank, le is kap pár üveggel a gyártósorról, hogy bemojitózhasson a társaság (kommentben veszekedhettek a legjobb mojitó recepten), míg fogadott fia, Alex Vega épp telefonon tárgyal Barnes szenátorral az etanol-gyártás kérdéseiről meg a július 4-i partiról, úgyhogy egyszerre érezzük, milyen nagyhatalmú és mennyire okos ember.

Nathan és Haley lakásán vagyunk, ahol az a fiúk fő témája, hogy kínait, thait vagy olaszt rendeljenek, de mint kiderül nem élelemszerzésről van szó, hanem milyen származású legyen a sztriptíz táncosnő. Merthogy Tim esküvő utáni legénybúcsút akar szervezni Nathannek. Persze utóbbinak nem igazán tetszik az ötlet, de mivel Tim az állítólagos legjobb barátja, így belemegy. Haley is tud mindenről, mert ő is otthon van, mikor felvetődik az ötlet. A lányok sem restek, rögtön szerveznek egy ellen lánybúcsút Haleynek.

Lucas elmeséli Karennek, hogy volt bent Dannél a kórházban, és az bocsánatot akar tőle meg Karentől is kérni. Később bemegy Keithhez az autókereskedésbe, kiderül Dannek alá kéne írnia pár papírt, Lucas magára vállalja ezt a feladatot. Keith munkát ajánl neki, de nem vállalja. Viszont bemegy Danhez a kórházba aláíratni a papírokat, aki miután aláfirkantotta a nevét, megkéri Lucast, hogy egy fénymásolatot rakjon bele a páncél kazettába. A srác visszamegy a kereskedésbe, kinyitja a kazettát, majd meglepődve veszi észre, hogy az ő gyerekkori fotóival van tele.

Az előző rész tartalmából: ott tartottunk, hogy folytatódott a tető-megfigyeléses fotópályázat. Freamon segítségével végre találtak egy használható fotót Avonról, höjj! Baltimore legfenébb- fenegyereke Omar bejelentkezett: raboltak egy isteneset Deeéktől. Minden észérv ellenére a BÜFI-sek rajtaütöttek a Gödörbéli-bandán, persze minden eredmény nélkül, valamint kiderült, hogy Daniels sem annyira arany, mint amennyire fénylik. Az évad egyik legviccesebb jelenetével kezünk, helyszín a Bunker. Freamon a szokásos bútorait gyártja aprólékos figyelemmel, míg Herc egy íróasztalt próbál keresztül-szuszakolni az egyik ajtón. Ám a gaz kredenc beragad. Érkezik a felmentősereg: Carv, Jimmy és Sydnor személyében. Asztal-elhelyző project indul. Mindenki Fekete Lacit megszégyenítő erőbedobással próbál segíteni, semmi. Megjön Daniels is, -aki még a zakóját is leveti !- , és szintén beszáll a területrendezésbe. Feszülnek az atléták, az izmok csak úgy sercegnek. Semmi. 10 perc izzasztókamra és 3 sérv után feladni látszanak az íróasztal projektet. Két lihegés között Herc hangot ad kétségének: Ilyen tempóban sosem érünk be vele. Csönd... Mindenki lefagy, Sydnor még a rágócsócsálást is abbahagyja. Jimmy: BE? Jaja, be.-mondja Herc. Unfuckingbeliavble! Mert a hülyék azt hitték KIfelé kell tolni. Muhahaha.

Kórház: az arcon vert Mahon bekött karral, és horzsolásos orcával készül hősi halált halni. Itt van a cimborája Polk, és természetesen Daniels is tiszteletét teszi hisz egy embere megsérült. Esés közben teknőc módjára felfordult, és megrepedt a 6. csigojája, hát akkor ebből hosszú betegszabi lesz. Jobbkor nem is jöhetett volna, úgyis mindjárt itt a nyugdíj, ha most bedobja a törölközőt, megkapja a nyugdíj 2/3-át – és persze addig már nem is kell dolgozni. Tehát hadnagyom, további szép életet! Daniels távozása után Mahone megpedzegeti Polknak, mi lenne, ha úgy VÉLETLENÜL leesne a Bunkerbe vezető lépcsőről. Te is jöhetnél velem a sógor videótékájába szexfilmeket árulni. Polk hümmög, bár amiatt már jobban aggódik, hogy esetleg kitöri a nyakát.

Egy játszóházban indítunk. A jó öreg Tobias Fornell ügynök békésen figyeli, ahogy kislánya rajzolgat, amikor odalép hozzá egy titokzatos idegen. Fornell benne egy régi gyilkosra ismer, akit Gibbsszel együtt fogtak el jó pár évvel ezelőtt, és akinek nagyban a börtönben kéne várnia, hogy leteljen életfogytiglani ítélete. Fegyencünk azonban nem úgy néz ki, mint aki beletörődött a sorsába. Figyelmezteti Tobiast, hogy ne csináljon semmi meggondolatlant, mert a kislányt könnyen baj érheti. Különben is ártatlan vagyok. Ja, nem mondtam még? Rossz embert kaptatok el, balfékek! Azt követeli, hogy nyissák újra az aktáját és keressék meg az igazi gyilkost! Tobias úgy bámul maga elé, mint akinek 10 feles után kell Celsius fokot Fahrenheitbe számolni, és persze mire felocsúdik, a fegyenc eltűnik. Belengettük a bonyodalmat, most már jöhet a főcím.

Kicsivel később Jethro Gibbs-hez új vevőjelölt érkezik: Tobias Fornell. Gyorsan megnyugtatja Gibbset, hogy szó sincs arról, hogy a ház kell neki (Gibbs exneje bőven elég volt ahhoz, hogy megtanulja, nem kellenek neki Jethro maradékai), hanem a korántsem rózsás helyzetről jött tájékoztatni. A rab, ismertebb nevén Derrick Paulson altiszt korábban kirabolt egy bankot, majd megölte két társát, a pénz (5 millió jó amerikai dollár) viszont eltűnt. A fickó most megszökött, és követeli, hogy nyissák meg újra az aktát. Gibbs persze hallani se akar arról, hogy megint ő játssza a jóságos, mindenkit megmentő ex-ügynököt, mire Tobias kiborul és jól lecseszi barátját, majd egyedül hagyja a bűntudatával. Ezek az FBI-osok aztán tényleg tudják, hogy kell manipulálni az embert. Vajon Hannibal Lectertől tanulnak az akadémián?

Az első 5 részben a legfontosabb szereplőket megismertük, és ott tartunk, hogy a Gilmore lányok diszkrét pasizásba kezdtek. Lorelai Rory tanáráról álmodozik, Rory pedig az Új Srácról, Deanről, tehát tanácsos lenne sürgősen beszereznie egy létrát, mert lassan már csak távcsővel tud Dean szemébe nézni.

A 6. epizódban Rorynak születésnapja van (a címe is Rory’s Birthday Parties), és erre pörög minden egyes szereplő. Méghozzá a 16., amit Rory valahogy úgy képzel el, hogy ő meg Lorelai degeszre zabálják magukat, megkapja a vadiúj Alma számítógépét, egy kis zenehallgatás, kajacsata, esetleg egy diszkrét szülinapi puszi Deantől. Éppen csak azzal a kicsit sem jelentéktelen ténnyel nem számol, hogy egy ideje már Emily Gilmore is belépett az életükbe, márpedig az ő világában távolról sem így néz ki egy születésnap. Először is minimum a Versailles-i kastély tükörtermében kell tartani, vörös szőnyegen vonulnak be az illusztris vendégek, a zenét a londoni szimfonikusok szolgáltatják, és sem a pápa, sem az angol királyi család nem bújhat ki a megjelenés alól. Ez persze okoz némi összezördülést Lorelai és Emily között, de ideje lesz Lorelai-nak hozzászoknia, hogy az ilyen vitákban ő eleve vesztes helyzetből indul, Rory születésnapja ugyanis a sors kegyetlen fintoraként PÉNTEKRE esik, így a kérdés eldőlt. A péntek Emily és Richard fennhatósága alá tartozik, ha Stars Hollow-ban is meg akarják ünnepelni Rory születésnapját, annak semmi akadálya, de válasszanak másik napot.

A sorozat legutóbb megénekelt mélyrepülését valószínűleg az alkotók is érzékelték a maga idejében, mert az eheti epizódban végre több valóban meglepő fordulatot is az arcunkba toltak. Épp ideje volt már. Ezúttal a Fehér Ház tornácán nyitunk, az elnöknő épp most fejezte be a reggeli futást. Jön apu, aki mostantól a baseball szövetség miatt sokkal kevesebbet lesz itthon, s anyu szerint ezt illene tisztázniuk a trónörökösökkel is, különösen a legkisebbel, hisz ő szinte mindig otthon van. Érkezik Kelly, a mindig bájos szóvivő is, mert úgy véli, egy néhány nap múlva megjelenő könyv igen nagy kárt tehet Mackenzie Allen gondosan felépített imázsában. Persze nála épp van is egy példány, úgyhogy hamarosan mi is megtudhatjuk majd, mi az, ami miatt a First Laddy hirtelen úgy határozott, itthon marad, hogy személyesen vezethesse a könyv miatt felállított válságstábot.

Bauer-papa közben idősebb republikánus képviselőkkel egyeztet Keaton alelnöki meghallgatásáról, vagyis tulajdonképpen annak szabotálásáról. Szépen megbeszélik, hogy mivel fogják kicsinálni a tábornokot, de számunkra mindez továbbra sem teljesen világos. Jim ezalatt jelzi az elnöknőnek, hogy nem örül a First Laddy újabb akciójának, de a nő bízik a férjében. A gyereknek ilyenkor ugyebár az iskolában a helye, de Becca itt is csak a pasijával van elfoglalva. Mivel a legutóbbi incidens nyomán egyre nehezebb randit egyeztetni, a srác úgy dönt, biztos ami biztos, házibulit szervez. Kelly megint sajtót tájékoztat, kivételesen jól is indul az esemény, de a jó hangulat csak addig tart, míg szóba nem kerül a könyv. A jól értesült újságírók ugyanis megtudták, hogy a könyv tartalmazza majd az ex-elnök utolsó – Mackenzie Allen lemondására vonatkozó – kívánságát. A hír persze már az elnöki házaspárhoz is eljutott, apu pedig egyre biztosabban állítja, hogy Jim lehet a spicli a csapatban. Vince, a szövegíró szokásos munkáját végzi az irodában, amikor megtudja, hogy ma ő lesz a szúrópróbaszerű drogteszt egyik alanya a Fehér Házban. Úgy tűnik, ez a hír aggasztja őt, de természetesen beleegyezik, más választása nem nagyon van. Horace, az elnöknő fia szintén nincs túl rózsás hangulatban, ugyanis az egyik órája után a tanár közli vele, hogy az elbaltázott esszéjét alá kéne íratnia valamelyik szülővel.

Emlékeztetőül: Victor Hendrickson különleges ügynök rettenetesen el szeretné kapni a W. fiúkat. A vád ellenük: csalás, betörés, lopás, fegyveres rablás, emberrablás, gyilkosság, sírgyalázás (hehe), stb. De a srácoknak eddig még mindig sikerült meglógniuk előle, amitől ő nagyon-nagyon dühös…

Most: a Green River megyei javítóintézetben vagyunk, válogatott rosszarcok az udvaron. A börtön épületében megnyitják a régi cellablokkot, amit ki tudja, milyen okból lezártak egy időre – olyannyira, hogy lángvágóval(?) kell kinyitni. Nem lett volna elég egy lakat? Bár végülis úgy tűnik, hasznos volt ez az alapos munka, mert van odabent valami – ami most viszont kijött. Nem látni ugyan semmit, de a munkások lehelete szinte megfagy a levegőben és valami légáramlat söpör végig a folyosón. Brrr.

10 óra 20 másodperc. A „B” blokkban megáll az óra és a fények vibrálni kezdenek. Az egyik rab, Randall, egy derengő alakot lát elsuhanni a cellája előtt, mire kétségbeesve hívja az őröket. Az őr jön is, és jól odabasz a gumibotjával a vasajtóra (infarktus). A kedves köszönés után meg se hallgatja Randall baját, amire kb. fél perc múlva jól rá is fázik. Bár igaz, még ha észre is vette volna a mögötte lopakodó szellemalakot, akkor se nagyon futhatott volna el előle. Persze az sem segített, hogy pont a nyitott vasrács közepén kezdett forgolódni, amit eheti gonoszunk egy laza mozdulattal rázárt, ezzel csapdába ejtve az őrt. Már ez is eléggé fájdalmas lehetett, hát még ami ezután következett. Legalábbis a fájdalmas halálordításból ítélve…