Két napja tologatom ezt a csalódást, már el is mosogattam, ami nálam az időhúzás biztos jele, de most már nincs mit tenni, bele kell vágni. Azzal terveztem kezdeni, hogy a Cukorbáró végre felülírja azt a habos-babos emléket, amit az Izaura hatására az „ültetvény” szó előhív, de a pilot alapján ez az elvárás egyelőre nem teljesült. A Cane, úgy tűnik, a Vad angyal találkozása a Guldenburgok örökségével, egyelőre nem több, mint egy közhelyparádé, amelyben az ősatya a vér szerint gyerekkel szemben a fogadott fiút helyezi előtérbe, a fiúnak az ősellenség a szeretője, a fattyúnak meg a mostohatestvére a felesége. De nézzük.

A helyszín: Playa Azul, Florida, a Duque család cukornádültetvénye és rumgyára. A Duque rum 30. születésnapjára készült igen trére sikerült reklámmal nyitunk (amibe az igénytelen alkotók nem átallottak a későbbi diszkójelenetből bevágni képeket): a boldog szakszervezeti tagok a futószalag mellett csapnak spontán fiestát. Az öreg Pancho Duque és fia, Frank, le is kap pár üveggel a gyártósorról, hogy bemojitózhasson a társaság (kommentben veszekedhettek a legjobb mojitó recepten), míg fogadott fia, Alex Vega épp telefonon tárgyal Barnes szenátorral az etanol-gyártás kérdéseiről meg a július 4-i partiról, úgyhogy egyszerre érezzük, milyen nagyhatalmú és mennyire okos ember.

Frank Duque apu fülét rágja, hogy az egykori rivális Samuels családdal röffenjenek össze, merthogy az öreg Samuels haldoklik, a gyerekeinek meg üzleti ajánlata van. A találkozóra a birtokhatáron kerül sor, a Samuelsek meg akarják venni a Duque-birtokot, hogy több cukrot termelhessenek, cserébe a melaszt, ami ugye a rumgyártás alapja (szeszfőzők előnyben), olcsóbban adnák a Duquéknak. Az ajánlat jónak látszik, de Alex húzza a száját, öreg-Duque meg egyelőre nem nyilatkozik, mert orvosi meetingje van, plusz a film elején vagyunk. A pastán hízlalt doki közli, hogy az öreg max. egy évig élhet, úgy látszik, mindkét rivális család hamarosan elveszíti a családfőt.

Alex Vega lesz tehát a főhősünk, családjával egy baseball-válogató köré építve ismerkedünk meg: kisfiú, nagyfiú, nagylány és egy gyönyörű feleség, aki egyelőre a legjobb az egész sorozatban. De apu persze ide is a fülére ragasztott telefonnal érkezik, és nem is sokáig figyel a kicsire, mert a figyelmét elvonja egy múlt ködéből felrémlő gyanús sánta alak, majd kapunk egy rövid de annál trébb flashbacket, amiben egy tinikubánó lelő egy feltehetőleg gazfickót. Hetedik perc, ideje egy lájtosabb szexjelenetnek: nagyfiú pettinggel szöszivel, ám időben hazaér anyu, hogy a tizenkettes karikának ne essék bántódása.

Nagyfiúnak vásárolt cuccokat az egyetemre, aki valamit nagyon tud, mert pusztán fekete-fehér fotókkal felizgatta a barátnőjét. Anyu elmeséli a képekkel illusztrált történetet, hogy Alexet, mint sok más kubai gyereket „a harcok után” (töriszakosok előnyben, kommentben lehet részletezni) küldték Miamiba a szülei. A kubánók többsége visszatért, de Alexnek „nem sikerült”, egyszer majd kifejtik, mér, de nem most. A lényeg, hogy a Duque-család örökbe fogadta. A mese közben nagyfiú talál apuról egy katonai fotót, amin úgy néz ki, mintha Mao-ce-tungról photoshopolták volna, és gyanúsan sokáig nézegeti.

Alex Vega már megint mobilozik, az asszonyra sincs ideje, pedig ő „beszélni szeretne vele valamiről”. Tegye fel a kezét, aki nem jött rá, miről. De Alexnek most fontosabb a Múltbéli Árnnyal foglalkozni, rendőrhaverja már utána is nézett: persze, hogy a Samuelsekhez kötődik, régen náluk volt munkavezető, most tért vissza Dominikából, naná, hogy a vízumkérelmét a Samuelsek támogatták. Színrelép a harmadik Duque-tesó is, az a kigyúrt olajoshajú csajozós típus, egyébként klubtulaj, ami csípi Frank csőrét, nem szeretné, ha rontaná a Duque név presztízsét. A nagylány a klubjába akar menni partizni, érzek itt egy vérfertőzésszagú viszonyt a levegőben.

Egymás szavába vágó közhelyes latin vacsora közben Alex újabb tré flashbackjére ugrunk, amiből megtudjuk, hogy az öreg-Duque Lucia nevű kislánya abban a lövéshez kapcsolódó eseményben meghalt. Vacsora után összecsap a két fivér jövőképe: Frank belemenne a Samuels-üzletbe, ne termeljenek cukrot, vegyék meg a melasztot készen, Alex viszont ragaszkodik a cukorhoz, mert a kormány energia-függetlenségi törekvései miatt támogatja az etanol-előállítást cukorból, milliárdok vannak a bizniszben. A cukor a jövő olaja, vallja Alex, meggyőződése szerint a Samuelsek is ezért mozdultak rá, és Kubát látja a jövő energiahatalmának (hahharaha, bemojitózott a fiú).

A vita személyeskedésbe torkoll, Frank lefattyúzza, nem is Duque, csak benősült a családba. Alex, hogy szimpatikus legyen nekünk, az apjára bízza a döntést, azzal, hogy ha akarja, adja el az ültetvényt, de ne Samuelséknek, nekik semmiképp, és ahogy odacsapja a rumosüveget, az öreg-Duque már tudja, hogy oka van ezt mondani. Alex el is meséli az öregnek, hogy a Múlt Árnyának közreműködésével a Samulesek ötlék meg Luciát. Picit a gyerekek terveivel is foglalkozunk, kisfiút beválogatták a baseball-csapatba, nagyfiú félbeszakítja a diétás kóla prezentációt, hogy közölje, nem megy egyetemre, és miközben apu a kubai kávézójában, ahol az alkalmazott lejmolja a készleteket, vehemensen tiltakozik, kiderül, hogy apu sem ment egyetemre, inkább bevonult.

Újabb lájtos szexjelenet, ezúttal a 30-50 éves korosztálynak: Frank dugja Samuels-lányt (egyébként Atia a Rómából), és a nő által feltett logikus kérdésre: nem egyesíthetnénk a cégeket hagyományos módon (értsd házasság), Frank és a forgatókönyvíró csak olyan közhelyekkel tud válaszolni, hogy „a türelem rózsát terem” és „az árulásnak ára van”. Rémes. Nagyfiú szöszivel a medencében, utalgatnak rá, megmondta-e a srác az apjának, mért nem megy egyetemre, túl-set-upoljátok gyerekek, régen tudjuk. Nem baj, kivárjuk a július negyediki partit a bejelentéssel. Amire disznót kell venni, és Frank nem átall még a mangalicavásár közben is a Samuelsek mellett kampányolni. Apu lehervasztja elsőszülöttjét: nemcsak az ültetvényt nem adja el, de Alexet nevezi ki a cég elnökének. Frank nem örül.

A cégelnök a kávézója lejmoló alkalmazottjának munkát ajánl a sikátor sötétjében, sejtjük, hogy nem az alelnöki posztot tervezi véle betölteni. Na, kezdődik végre a július 4-i parti, mindenki itt van, és a zenés-táncos jelenetekben a képminőség is eléri homevideós/dél-amerikai-szappanos mélypontját. Alex megint telefonál, aztán meg a szenátorfeleség szórakoztatását írja elő asszonykájának, úgyhogy Isabel Vegának nincs ideje kertelni, közli, hogy gyereket vár. Tegye fel a kezét, aki nem erre számított. Mint minden igazi latino, Alex is kanos lesz a hírtől, úgyhogy leoldja az asszonyról a ruhapántot, sőt még a mobilt se veszi fel!

Megérkeznek a Samuelsek, Frank azonnal a nő mellett terem, ami nem tetszik öreg-Duquénak, úgyhogy amint megvan a szenátorral-fotózkodás, össze is tereli a családot, és megteszi a bejelentést: Alex átveszi a céget, a Samuelsek nem kapják meg az ültetvényt, a részvényeket pedig 30-30-30-10% arányban felosztja a három gyerek plusz Alex között (jogászok előnyben, én nem értem a logikát, de az amerikai cégtörvények szerint biztos van benne, lehet kommentelni). Frank kirohan szószorosilag és átvitten is, Alex meg mirevoltezjópapázik, hogy szeressük, de mi annyira nem. Samuelsék nem örülnek a döntésnek, beleértve a zord atyát, aki ahhoz képest, hogy halálán van, elég jó étvággyal falatozik, és gonoszul néz jövőbeli tervei felé, melyek a flashbackel látszanak hasonlóságot mutatni: eltűnt Alex kisfia.

Az atya türelmetlenül kutatja, végül a Múltbéli Árnnyal találja, aki baseballozni tanítja a sötétben. A biztonságiak lekapcsolják MÁ-t, Alex meg elautózik a biliárdozó Samuels-atyához. Megkapjuk a teljes tré flashbacket magyarázattal: Luciát a Múltbéli Árny és tesója elrabolták, és hogy a váltságdíjat megszerezze (gondolom, mert így nem hangzik el) az öreg-Duque eladta Samuelsnek a cukrát. Lucia (számomra ismeretlen okból kifolyólag) meghalt, a két emberrablóból az egyiket le, a másikat meg lábon lőtte a tini-Alex. Jelen-Alex fenyegetőzik egy sort kinyírlak-vaze-ha-családomnak-hajszála témában, Samuels meg jól leszarja. Alex haza, ahol a fia végre leborotvált fejjel közli, hogy bevonul, a Múltbéli Árnyat meg a cukornádszálak sűrűjében fejbelövi a lejmolós kubánó.

Folyt. köv. Akár még jó is lehet, de egyelőre nem az.