Köszönöm a türelmet, aki azt írta az előző poszthoz, azért nincs ma még új írás, mert Alekosszal aludtam a nyugiszobában, az kiviszem azt’ kinn hagyom. A mai napon az abszolút kedvencem Laci és sixx névadása: Sándor, a Rúdtáncosokkal Suttogó. Andrisra ma nem fordítok különösebb gondot, helyette betoltam az oldalast a sütőbe és feltettem a húslevest, Gigi is übrikkel indítja a napot, úgy is van, lendületből rábaszni az indukciós lapra a tízliteres fémedényt, jót tesz az neki. Megérkezett a kakaócska. Gombika körmöl, Laci kinyitja a tolltartót és felfedezi a beleütött tojást. Nagy poén. Nagy poén, akkor elkezdek én is poénkodni. Végiöntözi a többiek padján, holmiján a tojást. Szarok rá, majd megtanulja midenki! És aki csinálta, az álljon ide, és mondja a szemembe, vágja a kukába a tolltartót. Te voltál? Te voltál? Te voltál??
Laci végigjárja az Odút, te voltál? Alekoszt megsajnálom, gyanútlanul és mit sem sejtve mosakodik a fürdőben, Laci kivágja az ajtót, te raktál tojást a izémbe? Miután abbahagyom a röhögést, arra gondolok, nehezen ébredő típus vagyok, ha valaki rám rontana kora reggel, nemcsak azt vallanám be, hogy én tettem az izéjébe, hanem azt is, a tojást is én tojtam. Akik a szobában vannak, azok se raktak Laci izéjébe tojást, senki nem volt, jó, játszhatjuk így is. Nem érdekel! A helyzet fokozódik, Jerzsi akad ki, hagyma van a táskámban! Tudjátok mit, szagoljátok, a hagymák gurulnak, Éva felháborodik, dögöljön meg az aki ilyeneket csinál! Megérti Lacit is meg Jerzsit is, de azért ne az ő cuccait csesszék már széjjel. Az összes szar felém röpült, összebaszták a dolgozatát. Akkor vállalja fel, aki csinálta, mert most mindenkinek összebaszták a cuccát és rohadtul nem vicces.
Az irodalom óra fagyos hangulatban indul, Éva a napos, jelent. Összeizélt Laci szaval, József Attila Mama. A vers arról szól, amíg megvan az a szerettünk, akit nagyon szeretünk, addig úgy élünk körülbelül, mintha állandóan ott lenne velünk, ha nincs, mindent megtennénk annak érdekében, hogy velünk legyen, de ez már lehetetlen. Alekosz következik, Bródy Ki nevet a végén. A vers számára a legmagasabb szintű iskolát mutatja be, az élet iskoláját. Embernek maradni az embertelenségben. Mondjuk az Ady, hagyjuk. Mintha arról kellene dönteni, a (májkrémes)kenyeret vagy a vizet vonjuk-e meg magunktól. Ez az érzés számára ismerős, most is különös paradoxonokkal teletűzdelt érzelmi állapotban, csapdában van. Érzi a nyomást, ami rá nehezedik, ne nézd, ha nem akarod, de látnod kell. Azt hiszem, ez egy üzenet nekünk, nézőknek. A Tanár Úr örül, mert megérintette Alekoszt is a dolog. A többieket is, úgy ülnek az iskolapadban, mint akinek nem jutott krumplifőd. Laci még mindig ideges, Laci, nyugodjál le. Nem érdekel! Lesz majd itt olyan délután, úgy meg fogtok utálni, mint a szart. Én vihogok, mert a háttérzene dobpergés, nem, nem szégyellem magam. Bevetem a katonai módszereket, ennyire egyszerű ez a történet. Ez nálunk is így volt, nem érdekelt senkit, hogy ki volt, addig csinálták a szopatást, míg ki nem derült. És, valaki megüt? Alekosz meri a kakaócskát, hát, elképzelhető. És, aztán mi van? Anikó a kertben lapít, mint szar a gazban, az bűn, ha tudtam róla? Olivér gyorsan megnyugtatja, nem. Akkor jó. Az Éva észrevette már a matekfüzetét? Na, azon még ki fog akadni!
Alekosz nem csinált matekházit. Nem volt rá idő, meg nem is értette meg. Miért nem csodálkozom? Béci a törit nem csinálta meg. Éva odaadja a füzetét Alekosznak, az is össze van baszva? Hogy basszátok meg a kurva fütty! Mi van? Rohadjatok szét, komolyan mondom! Hogy fogok ebből tanulni, hogy nézem meg a kibaszott matekházimat? Teátrálisan a földhöz vágja a füzetet és folytatja az ordítást. Hogy baszná meg a száját az, aki tojással összebaszta! Dögölne meg! Ír nekem egy új matekfüzetet! Nézd meg, össze van ragadva, szét se tudom szedni. Ez nem lekvár, kérdezi Laci. Nem, ez tojás vagy nem tudom mi a szar ez! Ha megtudom, hogy ki volt, szétvágom a ruháját! Most ezzel égesselek benneteket, hogy felnőtt ember létetekre ezt csináltátok, meg se merem mondani neki! Na attól én nem félek Évikém.
Sárközi Tanár Úr fogja tanítani nekik az ének órát. Arra gondolt, népdalokat fognak énekelni. Jerzsi kikéredzkedik, mert rájött a szapora, dórémifászólátidó. Ki vállalkozik szóló éneklésére? A fiúk húzódoznak, brummogd el Laci, jön a tavasz úgyis jönnek ki a macik! Hulla szilva. Az ének órának hálistennek vége, hihetetlenül unalmas volt, a házi feladat a ma tanult dalok közül az egyiknek átírni a szövegét. Humorosra. Rosszat sejtek, Gombika az ágyon ül és a Picúúúrt szimbolizáló macit bámulja. Látod Pötyi, a bácsi tud vigyázni a macijára, nem úgy mint te! Mi a baj Gombi? Semmi. (Minden.) Fáj valamid, faggatózik tovább Anikó. Az agyam az idegektől. (he?) Picúúúr miatt vagy ki? Nem bírok már itt lenni. Ajajj, kezdődik, megint nincs benne benzin. Amíg Gombi száguld a gödör alja felé, Alekosz kinn énekelteti Szandit, de ez így nem jó, mert csárdást jársz rá! Go-góba! Go-gót a hulla szilvára, na persze! Gigivel betanulunk egy go-gót, ez lesz a következő prodzsekt! Gombárúúúr, mi a baj? Nagyon hiányzik a szerelmem. Gombi ismét hullámvölgybe került, az otthoniak hiánya és a benti légkör miatt. Éva felfedezi, hogy összefirkálták a táblán, ő is összefirkál mindenkit, engem nemááá.
Alekosz a nyelvtan tanárnő visszautasítását tudomásul vette, ezen már a barátnőm is röhög. Átértékelte a kapcsolatukat. Itt már én is röhögök. Nehéz, mert a vonzalom még mindig megvan. Amikor hátat fordít, a gyönyörűszép hátát figyelné legszívesebben. Megállítjuk a összevagdaltat és visítunk. De hát, ez egy ilyen történet. Nagyon sajnálom, mert tényleg megtetszett. Kávészünet, pletyka, nem hiszem el, hogy a vajas kenyeret tormával elkevert lekvárral eszed, fúj, dehogy kérek. Szandinak ha hisszük, ha nem, eltűnt a pontosjéselipszilonosjés verse. De most komolyan mondom, még fel is olvastam és el-tűnt! Jerzsi jegylyukasztós-bkv-s verset írt, Olivér furulyásat, nem kevés áthallással a dugásra, Béci versét nem hallottam, mert Pötyi élvezi a kertes házat és ugat mint aki beszorult, Alekosz a női bájról írt, a tanárnő ihlette, természetesen. Szerette volna, ha valami átmegy. Olivér felel, elég döcögős, jézusom, hát megtanultam, azért jelentkeztem!
Törióra, szervusztok, gyere Szandikám. Gyere Alekosz, már régen becsöngettek. Nagyvécén voltam. Ma mindenki fostos? Az óra csendjét egy emberes böfögés szakítja át, egészségedre, malacka. Feladat, kinek a bőrébe bújtunk? Én az enyémből ki kezdek, mert unom. Rosszul vagy, Gombi? Olyan rosszul nézel ki. Haza akarok menni. Gombi ismét hullámvölgybe került. Sír is, papírzsepivel törölgeti a könnyeit és eltakarja a szemét. Újabb feladat, ki vagyok én? Szandika jelentkezik. Bécsbe’ élek, nálam szolgálnak a magyar huszárok, szeretem a férfiakat, kicsit dagadt vagyok és ronda és 1848-49-ben biztos hogy éltem. Hát nem, Mária Terézia nem élt akkor és a tanárnő örült volna, ha nem azt az oldalát domborítjuk ki, hogy fehérmájú volt. Mi visítunk, Szandika hisztizik, a tanárnő megkéri, hogy ne használjon ef betűs szavakat. Éva a szünetben Olivért kérdezi, mi van a Gombival? Haza akar menni. Jerzsi utálja ezt a mondatot. Alekosz Lacihoz fordul, mi volt a megoldás? Baromi egyszerű volt, fejben ki lehetett számolni. Ha harminc harcos vannak, annak mennyi a tíz százaléka? Tíz. Három. A húsz százaléka? Kettő. Jaj, hat. Ja, a háromnak? Akkor az mennyi? Kilenc.
Keződik a matematika óra, foglaljunk helyet. Éva kiesik a padból, mutathatok valamit? Megmutatja a füzetet, mondtam, hogy a Kazal nem bírja ki! Gombi, mi van veled? Gombinak nincs kedve semmihez, nem a tanárokkal van baj. Ahogy a tanár mosolygott, átsugárzott rá is és elindította a javuló tendencián. Visítunk, a barátnőm háromszor követeli vissza ezt a mondatot. A tanár bácsi megdicséri Gombit, már háromszor felcsillant a szeme! Anikó vállalkozó kedvű, úgy gondolja, visszafele kell menni, ezért kap egy ötöst. Szandikát viszont nem érdekli a matek, írt is a Tanár Úrnak egy levelet. Felolvashatom? Kedves Tanár úr, köszönöm az erőfeszítéseit, két napig elhittem, hogy szeretem a matekot, de nem fogom soha megszeretni. A férfiakkal kapcsolatban is ezt csinálod, hogy a pozitív dolgokat negatívan reagálod le? Hát van ilyen. De miért adod fel? Szandi, nézzél rám, úgy nézek ki, mint egy matematika-informatika szakos tanár? Nem. De mégis, az önbizalmam megvolt, elkezdtem csinálni és idáig jutottam. Hát ha a tanár úr arra célzott, hogy ő jó pasi, űdóga, nekem nem jön be, de legyen. Ha több önbizalmad lenne, te is jobban nyomulhatnál felfelé. Na, mégis lehet belőlem Margaret Thatcher. Szandi meghálálja a lelki fröccsöt, holnap azt számoljuk ki, eddig mennyi plasztikai műtétem volt és még mennyi lesz! Ebből vonjunk valami komoly egyenletet. Én azt számolnám ki, hány munkaórát dolgozott Szandika a plasztikai műtétjeiért, de én már ilyen rosszmájú vagyok.
A soha véget érni nem akaró összefoglaló következő epizódja a cigizésről szól, a stáb nem nézi jó szemmel a masszív dohányzást, ezért akik vállalják, hogy leszoknak a cigiről, az RTL dohányzásellenes kampányának arcai lehetnek, ez számtani előnnyel jár. Szandi jelentkezik először, ő egy éve dohányzik, nem függő, segítség nélkül is fog menni neki. Béci is jelentkezik, szeretne a kampány arca lenni, ezt tök jó dolog lehet kintről látni. Nekem mondjuk mindegy, mint a szélső háznak, de őszintén gratulálok annak, akinek sikerül. Oli és Éva megpróbálják, de nem garantálnak semmit, Olivér saját magának akar bizonyítani, mert 2005 óta szenved. Jerzsi is le akar szokni, Gigi miatt is, mert a lányt zavarja a füst. Anikó nem vállalja, Alekosz a napi egy szivarjáról semmilyen körülmények között sem mond le. Majd kinn igen, apukám. Béciről sokan azt gondolják, bírni fogja, Anikó egy hetet ad neki. Jerzsi reklámszagú szöveget tol a kertben arról, ő minden egyes szálat bűntudattal szív el.
Este Szandika szíves pizsiben előadja, hogy ő holnap úgysem megy suliba, csak énekórára, mert az utolsó napot ellógja. Laci, akkor közlöm, a táskám háromnegyed egy óta nem lett megmozdítva. Olivér próbálja jobb belátásra bírni. Szandibandi, te szoktál adni a szavamra! Nem. Nem? Jó, de azért elmondom. Nem mondja el, mert Szandibandi befogja a fülét és lálálázik. Laci viccesen megfenyegeti: holnap reggel fél nyolckor felsorakozunk, és kirángatunk az ágyból, beviszünk a zuhany alá és kilenc ember fog téged sikálni! Andris a szokásos vizsgálóbíró arckifejezésével bejelenti, ennek nagyon komoly hozadéka lett, lássuk. Kedves Villalakók! Szandika többször is megszegte a szabályokat, nem jelent meg a mai tanítási napon, majd többször hangoztatta, hogy nem akar részt venni a Villa életében, ezért szükségszerűen kizárjuk. Ma el kell hagyni a Villát, a kizárás részleteiről a további információkat hamarosan megkapjátok. Bőgés, Éva a szokásos idegbeteg kirohanását hozza, hogy csinálhattad ezt? Miért csináltad ezt? Andris tovább komolykodik. Sanyi, a Rúdtáncosokkal Suttogó arra kérte őket, engedjék meg Szandikának azt az utolsó kis szalmaszálat, hogy beszéljen vele. Beszélt. Lássuk. HahóVillalakók, Szandika? Hát ő azt a döntést hozta, hogy marad, és ezután minden feladatból kiveszi a részét. Küzdeni fogok. Mmkk? Mmkk. Zavar valakit a döntés? Dehogyis. Rövid eszmecsere a cigiről, addiktológus érkezik a Villába, aki vállalta, ettől a pillanattól nem gyújthat rá. Évának természetesen most is van hozzáfűznivalója, de Andris nem nyit vitát. Akkor Éva nem vállalja. A gonosz kis törpenapraforgó!
A képeket a valóvilág.hu oldalról válogatjuk. Amikor van.
Tudom, az ígértem, hogy a mai poszt első kommentje a Villalakóknak írt levél végleges verziója lesz, ne haragudjatok, de nem fért bele az időmbe. Holnap reggel hozom, poszttal együtt, köszi a megértést.