Szandika úgy ébredt reggel, hogy a háta közepére nem kívánja Évát. Én úgy, hogy még mindig nem kapok levegőt és annyi erőm van, mint egy zacskó hangyának. Ha szemmel ölni lehetett volna, már rég kivégezte volna. Én azt, aki az influenzát kitalálta. Évának sincsenek szebb gondolatai, már nincs mit mondania Szandikának, kitette érte a lelkét, végtelenül csalódott benne. Én is a gyógyszerekben, ezzel az erővel nyalhatnék bölcsőzsírt is, bezzeg a reklámokban isznak egy neocitrant, utána meg széldzsekiben mennek hegymászókat menteni, sapkasálheló! Giginek panaszkodnak felváltva, Éva kezdi. Én nektek, mert egyedül vagyok itthon, nincs kinek nyígni. Állandóan a röhögésre keltem fel és mondtam Alekosznak, hogy most már rohadtul elegem van belőle. Öt perc és kijött és mondta nekem, hogy miért kell beszólni meg hogy ki alszik délig? Elkezdte nekem mondani, hogy én sem hagyok mást aludni. Én akkor nem szoktam, ha buli van és részeg vagyok. Aztán mondott olyat, hogy én vagyok a világ legundorítóbb embere, ostoba vagyok, nem tudom, egyébként, hányszor segítettem neki, tudod! Jó barátnők vagytok, mosogat tovább Gigi akit szemlátomást nem visel meg a vihar a biliben. Évának egy barátja van itt, Alekosz. Ja meg tudod miket mondott, hogy kihasználom az Alekoszt, azért vagyok vele, mert ő a legnépszerűbb! Úgyhogy engem nem érdekel ez a nő, nem is akartam vitázni tegnap. Kemény azért, hogy napról-napra hogy változnak itt a dolgok, kaparja a szmötyit a fazékról Gigi. Én már egy hónapja érzem, neki a szeretete sose volt őszinte, megmondta az Olivér is. Most már ott tart, hogy engem visz párbajra! Na elszívok egy cigit. Én péntek óta nem gyújtottam rá és nem is hiányzik, ilyen még nem volt. Mondjuk olyan se, hogy vastüdőért könyörögjek.

Érkezik Szandika. Tudod milyen ideges voltam Gigi? Nekem ne mondd, ha még akkor este odajön hozzám, én tuti telibe verem. De most az a vicces hogy még idegesebb vagyok mint este! Most szólna egy, azaz egyetlen rossz szót, nem érdekelne! A kertben Csórikám ül Éva mellett, láttad a fejét, milyen elvetemült volt? Előjött az igazi énje. Szerintem költözök át oda hozzád, de ha egyedül akarsz maradni, elalszok a földön is, de hogy én ott nem maradok, az biztos. Menj ki vele párbajozni, javasolja Alekosz. Te olyan színvonalú kommunikációs fölényt élvezhetnél a stúdióban apukám! Most is, olyan elhamarkodottan fejezte ki, hogy na majd kiviszlek párbajozni és kinn is maradsz! Ilyet kimondani, honnan tudja?

Sok előnnyel jár, ha kiválasztott vagy, mintha kihívnak, mert így legalább tudsz gondolkodni elég sokat azon, hogy te kit vigyél ki párbajozni, és van választási lehetőséged. Ezekkel a bölcs gondolatokkal kezdjük a műsort és Liluval. Újgazdagné a szafarin, elmondtam mindent, ugye, siessünk Géza, kit érdekel a rinocérosz, mikor még nem láttuk a bigfájvot? Megkérdezted már ettől a szerencsétlen ványadt embertől, hogy az milyen állat? Éva nagyon kíváncsi egy Gombi-féle párbajra, hogy az milyen lehet. Őszinte leszek, én is, aztán vihogok mert Évával egyszerre rajzolom a szívet. Jaj, Gombár Gábor, fel kell készülnünk, sóhajt a Csőrmester, (a nevet köszönöm a férjemnek, egyúttal üzenem, hogy ne felejtsen el bemenni a gyógyszertárba hazafelé) majd olyan nyögéssel heveredik le a kanapéra, mint ahogy a banya ült le enni a sámlira az Indul a bakterházban. Azon az ajtón neked kell visszajönnöd! Mit szólsz te ehhez az ötletemhez? Majd meglátjuk. Nem jó válasz, de nem baj, van még pár nap, hogy beleverjek a fejedbe valamit. És még mindig Gombi, nem hiszek a fülemnek, ő ad jótanácsokat Jerzsinek, aszongyahogy ha bármi is történik, nem leszek itt, nem szabad izé. Meg a big lófaszt, vissza kell jönnöd! Jó, de most, ötven-ötven százalék! Ha esetleg mégsem, akkor, akkor is izé, próbálj meg úgy hozzáállni, hogy bármi történjen, ki kell bírni. A jövőben akármilyen megaláztatás ér. Ne beszélj már úgy, mintha nem jönnél vissza, vissza kell, hogy gyere! Lehet, hogy nagyobb szurkolótáborod van, mint a Alekosznak! Igen, olyan Fradi Baktalórántháza különbségre gondolok, Alekosz javára. Nem is akarok így beszélni névről, nem mondtam ki nevet? Nem. Akkor jó, ne is beszéljünk róla. Aztán Szandika könyörög neki, őt vigye párbajozni, a párbeszéd körülbelül: lécci engem vigyél-nem-delécci-nem. Szandi azért akarta Gombit rábeszélni erre, mert már nem érez semmit. Olyan közömbös lett, hogy jézusmária. Olyan vagyok, mint a Góbi-sivatag, azt szokta mondani a Sanyi, senkit nem szeret és senki nem szereti.

A stábból valaki vagy most kompenzálja, hogy annak idején nem hallgatott az apjára és nem a politológia szakot választotta, vagy nem tudja feldolgozni, hogy véget ért Az elnök emberei c. filmsorozat, ennyi kampány ott nem volt, itt most akkor lesz, Villa Köztársaság lesz, ha beledöglünk is. Lesznek pártok, program, meg minden. Remélem, frakciót nem kell nekik alakítani, félek, az ELTE jogi karának alkotmányjogi tanszéke teljes létszámmal egy hétre be kéne költözzön, hogy elmagyarázzák nekik, mi az. Szandika nem érti, sosem érdekelte a politika, le is fekszik aludni. Laci szerint ez így nem jó, mert most megint két csapatra szakadnak. Éva azt szeretné, ha a négyes egy pártba tömörülne. Alekosz benne van, Anikó is biztos, Szandit nem érdekli, de itt van. Jerzsi próbál egy harmadik pártot összehozni, először Szandikával próbálkozik, kevés sikerrel, mert ő már itt van Alekkal, beszél, beszél, én döglök. Gigi Gombira szavaz, legyen ő a pártelnök, most megy párbajozni. Ha ez egy új szemszög, akkor ehhez már Jerzsi is csatlakozik. Legyen Szív Párt? Szív és Szeretet Pártja? Jól Vagyok Párt! Jézusereje. Évának van ötlete, Szabad Akarat Párt, Alekosz, neked milyen ötleted van? Szandika az alvósok pártját képviseli. Bár Jerzsi is azt képviselné, de nem, valamiért úgy dönt, megcsillogtatja tehetségét: legyen az program, hogy minden nap legyen egy óra időpont, mikor fogjuk mindnyájan magunkat és elkezdünk takarítani! Sírok, és csak most szólal meg Gombi: legyenek különböző versenyek, egyik nap paródia verseny, másik nap énekverseny(!), harmadik nap kajáló verseny… Az ötletet döbbent csend és értetlen tekintetek fogadják, Gombika meg is sértődik, úgy látom, halálosan. Jó, akkor hagyjuk, azt csináltok, amit akartok.

A tegnapi összefoglaló volt az eddigiek közül a legsótlanabb, a legösszeszedetlenebb, a legtrehányabb meló, amit eddig láttam. Értem én, hogy ez az egész Gigire lett volna kiélezve, de akkor miért nem sikerült? Az nem keret, hogy az elején és végén is őt mutatjuk, meg közben egy kicsit közben is, lehetőleg minél jobban szenvedve, persze nem ugatok bele, nem az én szakmám. Gigi megkapja a büntetését, mert krisztus előtt valamikor kiszaladt Béci után az udvarra. A levélben persze hangsúlyozzák, hogy a nézők vasökle csapott le a lányra. Gigi köszöni szépen, jó lenne, ha figyelembe vennék a többi Villalakót is. Na ezzel el is leszünk tíz percig, Gigi sír a macijával a nyugiban, Gigi a riportszobában, Gigi Anikóval, a téma a büntetés. Felháborodást és dühöt érzett, megérti, hogy büntetik, csak akkor másokat is büntessenek már meg, mert szarul esik, hogy próbálok minden megcsinálni és akkor minek?

Ha még nem említettem volna elégszer, hogy a púpom tele van a beöltözős feladatokkal, mára is jut egy. Nemcsere, a fiúk lányok, a lányok fiúk lesznek, hijjj, aztahétszentségit! Gombi a levél felolvasása után rögtön sipítozni kezd azon a bizonyos eunuch hangon, amit a bohóckodásnál már hallottunk tőle, Szandika szívemből szól: kussoljál már te ribanc! Hogy a beöltözésnek mi a lényege, a boga faszáért nem derül ki, a készülődést viszont több mint három percen keresztül nézhetjük. Laci nagydarab, debella, szőke. Nahát, miért, tudott volna másmilyen is lenni? Ja, fekete, egy másik parókával. Hogy Gigi micsoda érzelmi viharokat él át, úgy akarják beletukmálni a hülye fejünkbe, hogy az eseményeket megszakítva egy-egy pillanatra a lányt mutatják, amint szót vált valakivel. Most Bécivel, a beszélgetés lényege: mi van? Semmi, minden. Béci egyébként látja a húgán, hogy kivan, a barátai miatt is, meg itt benn is a feszület. A következő gyomorszorító párbeszédre a fürdőben kerül sor, Jerzsivel: olyan nyűgös vagy. Igen, nyűgös is leszek.

Ha újra kezdhetném, újra kezdeném. Meteorológus lennék. Jobban mondva időjós béka, mert őstehetség vagyok. Elég lenne egy rohadt nagy befőttesüveg meg egy létra, én meg a front előtt két nappal már ügyesen másznék fel-alá, keresnék egy csomó pénzt és röhögnék a markomba. Most meg órákat fekszem egy elsötétített szobában, nyögve és csak arra tudok koncentrálni, ki az a segg, aki a jobb szemembe szúrja ezt a bazi nagy kardot, le a tarkómig, meg arra, nem is volt arisztokrata a családban, pedig a migrén az úrinők betegsége. Na mindegy, túléltem, ahogy az előzőt is, meg a következőt is túl fogom, az összefoglalót csak hallgattam, mert a migrénnel együtt jár egy jó kis látászavar is, de úgy is elég volt. Ezek már edzenek, ébreszti Éva Alekoszt. Hála Istennek, örülök neki, legalább edzettek lesznek. Azon gondolkodom, kire rakjam a jelet. Vagy a Jerzsire, vagy a Gigire rakok, csak azon gondolkodom, hogy kiesek-e a Gigi ellen vagy nem. Nem tudom eldönteni, legszívesebben mind a kettőre raknék.

Mióta az Olivér elment, teljesen másképp viselkedik a Jerzsi. Kinyílt a csipája, a szürke ember próbálkozik, hogy megmutasson valamit magából, de úgy gondolom, hogy 83 napig volt lehetősége, miért most kezdte el? Így van, jól gondolod, helyesel Alekosz. Még valami fontos, akivel menni szeretnél, arra rakd. Azt fogom mondani, mivel csak egy emberre lehet rakni a jelet, ezért nem arra fogom tenni, akivel nagyobb volt a vitám, mert több őszinte megnyilvánulást láttam benne, mint a másiknak a szemében, és ez a személy lesz a Gigi!Milyen dolog, hogy a Jerzsivel volt vitám, aztán hívja ide a bátyját, mikor ők itt se voltak! Attól fél, hogy a szerelme nem tudja egyedül megvédeni magát? A Jerzsi nem rossz ember. Annyira. Én sajnálom, mondja Alekosz. Én is, bólogat Éva, mert meg van vezetve. Olyan, mint a gokart pályán a gokart, csapódik faltól falig, azt se tudja, merre tart, rázza a fejét Alekosz. Na mindjárt jövök, áll fel az ágyról Éva.

Köszikösziköszi, hogy eljöttél, ébred a VV4 századik adásának reggelén Éva Ádám mellett. Kutyanyakörvben. Ádám úgy megy, ahogy jött, vévészűzen. Mosatlan fogakkal, zuhanyzás nélkül, Évának annyi esze sem volt, hogy készítsen neki egy kis reggelit és tálcán bevigye a nyugiba egy forró kávéval együtt, még mit nem, aztán megszokja az embör, meg ilyeneket is követel, hogy meleg vacsora meg vasalt üng, hogyne. A búcsú pillanataiban a féltérdig érő bilikék zokni csillogós körömcipővel kimondottan tetszik. Azt mondta, hogy hiányzott a hajam, így túrta a hajam! Meg mondta, hogy annyira hiányzik a testem és annyira kíván! Meg ilyeneket, hogy szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország.

Akkora mázlista vagy, hogy nem is tudod, mutogat Anikó a cigivel, hogy törne le az összes körme egyszerre. Mos tudatosult bennem, hogy itt volt, hogy szeret és annyira hiányzom, hogy el sem tudom képzelni. Hát én se. És kibírja, azt mondta és a döntőben van a helyem! És tudod mit mondott a kirohanásaimról? Úgy szeret, ahogy vagyok. Leszarja! Aztán gyorsan a kiválasztásra tereli a szót. Jaj, hagyjál már, a kiválasztással álmodtam, nyavalyog Anikó. Éva nem akar párbajozni menni, Anikó menne. Éva vagy Gombira, vagy Jerzsire rakja, csak ne szórják a jeleket szanaszét, mert akkor biztos, hogy ő megy és nem akar most menni. Rakjuk a Gombira! De én nem akarom, hogy a Gombi elmenjen, nyüszít Anikó. De nem fog! De nem engem visz, hanem a Jerzsit! Vagy Alekoszt. Alekoszt nem fogja! Béci milyen smseket kapott, le voltam döbbenve, hajol előre Éva. Hogy milyen undorító, gusztustalan! Alekosz is megszólal végre, azt hitte, a Béci rájátszik erre a májer témára. Én azt gondoltam, hogy ő ezt direkt csinálja. De lehet, hogy itt arról van szó, hogy tényleg ilyen. De ha meg tényleg ilyen, hát apukám…..ez….ennyi lenne? Éva nem tud szabadulni a témától, az ágyban döglenek, Alekoszt nyaggatja.

A Valentin nappal önmagában ki lehetne kergetni a világból, a szívecskét szorongató plüss egerekkel, villogó szőrös állatkákkal meg az aranyáron kínált vörös rózsákkal együtt, biztosan bennem van a hiba, a nettó három kilónyi virágcsokrokkal sem tudok mit kezdeni, mi vagyok én, kecske? A Lakók nem ússzák meg, hatalmas piros szív jelzi ezt az igen fontos és méltán népszerű ünnepet, Gigi, Béci és Gombi meg is puszilják. Jerzsi nem ébred ilyen jól, mert az első, amit megpillant, Éva másnapos feje a másik ágyon. Tiszta idegbeteg vagy, nézzél tükörbe, kíván neki jó reggelt. Nem szólok hozzád és nem idegesítem fel magam ezen a gyönyörű napon, morog Éva. Nem gondoltam volna, hogy miattad lesz feszültség, mikor tök jó volt a hangulat, mikor az Olivér kiment. Nem baj Jerzsikém, elintézted nekem a jeleimet, de tudod mit? Ezt nem úszod meg szárazon, fiam!

A többiek a konyhában, van, aki a kajára nem bír ránézni, Béci sajnos az emberekre. Teljesen más, ha egy ember azt mondja, hogy hülye, vagy bunkó, vagy úgy viselkedik, hogy másnap meg lehessen neki bocsátani, vagy másnap a szemébe lehessen nézni. Nem volt normális a tegnapi nap, dörmögi Laci. Hát nekem ne mondjad, szólal meg Anikó. Még neked ne mondja, csattan fel Béci. Kiröhögöd bazmeg az embert, mikort azt mondják rá, hogy a kurva anyádat meg azt hogy ribanc? Mit nem mondott, magadnak is hazudsz? Ott röhögtél az Alekosszal! Most ezért vagyok lebaszva, mert röhögtem, ámélkodik ártatlanul Anikó, a ma született bárányzigóta. Igen! Oda kéne szólni, hogy ilyet nem illik mondani! Hidd el, utána megmondtam neki, védekezik Agnus Dei. Ezért vagy ott ahol vagy és ezért nem keresem a társaságodat! És ezért nem keresik azok az emberek a társaságodat, akik eddig keresték! És hidd el, kiérdemelted, hogy ezek után se fogom, hirdet ítéletet Béla. Hát röhögtem, az elején, ismeri el Anikó, de a végén már nem. Nem akartam, hogy előjöjjön ez az énem, de ha kell, elő fog jönni, mind a ketten szét lesztek oltva és kaparni fogjátok az ajtót, veszi át a szót Jerzsi.

Remélem, mindenkinek a retinájába égett az általános iskola negyedik osztályos farsangi báljára sziú indiánlánynak öltözött Lilu a piros kis balerinájában, azt vártam, mikor ütögeti össze a sarkát és rikkantja el magát, hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok. Andy Warhol elmehet a búsba, nem jött össze a tizenöt perc hírnév, a levelünk nem került adásba, tán a Villába se került be, lenyomtak minket a szerelmet vallók és a szívhez szóló levelet írók, de fel a fejjel, az élet megy tovább, az a lényeg, hogy mi jót szórakoztunk, imádok bennetek mindent. Az első reggel Olivér nélkül, Alekosz bámul a semmibe, Anikó sír, hiányzik, felülök az ágyban és keresem. Ökörségeket csinálok, a párnájával meg a pólójával alszom, mint valami szerelmes izé. Tök gáz. Béci a riportszobában beszél a hangulatról, mindenki el van kámpicsorodva, hogy én jöttem vissza. Olivér csapatából mindenki megrottyant. Elvesztették azt, aki vezette az egész brigádot. Jobban vagy, kérdezi Éva Anikót. Nagyon nem, alig bírom visszatartani, hogy ne sírjak, lebegteti öklömnyi fülbevalóját az összetört szívű. Nem gondoltam, hogy ilyen dolgok fognak hiányozni, hogy elmegy mögöttem és megsimogat. Ne is beszéljünk róla. Szólni kéne Anikónak, hogy Olivér él és boldog, nem arról volt szó, hogy Anikó akkor boldog, ha Olivér is az?

A konyhában a testvérpár beszélget. Akik neked szurkoltunk, úgy feltöltődtünk most egy hónapra! Tök nyugi lesz, élvezni fogjuk a játékokat, nem lesz anyázás, tök jó lesz, vigyorog Gigi. Anikó közeledik, jobban vagy, kérdi tőle Béci, mi a baj? Semmi, most keltem fel, suttog Anikó. Béci a tenyerébe temeti az arcát, nem szeretem az emberek búvalbaszott képét, nagyon nem! Hogy vagy Alekinnyó? Furcsán. Hiányérzeted van, mi, ropogtatja a chipset Szandika. Nem, nem kifejezetten, ez más. Az is van benne, persze. Nem is olyan jó már itt lenni? Lehet, hogy jobb, feleli Alekosz. De nem azért, mert ő elment. Nagyobb kihívás, nagyobb erőbedobást igényel az ittlét. Kezdetét vette a középjáték. A sakkban van három rész, a megnyitás, a középjáték és a végjáték. Most kezdődik a középjáték, elkezdődik az agyalás, az iszonyatos bonyodalmak. Le merem fogadni, hogy Szandika előjátékot értett, de hogy egy kukkot sem értett az egészből, az is biztos.

Felszisszenek, nem Lilut vártam, férjem rápillant a képernyőre, „na, ez a szerencsétlen vászoncseléd holnap is megkapja a magáét”, aztán tovább rendezgeti a Juve zászló redőit, én vihogok, hogyne kapná, a kinyúlt szürke kardigán, körömcipő, halottrózsaszín muszlinsál kombóról a negyvenes reklámháziasszonyok jutnak eszembe, akik karácsony este még leszaladnak egy Rámáért, vagy porból főznek levest, mert a másik olyan lapos lett, „ha levered a zászlóval a szobrot, holnap azzal fogok felmosni, csak szólok”. Ébredezés, a tesók ugrabugrálnak a nappaliban, Olivér egyedül ébred a nyugiban, hát nem a határtalan életöröm jut róla eszembe. Lacinak sem. Jobban vagy? Nem. Kérsz valamit? Nem, tesó, köszönöm. Mindjárt elveszem az ágyneműt az ágyadról. Maradhat ott is felőlem. Csak, hogy le tudjál feküdni. Nem akarok lefeküdni, el akarok húzni a büdös picsába, fordul vissza Olivér a konyhába. Megáll egy pillanatra, átöleli Bécit, megveregeti a vállát. Figyelj, Bécike, bocs a vérszívásokért. Nem akartam. Szerettem volna játszani a játékomat, de egy három hete eltörött bennem valami és már nem bírom. Ezért is választottalak téged. Megpróbálom összeszedni magam a párbajra. Össze fogod szedni magad, tudom.

Béci szerint Olivér nagyon kókadt volt reggel, tényleg így hullámzott a lelke. Nagyon mélyen érintette, hogy a barátnőjétől kapott videót és ez kicsit meg is törte. Olivér csendesen hajtogatja a ruháit a hálóban. Fontos neked most pakolni, basszus? Itt alszanak többen is. Fontos és nem érdekel, hagyjál már Alekosz, leszarom. Gombi és Olivér ölelkeznek a nappaliban, Gombi sír. Örülök, hogy megismertelek, testvér. Én is nagyon Gombika. Kurvára fogsz hiányozni. Te is. Egy ravatalozóban vidámabb a hangulat, mint a Villában. A volt Hatok csipet-csapata ülésezik a hálóban. Laci szerint ezt a csatát nem a Béci nyerte meg, hanem az Olivér vesztette el. Béci meg mond egy olyat, hogy ő így nem szeretne csatába menni. Csak úgy megyek, ha tudom, hogy méltó ellenféllel megyek és az ellenfelet nem szabad lebecsülni. Ha kimegyünk és meglátja a szerelmét, a szeretteit, egy teljesen más Olivér fog visszatérni. Béci csak annyit készült fejben, hogy tudja, mi lesz a bejövetele.

Simor Olivér nyolcvan napot töltött a Villában. Akopaliptikus este volt, köszönhetjük ezt rögtön Lilunak, akinek csipkedíszítéses, kétarasznyi aranyövvel összefogott konfekció tunikája maga volt a vizuális Armageddon, ha már. Ezen a vonalon haladva a plüssgombócos boszorkánycipő pedig nem más, mint a Fenevad megjelenése. Andrásnak hiányzott már az általa karibi zenének keresztelt muzsika, én ettől a tilinkózástól idegrángást kapok, de ízlések és pofonok. Enikő sápadtabb a nézőtéren, mint a Halott Menyasszony, a dráma szó többször hangzik el, mint egy gimnáziumi irodalom órán és András kétszer sírt, mialatt az összefoglalót nézte, na itt már nem lehet volna belémszuszakolni azt a bizonyos zabszemet, remegő gyomorral várom, mi következik.

Kit miért választottak a Villalakók? Laci szerint Béci nagyon jó csapatjátékos, az az embertípus fajta, aki neki nagyon bejön. Nekem meg az embertípus fajta kifejezés jön nagyon be. Gombinak sokat jelentettek az esti beszélgetések, röhögések, kár, hogy mi ebből nem láttunk egy rohadt kockát sem, érdekelt volna. Béci a konyhában is helytáll, 25 évesen kész férfi. Jerzsinek szimpatikus, ahogy a húgával bánik, tetszik ez az odaadás, ő is így van a szeretteivel. Gigi imádja, hogy ilyen céltudatos itt benn, olyan léceket ugrott meg magában, hogy le a kalappal. Béci örül, hogy bíznak benne. Éva nagyon-nagyon szereti Olivért, nagyon rapszodikus ember, valószínűleg ezért találtak egymásra. Nem akarja, hogy elmenjen. Szandi utálja az egyszerű embereket, Olivér ugyanolyan lelki-érzelmi intelligenciával rendelkezik, mint ő. Olivér bővítette a szókincsét, legalább száz új szót tanult tőle, amit kinn nem is hallott. Biztos a tiedekre gondol, azt még én sem hallottam.

Már a kádban fekve tudhattam volna, hogy kemény estének nézek elébe, csendesen sírok Karda Bea, Csodálatos férfiak. Érkezik is egy a stúdióba, Balázs, orgonalila póló, szürke sál, tenyészbikák és fotózás. Szandika révedezik az ágyban. Kicsi szívem, szerelmem, kérleli Anikó. Menjél hajat mosni, megbeszéltük, megígérted! Nem akarok menni. Beszélj már vele, Béci! Kislányom, mi a baj? Én nem szeretném ezt. Ne már Bélus, tényleg nem akarom. Olyan csinos leszel mint az állat! Béla nem lehet, mert szar alapanyagból nem lehetek csinos! Ja, úgy szétretusálják, hogy rám se fogtok ismerni, hát azért… Szerintem te vagy a legszebb, kislányom. A mamám mondása jut eszembe, nem akarásnak nyögés a vége.

Érkezik a stáb, annyian vannak, mint az oroszok. Azért jöttünk, hogy a lányokat lefotózzuk egy magazinos megjelenésre. Köszönöm, hogy felkeltetek és mindenki itt van és mindenki komolyan veszi, mi is komolyan vesszük. Mind a négy lányt fotózzuk, mindenki nagyon szép és nagyon csinos és szeretnénk, ha a legjobb formáját hozná. Azt el kell döntenetek, ki az aki egy kicsit többet mutat meg, mi azt szeretnénk, ha mindenki egy kicsit többet mutatna meg. Hát Szandika mindjárt sír, esküszik. De miért? Hát ha eddig nem láttál élőben, most itt vagyok, nem tudom… Ha nem érzed magad jól, nem kell ezt erőltetni, de adjuk meg az esélyt. Jó, csak én azt szoktam mondani, hogy jó alapanyagból bármit meg tudtok csinálni, de szarból várat még ti se tudtok építeni. Csinos vagy, nagyon szép bőröd van, jól vagy sminkelhető, szépek a formáid, nem gondolom, hogy ezzel bármi gond lenne, ne aggódj. Látod kicsim, lép oda Anikó, de hiába, Szandikának megint sírnia kell. Gyere, gyere be. Látod milyen kedvesek voltak? Megcsinálnak nagyon klasszra, gyönyörű leszel, gyönyörű! Nagy a készülődés, barokkos túlzás, hogy a stáb ruhákat hozott, de vannak cipők és kiegészítők is.