Elcsúszva az időben, Lori felborult kocsijának bepókhálósodott szélvédőjén ejtett öklömnyi lyukon próbál ordítva hörögve bemászni egy kósza kóborló, mire a saját hülyesége okán közúti balesetet szenvedett nő végre magához tér és mint minden normális ember elkezd pánikolni. Kimászni nem tud, mert visszaesik, a zombi megragadja a hajánál fogva, így nincs idő gondolkodni, hogy mi legyen, jó lesz a keze ügyébe kerülő legközelebbi éles tárgy, hogy a kóborló szemüregébe oktojálva Lori megszüntesse ezt a fenyegetettséget. Brávó! Így már békésen kimászhat, szusszanhat egyet, mire érkezik a soron következő agyhalott is, aki lecibálja Loriról, az aggódó feleségről a dzsekit, majd kis szerencsétlenkedés után végül csak sikerül megszerezni a maroklőfegyvert és jól fejbe lövi a csúf zombit. A tanyasiak eközben vígan vacsoráznak, vagyis csak vacsoráznának, mert amikor az asztalhoz rendelik Lorit, kiderül, hogy az  lelépett ugye. Shane bevágódik a kocsiba és a nő után megy, meg is találja és le is bassza fioman, hogy még egyszer nehogy el merjen menni ilyen öngyilkos küldetésre, oké?! Oké, de meg kell keresni Ricket. Ó, hát már rég visszajöttek épen, egészségesen. Tényleg? tínyleg, na gyere. És mennek is vissza a tanyára.

És ugyaninnen nyitunk. Rick áll Sophia teteme felett, Carol a saját könnyében és nyálában fulldokol. Az egyik helyi kislány, Beth is odamegy az anyja hullájához, de a nagy búcsúöleléskor kiderül, hogy anci még nagyon is „él” és szívesen falatozna kislányából. Egyből ugrik a felmentő serege. T-Dog már cipőzi is a mutert, de Andrea oldja meg a helyzetet egy méretes kaszát oktojálva zombi anyus koponyájába. Mindenki gyászol, de Shane nem cicózik megkérdezni, hogy tudták-e, hogy Sophia a pajtában van? Hershel mentegetőzik és Otisszal takarózik, míg Rick csitítgatja mind két felet, de a lényegen nem változtat: takarodó van a farmról. Rick és Shane is megbeszélik a  dolgokat, hogy mi hány méter, mert ugyan igaz, hogy Shane eresztette ki és  lőtte szitává a pajtában héderező zombikat, de attól még Rick volt az, aki egy zombi kislányért küldött az erdőbe, egyenesen a halál torkába embereket, vagyis ő is legalább annyira eltévelyedett ember, mint Hershel.

 A reggeli piknikezős jó étvágyat Glenn hugyozza ketté a bejelentéssel, hogy hé srácok, a pajta tele van járkálókkal ám. Hogy mi?! A beszélgetés, azaz az üvöltözés érdemi része már a pajta bejárata előtt zajlik. Shane erősködik, hogy meg kell tisztítani az istállót, Rick meg azt mondja, hogy ahhoz előbb meg kell győzni a Hershelt, de arról már kussol, hogy itt nem tervezhetnek hosszú távra. Ja, az elmenetelről meg azért nem lehet szó, mert Sophia még mindig nincs meg. Na, ezen Shane ugyancsak felrántja magát, hogy gondolkozzon már el egy kicsit mindenki! Daryl majd megpusztult a kislány babájáért és az is két napja volt már, szóval tuti biztos, hogy neki már gatter, plusz, ha meg is látta Daryl mókusvérrel tarkított pofáját és a nyakában ficegő zumbifül füzért, akkor tuti elrohant az ellenkező irányba. Na, a kurvaanyádat – száll a paraszt lengő Daryl felől, de a többiek közbeavatkoznak, és nagyot ugranak hátra, amikor a jól lelakatolt pajta ajtajának túloldaláról kifelé kaparásznak a Kóbor Jánosok.

Másnapra virradóra Lorival, Carllal és megözvegyült Otisné csibeetetésével nyitunk. De hol lehet a tojó? Biztos megette valaki. –válaszol Carl, mert hát a tápláléklánc így működik, hiába a zombik meg az egymást hentelő emberek. Nos, igen, de a valóság az, hogy a Darwini evolúció egy kicsit megbicsaklott itt a tanyán, mert Otisné töröttlábú csirkéket visz a pajtába zombikat etetni.

Múltidéző öt perccel nyitunk, amikor még rengeteg kocsiból álló konvoj tartott a menekülttábor felé, csak valamiért leragadtak és mindenki feszkós lett hirtelen. Itt verődött össze Carol és Lori, itt mondta Carl Sophiának, hogy a faterja meghalt, de van helyette Shane, aki talán még nagyobb cool arc és itt bombázzák le napalmmal a legközelebb eső várost, amit Lori Shane mellkasán sírva nézhet végig díszpáholyból. Az üzenet annyi: gecire nincs remény.

Daryl kőkeményen csapatja az SS-chopperral. Végre ők is megérkeznek a tanyára, ahol már Carl vakarja kifelé a csipát a szeméből és azt kérdi: hogy van Sophia. Jól. – hazudja Rick, akinek nem kell további bullshiteket kitalálnia, mert a kölök újfent bekómál, hál’istennek. Máris az udvaron van a sorakozó, ahol egy rakás követ egymásra szórva emlékeznek meg Otisról, akit ugye Shane frankón helybenhagyott, de ezt senki nem tudja, így nekik nem durva, hogy kvázi ő adja fel az utolsó kenetet megboldogult Otis sírjánál.

Egyből egy drámai beautyzással nyitunk, valaki hajvágóval esik neki a frizurájának és kezd divatozni pár milliméteres séróval, miközben a forró víz csutkán megeresztve pocsékolódik el szépen a picsába. Shane ez a felelőtlen figura, aki majompofával bámul bele a párás tükörbe és a szeméből látszik, hogy valami megtört benne. A hatásos intro után nagysörényű Shane és Otis rohannak lassított felvételben az iskola folyosóján a kóborlók elől, míg Rick kedvesen sztorizgat hű bajtársáról, hogy Shane akkora kópé volt még anno a suliban, hogy elkötötte az igazgató Hyundai-ját – jegyezzük meg a márkát, mert csak ezek az autók nem koszolódnak a tévés zombiapokalipszis során – elvitte egy farmra, teleszórta a belső teret táppal, letekerte az ablakokat és a tikok nyílván egyből megszállták a gépet, de mire ezt nyugtázhatta volna, Shane már visszaért az isibe és a tízóraiját is beburkolta, majd a folyosón szembejövő dirinek beszólt, hogy hé főni, mintha nem lenne meg a kocsija, ugye? Vicces sztori, de Lori nem nevet, mert már százszor hallotta és leginkább egy falat paraszthamburgert – két szelet kenyér között egy harmadik – erőltetne le Rick torkán, hogy a sok véradás után végre visszanyerje erejét, közben ő mantrázik magában szépen csendbe, hogy úgyis visszaér Shane és meghozza a kellő felszerelést, egy kisebb zsebkórházat, amivel megmenthetik Carlt.

Egy parkban vagyunk, ahol elég sok élő társaságában picsog Lori, hogy reggel összebalhézott Rickkel, de leginkább az bassza a csőrét, hogy Rick még a veszekedés közben is felelősségteljes volt, nem durrrant el az agya, nem kevert le neki egy irgalmatlant, holott nem csak megérdemelné a pofont hanem még igényli is. Shane érkezik a rendőrcirkálóval, közli a rossz hírt, hogy Ricket meglőtték a és a műtőben van. Rezzenéstelen arccal sikerül feldolgozni a hallottakat, amit aztán Carl is megtud, aki sír is menten. Apropó Carl. Rick a jelenben már a meglőtt gyerekkel a karjában rohan egy ház irányába. Mint kiderül, egy vadász, Otis lőtte le, aki most velük rohan és segít, hogy Hershelt keresse.

Gyászos látképpel vesszük fel az első évad végén elejtett fonalat. A nagyváros utcáin kóbor kutyák eszik a halottakat, azok meg más halottakat öszögetnek lágy halálhörgés kíséretében. Rick a távbeszélő készüléken tájékoztatja az első évad első részében feltűnt feka cimbijét, Morgant, hogy Atlanta zsákutca, oda ne menjenek, aztán a Járványügyi Központnak is gatter, bár ott volt egy fickó, aki mondott valamit, VALAMI FONTOSAT, de ezzel most nem fárasztja, majd Fort Benningben ütköznek és dumcsiznak, mert az a következő úti cél, röpke 200 km-re innen. És már megy is a konvoj kifelé Atlantából, gyönyörű keretes szerkezetet adva ezzel egy fejezetnek, ami az első évaddal véget is ért. Merthogy minden úgy kezdődött, hogy Rick belovagolt Atlantába, most meg négykerekűvel robog kifelé.

Visszatekintő a múltba: Shane Rick ágya felett rimánkodik, miközben a folyosón aprítja a U.S. Army a gyanús alakokat. Rick nem mozdul, plusz a lélegeztető is leáll egy kisebb robbanásnak hála, Shane meg nem egy Phd-s doki, hogy ránézésre megállapíthassa: él még a komája, úgyhogy otthagyja a cimbit, de a great escape előtt még eltorlaszolja az ajtót egy másik öntöttvas hordággyal. Hát ezért élte túl Rick a kórházas zombifelvonulást. És akkor most vissza a jelenbe, ahol kis csapatunk szemez Dr. Edwin Jennerrel, aki férfiasan rámarkolt kézi ágyúval a kezében, feléjük böködve köszön és invitálja őket befele.