Újfent sok szálon fut a cselekményünk, de mi szerencsére összerakhatjuk azt, amit a készítők szétszabdaltak. Kezdjük is a legfontosabbal: a börtönben megcsörrenő telefonnal, amibe legutóbb még Rick gyorsan belehalózott. Egy fiatal női hang szól a vonal túlsó végén, elmondja, hogy egy biztonságos helyen vannak, de nem csatlakozhat hozzájuk akárki. Rick hiába rimánkodik, majd két óra múlva visszacsörögnek, akkor tárgyalnak. Rick nem boldog, de a könyörgőre fogott könnycseppei és elcsukló hangja egyből elillan a bontott vonal búgó hangját hallva. Visszamegy a többiekhez, hogy kicsit lecsutakolja magát és meghallgassa, ki mit fog csinálni. Minden ok, úgyhogy megy vissza fontos teendőket bekamuzva a telefon fölé görnyedni. Csörög is, Rick felkapja a kagylót és most egy mogorva fickóval beszélget, aki a következőkre kíváncsi:

1. Megölt valakit?
2. Hány embert ölt meg? (négyet, de jó oka volt rá)
3. Hogy veszítette el a feleségét?

A Kormányzó fésüli, keféli egy aranyos kislány haját a lakosztályának rejtekében. Az egyik mozdulatnál egy kicsit lejön a gyerek fejbőre, de koponyáig, és kiderül, hogy az aranyos kislány egy zombi, a Kormányzó pici szeme fénye. Gyorsan visszaöltözteti a kényszerzubbonyba, zsákot húz a fejére és csak így puszilgatja és gyengéden suttogja, hogy „szeretlek Penny”. Az ablakon kinézve látja, hogy Michone kémleli az elnöki lakosztályt. Az biztos, hogy az udvarról nem láthatta, hogy mit csinál pontosan, de értjük a finom utalást: nem bízik a Kormányzóban.

Ez az egyik legdurvább rész, annak ellenére, hogy szét van szabdalva és meg van akasztva az izgulós történetszál. Kezdjük előbb a Woodberry történésekkel, mert az az epizód fosztó képzője per pillanat, az izgalmakat meg a végére hagyom, hogy egy lélegzetvétellel letudjuk azt az elképesztő sztorit, amit itt prezentáltak nekünk.

Egy katonai felderítőcsapat köröz egy helikopterben. A turbulencia vagy valami más technikai malőr okán a hajtómű kigyullad és lezuhannak az erdőbe. Andrea és az afro ninja látja ezt és már mennek is a becsapódás irányába. Mire odaérnek mások is becsatlakoznak, így nekik a bokorban tisztes távolságból kell nézniük, hogy mi történik. Pár helyi vagány, élükön egy karcos hangú vezérürüvel szépen kiiktatják a feléjük közelítő kóborlókat. Ezzel nincs is semmi gond. Andrea már épp ordítana, hogy, hé, ők is itt vannak, de akkor a láncra vert kóborlóik elkezdenek mocorogni és a másik bagázs is felfigyel rájuk. Michone gyorsan intézkedve fejüket veszi a hordár zombiknak és visszahúzódik a bokorba, de tovább sunnyogni már nem lehet, mert egy régi ismerős tart pisztolyt a két nő fejéhez. Merle, Daryl bátyja is a kis csapattal érkezett és most elviszik őket valahova.

Pontosan ott kezdjük az epizódot, ahol az előzőt csúnyán, Hershel lábával együtt félbevágtuk. Rick és a kis csapat vígan nyomják a barbár műtétet, míg a sittes gringók csak kamilláznak, hogy mi az isten csapása történik éppen. Ki tudja mióta nem láttak fehér embert, erre most a szemük láttára csonkolnak meg egyet baráti szívességből. Mi a fasz folyik itt? – olvasható le a börtöntöltelékek arcáról, amikor Rickék angolosan távoznak és mit sem törődve semmivel, otthagyják őket Hershel pipaszár lábával egyetemben.

Egy kósza zombi semmibe meredő pupillájából kizoomoló látványvilággal indul a harmadik évad. Két kóborló lábatlankodik egy házban, amit Rickék jól szervezett csapata nettó két perc alatt, mint valami instant purgatórium pikk-pakk megtisztít és rá is megy a készletekre, ami jelen helyzetben két koszos konzerv és egy bagoly. Épphogy letették a seggüket, máris szembesülnek a szomorú valósággal, hogy egy tetemesebb horda csoszog éppen feléjük. Tipli  van. Innen is. Nem lehet így élni. Ekkor már egy telet végig portyáztak, házról házra járva, Lori hasa szépen kigömbölyödött , Hershel télapó szakállat növesztett.

Az első évad ikonikus helyszínén, az Atlantában felejtett tank és a mellette lévő dögrováson lévő ló közelijével nyitunk. A Zombik még mindig elnyammognak rajta, de hallanak valamit, kicsit szüneteltetik a tetem nem túl kulturált felzabálását, majd meglátják az égen elhúzó helikoptert, és öten-hatan a nyomába erednek. A kis csapat aztán szépen felduzzad, mígnem már kétszázan csapatnak keresztül több napon keresztül az erdőn, amikor meghallják az ominózus pisztolydördülést, amivel Carl lőtte le zombi Shane-t, és a hang irányába mozognak tovább. A veszélyt még nem konstatálva Carl tök nyugisan kérdezi, hogy Shane hogyan és mikor változott zombivá, amikor közel s távol nem is volt egy se. Ricknek szerencsére nem kell magyarázkodnia, mert mire szóra nyitná a száját a háttérben sündörgő zombik halk hörgése megüti a fülét és gyorsan becibálja Carlt a pajtába.

Rick Dale sírjánál állva mondja a demagóg bullshit szöveget, hogy az ő tiszteletére egy rendes csoportként fognak élni. Erre kapjuk kontrasztban, ahogy Shane, T-Dog, Daryl és Andrea sorra csákányozza szét a tanyára tévedt kóborlók fejét. Dale utáni gyász kissé rányomja a közhangulatra a bélyeget. Andrea kvázi szerelmet vall Shane-nek, hogy köszöni az elmúlt időszakot, amikor még nem volt Rick és minden hezitálás nélkül védte a seggét. Glenn a lakóautó megszerelése közben nosztalgiázik Dale-ről. Rick a fiával beszélget, hogy ne eméssze magát, nem ő tehet arról, hogy Dale megmurdelt. Ez egy ilyen világ. Sajnos nem lehet olyan gyerekkorod, mint nekem. Itt egy fegyver, használd, de mától vége a gondtalan, réten szaladgálós gyermekéveknek – mondja Rick, az év apukája.

Ott vesszük fel az egy hete elejtett fonalat, hogy a foglyul ejtett srácot Daryl cipőzi véresre, hogy elköpjön minden kis titkot az ő kis csoportjáról. Nem kell nagyon sajnálni őt, mert mindenki a kivégzéséről pusmog, amire csak rátesz, hogy Darylnek most kotyogja el, hogy rendes gyerek ő, bár ezzel a kis krúval egyszer egy röpke portyán megerőszakoltak két tini lányt, amit végignézettek a kedves papával. És a masszív cipőzés folytatódik, míg a jellegzetes intró is szépen bekúszik. Gyönyörű. Egyedül Dale kardoskodik, hogy nem kellene kiloccsantani a gyerek agyát, merthát elvégre civilizált emberi lények vagyunk. Nos, igen, de ez már nem egy civilizált világ. Még Andrea, az egykori emberjogi ügyvéd sem küzd annyira csóri faszi életben tartásáért, de azért Dale kérésére beáll szekusnak a fészerhez ahol a kisfickót fogva tartják éppen.

*Direkt nem a jövőt mutató intróval kezdek.* Shane és Rick szelik az utakat és egy elágazáshoz érve megbészélik a dolgaikat, hogy Shane hiába is gondolja, hogy szerelmes Loriba, verje ki a tök fejéből, mert nem szeretheti őket, slussz passz. Az meg, hogy ő nem képes megvédeni a családját nettó faszság, mert de. Simán megérti, hogy kinyírta Otist, ő is megtette volna. Szóval felejtse el ezt a „Rick nem tudja megvédeni a kempet” baromságot, mert ettől a perctől ő a vezérürü és minden úgyy lesz, ahogy mondja. Ennyike. shane szája okét rebeg, de fejben teljesen máshol van. Nem érti minek egyáltalán esélyt adni ennek a sánta fasznak, akit most valami fastagányos helyre visznek, hogyen némi esélye túlélni, de Rick a góré, ugye.