Új év(ad) indult, 1988-at írunk, az „átkos” utolsó igazi évét. Itt még minden maradt a régiben, a nagy váltás majd jövőre lesz, bár emlékeim szerint a sorozat meglehetősen érdekesen követte le az eseményeket. Az év azzal zárult, hogy mindenki kibékült mindenkivel, teljes a családi béke Mágenéknál, Takiék és Vágásiék együtt búcsúztatták az óévet. Alma összejött Jánossal, és a rész végén megjelentek a „kikacsintások”. Ezekre innentől fogva külön ügyelni fogunk.
Jutkával nyitjuk az első részt, begöndörödött a haja tavaly óta (Lenke biztos dauervizet öntött Jutka pezsgőjébe), az iskolában a lurkókat kérdezi, hogy ki mit kapott karácsonyra. Az egyik gyerek vidéken volt, a másiknak felvásárolták a játékboltot és a Keravillt, a harmadik csendben marad. Kiderül az is, hogy miért: anyuka disszidált az öccsével, apuka pedig sokat utazik, ezért nem akar intézetis gyerek lenni. Az említett gyermek egyébként a feljelentgetős Szűcs apuka idősebbik gyermeke. Jutka döbbenten nyugtatgatja. Az eseményekről Ferinek is beszámol, aki szerint nem annyira rettenetes intézetben élni, ő is milyen remekül felnőtt. Mintaférfi, csodás férj. Nem rossz hely az, na.