A sejtések beigazolódtak, a Vesuvius csúcsán valóban egy szívás az élet. Elég volt hozzá néhány hét, hogy rájöjjenek szökevényeink, biza hidegebbek az éjszakák itt fönt, mint a templomban, tűzifa már alig van, na és kaja, az már végképp nincs. Ezt megelégelve néhány vállalkozó szellemű germán úgy dönt, hogy csak neki ugranak a római falnak a hegy lábánál. Szerencséjükre viszonylag foghíjas a védősor a vacsoraidő miatt, Ashur és az Egyiptomi viszont pont ott kóricál, amikor megérkeznek a farkaséhes rabok. Nincs idő meglepődni, gyors lefolyású harc után Ashur éppen levágná már Lugo fejét, amikor Mira karon találja egy nyílvesszővel, megjött a felmentő csapat. A germán srácok aligha lesznek megdicsérve a Rambo hadművelet miatt.

Donar éjszaka az erdőben próbál könnyíteni magán, a mellette elsuhanó római ruhás alakoknak ez nem tetszik és leütik. Nasir és Lugo is hasonlóan jár, ők a falon gubbasztva őrködtek. A három katona könnyedén hatol be a szökevények táborába, egyedül Naevia nem alszik, ő kezd eszeveszett károgásba, amikor meglátja a hívatlan vendégeket. Hopsz, felkelni, szétrúgni pár valagat, de nem addig van ám, ez a három római gyanúsan jól bánik az öklével, még Oenomaust is úgy vágják a földhöz, mintha tollból lenne. A nők sikítva összefutnak, Saxa fáklyával menne a bestéknek, erre az egyik támadó lekapja a sisakját, hát nem Spartacus az, dehogynem. Na elmész ám a tudod hova, korholják a többiek, ez meg most mi volt?

Gannicus végig vonszolja az erdőn frissen szerzett trófeáját, Ilithya bekötött szemmel kullog utána, hamar kijátssza a „terhes vagyok ám" kártyáját, de hasztalanul. Útonállókba botlanak, Gannicus szerelmespárnak adja ki magukat, a férfiaknak felettébb gyanús, hogy egy olyan rongyos göncökben lévő embernek, mint a kelta, hogy lehet ilyen kicicomázott asszonya. Ilithyának sem kell több, kétségbeesetten hadarja, hogy ez, ez itt egy gladiátor én meg egy praetor felesége vagyok, ennyit tud mondani, aztán Gannicus felhasítja a túl kíváncsi fószerek pocakját. Ilithya valószínűleg megunta az életét, mert ezalatt még meg is próbál szökni, Gannicus utána megy és most már nagyon csúnyán néz a szöszire, még egy ilyen és nem lesz neki nyelve, keze, feje vagy ezek közül semelyik se.

A capuai keménylegények legújabb húzása egy rabszolgákkal teli hajó felderítése Neapolisban. Lucius lanistának adja ki magát, így Agronnal együtt zavartalanul lejutnak a hajó utasterébe. Amíg az öreg lent alkudozik a szolgakufárral, Spartacus és Donar szép csendben katonátlanítja a hajó fedélzetét. Nagyon tetszik ez a 'katonátlanítja' szó, szerintem szabadalmaztatni fogom. A megláncolt rabok teljesen véletlenül pont germánok, az összes, Agron szinte elélvez a felismeréstől, nem is állhatja tovább az inkognitót. Gyors mészárlásba kezd, Lucius veszi a lapot, illetve Spartacus és Donar is a segítségükre siet. Meg persze a germánok is beszállnak a bunyóba, már amennyire tudnak mozogni a láncoktól, amúgy ezek a rabszolgák tuti valami barlangból lettek kiragadva, vadember az összes, még a nők is, úgy fújtatnak, ha rájuk néz valaki, mint egy párduc.

Nagy a buli a táborban, Spartacus visszatér a kiszabadított rabokkal, csak Rhaskos veszett oda, Chadara közepesen szomorú a hír miatt. Agron és vadiúj kedvese csókkal köszönti egymást, úgy látszik, ez most már mindig így lesz. Luciusé a feladat, hogy összefércelje Oenomaust, az öreg szerint kevés esély van a túlélésre, de ezt már hallottuk párszor, úgyhogy nem hisszük el. Végre megtörténik a nagytalálkozás újra Crixus és Naevia közt, elmorzsolok pár könnycseppet. Donar sztorizik a többieknek az aréna leégéséről, Gannicus pedig felölti a pöcsfej álarcot, mert egy igazi pöcsfej, de ezért imádjuk (?). Mindenkit lenéz a táborban, mert ugye ő különb és olyan bátor, hogy még Spartacusnak is beszól.

Eljött az ideje, hogy a ludusban raboskodó szökevényeket kivégezzék, az arénában, ahogy illik. Oenomaus, Rhaskos és Crixus megláncolt kézzel, egykedvűen sétál be a homokra, de csak azért, mert még nem tudják, hogy Varinius egy régi jóbarátot hozatott nekik, hogy fejüket vegye. Gannicust. Azért a szabadságát már egyszer elnyert Gannicus mögé még belöknek pár gladiátort, csak hogy biztosan kiforduljon az elítéltek bele. Crixus nem hiszi el, hogy ez megtörténhet, Oenomaus pedig egyből a kellemetlen kérdéssel nyit, igaz, hogy megdugtad a feleségem? Gannicus kislányos zavarában azonnal leleplezi magát. Oenomaus szemében felizzik a bosszú és ezzel a harc el is kezdődik, nagyonsokan a három megláncolt ellen. Megszokhattuk már az ilyen igazságos küzdelmeket.

Glaber katonái az erdőben tovább üldözik a bányából meglépett rabokat, akik az avarban a levelek közt bújnak meg. A rémült Naevia buktatja le őket, aki nem bírja idegekkel, hogy fél méterrel a fejük mellett haladnak el a rómaiak, felpattan, és sikítva szaladni kezd. Mira utána, így Spartacusnak és a többieknek is fel kell fedniük magukat. Sikerül megölniük a katonákat, de ők is vesztenek embert, hát ez az új Naevia hamar közutálat tárgya lett, hagyjuk is békén most egy kicsit, nézzük meg inkább régi barátunkat, Glabert.

Rabszolgákat szállító szekér görgedezik egy erdei úton, de nem sokáig, mert felbukkan a SuperTeam és megmentik a napot. Tehát. Spartacus és a többiek újabb rabszolgákat szabadítanak fel és állítanak maguk mellé, Crixus mindenkit kifaggat, hátha tudnak valamit Naeviáról. Persze senki nem tud semmit, csak egy haldokló római katona motyog valamit Agronnak a lányról, aki cserébe jól leszúrja a pasast, majd közli Crixusszal, hogy Naevia halott. Ohh. Agron egyébként gyanúsan sokat ólálkodik Nasir körül, csak úgy mondom.

Oenomaus elment hát oda, ahová a becstelen állatok járnak délutáni teázás helyett, a bányába. Önként. Nem, tényleg nem normális. Visszatekintésből kiderül, hogy anno ifjúkorában, amikor eladták rabszolgának, társaival együtt lent a bányában kellett küzdenie, de ügyessége és titokzatossága olyannyira felhívta magára a figyelmet, hogy egy lanista, Titus Batiatus megvette és gladiátorrá képezte. Egyszer már sikerült élve meglépnie innen, de most visszajött, hogy megint kannibálnak maszkírozzák a sminkesek.

Hát csak megértük ezt is, a Spartacus hogyvolt a második évadhoz ért. Aki már nem emlékszik, hogy ért véget az első évad, az kattintson ide. Már most az elején szeretném kifejezni őszinte részvétemet azoknak, akik szinkronosan nézték meg az évadot, ugyanis az összes zenét és nagyon sok effektet lekevertek a beszédhangok alól, ami egyszerűen élvezhetetlenné tette az egészet, inkább én is feliratosan néztem.

A felvezetést az évadhoz felirat formájában kapjuk, alatta kísérteties zene szól. A Batiatus ház elbukott. Spartacus szökött rabtársaival már hetek óra tartja Capuát rettegésben. Egy római nemesifjú, Seppius próbálja levadászatni őket zsoldosseregével. Eddig sikertelenül. Itt kapcsolódunk be a sztoriba. Egy számunkra ismeretlen férfit üldöz pár lovas katona. Kiderül, hogy az üldözött mégsem ismeretlen, Spartacus az, mármint az új fiú. Ki más lehetne, hisz csakis a jó öreg Spartacus képes egyszerre három lóháton nyargaló rómait levágni. Segítsége is érkezik, Agron és pár másik ex- gladiátor képében, pillanatok alatt mészárolnak le minden katonát, aztán fütyörészve tovább folytatják portyázásukat.