Oenomaus elment hát oda, ahová a becstelen állatok járnak délutáni teázás helyett, a bányába. Önként. Nem, tényleg nem normális. Visszatekintésből kiderül, hogy anno ifjúkorában, amikor eladták rabszolgának, társaival együtt lent a bányában kellett küzdenie, de ügyessége és titokzatossága olyannyira felhívta magára a figyelmet, hogy egy lanista, Titus Batiatus megvette és gladiátorrá képezte. Egyszer már sikerült élve meglépnie innen, de most visszajött, hogy megint kannibálnak maszkírozzák a sminkesek.

Glaber puffog, hogy Spartacus megint kicsúszott a kezei közül, de ennek ellenére sem hajlandó szövetkezni Seppiusszal. Lucretia szerint az istenek elpártoltak a méltóságos preator úr mellől, ezért véráldozatot kell bemutatni, gyanítom nem Ilithyát akarja levágni, pedig nem lenne rossz ötlet.

Spartacus és a többiek vándorlásuk első éjszakáján egy Capuától messze eső villát rohamoznak le, megölik a katonákat, a kétségbeesett rabszolgáknak pedig felajánlják, hogy csatlakozhatnak hozzájuk, hacsaknem akarnak továbbra is koszos római talpakat nyalni, más villákban. Crixus szót vált a ház dominusával, kicsit meglapogatja a hátát, mire annak rögtön eszébe jut, hogy jaa Batiatus küldött nekem egy lányt ajándékba, hogy támogassam a politikai választásokon. Crixus szeme felcsillan, de hiába örül előre, Naevia már nincs a dominus keze alatt, miután mindenki végigdugta a villában, elpaterolták innen.

Az udvaron összekupacolják a hullákat, a halom tetejére dobják a dominust is. A szökevények csak úgy dúskálnak a kajában, hosszú idő után először, ki kell ezt használniuk. Mira barátkozni próbál egy ottani szőke rablánnyal, de az nagyon kényes kérdéseket tesz fel neki a Spartacusszal való románcáról, ezért elhajtja a lányt. Spartacus a frissen szerzett fegyvereket random kiválasztott szolgák kezébe nyomja, hogy álljanak be közéjük, Agron szerint baromság bevenni őket a harcosok közé.

Ilithya rózsaszirmos fürdőt vesz, szolgái közben segítenek neki lazítani, khm, teccik érteni, csak az a fránya Glaber megzavarja a dologban. Holnap reggel a nőcinek a piacra kell mennie Lucretiával, aki a fejébe vette, hogy mindenképpen leöl valakit, illetve valamit, bocsánat. Ilithyának bármennyire is ellenére van a dolog, hogy megtették a hibbant Lucretiát látónak, teljesítenie kell férje kérését.

Spartacus és Mira romantikázásába belerondít egy frissen felszabadított rabszolgafiú, hátba akarja szúrni a trákot, de persze Spartacus fegyverteleníti a csávót. A fiúka azért akarta megölni a felszabadítóit, mert ő marhára jól érezte magát a villában eddig is, ezután meg harcolnia kéne, még mit nem. A mindig jó fej Spartacus most is jó fej módján kezeli a dolgokat, nem engedi, hogy a többiek bántsák a gyereket a tettéért, bár Crixus azért megpofozza, csak a mihez tartás végett.

Lazításként visszakukkantunk a bányába, ahol Oenomausnak nem alakulnak valami jól a dolgai, inkább nézzük meg, anno hogyan illeszkedett be a ludusba. Hát izé, elég szarul ment a sora Oenomausnak már akkor is, hiába győzedelmeskedett a harcokban, Doctorétől csak korbács és botütést kapott. Szegény Oenomaus. Inkább menjünk vissza a jelenbe. Vértócsás küzdelem után győzni tud, alig áll a lábán máris újabb ellenfeleket kér, hát ez az ember meghalni jött ide. Annyira gyűlöli magát a Batiatus ház elárulása miatt, hogy ilyen csúnya véget akar.

Másnap Spartacus személyesen edzi az éjjel rátámadó fiút, aki nem is olyan ügyetlen. Hivatalosan is birtokukba vették a rabszolgák a villát, itt ellehetnek még egy ideig, amíg a nyomukra nem bukkannak Glaber emberei.

Ilithya és Lucretia a piacon nézegeti a rémült kecskéket, melyiket kéne levágni. Lucretiának egyre több emlék kezd az eszébe jutni, ami nagyon nem tetszik a szöszinek. Míg a domina elszórakoztatja magát az utcanépének megáldásával, Ilithyát leszólítja az arra vetődő Seppia, kicsit piszkálódnak egymással, majd Seppia tovább áll. Lucretia kezébe a tömegből valaki egy kis papiruszt nyom, rajta valami szupertikos üzivel, váóó.

Eközben Glaber és Seppius tárgyalnak, egymást húzzák csak igazából, nem bírnak egyességre jutni. A veszekedésnek az lesz a vége, hogy Seppius megsértődve elviharzik, nem adja az embereit Glaber keze alá. Azért így mondjuk könnyű Spartacuséknak, hogy senki nincs a nyomukban, mert a római főurak inkább veszekednek, mintsem összefognának a szökevények ellen.

Este Rhaskos ittas állapotban minden nőt szolgának néz, Spartacus szóvá is teszi ezt neki, hogy most már mindenki egyenlő itt. Agron megy barátkozni a Spartacusra támadó fiúhoz, aki Tiberiusként mutatkozik be, de Agronnak sántít, hogy egy ilyen sötétbőrű embernek, hogy lehet római neve. Erre az bevallja, hogy félig szír, najóvanám, már csak ez hiányzott, még egy szír, Jupiter pöcsére. Remélem nem Ashur öccse, vagy ilyesmi.

A már említett szőke rabnő Rhaskosszal teszi össze, amije van, Mira ront rájuk és tőrt fog a férfira, hogy hagyja békén a lányt. Miután a gall káromkodva odébbáll, Mira nem győz szabadkozni a szőke csajnál, amiért a gusztustalan gladiátor megerőszakolta őt, de ezúttal nagyon fordítva ül Mira azon a bilin, mivel maga a lány kérte Rhaskost, hogy dugja meg. Mira nem érti, hogy mivan, persze, azért mert te Spartacus ágyasa vagy, te biztonságban érezheted magad, vágja a képébe a csaj, majd elrohan.

Lucretia felkészül a véráldozat bemutatására, közben nagyon hitelesen mormog valami nem létező nyelven dolgokat, hogy a frászt hozza Glaberre meg a kedves nejére. Elég nagy gáz lehet, ha tényleg ez a flúgos nő Glaber minden bizodalma. Lucretia fohászkodik egy keveset az istenekhez, hogy adjanak nekik előnyt az ellenségeikkel szemben, bár így ránézésre, szerintem fogalma sincs, mit csinál. Ilithya háborog, hogy mért adtak az őrült asszony kezébe kést, de Glaber csendre inti. Lucretia végre tőrt ragadhat és átvágja a kérdőn mekegő kecske torkát, vére beteríti a Batiatus villa kövét. Innentől kezdve már az istenek fogják segíteni Glabert, legalábbis ezt hiszi a diadalmasan vigyorgó uraság.

Oenomaus millió sebből vérezve várja, hogy összecsaphasson a tárnákban az új ellenfeleivel. Közben megint visszaemlékszik a múltra, arra, amikor megkapta a Testvériség jelét, hogy mennyire szégyellt a bányákban verekedni, és hogy milyen szeretettel volt mindig is a Batiatus ház, különösen Titus iránt. A küzdőtéren mindeközben folyik a harc, ellenfele egy fakalapáccsal üti-veri Oenomaust, akit fájdalmában látomások gyötrik Titusról, amiért részese volt az árulásnak. S míg Oenomaus passióját nézhetjük, a képünkbe tolják, amint Lucretia kibelezi a döglött kecskét. Nice.

Ellenfele már épp végezne a szenvedő Oenomausszal, de valaki beleállít egy kést a nyakába. Ez a valaki látszólag megmenteni jött a néger férfit, de azért szájba talpalja, mielőtt elhurcolja a bányából. A villában Lucretia kiveszi a kecske szívét, hogy azt szorongatva tovább imádkozhasson. Ilithya ezt kitűnő alkalomnak véli, hogy végleg megszabaduljon tőle, felveszi a kést és a nő háta mögé lép, hogy leszúrja, egy szolgáló szakítja félbe, aki közli, hogy férfiak jöttek a villába.

A szökevények által bitorolt villába is látogatók érkeznek, Seppius emberei. Spartacuséknak még van idejük elrejtőzni, a betanított Tiberius fogadja a katonákat azzal, hogy a dominus házon kívül van. Azok be is veszik a sztorit, távoznának, de a kölök gondol egyet és beinvitálja a katonákat a villába, mért is ne, hiszen nincs a házban vagy száz szökött rabszolga megbújva. A hallgatózó Crixus ettől egyből dühbe gurul és előjön a házból, a többiek követik őt. Rövid lefolyású harc következik, az utolsó rómait maga Tiberius szúrja le, megmentve ezzel éppen Spartacust.

Crixus ettől még ugyanolyan ideges, mint eddig volt, a torkánál fogva vágja a gyereket a falhoz a hülye magánakciója miatt. Tiberius vicsorogva közli a gallal, hogy mivel a katonák szóvivője észrevette, hogy nincs rajta a nyakörv, biztos gyanút fogott, ha most el is mentek volna, még több katonával tértek volna vissza, ezért halniuk kellett mindenképpen. Spartacus megdicséri, hogy jófiú vagy te ecsém, erre az megvallja, hogy igazából Nasir a neve.

S végül megtudjuk, hogy kik érkeztek a Batiatus villába, egy elfedett arcú alak belöki Oenomaust Glaber csodálkozó képe elé, majd felfedi magát... hát persze, hogy a ma már emlegetett Ashur az. Már szinte hiányzott. Szinte.

A hangokra előkódorog a vérrel borított Lucretia, ránéz a két rabszolgára és mosolyogva közli, hogy az istenek meghallgatták az imáit, majd összegyűri a kezében lévő papirusz darabkát, amit a piacon nyomtak a kezébe. Glaber meg Ilithya rohadtul nem vágja, hogy mivan, meg amúgy szerintem senki. Mindenestre Ashur és Lucretia sokat sejtetően összemosolyognak. Ha ezek ketten szövetségre lépnek,én nem tudom mit csinálok.