Gannicus végig vonszolja az erdőn frissen szerzett trófeáját, Ilithya bekötött szemmel kullog utána, hamar kijátssza a „terhes vagyok ám" kártyáját, de hasztalanul. Útonállókba botlanak, Gannicus szerelmespárnak adja ki magukat, a férfiaknak felettébb gyanús, hogy egy olyan rongyos göncökben lévő embernek, mint a kelta, hogy lehet ilyen kicicomázott asszonya. Ilithyának sem kell több, kétségbeesetten hadarja, hogy ez, ez itt egy gladiátor én meg egy praetor felesége vagyok, ennyit tud mondani, aztán Gannicus felhasítja a túl kíváncsi fószerek pocakját. Ilithya valószínűleg megunta az életét, mert ezalatt még meg is próbál szökni, Gannicus utána megy és most már nagyon csúnyán néz a szöszire, még egy ilyen és nem lesz neki nyelve, keze, feje vagy ezek közül semelyik se.

Ilithya minden eszébe jutó dolgot megígér Gannicusnak a szabadságáért cserébe, aki csak nevet rajta, hiszen nem azért rabolta el, hogy aztán szabadon eressze. Addig mennek az erdőben, míg mit ad isten, a vadászó Mirába és Spartacusba botlanak, égi szerencse. Nehéz eldönteni, hogy Spartacus vagy Ilithya jön-e jobban zavarba, amikor Gannicus odalöki a szöszit a trák lába elé, hogy nesze Glaber nője, öld meg, ahogy ő a tiédet, aztán vessünk véget ennek a felesleges mészárlásnak.

Lucretia előadja a bűnbánó asszony szerepét, miatta rabolták el Ilithyát, mert pofázott Gannicusnak, arról, hogy a nő Rómába fog utazni. Glaber már rég volt olyan ideges, mint most, pedig amúgy sem egy nyugodt típus. Persze nem felesége miatt aggódik, hanem jó híréért, ha ezt a szenátus megtudja, rajtam fognak röhögni, hogy még nőmre se tudok vigyázni, ordítja a domina arcába, aki rögtön odébb áll, amikor Ashur is megjelenik. A nyomok eltűntetve, senki sem fogja megtudni, hogy Ilithyát elrabolták. Nagyon helyes, bólogat Glaber, majd Seppiával távozik, most már mindketten vigasztalásra szorulnak, kénytelenek megint összefeküdni.

A táborban Naevia gyorsan tanulja a kardforgatás mesterségét, csak Crixus bánatos, hogy az ő kardjával nem akar foglalkozni a nő. Oenomaus a germánokat oktatja, hogy ne csak kézzel tudjanak harcolni, mint a vademberek, hanem eszközökkel is, azok persze kiröhögik, Agron igyekszik egyensúlyt tartani népe és a többiek közt.

Spartacus bevezeti a megkötözött Ilithyát a táborba, Agron egy szolid basszátokmeg-et eltol kezdésnek, Crixus is menten eldobja az agyát, meg mindenki, aki ismeri a szöszit. Kiakadnak, hogy mekkora hülyeség volt Glaber nőjét elrabolni, Spartacus mentegetőzik, hogy én neeem, erre megpillantják mögötte Gannicust, na ez megint itt van, hördülnek fel. A trák szó szerint úgy rángatja fel a lépcsőn a síró Ilithyát, aki el is esik, a többiek egy kicsit megrugdossák, nem tudom mi van velem, de mintha kezdeném sajnálni azt a szarkeverőt. Lucius is kihűl a látottaktól, baszki ez a nő terhes, mért vonszolod már a földön, kérdezi Spartacust, aki flegmázásból ma kitűnőre vizsgázik, azé me ennek a férje is ezt tette az én nőmmel, úgyhogy csitu van.

A capuai bordély abban a kitüntetett helyzetben részesül, hogy maga Gaius Claudius Glaber látogat el oda, személyesen, vallatni kicsit az ott lézengő polgárokat. Gannicus után kutat, mikor járt itt utoljára, ki beszélt, ivott vagy dugott vele meg ilyesmik. A tulaj félti a portékáit, ezért elárulja, hogy egy Marcia nevű lányhoz járt Gannicus, ő tudna valamit csepegtetni a gladiátorról, csakhogy nem fog, mert Ashur keresztre húzatta a csajt. Glaber bedurcizik, hogy nem kap infót Gannicusról és kipróbálja a tőrének az élét a strici nyakán. Najó, én leléptem, mondja Ashurnak, végezd illetve őő kérdezd ki a többieket.

Spartacus a templom belsejébe veti Ilithyát, hogy lekötözze ott, a nő rimánkodik, hogy ő nem is ismerte a trák asszonyát, mért neki kell bűnhődnie Sura haláláért. Spartacus teljesen elvakult a bosszúvágytól, meglengeti kardját, hogy a másvilágra küldje a szöszit, az meg rémülten kiáltja, hogy a gyermek a méhemben a tiéd!! A trák keze megáll, Ilithya pedig viszonylag őszintének tűnően dadogja, hogy miután tévedésből összefeküdtek a Batiatus villában, vérzése elállt, rosszullétei is akkor kezdődtek, ezért bizonyosan ő a születendő gyermeke apja. Még az ominózus jelenetet is újraforgatták, hogy az új Spartacusszal is megnézhessük a bébi csináló képsorokat. Spartacus azért nem hagyja magát ilyen könnyen manipulálni, úgyhogy megragadja Ilithya nyakát. A szöszi felméri nem túl kecsegtető esélyeit a túlélésre és megpróbál Spartacus lelkiismeretére hatni, engem megölhetsz, de akkor a gyereked is meghal, mit fog ehhez szólni majd a másvilágon az asszonyod, he?

A germán nőci, Saxa nézegeti Gannicust, jó lenne magának, gondolja, de a keltát más sem foglalkoztatja, mint Oenomaus elutasító magatartása. Crixus megy vigasztalni a férfit, még megnevettetnie is sikerül neki, csak Spartacus ne jönne a hírrel, hogy nem tudta kinyírni Glaber nőjét, na ettől megint haragos lesz Gannicus. Hihetetlen, mekkora pöcs vagy, morogja Spartacusnak, én elvégzem helyetted a piszkos munkát, te meg nem vagy képes megölni egy hazug nőt, bezzeg miattad százakat feszítettek keresztre a piacon, az ugye nem baj?

Lucretia próbálja rávenni az idegesítő Seppiát, hogy hívassa Capuába Variniust, különben Ilithya sose kerül elő. A lányka viszont már nem érdeklődik Varinius iránt, csakis a bátor Glaber oldalán tudja elképzelni magát a jövőben. A domina kihűl a lány viselkedésén, hogy ez mekkora ribanc, gondolja, nemhogy gyászolná testvérét, összefekszik ezzel a másik hülyével. Lucretia belátja, hogy rajta kívül az égvilágon senkit nem izgat Ilithya eltűnése, ezért elérkezettnek látja, hogy saját kezébe vegye az irányítást az ügyben.

Éjszaka Lucius titokban inni ad Ilithyának, majd elbeszélgetnek egymással. A nő nem érti, hogy egy szabad ember mért kockáztatja a fejét azzal, hogy szökött rabszolgákkal osztja meg kenyerét. Lucius elsírja neki élete történetét öt percben, Sulla elvett tőlem mindent és szétosztotta emberei közt, családomat pedig lemészárolta, ezért aki a köztársaság ellen van, azzal vagyok én is. Ilithya kihasználja az elérzékenyült öreg sebezhetőségét (nagy manipulátor a nő egyébként, már vissza is vontam, hogy sajnálni kezdtem), kárpótlást és bőséges jutalmat ígér neki, ha elmegy Glaberhez, és elmondja neki, hogy hol tartják fogva a szökevények.

Spartacus elmondja Mirának, hogy Ilithya azt állítja, övé a születendő gyermek. Mira zavartan kuncog, milyen bolond az a nő, hiszen ahhoz le kellett volna feküdnötök, heehhe, jaa, az is megvolt, vágja rá a trák, Mira erre teljesen kiakad. Spartacus nem tudja, mitévő legyen, nem akarja megölni Ilithyát, hátha igazat beszél és az övé a gyerek. Mira, gondolom már csak féltékenységből is, hogy neki bezzeg nem sikerült teherbe esnie, követeli, hogy Spartacus azonnal ölje meg Ilithyát, ha igaz, amit mond, ha nem.

Glaber és Seppia megint összeteszik, amijük van, utána megvitatják, hogy egyáltalán nem hiányzik nekik Ilithya, kerestesse a rossznyavalya, azt a cédát, mosolyog Glaber. Seppiának is egyre kevésbé hiányzik a tesója, amióta van helyette más, aki éjszakánként kezelgesse. Gyönyörű páros, áldásom rájuk.

Lucretia Ashurnál érdeklődik, hogy megtudtak-e valamit a városban Gannicus hollétéről, de persze a szír semmi újjal nem tud szolgálni. Mivel a férfiról süt az érdektelenség Ilithya megtalálásával kapcsolatban, a domina felpofozza. Erre Ashur nagyon berág, hiszen ő már nem szolga, hogy bárki csak úgy megüsse, aki nem hiszi, tessen megnézni az alkarját, ami csodálatos módon nem rohadt le azok után, hogy levágott róla vagy 20 centi bőrt. Mérgében a földre teríti Lucretiát, hogy megint magáévá teszi. Miközben a nő szenved, észreveszi Seppius kígyós karperecét a szír holmijai közt, hopová.

Spartacus egész éjjel Suráról fantáziál, már szinte el is felejtettem, hogy milyen szép az nő, dühét egy faoszlopon tölti ki. Lucius lelépni készül a táborból, de Spartacus észreveszi és csatlakozik az öreghez, egy kis éjszakai túrára. Gannicus próbál beszélgetést kezdeményezni az őrt álló Oenomausszal, aki legalább már szóba áll a keltával, de még mindig nem bocsájtotta meg, hogy lefeküdt asszonyával, sőt ami rosszabb, gyengéd érzéseket is táplált iránta.

Agron és Nasir a soros, hogy Ilithyát őrizze, de valami sokkal érdekesebb dolgot találnak egymás szájában. Mira rajtakapja őket, hogy nem is figyelnek a túszra, a két pasi irtó zavarba jön és magyarázkodni kezdenek, Mira megkegyelmez nekik, elhatja őket szórakozni, majd ő felügyeli a nőt.

Várható volt, hogy a hótt féltékeny Mira nem fog kesztyűs kézzel bánni a szöszivel, először nem ad neki inni, hiába kérleli Ilithya. Másodszor hiába esküdözik a nő, hogy Spartacusé a gyerek, Mira úgy dönt, hogy ideje megszabadulni tőle, ezért megpróbálja megfojtani. Már egy kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hányszor fojtogatták meg ezt a szerencsétlent a sorozatban, nincs mit csodálkozni rajta, hogy olyan düddő, az agya szinte folyamatos oxigén hiányban szenved. A színbe beugró Spartacus alig győzi lerángatni kedvesét a kékülő Ilithyáról. Mira remegve ismételgeti, hogy ő csak a férfi szívét akarta kímélni, hogy ne neki kelljen megölnie a saját gyermekét, erre megkapja, hogy nem ismered te az én szívemet! Mira zokogva el, Spartacusnak beszéde van a lógónyelvű szőkével, ittléte lassan a végéhez közeledik.

A többszörösen megszégyenített domina reggel elővánszorog az odújából, hogy újra beszéljen a magát immár ház úrnőjének képzelő Seppiával. Mire a lényegre térhetne, Glaber emberei érkeznek, a praetort keresik, ugyanis reggelre csak ideért a villába Lucius. Glaber mindent megígér, amit csak az öreg óhajt, ha elvezeti őt Spartacus táborába, imádott feleségéhez. Mielőtt egyezség köttetne a felek között, Lucius egy kicsit még szóban alázza Glabert, mert megteheti, ugyanis ha megölik őt, és nem tér vissza hamarosan a táborba, Ilithya most már tényleg bevégzi. A feltételek a következők: holnap a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben jelenjen meg Glaber, maximum 3 emberével, meg egy kocsinyi fegyverrel, páncéllal, na akkor újra ölelheti Ilithyát.

A praetor erre nem bírja visszafojtani a nevetést, én adjak fegyvert Róma ellenségének kezébe?? Ha viszont akarod látni nőd, akkor igen, bólogat Lucius, bármely feltétel megszegése esetén asszonyod azonnal meghal. Az öreg távozása után Ashur egyből feldobja a csalás lehetőségét, Glaberen áll, hogy mit kezd a gondolattal. Lucius visszatér a táborba, Spartacus jelentkezőket vár maga mellé a találkozóra, Agron és Crixus mellett Oenomaus jelzi harmadikként, hogy a trákkal tartana, de sebei miatt Gannicus veszi át a helyét. Mert ugye főhősünk valóban csak három embert visz magával, ahogy ígérték, fő a becsület. Mira alig mer szólni Spartacushoz, de azért figyelmezteti a férfiakat, hogy balgaság megbízni Glaber szavában. Őőőő, kussolj asszony.

Hajnalban Glaber megérkezik két verőlegényével, meg egy kocsissal a kocsin, ami elvileg fegyverekkel van tele, a megadott helyre. Spartacus már ott van, kemény pillantások következnek. Elindul a faszméregetés, jól van térjünk a lényegre, Glaber továbbra is egy geci, Sura halott, Spartacus pedig a jófiú, tiszta sor, lássuk azokat a fegyvereket. Agron kinyitja a kocsi ajtaját, és ne tessenek nagyon meglepődni, de az nem páncélokkal meg kardokkal van tele, hanem összeizzadt, jól megfizetett gyilkológépekkel. Még jó, hogy a kis naiv fiúkák nem teljesen fegyvertelenül jöttek a meetingre, így legalább kardozhatnak egy kicsit Glaber embereivel.

Ahogy már megszokhattuk, ilyenkor a bátor praetor úr szívesebben szemléli kívülről az eseményeket. Amikor már nagyon nem bírnak Glaber emberivel a becsület bajnokai, megérkezik Lucius és Mira, épp időben, valamelyikük kapásból vállba küldi a praetort egy nyílvesszővel. Rémületében azonnal riadót fújat Glaber, a közelben feltűnik az egész hadsereg. Spartacus erre visszavonulót kiált, Lucius ragaszkodik hozzá, hogy ő bizony még itt marad, leszed az íjával annyi katonát, amennyit csak bír. Többiek el, a jó öreg Lucius pedig rövidesen fejét veszti az Egyiptomi kardja által, béke poraira. Utolsó mondata, hogy legalább nem egy rohadt római miatt hal meg. Ezzel le is zárul a küzdelem, mindenki visszahúzódik a saját fészkébe.

A villában Glaber vállát fércelik össze, Lucretiának leesik, hogy ez az állat nem is akart egyezséget kötni egy pillanatig sem, felőle ott rohadhat meg Ilithya ahol van, ő Spartacus fejét akarta megszerezni. Majd elsiratom nőmet és a magzatját, de leginkább a vagyont, amit nevük adhatott volna, feleli hetykén a praetor. A domina megint az istenekkel hozakodik elő, Glaber erre úgy ráordít, hogy kiszakad a dobhártyám, basszák meg az istenek a jeleiket, Ilithya most már úgy fog megdögleni, ahogy akar. Téma lezárva.

Lucretia végre elkapja Seppiát a borospincében, hogy kitálaljon Glaberről. A lányka persze még mindig egy naiv idióta, nem fogadja el, hogy minden szörnyűség mögött az új szerelme áll, ezért a domina a lába elé veti Seppius karperecét. Nesze, Ashur holmijai közt volt, ott ahol a trófeáit tartja, tudod, azoknak a halottaknak a kincseit, akiket Glaber kérésére ölt meg, mosolyog Lucretia. Seppia egyből keresztbe kezd látni, ciki. A lány azért elmegy fürdőzni Glaberrel, de titokban már valami beteges bosszút forral, reméljük.

Spartacus visszavezeti Ilithyát az erdőbe, ahol rendesen beszaratja, hogy most megrövidíti egy fejjel. A férfi őszinte érzéseiről beszél a szöszinek, aki, mivel az egész részben bőgött, már úgy néz ki, mint egy zombi. A drága férjednek fontosabb volt a bosszú, mint te, mondja a trák, halálod azonban nem egyenlítene ki semmit, mivel ő nem szeret téged annyira, mint amennyire én szerettem nőmet. Logikus.

Majd fogja magát és távozik Spartacus, az erdő kellős közepén hagyva egy várandós nőt, imádjuk, hogy ilyen gentleman, mondjuk ez estben tényleg az, hogy megkímélte a nő életét. Már előre tudom, hogy a kedvenc részem az lesz, amikor Glaber azt hiszi, hogy végre megszabadult Ilithyától, de mégse.