Eljött az ideje, hogy a ludusban raboskodó szökevényeket kivégezzék, az arénában, ahogy illik. Oenomaus, Rhaskos és Crixus megláncolt kézzel, egykedvűen sétál be a homokra, de csak azért, mert még nem tudják, hogy Varinius egy régi jóbarátot hozatott nekik, hogy fejüket vegye. Gannicust. Azért a szabadságát már egyszer elnyert Gannicus mögé még belöknek pár gladiátort, csak hogy biztosan kiforduljon az elítéltek bele. Crixus nem hiszi el, hogy ez megtörténhet, Oenomaus pedig egyből a kellemetlen kérdéssel nyit, igaz, hogy megdugtad a feleségem? Gannicus kislányos zavarában azonnal leleplezi magát. Oenomaus szemében felizzik a bosszú és ezzel a harc el is kezdődik, nagyonsokan a három megláncolt ellen. Megszokhattuk már az ilyen igazságos küzdelmeket.

Egy nappal korábban

Spartacusék egy elhagyatottnak tűnő kis vityillót találnak a Vesuvius lábánál, amiről kiderül, hogy mégsem annyira lakatlan, egy öregember lakja azt, saját templomaként. Lucius felhúzott íjjal védené az otthonát, de amikor megtudja, hogy maga Spartacus személyesen a betolakodók vezetője, egyből barátságosabb lesz. A jó modoráról messze híres Agron kurvaanyázások közepette próbálja meggyőzni Spartacust, hogy ez tuti csapda, lehetetlen, hogy egy nyomorék római az ő szimpatizánsuk legyen. Ti jöttetek ide hozzám, basszameg, vág vissza stílusosan az öreg, ha nem akarjátok, hogy megosszam veletek amim van, akkor takarodjatok amerről jöttetek.

Aztán megnyílik az öreg, Sulla miatt vesztette el mindenét, villáját, gyermekeit, asszonyát, ezért származása ellenére éppúgy gyűlöli a római főurakat, ahogy Spartacus. Agron poénkodással oldaná a feleslegesen gerjesztett feszültséget, szerencséjére Lucius tényleg jófej, még hírekkel is tud szolgálni, amit a piacon gyűjtött be. A bányás akciójuk után elfogott túlélőket holnap fogják kivégezni Varinius játékain. Hoppá, Spartacus nagyot néz, vannak túlélők?? Hogyne, három is, az egyik a legyőzetlen gall, Naevia nagyon szépen kezd erre mosolyogni, az öreg szerint viszont kár reménykedni, holnap napszálltakor meghalnak, ezen már aligha tudnak változtatni.

Gannicus még ezen a reggel megérkezik Capua határába, elszánt tekintettel vonul be a városba, Mercato fogadja nagy lelkesedéssel, olyan ez, mint amikor az ember egy nagy hírességet tud felfogadni, hogy jelenjen meg a gyerek szülinapi zsúrján. Najó, elismerem, ez szar hasonlat volt, a lényeg, hogy nagyon örülnek az urak Gannicus visszatértének, a tömeg imádni fogja, hogy régi kedvencük visszajött megölni Spartacus társait.

Ashur visszatér a ludusba a meghalt katonák hírével, Spartacus nélkül, Glaber most már annyira se tartja a szír szolgálatait, mint egy kalap szart. Hamar határozat születik a fejére, őt is ki kell végezni a játékokon, teljesen mihaszna, örüljön, hogy ennyi esélyt kapott a bizonyításra az új gazdájától. Hát nem?

Ahogy Lucretia ígérte, Albinius hajlandó felbontani lánya házasságát, mivel Varinius valóban érdeklődik Ilithya iránt. Viszont van egy aprócska probléma, a gyerek. Albinius teljes rezignáltsággal utasítja lányát, hogy akkor a megbeszéltek szerint hajtsa el magzatát, aztán felőle mehet dugni Variniusszal. Egyedül Lucretia érzi magát kellemetlenül a beszélgetés alatt, arról nem volt szó, hogy Ilithya nem tarthatja meg a gyereket, elmélkedik Lucretia, de feleslegesen, mert Ilithya amúgy sem akarná megszülni.

Naevia az eléggé halottnak tűnő Nasirt pátyolgatja, amikor Agronnak barátkozni támad kedve. Szarul érzi magát, amiért hagyta, hogy a banda két részre szakadjon az ő makacssága miatt, aminek most Nasir issza meg a levét (hát meg ugye a pár halott rabszolga + akiket holnap az arénában kinyírnak, de mindegy, csak Nasir szívta meg, nyílván). Naevia bőg, hogy miatta van ez az egész, elsenyvedne ő még a bányában egy ideig szívesen, ha cserébe visszahozhatná az életbe azokat, akik miatta estek el.

Agron erre nagyon szomorúan és együtt érzően néz, ami azért elég ritka, szóval gondoltam, megemlítem. Spartacus a fejébe vette, hogy megint a nap hőse lesz, pontosan a holnapié, amikor is megmenti Crixust és másik két társukat, Mirának nem tetszik az ötlet, Agronnak annál inkább.

Ilithya vívódik nem létező lelkiismeretével, pedig már csak egy hajszál választja el tőle, hogy elhajtassa a gyerekét. Megjelenik Lucretia és mindent elkövet, hogy megfékezze Ilithyát, rosszul leszel, napokig vérezni fogsz, és szörnyű fájdalmakon kell átesned, najó, meggyőztél, nem iszom meg ezt a szilfiumot, vágja rá Ilithya. Lucretia vállalja, hogy majd ő tartja a hátát a faternál, ja vagy mást fog tartani...ezt még nem tudni.

Miután ez megvolt, Lucretia a megláncolt Ashurhoz megy, megnyugtatni, majd ő beszél Glaberrel, hogy ne öljék meg holnap. Persze ennek a gondoskodásnak ára van, Ashurnak ki kell cserélnie Ilithya szilfiumját valami gyógyfüves löttyre, nehogy az az elmebeteg megölje a kisbabáját. Kulcsot is kap Ashur a dominától, minden adott, hogy végrehajtsa feladatát.

Spartacus távozni készül a táborból, Nasir pedig feltámad vagy mi, Agron örömében rögtön le is smárolja (!!), csak lazán, minden előzmény nélkül, de megbocsájtjuk neki, mivel Nasir sem veszi zokon a dolgot. Spartacus maga mellé vesz pár embert, és Luciusra bízva a többieket, Capua arénája ellen indulnak. Vagy Crixusszal térnek vissza, vagy sehogy.

Gannicus kellemesen tölti mindenközben az éjszakáját, valami bordélyban mulat, a kurvája nagyon kíváncsi, nem csak a rudiját, hanem a rudiszát is meg akarja tapogatni. Ezzel sikerül kellemetlen emlékeket felidézni a férfiban, aki gyorsan Melittára gondol megint. Kár, pedig azt hittük, hogy végre már elfelejtette Oenomaus asszonykáját.

Másnap reggel elővezetik a foglyokat, Ashurról lekerül a lánc, Crixus és Oenomaus pedig békésen megvitatják, hogy áldás lesz már végre meghalni, így legalább megszabadulhatnak ettől a rohadt háztól, meg a rómaiaktól. Ashur nem habozik Glabernek a tudtára adni, hogy titokban Ilithya megszabadulna közös gyermeküktől. A praetor úr rohan elkapni gyanútlan kedvese grabancát, Ilithya a lelepleződés izgalmában minden kitálal neki, hogy hamarosan Varinius felesége lesz, csak tudjon tőle végre megszabadult, amiben atyja fogja segíteni. Fontos ez a jelenet, itt kezdődik el Glaber őrületbe hajló személyiségpusztulása. Ami egyébként iszonyat embertelen lesz, szóval akinek eddig esetleg lapos volt az évad, az majd csak figyeljen.

Az arénában megkezdődnek a játékok, akik kitartanak a primusig, azok ölhetik meg Spartacus cimbijeit, Gannicusszal kiegészítve. Lucretiának feltűnik, hogy Glaber szeme szikrát szór, persze, mert rájött a szándékomra, válaszolja Ilithya, a domina pedig már átkozza a pillanatot, amikor Ashurra bízta az ügyet.

Eközben az aréna gyomrában, a csatornán keresztül felúszva - ahová a beleket és egyéb testrészeket öntik -, megjelenik Spartacus néhány társával és birtokba veszi a kibelező kamrát. Megölnek pár katonát és felöltik a ruháikat, közben a homokon utolértük magunkat az eseményekben, Varinius felvezeti a kivégzést. Spartacus és Agron próbál beépülni a rómaiak közé, a többiek szétszélednek az alagutakban.

A kivégzésre várakozó rabjaink még utoljára szót váltanak egymással, nagyon nyugodtan viselkednek, ahhoz képest, hogy mindjárt meghalnak. Crixus azt mondja, hogy megtiszteltetés neki Oenomaus oldalán homokra lépni, Rhaskos pedig egykedvűen konstatálja, hogy olyan kardot kaptak, aminek nincs is éle, de tök mindegy, meghalni mennek fel úgyis a homokra.

Miután a rabokat betessékelik, jöhet Gannicus is, akit a kapuban álló Spartacus leszólít, baszki te viseled a B betűt és mégis kiállsz a testvéreid ellen? Agron majd' elájul, hogy a trák leleplezi magukat, de Gannicus ugyebár egyikőjüket sem ismerheti, így mit sem sejtve válaszolja, hogy legalább olyan embertől kapják meg halálukat a szökevényeket, akinek kedvesek.

A gladiátorok mögött Spartacus és Agron is bejut a küzdőtérre, összeszorított fogakkal néz a trák a pulvinusra, ahol egyből kiszúrja Glabert. Agron kezd kissé berezelni, baszki ilyen hülye tervet, semmi esélyünk, morogja, de nincs visszaút. Mire jobban körülnézhetnének, a harc már meg is kezdődik, Oenomaus ront rá elsőként Gannicusra, akinek a rudisa jó messzire pottyan. Ezalatt Miráék valami gyúlékony fekete cuccal leöntik a falakat, fáklyával pedig lángra is lobbantják, elzárva magukat így a katonáktól.

Még jó, hogy 10 gladiátor sem bír három megláncolt, életlen fegyverű rabszolgával, Agron kezd ingerült lenni, mi tart ilyen sokáig?? Miráékra várnak, meg a tűzre. És ebben a pillanatban, miközben Rhaskos testét három kard járja át egyszerre, a lelátón füst jelenik meg. Crixus figyelmét elvonja haldokló bajtársa, így maga is könnyen sebezhetővé válik. A lentiek mindent elkövetnek, hogy lángokba borítsák az arénát.

Gannicus fegyverteleníti Oenomaust de mire leszúrná, az arénának az egyik fele eltűnik a semmibe, lángba borul Capua gyöngyszeme. Az emberek őrjöngve menekülnek a lelátókról, de hiába, legtöbbjük a felcsapó lángok martalékává válik. Most jött el az idő, hogy Spartacus és Agron közbelépjen és megmentse a még életben lévő Crixust. A pulvinuson az uraságok közül Mercato távozik az élők sorából elsőként, akire rászakad egy gerenda. Az öldöklés közben Glaber és Spartacus tekintete összeakad, utóbbi nem habozik egy kezébe akadó dárdát felhajítani a páholyba, de csak a dárda hegye súrolja Glaber arcát, utána Cossutiusba fúródik.

Albinius elkapja Glabert és megrázza, amiért engedte, hogy Spartacus megint bolonddá tegye őt, vége a szenátusi posztodnak, üvölti az arcába. Agron sürgetné Spartacust, hogy menjenek, mielőtt a tűz minden kijáratot elzárna előlük, de Crixus nem hajlandó az időközben eltűnt Oenomaus nélkül távozni. Albiniusra rászakad egy gerenda, de életben marad, Glaber meg ahelyett, hogy segítene neki, inkább fogja magát és bezúzza az apósa fejét a gerendával, velemsenkinemszórakozhat arckifejezéssel. (Glaber megőrült Level1)

Spartacusék megtalálják az eszméletlen Oenomaust és a fölötte gubbasztó Gannicust, itt az ideje, hogy most már tényleg nyúlcipőt húzzanak. Spartacus még utoljára körbenéz a lángoló arénában, ami egykor bajnokká tette őt, aztán visszabotorkálnak a csatornához, ahol bejutottak ide és a rájuk váró Mirával együtt úsznak ki.

Ilithya elkapja az utcán Glabert és az apját keresi rajta, aki halálos nyugalommal közli vele, hogy Albinius meghótt, Spartacus volt, nem én. Ilithya bőg, férje karjaiba vonja és mosolyogva csitítgatja, majd együtt túlvészeljük, mint férj és feleség tudod. Ilithyának leesik a tantusz, baszki, ha az apám meghalt... akkor kifogja felbontani a házasságomat? Hát senki, ez a poén az egészben, ha befogtad volna a pofádat, talán apád még most is élne, mert a férjed nem csavarodott volna be és nem ölte volna meg. Ennyi. Varinius végig hallgatja ezt, aztán lelép, neki itt már muff nem fog teremni.

Ez egy lélektani epizód volt, innen már minden zsírfasza lesz, ahogy azt már megszokhattuk az előző évadokban.