Spartacus 2x04 - Üres kézzel

Facebook Tweet

Glaber katonái az erdőben tovább üldözik a bányából meglépett rabokat, akik az avarban a levelek közt bújnak meg. A rémült Naevia buktatja le őket, aki nem bírja idegekkel, hogy fél méterrel a fejük mellett haladnak el a rómaiak, felpattan, és sikítva szaladni kezd. Mira utána, így Spartacusnak és a többieknek is fel kell fedniük magukat. Sikerül megölniük a katonákat, de ők is vesztenek embert, hát ez az új Naevia hamar közutálat tárgya lett, hagyjuk is békén most egy kicsit, nézzük meg inkább régi barátunkat, Glabert.

Ilithya faterja és Varinius még mindig pipa, amiért Glaber beégette őket a tegnap esti játékokon, Ilithya kárpótlásul partit szervez nekik estére. Glabernek meg ez az ötlet nem tetszik, mit kell annak a Variniusnak mindig itt lógnia, dunnyogja, illetve abból is kezd elege lenni, hogy felesége teljesen haszontalan, ja, és izmos hátsót villantva távozik. De jó nekünk.

Naevia, aki úgy tűnik ennek a résznek a balekja lesz, tovább őrli a többiek idegeit, többhónapnyi kényszermunka után képtelen lépést tartani futásban a korbács alatt edzett gladiátorokkal, hát hihetetlen. Liscos szerint egyszerűbb lenne, ha itt hagynák az erdőben meghalni, hogy ne gyengítse őket, ha már egyszer Crixus is meg tudott halni érte. Spartacusnak komoly önmegtartóztatást kell tanúsítania, hogy ne tépje le a csávó arcát. Mira és Nasir vállalja, hogy hozzák a lányt.

Seppia Lucretiát kéri, fohászkodjon a nevében az istenekhez, hogy Variniusnak megakadjon a szeme rajta. Ennek hallatára Ilithyának a levegő akad meg a torkán, mivel lázas éjszakákon, titokban ő is Variniusról álmodozik. Miután a leányzó elfut, Ilithya mérgében nagyon csúnya dolgokat mond Lucretiának, aki még mindig eléggé hibbant hozzá, hogy felfogja, nem éppen kebelbarátnők a szöszivel.

Megérkeznek a foglyok a Batiatus villába, Glaber elégedetten húzza le a zsákot a fejükről, majd rögtön ez után kurvamérges lesz, hogy Spartacus nincs köztük. Lucretia fülét-farkát behúzza, nehogy rajta csattanjon az ostor, hogy tévesen informálta a nagyságos urat Spartacus hollétéről. Glaber el, Ilithya pedig verbálisan tovább alázza a dominát, ebből háború lesz, múltbéli lezáratlan ügyeik miatt.

A három frissen beszerzett rabot berakják egy cellába, közvetlenül Oenomaus szomszédságába, aki nagyon megörül testvéreinek, na mondtam én, legalább most már együtt fognak szopni, haverokkal még a szar is elviselhetőbb. Crixus boldogan újságolja cimbijének, hogy megtalálták Naeviát, sőt ki is szabadították, csak ez a lényeg, hogy ők itt fognak megrohadni a ludus gyomrában, étlen-szomjan, őrületes kínok közt, ezt persze egyikük sem dobja fel témának.

Miráék végre lepihennek, Naevia aludhat egy keveset az avarban, Spartacus pedig szokásához híven önmarcangoló félórát tart, jelenleg a bányában elesett társaik miatt tépelődik, beleértve Crixust is. De persze az embert még szenvedni sem hagyják, katonák ütnek rajta a szundizó rabokon, Naevia életét a rá éppen annyira neheztelő Liscos menti meg. A küzdelemben Nasir elég komoly sérülést szerez, konkrétan átdöfnek rajta egy kardot, de nemgáz, azért életben marad a kölyök, bár igaz, hogy mások ennél kevesebbe is simán beledöglöttek már.

Este jó kis Batiatus villához illő partit csapnak az uraságok, ingyen pornó mindenfelé, egy ilyen buliból Cossutius barátunk sem hiányozhat. Nem tudom, hogy egy állapotos nőnek mennyire illik ilyen rendezvényen részt vennie, mindenesetre ezt itt konkrétan Ilithya rendezte és még élvezi is, a szemét. Seppia teljesen fel van izgulva a látottaktól, fivére aggodalmas képpel figyeli, hogy mikor támad kedve húgának beszállni az orgiába a szolgákhoz.

Glaber köszönti az egybegyűlteket, alig észrevehető gúnnyal a hangjában méltatja Variniust, Seppia pedig már tényleg nem bír magával, muszáj oda dörgölőznie a délceg, méltatott lovaghoz, Seppiust majd' megöli a féltékenység testvére flörtölése miatt.

Glaber bevezetteti a négy rabot láncra verve, amíg nincs meg Spartacus, szórakozni ezek is jók lesznek. Persze azért nem olyan tökös legény ám, mint amilyennek mutatja magát, gyorsan Varinius kezébe nyomja kardját, hogy tessék, belezd ki őket te, én nem piszkítom be a szandálomat. Varinius pár röpke másodpercig elhiteti velünk, hogy Glaberrel ellentétben neki leszálltak a golyói, de óó mégse, ő sem képes vért ontani, zavartan kiböki, hogy majd az arénában tessék várni a kivégzésükre.

Spartacusék már csak hatan vannak az erdőben, de legalább találnak egy forrást, ahol ihatnak. Liscos ezúttal a haldokló Nasirtól szabadulna meg, hogy ne kelljen az eszméletlen srácot tovább cipelniük, Spartacus hevesen ellenáll, nemnem, nem öljük meg a szerencsétlent, erre Liscos emlékezteti, hogy bezzeg Varrót azért simán kinyírtad anno, pedig ő nem is haldoklott, natessék hát mondhatom szépen vagyunk. Spartacus erre behúz neki egyet, természetesen. Naevia akasztja meg a kibontakozó verekedést, Crixus ennél súlyosabb sérülésből is felgyógyult, csak tűzzel le kell zárni Nasir sebét és készen is vagyunk. Liscost és haverját elzavarja Spartacus, hogy ne lábatlankodjanak ott, menjenek Agron után segítségért.

Miközben mindenki mulat a villában, Seppius kissé ittas állapotban követeli, hogy most rögtön áztassák fel a követ vérrel. Jól van, te kis gyökér, hagyja rá Varinius, akkor válassz egyet közülük, hohóó nem úgy van ez kérem, majd a ház egykori dominája választ, akit mostanság úgyis megszálltak az istenek, horkan fel Glaber. Lucretia megszeppenve nézelődik, hogy mit is kéne most akkor csinálnom? Még szerencse, hogy már látott Gyurcsok-féle távgyógyítást, így le tudja utánozni a kézmozdulatokat, amivel kiválasztja a Crixus mellett térdelő rabszolgát. Azért egy pillanatig mindenki, szerintem még maga Lucretia is azt hitte, hogy egykori ágyasát fogja most a szenvedés útjára léptetni. Miután a szerencsétlen gladiátort kiemelik a sorból, Lucretia még oda fenekedik Crixushoz és megnyugtatja, hogy ő is szenvedni fog ám majd, nehogy azt higgye, hogy megúszhatja. Crixus szinte nevetve mondja, hogy örömmel adja életét a római kutyáknak, mivel Naevia él és szabad, mint a madár. Aha, hát persze, hogy szabad, nem üldözik éjjel-nappal Glaber emberei.

Kéremszépen, ami most jön, arra nincsenek szavak. Legdurvább kínzás evör a Spartacusban. Első körben Seppius kivágja a nyelvét a fellógatott rabszolgának, majd Cossutius kanyarít ki a mellkasából egy tekintélyes darabot. A kínzás alatt Ilithya megtárgyalja a faterjával, hogy mostanában már nagyon ciki Glabernénak lenni, valahogy fel kéne bontani ezt a frigyet. Nagy sokára az öregnek leesik, hogy hát izé, de a gyerekét várod vagy mi, és különben is úgy tűnik, hogy az új kiszemelt Varinius, inkább a zsengébb korú Seppiát döngetné, szóóval, felejtsd el a válást.

Az erdőben sötétség borul szökevényeinkre, Nasir meg pont akkor tér magához, amikor már lezárnák a sebét, így most még érezni is fogja. Ez a rész most már tuti, hogy az überbrutális fájdalmak átéléséről szól javarészt. Fadarabot tesznek a szájába, hogy ráharaphasson, Spartacus pedig a tűzben felizzított kardját rányomja a fiú sebére, egyúttal a Testvériségükbe fogadja hivatalosan is Nasirt, aki hősiesen állja a fájdalmat. Mira gyorsan betakarja a tüzet, de késő, nyomukra bukkantak a katonák, megint menekülhetnek.

Varinius Seppia kezébe adja a tőrt, hogy ő is vágjon le valamit a rabszolgáról, mármint onnan, ahol még van rajta bőr. A lányka teljesen lebénul, hogy neki is használnia kell azt a kést, Varinius viszont ragaszkodik hozzá, majd ő irányítja Seppia kezét. Seppius vicsorogva figyeli a képsorokat, Glaber rohan is rögtön húzni az agyát, hogy ma éjjel a húgod asszem meg lesz dugva, hehhe. De hiába minden igyekezet, amint a vértől ázott szolga Seppia szemébe néz, a lány annyira megrendül, hogy képtelen megmártani benne a kardot.

Az őt körülvevő pöcsök csalódottan biggyesztik a szájukat, hogy most akkor mégsem ölöd meg, szerencsére a bátor Ilithya mindig kész embert ölni, kikapja a lány kezéből a kardot és leszúrja a szenvedő rabszolgát. Varinius teljesen felizgul Ilithya merészségétől, úgy dönt, hogy inkább a kismamát vágja az este gerincre.

Menekülés közben Spartacusék összetalálkoznak Liscosszal, aki elszakadt Fortistól és továbbra is a frászt hozza Naeviára. Pedig most lényegesen kedvesebb, mint az előbb volt, valószínűleg már megbánta, hogy felemlegette Varrót Spartacusnak.

Jó a buli a villában továbbra is, miután megölték szegény rabszolgát, a testi gyönyörökre koncentrálhatnak a vendégek. Seppia megszégyenülten félre vonul bőgni, bátyja próbálja vigasztalni különböző módokon, például haza invitálja, hogy otthon forró ölelésekben részesíthesse, aztán meg is csókolja, natessék, ugye-ugye, itt az új Cersei-Jaime.

Ilithya végre megkapja, amire úgy vágyott már, távol a kíváncsi szemektől Varinius kiadósan megujjazza, és megígéri, hogy meg is dugja, amint sikerül felbontatni házasságát Glaberrel. A pocaklakóról nem esik szó, úgy tűnik Ilithya terhessége nem zavarja a kujont. Ilithya rohan is boldogan megkeresni apját, hogy elárulja neki a nagyszerű hírt, de egyből lefagy a képéről a mosoly, amikor megtalálja az öreget, mivel éppen Lucretia lovagol rajta.

Szökevényeink az erdőben rábukkannak Fortis fellógatott holttestére, innen nincs menekvés, teljesen bekerítették őket. Spartacus és Liscos próbálja védeni a kétségbeesett nőket, majd megjelenik Ashur és megint elront mindent, mivel hátulról leszúrja Liscost. Mira is beszáll a harcba, de hamar vérét veszik, erre Spartacus legalább felhúzza magát és egymaga kinyír mindenkit, kivéve Ashurt, aki még időben lelépett. Liscos utolsó leheletével kéri Spartacust, ne engedje, hogy halála hiába való legyen, öljön meg minél több rómait. Naevia megsiratja a gladiátort, majd rohannak tovább.

Miután Lucretia lerendezte Albiniust, Ilithya elkapja a grabancát, kicsit megpofozza és megfojtogatja, csak a miheztartás végett. Lucretia könyörög az életéért, ő csak azért feküdt le a nagyfaterral, hogy Ilithya ügyét mozdítsa előre, kiharcolta ugyanis, hogy apja felbontsa Ilithya házasságát. Na így már mindjárt más, Ilithya nyájasan engedi el Lucretia torkát.

Spartacus végre meglátja a Vesuviust a távolban, de még mindig félnapi járás odáig, s mire ezt kimondja, újabb kiáltásokat hallanak, Mira keservesen néz össze Spartacusszal. A trák a nőkre bízza Nasirt, hogy vigyék fel a hegyre a többiekhez, ő pedig utolsó leheletéig feltartja majd a közeledő katonákat. Mirának ez nem tetszik, inkább itt maradnak Spartacusszal, hogy együtt haljanak meg.

Spartacus felkészül az utolsó nagy összecsapásra, a temérdek ember pedig lerohanja őket, a vezetőjük pedig nem más, mint... Agron. Mira sírva fakad örömében, Agron pedig kétségbeesetten rohan a haldokló Nasirhoz. Spartacus nem hiszi el, hogy ez a szerencse megtörténhet velük, én meg azt nem hiszem el, hogy egy ilyen résznek, idézőjelben örömteli vége lett.

További pihenésben gazdag, szép ünnepet kívánok mindenkinek!