Elnézést a pár napos csúszásért, a technika sajnos közbeszólt, de most itt vagyunk és ragyogunk, évadzáró epizóóód, tessék.

Naevia elhurcolása, Crixus nyilvános megkorbácsolása, Lucretia terhességének kiderülése, Ilithya bűnének lelepleződése és Glaber capuai látogatása, mind homályba merültek az évad utolsó epizódjának kezdetére. Viszonylag sokat ugrottunk az időben, nehéz lenne megsaccolni kb. mennyit, de annyi bizonyos, hogy Crixus hátán már csak forradás nyomok őrzik szarrá korbácsolásának emlékét.

A ludusban valami nagy dolog van előkészületben, Glaber katonái vezetik ki az udvarra a láncra vert rabszolgákat, Batiatus és pompázatos vendégserege az erkélyen toporog. A dominus olyan elszánt képet vág, mint még soha, és előadja előre begyakorolt kis mondandóját az egybegyűlteknek. Az ok, amiért összegyűltek ünnepelni a lanista villájában, egyszerű, a Glaber által nyújtott politikai támogatásra isznak.

Itt van Numerius is az anyjával, a meghótt Licinia barinői, meg azok férjei, illetve Ilithya is, Glaber nélkül, ezek már nem nagyon fognak együtt mutatkozni úgy tűnik. Ilithya zavartan olvassa fel férje írott sorait a balkonon a publikumnak, melyben elismeri, hogy önszántából és feltétel nélkül veszi pártfogásába Batiatust és ludusát. Bahhahha, ezt a nyálas dumát tuti nem Glaber írta, hanem kb. Batiatus, Ilithya pluszban még megadóan mosolyog is az egészhez, a mai részben feltűnően jól néz ki.

Batiatus bejelenti, hogy ezt megünnepelendő, véráldozatot mutatnak be az isteneknek, Crixus és Spartacus fog sine missione megküzdeni egymással, úgy tűnik most jött el az ideje, hogy Crixus meghaljon. A küzdelem előtt a gall felpillant az erkélyre, Lucretia megvetően néz le rá, érdekes, amikor még dugatta magát vele, nem undorodott tőle. Mira Spartacust nézegeti feszengve, hátha valami hülyeséget csinál a férfi. Amikor a két gladiátort bevezetik a ludus közepére, Spartacus kérlelően tekintget Crixusra, de a gall szarik rá jó nagyot, vessünk véget ennek, egyszer s mindenkorra. Megkezdődik az összecsapás, de mire az izgalomtól izzadni kezdhetne a tenyerünk, kettő egész napot visszaugrunk az időben.

Két nappal korábban

Spartacus Rascosszal küzd és próbálja meggyőzni, hogy egy esetleges lázadás során társuljon hozzá, de nem jár sikerrel. A kopasz gall gladiátor még mindig Crixust tartja bajnoknak, azt tesz, amit a gall mond, és ezzel láthatólag nincs egyedül a ludusban. Főhősünk megy a germán tesókhoz panaszkodni, hogy igazán bekaphatják ezek a gallok, nem akarnak szökni innen. Agron mondja, hogy egy Hamilcar nevű gladiátort már rávettek, hogy társuljon, de a többi faszkalapos rabszolga csak akkor állna melléjük, ha Crixus is, ő viszont jelenleg a többiektől gondosan el van zárva a kis afférja óta, nem tud vele beszélni Spartacus. Miközben beszélgetnek, a katonák módszeresen agyonvernek egy földön fetrengő gladiátort, Agron szeme vérben forog, Doctore hunyorogva, hátra szorított kézzel nézi, ide a rozsdás bökőt, hogy Doctore hamarosan be fog kattanni és beszáll az eszeveszett öldöklésbe.

A villában a köcsög Ashur és dominusa társalognak, hogy milyen előnyökkel jár Glaber pártfogása. Doctore szakítja őket félbe, panaszkodik, hogy a legátus itt felejtett katonái ok nélkül büntetnek és vernek szét mindenkit, Batiatus lepergeti magáról a dolgot, ő már a politikai élet miatt nem ér rá ilyenekkel foglalkozni. Doctore ezen mélységesen felháborodik, te lanista vagy bazdmeg, a ludus ügyeivel foglalkozz inkább, máshoz úgysem értesz, kívánkozna ki a kiképzőből, végül ennél valamivel finomabban mondja el ugyanezt Batiatusnak.

Szó szót követ és Batiatus elárulja, hogy átadja a lanista köpönyeget egy emberének. Te egy rabszolgára bíznád a ludust, kérdi ámulattal Doctore. Egy rabszolgára? soha, leghűségesebb emberemre bízom, rád kedves barátom, mutat Batiatus a kiképzőre. Doctore körbenéz, merre kell integetni, hol a kandi kamera, vagy ez a gyökér tényleg megbolondult? Az ügyvédem már előkészítette a felszabadításodhoz a papírokat, szabad ember leszel, többé nem Doctorénak hívnak majd, hanem a rendes neveden, Oenomausnak. Doctore erre zavartan rágja a száját, inkább nem akarok szabad lenni, mert azt hallottam, hogy Barca is befürdött a dologgal, megölted őt, mondja a dominusnak. Nagy meglepetésre Batiatus nem kezd heves tiltakozásba vagy ökölrázásba, hanem elismeri, hogy ő ölte meg Barcát.

Na de azért még mielőtt valaki azt gondolná, hogy Batiatus hirtelen az igazság bajnoka lett, gyorsan hozzáteszi, hogy jó oka volt rá. Barca ugyanis tudta és engedélye nélkül lemészárolta a jó Ovidiust és családját, siránkozza Doctorénak, oh a kurva anyád, mi máshogy emlékszünk. A kiképző még megkérdezi, hogy amúgy, egyébként, csak úgy mellékes, annak az Ashur gecinek volt-e ehhez az egész dologhoz valami köze, mert ha igen... Batiatus rávágja, hogy majd ha lanista leszel, megtudod, hogy csak erőszakkal lehet tekintélyt szerezni.

Batiatus az erkélyen szemlélődő Lucretiához megy, nagy az öröm meg a boldogság, hogy végre lesz trónörökös, de csak addig, amíg a nő fel nem kúrja férje idegeit. Azt tanácsolja, hogy a lakomán Spartacus halálos kimenetelű párbajt vívjon, a nézők szórakoztatására. Azt már ellőttük Varróval, mondja Batiatus, ja, de Varró egy nyomorult szerencsétlen senki volt, így a domina. A háttérben ácsorgó Aurelia is hallja ezt, azért szar érzés lehet neki.

Lucretia tovább erősködik, Spartacus Crixusszal küzdjön meg két nap múlva, Batiatus cseppet sincs elragadtatva a nagy ötlettől. Erre Lucretia kiböki végre, hogy szerinte Crixus halált érdemel a házuk ellen elkövetett árulásért, és erre soha jobb alkalom nem lesz, mint a puccpartyn Spartacusszal megöletni egy sine missione összecsapásban. Batiatusnak ez már persze tetszik, csak fél, hogy mi van, ha mégis Crixus győz, és megöli Spartacust? Arra nem fog sor kerülni, mondja Lucretia, majd teszünk róla, Crixus hamarosan bevégzi, és sokat sejtetően mosolyognak egymásra. Elmebetegek.

Este Batiatus magához rendeli Spartacust, aki nehezményezi, hogy Glaber látogatása óta éjjel-nappal láncra vannak verve. A dominus elmondja neki, hogy két nap múlva a házban rendezett bulin halálos kimenetelű összecsapásban kell megküzdenie Crixusszal, Spartacus nem tudja, hogy örüljön-e ennek a hírnek, vagy sem. Egyrészt időszerű már az újabb összecsapásuk, másrészről viszont, amióta a gallt cafatokra korbácsolták, megláncolva őrzik egy lyukban, milyen állapotban lehet már..pff morogja Spartacus. Jóvanna, akkor engedem, hogy előtte egy kicsit eddzen, de a láncok maradnak rajta szépen, válaszolja Batiatus, így megfelel? Meg-meg, vágja rá Spartacus, valószínűleg a szökési tervbe akarná beavatni Crixust gyakorlás közben. Mielőtt visszatérne cellájába a bajnok, nőt kér éjszakára.

Spartacus és Mira vadul csókolóznak a cellában, az ember azt hinné, hogy végre megjött Spartacus esze, és istenesen megdugja a csajt, de nem igazán erről van szó. Amikor távozik az őket figyelő katona, rögtön szétugranak, szokás szerint Spartacus megint csak szívességet kérne Mirától. Azt kéri tőle, valahogy intézze el, hogy a villa főkapuja legyen nyitva, amikor a partin megkezdődik a küzdelme Crixusszal, a tervezett öldöklés után azon távozna fütyörészve a trák.

Mira persze nem érti, hogy mért kellene segítenie neki, hiszen ha Spartacus megszökik, a többieket megölik a katonák, de a férfi megmagyarázza Mirának, hogy a szíve csak így fog végre megnyugodni, ha megölheti végre asszonya gyilkosát. Mira végül belegyezik, hogy kinyitja valahogy a kaput, de nem szívességből teszi, hanem feltétellel. A feltétel, hogy Spartacus tegye magáévá, szegény nőci teljesen belezúgott a bajnokba. Spartacus rábólint, és végre megtörténik a dolog, amit 5 rész óta sejtünk, hogy meg fog történni.

Újra Spartacus és Crixus küzdelméhez kapcsolunk, úgy látszik ugrálni fogunk az események közt, próbálok azért figyelni, mikor mi van. Miközben a vendégek a gladiátorokat nézik, Mira megpróbál lelépni az erkélyről, hogy kinyithassa a kaput, de Lucretia utasítja, hogy maradjon csak szépen itt fent, a lány bőszen rázza a fejét, Spartacus észre is veszi ezt, akkor így nem lesz szökés, meg kell ölni mindenkit, hogy szabadulhassunk. Az összecsapás közben Spartacus próbál szót érteni Crixusszal, de az nem foglalkozik vele, győzni akar. Megint ugrunk, ezúttal visszafelé.

Egy nappal korábban

Doctore meglátogatja Crixust a cellájában, elmondja neki, hogy holnap szürkületkor sine missione párharc lesz Spartacus ellen, ma még gyakorolhat rá. Crixus örül, hogy bizonyíthat végre a trák ellen, csak kár, hogy a földről is alig bír feltápászkodni. Ígéretet tettem Naeviának, megölöm Spartacust, elnyerem a szabadságom és megkeresem őt, szavalja Crixus, de Doctore türelemre inti, várj addig, amíg én leszek a ludusban a lanista, addig ki ne ejtsd még egyszer a szabadság szót, mert megölnek téged is. A lényeg, hogy holnap győzz, és ha megéred azt, hogy én legyek itt a főnök, visszakapod Naeviát, most csupán Spartacus áll az utadban, mondja Doctore. Akkor meghal, feleli Crixus.

A gyakorló téren Spartacus Agronnal és Duróval edz, már a holnapi vérfürdőt tervezgetik, minden itt lévő vendégnek meg kell halnia, igazából ennyi a terv. Megjelenik Crixus is, a gladiátorok többsége éljenzéssel fogadja, Agron megjegyzi, hogy Spartacusnak már csak egy dolga lesz holnapig, rávenni azt az embert, hogy álljon az oldalára, aki a legjobban gyűlöli őt. Spartacus hunyorogva bólogat, challenge accepted.

A villában Lucretia Ilithyát baszogatja, hogy a holnapi lakomára minden előkelő embert hozzon magával, minimum egy magisztrátus nélkül ide se merje dugni a pofáját. Ilithya megadóan helyesel, hogy így lesz, más választása úgysincs. Lucretia még egy tekercset is átad neki, hogy ezt szépen majd felolvassa holnap, mintha Glaber szavai lennének, erre már a szöszinek is kinyílik a szája, már azt is megszabjátok, hogy mit mondhatok, meddig kell ezt a megaláztatást még eltűrnöm, érdeklődik haragosan Ilithya. Hát úgy nagyjából az idők végezetéig, zárja le a témát a domina, Ilithya szemében is elkezd fortyogni a bosszú tüze.

Crixus hamar helyre rázódik, Doctore is ámulattal figyeli, hogy milyen jól mozog. Amikor megállnak pihenni, Spartacus kihasználja a lehetőséget és beszél vele, hogy társuljon az ügyükhöz a többi gall gladiátorral, együtt könnyedén megtudnának szökni a ludusból. Crixus hallani sem akar erről, ő hivatalosan akar szabad lenni, nem szökés árán, hiszen hogyan eredhetne Naevia nyomába, ha őt meg a római katonák üldözik.

Spartacus elmondja neki, hogy Surát Batiatus ölette meg, ezért mindenképpen meg kell halnia, ha a gall segít neki lerombolni a ludust, ő is segít neki megkeresni Naeviát. Crixusnak könny gyűlik a szemébe, egy másik életben akár még testvérek is lehetnénk, de ebben nem, holnap megöllek, mondja Spartacusnak. A trák beletörődik, hogy ez halott ügy, nem győzködi tovább Crixust. Végül egyezséget tesznek. Ha Spartacus hal meg, Crixus egyszer majd elveszi Batiatus életét, ha pedig a gall esik el, Spartacus megkeresi Naeviát és felszabadítja. Megtörténik a kézfogás, holnap egyiküknek meg kell halnia.

Batiatus és Ashur a holnapi mulatságról értekezik, Ashur kiszúrja magának Aureliát. A szír valamiféle mérget szerzett be, amit majd Crixusszal akarnak megitatni, attól szépen legyengül, és Spartacus könnyedén fejét veheti. A dominus utasítja Ashurt, hogy intézkedjen és legyen végre vége annak a kibaszott gallnak.

Újra Spartacusék küzdelmére kapcsolunk, a két gladiátor nem igazán bír egymással, Lucretia és Batiatus idegesen fészkelődik, az istenért nem bír ez a Crixus elpatkolni. Numerius megjegyzi, hogy azért ez már izgalmasabb összecsapás Spartacusnak, mint ami Varróval volt, Ilithya rátesz egy lapáttal, ja, annak a szerencsétlennek egy pillanatig sem volt esélye a bajnok ellen. Aurelia persze ezeket is meghallja, dühösen méregeti Numeriust. Amíg az uraságok Crixus bombaformájával vannak elfoglalva, Mira meglép az erkélyről. Lent a pincében összetör egy boroskancsót, és egy cserépdarabkával leszúrja a kaput őrző katonát.

A küzdelem reggelén

Mira Lucretia ékszereit tisztogatja, Batiatus pedig a vendégköszöntő beszédét gyakorolja. Lucretia megemlíti férjének, hogy az apja most milyen büszke lenne rá, mire Quintus: a vén barom megpukkadnak az irigységtől, hogy érdemtelen fia túlnőtt rajta. Szép kis apa-fiú kapcsolat lehetett az övéké. Lucretia kifejezi aggodalmát, hogy mi van, ha mégis Crixus győz, Spartacus pedig meghal, hiszen ő minden reménységünk. Ashur már intézkedett, nyugtatja Batiatus a nejét, a sarokban álldogáló Mira gyanakvóan húzza erre össze a szemöldökét.

Mivel Ashurnak éppen nincs jobb dolga, Aureliára akaszkodik rá, és megint olyat kotyog ki, amit jobb lett volna, ha megtart magának. Titokzatos utalásokat tesz arra, hogy ma mindenképpen Spartacus fog győzni, ne is reménykedjen a nő Crixus győzelmében. Aurelia is gyanakodni kezd, főleg amikor látja, hogy Ashur szolgálja fel Crixusnak a (z utolsó) vacsoráját. A szír egy kicsit még udvarolgat Aureliának, aztán amikor Mira elhívja onnan a lányt, Ashur beleönti a mérget Crixus italába.

Az udvar közepén egymásnak háttal ülve esznek a gladiátorok, megláncolva, ez a rendszer, amióta itt vannak Glaber zsoldosai. Duro és Agron már előre azon vitatkoznak, hogy mi lesz, meg hogy lesz, amikor megszöknek, Spartacus szól rájuk, hogy halkabban már basszátok meg, még meghallja valamelyik katona, aztán lesz nemulass nekünk. Agron azt tervezi, hogy Doctorét is kinyírja majd, mert úgysem állna melléjük, akkor meg dögöljön meg. Spartacus azonban kijelenti, hogy sem Doctorénak, sem más szolgának a házban nem szabad meghalnia, csak a katonákat, meg az előkelőségeket fogják kibelezni. Spartacus titkon abban bízik, hogy este miután megölte Crixust, az addig hezitáló gladiátorok is társulnak a szökéshez.

Spartacus szót tud váltani Aureliával, és megkéri, hogy ha felfordulás keletkezne ma este a lakomán, húzza meg magát valami biztonságos helyen. Elmondja továbbá a lánynak, hogy nem Batiatus, hanem Numerius parancsára kellett megölnie a férjét. Aureliának ez nem sokat segít, Varro halott így is-úgyis. Persze, úgy könnyen oltasz ki életeket, hogy az ellenfeleidet előtte megmérgezik, panaszkodik Aurelia. Spartacus szemei kikerekednek, Crixust megmérgezik?? mivan, én erről nem tudok. Ne nézz engem hülyének, válaszolja a lány, remélem Crixus megöl téged, mielőtt kidől a sorból.

Mielőtt Crixus belekortyolhatna a mérgezett italába, Lucretia tesz nála látogatást a zárkában. Hajlandó lenne neki megbocsájtani, hogy mással is mert dugni, ha azt mondja, hogy Naevia nem jelentett neki semmit, csak egy kósza numerát. Crixus nem hazudik azonban a dominának, aki meg elárulja, hogy végre megfogant a gyermekük. A gladiátor erre egy kicsit elérzékenyül, majd még hozzáteszi, hogy gyakran álmodozott egy gyermekről..Naeviától. Bumm, ezt így telibe Lucretia pofájába, aki haragosan távozik, Crixus pedig kiissza a mérgezett itókáját.

Kapcsolunk az esti küzdelemre, ezúttal végleg innen folytatódik a sztori. Mira felmutatja véres kezét Spartacusnak, a kapu nyitva van. Crixus nem érti, hogy mért lett hirtelen olyan nehéz a kardja, meg a pajzs, amit el is dob, mert nem bírja el. Spartacus könnyedén viszi a földre a gallt és elmondja neki, hogy azért lett ilyen gyenge, mert megmérgezték, a gazdád a halálodat akarja, így Spartacus. Crixus feláll ugyan, de tántorogni is alig tud, Spartacus nézni sem bírja, hogy szerencsétlenkedik a gall, én így nem harcolok, fakad ki a trák. Tarts velem és romba döntjük ezt a kurva házat, mondja Crixusnak. A gall belátja, hogy semmi esélye nincs már itt, ezért odavánszorog a pajzsához, felveszi, mutatja Spartacusnak, hogy „gyere testvér", Doctore ezt észre is veszi, Spartacus nekifut, felugrik Crixus pajzsára, egyenesen a balkonig felemelkedik.

Egy nagy üvöltés után Spartacus a kardját Batiatus fejébe szúrná, de még nagyon sok van hátra a műsoridőből, ezért a dominus maga elé tudja rántani Sextus magisztrátust, őt szúrja hátulról fejbe a trák. Batiatusra is fröccsen vér bőven, megbénultan néz mindenki az erkélyen, nagy a sikítás, az erkélyről lehulló magisztrátus magával rántja Ashurt, a szír rázuhan a holttestre. Spartacus eközben megkapaszkodik az erkély korlátjában és újabb szúrást intézne, ezúttal egyenesen a megkövülten álló és bámuló Batiatus szeme közé, de Doctore korbácsa rátekeredik Spartacus kezére, így el tud menekülni a többi előkelőséggel a dominus.

Crixus elvágja Doctore korbácsának szíját, így Spartacus keze kiszabadul a fogságból, a kiképző pedig arccal a földre esik, a trák bemászik a balkonra, hogy ott folytassa az öldöklést. Crixus elüvölti magát, hogy öljétek meg őket, mindenkit, és a feltüzelt gladiátorok megláncolt kézzel, mindenféle fegyver nélkül rohannak a katonákra, egyedül Crixusnál van kard meg rajta kívül még egy gladiátornál, aki a földről szed fel egyet.

A házba betóduló vendégek egy emberként sikítoznak a rémülettől, Batiatus próbál úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, nyugalom, itt bent biztonságban vagyunk, mondja fennhangon, hol vannak azok a kurva őrök, kérdezi Ilithyát. A nő vigyorog, most bezzeg szükségetek van rám, mi? Lekapja Lucretiát és eltűnik a sűrűben. Spartacus az erkélyről próbál bejutni a villába, de csak úgy özönlenek rá a katonák. Az udvaron a megláncolt gladiátorok hősiesen küzdenek, többeknek már kardjuk is van. Nagyjából egyenlő számban hullnak a szolgák és a katonák, a Hamilcar nevű gladiátor az elsők közt esik el.

Crixusba valami okból kifolyólag visszaszáll az erő, halomra hányja a katonákat, Doctore üvöltve kérdezi tőle, hogy mi az isten folyik itt, ez a Spartacus egy becstelen kutya, mért követitek? A gall felvilágosítja őt, hogy Batiatus nem olyan jó embert, mint azt Doctore hiszi, Surát is ő ölette meg, őt pedig megmérgezték, mert megsebezte a domina kibaszott szívét.

A te életedet is elvették, rabszolgává tettek, mért véded őket, kérdezi Crixus a férfit, csatlakozz és szabadok leszünk, üvölti neki. Doctore felnéz, kidagadnak az erek a nyakán, és Crixus felé hajítja a kardját. A gall elhajol és az pont egy katonába áll bele, menj!! üvölti a gallnak Doctore. Ezennel hivatalosan is megtörtént az átállás. A kiképző oldalra néz, meglátja az éppen feltápászkodó Ashurt, Doctorénak eszébe jut, hogy még van egy kis megbeszélnivalója a szírrel.

Annyira hitelesek a jelenetek, hogy élvezet őket nézni, nincs semmi túljátszva, vagy túleffektezve, ezúttal a művér sem ömlik vég nélkül az ember szájába, pont csak annyi, amennyi kell. A germán testvérek kettesével vágják le Glaber embereit, de egy óvatlan pillanatban Agron nem figyel és egy katona a háta mögé kerül, Duro félre rántja bátyját, így őt döfi át a kard. Agron fejét veszi a katonának, de ettől még sajnos Duro ugyanúgy meghal, ezúttal ő mentette meg bátyja életét. Agron zokogva tartja öccse testét, majd beleüvölti fájdalmát a világba.

Batiatus továbbra is játssza a nyugodt házigazda szerepét, itt bent biztonságban vagyunk, hajtogatja, mire kettőt szólhatna, a rabszolgák betörnek a házba, most kezdődik csak az igazi mészárlás. Hol a picsában van Ilithya, morog Lucretia, majd Batiatusszal eliszkolnak a harctérről. Ilithya fogja kedvenc szolgálóleányát, meg két őrt, felölti a pléhpofát és lazán kisétál a villából, utánam a vízözön, a kapukat pedig bezártatja maga mögött, innen élve nem jut ki egy vendég sem, az tuti. Mielőtt bezárulna mögötte az ajtó még mosolyogva visszanéz, utolsó pillantást vet rá, miként mészárolják le az összes embert, akit ide hozott. A bent rekedt embereket könyörtelenül kivégzik a rabszolgák, vágóképeket láthatunk erről, a villa kapui alatt kifolyó vér a kedvencem.

Doctore rátalál egy lenti barakkban a rejtőzködő Ashurra, mondtam, hogy ha megtudok valami gyanúsat Barca távozásáról, akkor számolunk, vicsorogja a szírnek, aki rögtön összeszarja magát. Bántanál egy védtelen férfit, nesze itt egy kard, akkor lássuk mit tanultál tőlem, amikor még férfi voltál.

A villában közben elindul a hajsza, vajon milyen titkos zegzugok lehetnek a Batiatus villában, ahol Lucretia, Batiatus, Numerius meg az anyja, illetve Aurelia bujdosik. Batiatus megtudja egy haldokló katonától, hogy Glaber emberei lezárták az összes kaput, kívülről, tehát nincs menekülő út. Lucretia vérben úszó szemekkel sziszegi Ilithya nevét, az a rohadt szutykos ribanc!! Eközben egy váratlanul rájuk bukkanó gladiátor hátulról szétkaszabolja Numerius anyját. Batiatus végez a gladiátorral és beleveti magát a harcoló tömegbe, Lucretia elküldi a gyereket meg Aureliát, hogy keressenek új búvóhelyet maguknak, ő maga pedig elindul megkeresni a férjét.

A barakkban Doctore egy kézzel is erőlködés nélkül viszi a földre a nyomorult Ashurt, aki szorult helyzetében hencegni kezd, azt hiszed, ezzel elérsz bármit is Doctore, az én elmém nyoma mindenhol ott marad ebben a házban, akkor is, ha megölsz. Mindent én eszeltem ki, Barca megölését, a magisztrátus végét, még Glaber pártfogását is én kényszerítettem ki az ostoba legátusból, sziszegi Ashur. Bezzeg te Doctore, te mit tudsz felmutatni, sosem állták ki mellettem, amikor a többiek rajtam gúnyolódtak! és rárohan Doctoréra, aki megint csak fél kézzel teperi le a szírt a földre.

Amikor Ashur végre felfogja, hogy nincs esélye a mesterével szemben, kieszel megint egy furfangos dolgot. Hangos zokogásba kezd, és úgy kérleli Doctorét, hogy ha már meg kell halnia, akkor gladiátorhoz méltó módon küldje őt a másvilágra. Doctorét teljesen meghatja Ashur bömbölése, ezért rábólint a dologra. Ashur hátat fordít neki és közben felmarkol a földről egy hegyes, kampószerű fém darabot. Amikor Doctore nekikészülődik, hogy leszúrja őt, Ashur hirtelen megfordul és a férfi lábába döfi a kampót, felpattan és eliszkol, Doctore üvöltve utána. Az udvaron gyorsan elbújik a halott katonák és szolgák tetemei közt, Doctore hiába keresi őt mindenfelé.

Lucretia hiába bolyong a villában, nem találja Batiatust, helyette Crixusba botlik, aki Naevia hollétéről faggatja. Lucretia nem árulja el neki, helyette a közös gyermekükkel próbálja manipulálni a férfit, hogy mentse a saját és Batiatus bőrét. Crixus eltorzult arccal néz hosszan a nőre, majd inkább megöli a magzatot, minthogy Lucretia legyen az anyja, megszúrja a dominát és ott hagyja kivérezni.

Aurelia és Numerius kettesben bandukolnak a villában, sehol egy lélek, mindenhol holttestek fogadják őket. Aurelia faggatni kezdi Numeriust, hogy valóban ő akarta-e Varrót megöletni Spartacusszal. Mire a gyerek, Varro megérdemelte a halált, egy senki volt sablabla, Aurelia tőrt ragad és odasétál a fiúhoz. Mit tudtál te Varróról? Tudtad, hogy énekelt a fiának, hogy lecsókolta a könnyet az arcomról, ha szomorú voltam, Varro nem volt tökéletes, de az enyém volt... a zokogó Aurelia erre megragadja Numerius nyakát és vagy 25x bele döfi a tőrt a nyakába, gyönyörű jelenet.

Spartacus talál rájuk, ő szedi le Aureliát a fiú hullájáról, és az arra járó Doctoréra bízza, hiszen az az egy ember még mindig él, aki miatt ez az egész lázadás kirobbant. Batiatus a villa közepén áll, onnan kiabál az őt körbevevő gladiátorok felé, én vagyok a gazdátok, kitépem a kibaszott szíveteket! Erre megjelenik Lucretia, halálos nyugalom ül az arcán, odasétál férjéhez és összeesik.

Quintus odasietne hozzá, de ekkor megjelenik Spartacus és kardjával feltartoztatja a dominust. Előadja neki azt a szöveget, amit anno Batiatus mondott neki, mire lenne hajlandó a férfi, hogy imádott nőjét újra ölelhesse, érezze bőre melegét, az ajka ízét? Hány embert ölnél meg érte, százat, ezret, csupán egyetlen ember áll közte és közted, gyere és ölj meg. Batiatus rátámad Spartacusra, de az kicsavarja a kardot dominusa kezéből, térdre kényszeríti és behúz neki egyet. Batiatus talpra áll, közben Spartacus végre elmondja neki, hogy tud Sura megöletéséről. Végső kétségbeesésében Batiatus Oenomaust szólongatja, de Doctore többé nem áll az ő oldalán.

Batiatus panaszosan vicsorog Spartacusra, egy senki voltál, amikor hozzám kerültél, én segítettem elfogadtatni veled, hogy a rabszolgaság a te sorsod. Ez a sors a te végzeted, válaszolja Spartacus és egy tökéletesen kivitelezett forgás után elvágja Batiatus torkát.

Az összeeső Quintus Lucretia mellé rogy le, kezük összeér a földön, alig észrevehetően, de a nő még mindig életben van, mocorog. A gladiátorok és az életben maradt szolgák némán ácsorognak és néznek körbe a villában, az utolsó szálig megölték az embereket. Spartacus szónoklásba kezd, megtettük, amit kellett, a vér vért követelt, nem tűrhettük tovább, hogy rabszolgasorba legyünk taszítva. A trák hozzáteszi, tisztában van vele, hogy nem mindenki akarta ez, de megtörtént és kész, majd jelentőségteljesen pillant Doctoréra.

Innentől a sorsotok a tiétek, menjenek szabadon, vagy tartsatok velem és együtt leigázzuk Rómát is, üvölti Spartacus, a gladiátorok pedig harci kiáltással jelzik, hogy vele tartanak. A záró képen kinyílik a villa kapuja, Crixus és Agron lép ki rajta először, utánuk a többiek, Spartacus Mirával együtt lép ki a szabadságba, ami még megannyi gyötrelmet és szenvedést tartogat a számukra.

Andy Whitfield-től ezennel fájó szívvel ugyan, de hivatalosan is elbúcsúzunk. Sixx-szel még egyeztetek, és ha ő is úgy gondolja, jövő héttől folytatódik a Spartacus hogyvolt a nulladik évaddal. Köszi mindenkinek, aki olvasta az évadot.