Kosárlabda pályán nyitjuk a mai részt, fehér srác játszik egyedül egy halom fekete között, John pedig sunyiban figyel a pálya szélén. A hófehérke a mai célszemély; Logan Pierce, egy fiatal különc milliárdos. John csak a fejét rázza – az alapján amit Logan a pályán művel, egy idióta hülyegyereknek tűnik. Az irodában Főncsi tovább magyaráz: Logan milliárdos és zseni, van egy saját közösségi oldala, a friendczar.com, majdnem egymilliárd felhasználóval, amit egyetemi haverjával, Justin Oglivie-vel alapított. Az oldalt működtető céget három nap múlva vezetik be a tőzsdére. Célszemélyünket azonban nem lehet lehallgatni, annyira fél az ipari kémkedéstől, hogy naponta kétszer vált mobilt; viszont ma egy árverésen fog megjelenni, így tehát John is.

Este az őrsön Carter ismét régi csontját veszi elő, az eltűnt Davidson rendőr után nyomoz, aki – mi tudjuk – halott, és Fuszkó ásta el. Társa persze azonnal kiszúrja, hogy Carter már megint ezt a csontot rágja, és beszélgetni kezdenek. Nyomozónőnk megemlíti, hogy egy másik rendőr is eltűnt tavaly, méghozzá Stills nyomozó, erről nem tud Fuszkó? Végülis egy őrsön dolgoztak. Én a helyében a kérdéstől tuti plafonig ugranék, lévén ezt a korrupt zsarut is, akárcsak Davidsont, John ölte meg és Fuszkó temette el. De nyomozónknak nálam vastagabb a bőr a képén, és elüti a témát. Ekkor Főncsi hívja Cartert, hogy csatlakozzék mai célszemélyünk ügyéhez: átküldte vagy pár száz perének anyagát, nézze már meg, ki jelenthet fenyegetést. A nő picit morcos lesz az ügyszámtól, levágja a telefont.

Kedves olvasók! Javaslom gatyákat és állakat felkötni, mert olyan pörgős és izgalmas részt kapunk mára, előre mutató történetszállal, hogy öröm nézni / hát még olvasni. Ugye.

Az első képkockákon emlékeztetőt kapunk az előző részből – Donnelly elfogja Johnt és Cartert, autóbalesetelnek, majd felbukkan Kara. Pár perccel az események után Carter magához tér a roncs autóban, arra, hogy csörög a mobilja. Konstatálja, hogy Donnelly halott, ő pedig még mindig a karosszériához van bilincselve. Felveszi a telóját, Főncsi van a túlvégen. Pár szóban elrebegi, mi történt. Főncsi utasítja, hogy keresse elő a bilincskulcsot az FBI-os zsebéből, szabadítsa ki magát, és hagyja el a helyszínt. Carternek nem akaródzik, de végül rááll, és elbotorkál. Még megemlíti, hogy szerinte John volt társa művelte ezt, de Főncsi előrébb tart, mert az irodában már a nő képét nézi – szerintem megkaphatta a számát a géptől.

Néhány órával később, ugyanennek a napnak a kora reggeli óráiban Johnt látjuk, amint egy buszon tér magához. Szemben vele korábbi CIA-s társa, Kara Stanton ül, akit eddig halottnak hitt – mellette Mark Snow, korábbi felettese. John mellkasán bomba mellény csücsül, ahogy Markén is, mint azt már korábban is láthattuk. Újra együtt tehát a régi csapat, Johnnak nincs más dolga, mint feltenni a kézenfekvő kérdést: mit akar Kara? Csak annyit, hogy néhány megbízást teljesítsenek a részére, és akkor nem lesz bajuk. Na persze. Addig is átad ez halom fegyvert, azzal leszállnak a buszról. Ha John a tekintetével ölni tudna, Kara nem jutna el a jármű első lépcsőfokáig sem, de hát ez sajna most nem kivitelezhető.

A Rikers fegyházban Carter épp Johnt hallgatja ki, tehát az eseményeket ott folytatjuk, ahol az előző részt zártuk. Ismerteti a jogait (nem nagyon vannak), és hogy mit akarnak tőle (ilyenek viszont szép számmal akadnak).

Főncsi megérkezik az irodába, Medve már cefetül várja, aztán némileg lekonyul a lelkesedés, mert John bizony nem jött. Fuszkót hívja, aki Johnt reméli a vonal végén, de az ő lelkesedését is le kell lohasztani: hősünk nincs, új célszemély van. Nyomozónk morogni kezd, míg meg nem látja, kiről van szó: egy gyönyörű modellt kell védeni. Ja, az mindjárt jobb, így rögtön két kézzel kap a melóért. A modell Karolina Kurkova, aki itt saját magát alakítja, lévén az életben is modell, nem is az ismeretlen fajtából. Sőt. De haladjunk.

John kihallgatására térünk ismét, ahol végre elárulja a nevét: John Warren. (Lassan kimerítjük a helyi tömegnevek tárházát, úgy érzem. Na jó, Smith még nem volt, bár az tényleg snassz lenne. Ajánlanám a John Caviezel-t, de ezt a poént már az előző rész hogyvótjában Főncsire ellőttem.) Carternek, mint a kihallgatójának annyit mond, hogy úgy került az alagsorba, hogy hallotta a robbanást, és mivel korábban katona volt, reflexből lement megnézni, segíthet-e. Aztán letartóztatták, most pedig csak haza akar kerülni. Annyira hihető az esdeklése, hogy még Carter is megsajnálja.

Múltban nyitunk, 2010 van, egy férfi rendőrségi bejelentését hallhatjuk: metró vezető, aki elgázolt egy fiatal fiút, talán nem is baleset volt, hanem belökték. Persze ez csak a szokásos mézesmadzag, a részleteket majd csak az epizódból tudjuk meg. Amit a jelenben kezdünk, a Rikers fegyházban, ide hozta ugyanis az FBI Johnt és a másik három tagot, akikről úgy vélik egyikük az „öltönyös”, és igazukat bizonyítandó mindegyiktől DNS mintát vesznek. Szorul a hurok.

Donnelly és Carter a börtön igazgatójával kiegészülve egy másik helyiségből szemléli őket, FBI-osunk pedig utasítja az igazgatót: 72 óráig indoklás nélkül bent lehet tartani őket, és ő ezt ki is akarja használni, tehát különítsék el a rabokat mindenkitől. Oké, mondja az igazgató, de ez a maximum, ez itt ugyanis egy fegyház, nem Guantanamo. Donnelly kiböki Carternek, hogy a DNS eredményét várja, mert van New Rochelle-ből mintája (1. évad 21. rész), meg ujjlenyomata Carter jóvoltából (1. évad 1. rész) össze kell csak hasonlítani, és megvan az öltönyös kiléte. És azt mi tudjuk, hogy New Rochelle-ben tényleg John volt ott, ha a DNS-ét összehasonlítják a meglévővel, bukta van. John tehát egyszemélyes cellába kerül, ahol – milyen meglepő – amint egyedül marad, megszólal egy becsempészett mobil. Főncsi az, naná, és biztosítja róla, nemsokára kihozza hősünket. Ámen.

Az évad során nem először kapunk olyan részt, amiben az izgalmak mellett a poénokon is csapkodva lehet röhögni, de ez az első olyan, aminek csapkodás lesz a vége. De menjünk szép sorban.

Az első képkockákon egy fiatal lányt látunk, a szüleihez beszél videó üzenetben; aztán egy motorboltban végrehajtott rablást nézünk végig. Szokás szerint később tudjuk majd meg, hogyan kapcsolódik a mai esethez. Addig is kora reggel irodában indítunk, John és Főncsi Medvét fürdetik. Az egész iroda úszik, dacára annak, hogy az eb meglehetősen békésen tűri a vegzálást. Mondjuk a seggét nem hajlandó letenni, holland vezényszavak ide vagy oda. Közben Főncsi ismerteti az új célszemély adatait: Abby Monroe, 26 éves lány, aki eddig egy hazatérő katonákat segítő szervezetnél dolgozott, ahonnan kilépett, most pedig a várostervezési irodában melózik. Viszont nemrég eldobta a mobilját, nem elérhető, szóval bujkál valami elől. John indul utánanézni, Főncsi minden tiltakozása ellenére a kutyamosdatás kellős közepén üget el. Ennek örömére Medve megrázza magát, beterítve Főncsit egy nagy adag vízzel és vizes kutyaszaggal. Sikítok a jeleneten, meg Főncsi szenvedő ábrázatán; menten visszatekerem vagy háromszor, hogy alaposan kiröhögjem magam.

Késő este nyitunk egy taxiban, az utas a vezetőhöz beszél, és arra kéri, várja meg a környéken. Mindehhez belóbálja az ősi trükköt, nevezetesen félbe tép ötszáz dollárt azzal, hogy a másik fele akkor lesz a sofőré, ha megvárja. Nyilván hatásos módszer, de én tuti nyakon vágnám ilyen tahóságért – nem véletlenül nem vagyok taxis, ugye.

Másnap reggel Főncsi már figyeli az új célszemélyt, aki taxisofőr – gyanítom az előző este látott tag lesz az. A neve Fermin Ordoñez, és azt lehet még róla tudni, hogy tegnap csontig kiürítette a bankszámláját – John szerint tehát bajban van, vagy most fog belekeveredni. Mindenesetre folyamatosan szemmel kell tartani, aminek első lépéseként Főncsi száll be a kocsijába, és kér egy fuvart. Legyen szíves lassan hajtani, mert könnyen rosszul leszek, mondja (szerintem meg idő kell az összes kütyü bevetéséhez, mondom én). És tényleg, miközben Johnnal halkan tovább beszél fülesén a férfiről fellelhető információról, klónozza Fermin mobilját. A tag amúgy 2005-ben disszidált Kubából, kiváló baseball játékos volt odahaza, itt is az lehetett volna, de két évvel a disszidálás után egy sérülés megakadályozta ebben. Szar ügy.

Múltban nyitunk, 2006 van. Grace és Főncsi egy kávézóban beszélgetnek: olaszországi élményeikre emlékeznek, így tudjuk meg, hogy Főncsi is járt ott - egyetem után. Plusz információnak elraktározhatjuk. Láthatóan tökéletesen megértik egymást, összeillő párost alkotnak. Grace mosolya pedig - el kell ismerni - gyönyörű.

Visszatérünk a jelenbe, Főncsi egy parkban sétáltatja Medvét - illetve nem "egy parkban", hanem "a parkban", Grace háza előtt. Ott, ahonnan ő még jól láthatja a nőt, az azonban nem figyelhet fel rá. Látható, hogy mekkora fájdalommal az arcán teszi mindezt, de aztán megzavarják: csörög mellette az utcai készülék, újabb szám érkezett. Mire leteszi a telefont, csalódottan kell tudomásul vennie, hogy Grace már nincs a látóterében.

Éjfél múlt, John a Főncsi által megadott címre üget éppen. Ismétlődő számot kaptak, miszerint valaki ismételten a segítségükre szorul. John nem érti, ki lehet ilyen tök, aki kétszer életveszélyes helyzetbe keveredik, de gyorsan választ kap a kérdésre: egy kocsmaablak üvegén át Leon repül ki a lábai elé. Emlékszünk, Leon Tao volt az évadnyitóban megmentendő célszemély, és akinek Medve nevét köszönhetjük, mert az eb szétcincálta egymillió dollár értékű kötvényét. Két megtermett tag sétál ki a kocsmából, ők akarják Leon vesztét. John kérdi, mégis mibe keveredett Leon ismét? Internetes játékbizniszbe bukott bele, a két rosszarc az orosz maffia tagja. És mivel a szép szóra nem hallgatnak, John kénytelen őket pár jól irányzott ütéssel hatástalanítani. Rosszfiúk letudva, Leon pedig gazdagabb egy törött kézzel.

Még éjjel van, mikor visszaérnek az irodába - igen, John idehozta Leont. Na jó, a fejére azért egy zsákot húzott, nyilván, hogy ne tudja az útvonalat. Elég mókásan fest. Azért hozta ide, mert új célszemélyt kell megmenteni, az oroszok pedig még mindig üldözik Leont, és küldetésre (pláne törött kézzel) nem lehet őt elcipelni. Főncsi nem túl boldog, de Leon sem, amikor meglátja Medvét. Mindenesetre muszáj itt maradnia. Kaja van, oroszok nincsenek, úgyhogy minden rendben lesz. Csak Medvének ne adjon az itt fellelhető dobozos kajából, mert különleges diétán van (valahogyan le kell szoktatni az értékes könyvek és a sípoló állatok rágcsálásáról, gondolom én). Főncsi arra inti Leont, hogy maradjon nyugton, és ne nyúljon a számítógépekhez, különben Medve a hátsójába kóstol - ezt már John teszi hozzá. Oké, bólint Leon, de mit csináljak itt? Nos, ez egy könyvtár, találd fel magad, így a válasz, és Johnék már mennek is. Előtte a ráccsal természetesen bezárják Leont (és Medvét). Jó szórakozást!

A múltban indítunk, 2004. májusában. Főncsi és Nathan Ingram sétálnak egy parkban. Nathan a válásáról beszél, hogy mennyire megviseli. Aztán a gépre tereli a szót, hogy Főncsi hol tart most a munkában? Leülnek egy padra, Főncsi előkapja laptopját és bemutatót tart barátjának. Találomra rámutat valakire a parkban, és már sorolja is a múltját. Oké, de hogy találja majd meg a gép a rosszfiúkat, teszi fel Nathan a logikus kérdést. Főncsi kontráz: mielőtt a gépet megtanítom felismerni a rossz embereket, előbb megtanítom neki, milyenek az emberek általában. Nathan megbökdösi egy kicsit: te tanítod a gépet az emberi természet milyenségére, mikor magad ilyen zárkózott vagy? Jó kérdés. Főncsi azzal vág vissza, hogy bemutatja Nathannak annak a fiatal nőnek a rövid ismertetését, akivel barátja mostanában az idejét tölti. (Szópárbaj döntetlen.) Ekkor a gép felhívja valakire Főncsiék figyelmét. A közelben ül, festeget, csinos vörös nő, a neve Grace Hendriks. És hogy miért figyelt fel rá a gép? Nos, mert nincs az életében semmi rendellenesség. Főncsi szerint ez lehetetlen, biztos a gép hibás. Nathan rábólint, majd hozzáteszi, hogy legalább jó ízlése van. Most erről nem tudunk meg többet, újra a jelenben járunk.

Egy szállodai szobában nyitunk. Politikus bácsi, név szerint Mr. Hix a szeretőjét várja, de helyette egy fiatal újságírónő üget be felvételre állított mikrofonnal, és arra kéri, meséljen arról, hogy az öt nap múlva esedékes polgármester választás kapcsán illegálisan gyűjtött pénzt az egyik jelölt, Ed Griffin javára. Ha beszél, eltekint attól, milyen körülmények között adta az interjút. Milyen kedves. Miközben ez a párbeszéd zajlik, már látjuk, hogy John figyeli távolról a beszélgetőket, és az is kiderül, hogy a riporternő, Maxine Angelis a mai célszemély. Hát igen, aki ennyire kíváncsi a nagyok dolgaira, és még szemtelen is mellé, veszélyeztetett faj tagja, mondja Főncsi.

Eközben Johnnal a beszélgetésüket érdekes háttérzaj zavarja meg. Főncsi ugyanis hibát vétett, sípoló játékot vett Medvének, így a lelkem egész nap azt nyüstöli. Nagyon cuki. Főncsi folytatja a felsorolást. Maxine eredményes újságíró, leleplező cikket írt Eliasról, a HR-ről, szóval bőven lehetnek ellenségei, ami miatt most náluk landolt.