Múltban nyitunk, 2006 van. Grace és Főncsi egy kávézóban beszélgetnek: olaszországi élményeikre emlékeznek, így tudjuk meg, hogy Főncsi is járt ott - egyetem után. Plusz információnak elraktározhatjuk. Láthatóan tökéletesen megértik egymást, összeillő párost alkotnak. Grace mosolya pedig - el kell ismerni - gyönyörű.

Visszatérünk a jelenbe, Főncsi egy parkban sétáltatja Medvét - illetve nem "egy parkban", hanem "a parkban", Grace háza előtt. Ott, ahonnan ő még jól láthatja a nőt, az azonban nem figyelhet fel rá. Látható, hogy mekkora fájdalommal az arcán teszi mindezt, de aztán megzavarják: csörög mellette az utcai készülék, újabb szám érkezett. Mire leteszi a telefont, csalódottan kell tudomásul vennie, hogy Grace már nincs a látóterében.

John érkezik az irodába, sütit hozott. Főncsi udvariasan hárítana, hogy nem éhes, de a hami nem neki jött: kutyasüti érkezett Medvének. Milyen figyelmes. Főncsi már mondja is a mai célszemélyek adatait: igen, ketten vannak. Házaspár, Sabrina és Daniel Drake, akik az East Village kiadóvállalat tulajdonosai, egyúttal milliomosok; így gyaníthatóan áldozatok lesznek. Meg kellene vizsgálni azt, akiről mostanában leleplezően írtak, és aki ezért fenyegető lehet; ez nem más, mint Wade Huggins, egy fegyvermániás rosszarc, a Marylandi Milícia vezetője, akinek követői vannak, sőt autóbombákat is készítenek.

Először azonban John menjen el a házaspár munkahelyére, Főncsi addig betör a lakásukba. John faarccal megjegyzi, hogy büszke rá, milyen jól megy Főncsinek a betörés, aki erre morog kicsit. John kap tőle egy szkennert, amivel a kiadónál valaki működő belépőkártyáját kell lemásolnia, a másolatot üres kártyára rátennie, és már benn is van. Oké.

A házaspár megérkezik a munkahelyére, John követi őket befele. Eddig jó, de hogy maradok bent feltűnés nélkül? kérdi Főncsit. Nos úgy, hogy bejelentkeztem Harold Crane néven, Te az asszisztensemként már megérkeztél, én viszont még nem (sőt, nem is fogok), így megfigyelheted őket, ameddig szükséges. Ügyes. A liftnél John klónozza a Daniel Drake telefonját, aztán csendben utánuk sunnyog, és a tárgyaló előtt hallgatózik. Odabent Henry Brooks, a kiadó egyik kisebbségi tulajdonosa próbálja rávenni a házaspárt, hogy adják el a céget. A férj még hajlana is rá, de az asszony hajthatatlan. Ebből megegyezés nem, csak marakodás lesz, méghozzá elég csúnya.

Közben Főcsi ideért a házaspár otthonához, de nem kell betörnie, mert az ajtó nyitva, épp szerelők dolgoznak odabent – Főncsiről is azt gondolják, emiatt jött, így simán beengedik. Lemásolja a gépüket, elemeli egy fényképüket a fiókból, de aztán mennie kell, mert John szól: a pár kétfelé vált, be kell segíteni a megfigyelésükben. Főncsi tehát Daniel után indul, Johné Sabrina.

Az őrsön Fuszkó valakivel épp találkozót beszél meg; amikor John keresi, egyszerűen kinyomja a telefont. Hősünk ezért duzzogva Cartert hívja, hogy Fuszkó miért nem fogadja a hívását, de a nő nem tudja az okát. Viszont ha már beszélnek, John kéri, nézzen utána Hugginsnak, a Milícia vezetőjének. Carter ismeri a tagot, és hallotta, hogy a városba tart a kiadó ellen tiltakozni, de több infója most nincs, majd utána néz.

Eközben Főncsi figyeli, ahogy Daniel távozik az ebédjéről, John pedig Sabrina programja végét várja az utcán. Kiszúrja azonban, hogy egy tag valamit a nő kocsijára helyez, még mielőtt az megérkezne, így gyorsan eltávolítja a szerkezetet. És igen, bomba, nagyonis működőképes – telefon van hozzákötve, egy hívás, és robban. John gyorsan odébb viszi; Sabrina éppen száll be a kocsijába, így azonnal hatástalanítani kell. Bicskát ragad, vezetéket vág, kb. két másodperccel a telefon megszólalása előtt jár sikerrel. Huhh, én is leizzadtam velük együtt!

Viszont így megvan a hívó fél telefonszáma, ezzel lehet valamit kezdeni. Főncsi eközben konstatálja, hogy Danielnek van másik telefonja, így semmit sem érnek a korábban klónozottal. Gyorsan rákapcsolódik, és igen, a merénylő hívja, bassza meg! Ezek szerint a férj akarja megöletni a feleséget, a Milíciának ehhez semmi köze.

A házaspár újra együtt, a kiadó előtt a kocsijukban veszekednek azon, hogy a férj el akarja adni a céget, a feleség azonban nem. Főncsi már az irodában ül, a bomba maradványai felett, és megállapítja, hogy pont úgy van összerakva, ahogy a Milícia szokta – így rájuk lehetett volna terelni a gyanút. Ügyes.

John eközben Sabrinát követi a kiadóba (merthogy ugye a nő még veszélyben van), és arról beszél Főncsinek, hogy a válás egyszerűbb lenne, mint a gyilkosság. Ebben az esetben nem, kontráz Főncsi, mert akkor a cégen is osztozni kellene, halálozással viszont az üzletrész öröklődik. Példát is hoz egy baseball csapat gazdag tulajdonosának a válásáról, mire John megragadja az alkalmat, hogy kedvenc csapatáról faggassa barátját. Főncsi szívből elmosolyodik, mikor John beletrafál (úgy vélem ez most nem Főncsi, hanem Michael Emerson őszinte mosolya), de aztán gyorsan terel: ha a kedvenc csapatomon keresztül szeretnéd kideríteni hol nőttem fel, nem fog menni John fiam, de szép próbálkozás. Kölcsönös vigyorgás után folytatják az eset megtárgyalását.

Daniel a bérgyilkossal úgy beszélt, mintha ismerné, sőt becenevén szólította, és tényleg: Nestor Santiago az, aki a férjjel együtt nőtt fel, csak nem sikeres kiadóvezető lett, hanem sittes. A címe ismeretlen, de aki utoljára letartóztatta Carterrel egy őrsön dolgozik, majd nyomozónk szerez tőle információt. Már látjuk is, Carter Cal Beecher nyomozóval beszélget, aki nem tud ugyan kapásból információt adni, de segítséget ígér. És ha már erre jár, udvarol kicsit kedvenc nyomozónőnknek, amit én a magam részéről elégedetten veszek tudomásul.

Közben a házaspár elindul egy nyilvános rendezvényre, ami ráadásul az utcán zajlik, Főncsi szerint így elég nehéz lesz vigyázni rájuk, de John nem aggódik: a férj nyilvános helyen nem támad feleségére, a bérgyilokot meg majd kivédem én.

Így is történik, kiszúrja a lövészt egy emeleti ablakban, és már vetné magát Sabrina után, amikor Főncsi döbbenten konstatálja, hogy a nő egy ismeretlen számra sms-t írt ezzel a szöveggel: Most! John azonnal kapcsol, futás közben a férjnek ütközik, kicsit kibillenti az egyensúlyából, így a bérgyilkos lövése célt téveszt – Daniel nem is érti mi történik, azt hiszi, hogy egy idióta ment neki. John és Főncsi persze már rájött az igazságra: azért kapták a házaspár számát, mert egymásra adtak megbízást különböző gyilkosoknak. Na basszus, ez nagyon durva!!

Ismét 2006-ban járunk, Főncsi Nathannal találkozik – kicsit elkésett. Társa rögtön levágja, hogy nő lehet a dologban, de ő nem akar erről beszélni. Így Nathan beszél pár szót egykori feleségéről, akit nemrég látott, és aki egyszerűen már csak közömbös iránta. Láthatóan nagyon megrázta a dolog, arról beszél, hogy egy kapcsolatban nem jó dolog a titkolózás (pedig ez Főncsi lételeme, ugye), mert az igazság előbb-utóbb kiderül. Főncsi elgondolkodó arcával zárjuk a visszaemlékezést, irány a jelen.

Ahol olyan pár másodperces jelenetet kapunk, amit nem győzök elégszer megnézni: Főncsi ugyanis az irodában gondolkodik az esetről (közben Johnnal beszél a fülesén), mégpedig úgy, hogy Medvét vezeti körbe-körbe pórázon az íróasztal körül. 2 in 1: Főncsi gondolkodása és Medve sétálása is meg van oldva. Annyira, de annyira cukik!!

Szóval. Arra jutnak, hogy a házaspárt hagyni kellene, hogy kinyiffantsák egymást, ha már képtelenek  házassági tanácsadóhoz elmenni, mert így másik célszemélyeket menthetnének meg a felszabaduló időben. Miért, jött másik szám? kérdi John. Hát, izé, nem. Akkor ők maradnak az ügyön, ezt bizony meg kell oldani; és nem mellesleg nem ártana Fuszkót is előkeríteni, aki kivette a mobilja aksiját, így nehéz lesz kideríteni, merre jár.

Mi már látjuk: étteremben vacsorázik egy csinos nővel. Hm. Szóval most nem rosszban sántikál, csak kis magánéletet szeretne. Nagyon aranyosak együtt. A bájolgást a pincér szakítja félbe, hozza a telefont, Fuszkónak hívása van. Naná, hogy Főncsi az. Csodálkoztam volna, ha nem találja meg. Helyzet van, menni kell Sabrinára vigyázni. Fuszkó lógó orral indulna, de partnere felajánlja, hogy vele tart a megfigyelésre. A férfi rábólint.

Kicsit később John a kocsijából figyeli meg Danielt, Carter kávéval felszerelkezve csatlakozik hozzá. A várakozást pedig beszélgetéssel ütik el, nem meglepő módon a kapcsolatok kerülnek terítékre. John nem érti, hogy jut el valaki a házasságtól a gyilkossági kísérletig, de Carter kontráz: nehéz dolog a házasság (na ja, ő már csak tudja). John rögtön kényes területre dugja a nóziját, arról faggatja Cartert, hogy miért nem randizik? Némileg kitérő válasz után Carter visszakérdez, de John megússza a válaszadást, megszólal Carter mobilja. Cal Beecher nyomozó van a vonalban, őt kérte ugye, hogy derítse ki, merre jár a Daniel által felfogadott bérgyilkos. Nos, egy rendőrségi besúgó hallotta, hogy a tag arról próbált infót gyűjteni, hogyan juthatna be egy kiadóvállalathoz. Ezek szerint nem tett le Sabrina megöléséről.

Ebben a pillanatban azonban Daniel lakásában elmegy az áram, ide is megérkezett a felesége által felfogadott bérgyilkos. Na szép. John és Carter elindul befelé, Fuszkót pedig hívják (aki ugye a kiadó épülete előtt a kocsijában a feleséget vigyázza randipartnere társaságában), hogy menjen be Sabrina után, mert helyzet van.

Egyszerre zajlanak tehát az események, Carterék összetűznek Daniel támadójával, de a tag elmenekül, John ezért radikális megoldást választ: kiüti a férjet és a kocsija csomagtartójába lapátolja – Carter nagyot néz. Fuszkó ezalatt a kiadó épületében épp összeakad a Sabrinára pályázó Nestor Santiagoval, cefet tűzpárbajban kiiktatni nem tudja, csak elkergetni – az ijedt nőt pedig az utcára kíséri. Ekkor ér ide John és Carter. John nemes egyszerűséggel zsákot húz a nő fejére, és a férje mellé hajítja a csomagtartójába. Milyen előzékeny. Fuszkó és Carter csak les, hogy éppen kettős emberrabláshoz asszisztálnak, de nem viseli meg őket a dolog különösebben. John indulna, ekkor megjelenik Rhonda, Fuszkó randi partnere, mire mindenki ledermed. Carter röviden bemutatkozik, John a volán mögé pattan, Carter pánikszerűen bevágódik mellé, miközben a csomagtartóból Sabrina kiabálása hallatszik. Fuszkó ezért rávág a csomagtartóra – mint egy ló farára szokás –, hogy indulhatnak, a kocsi kilő, ő pedig semmit sem értő Rhondával a járdán marad. Sikítok a röhögéstől.

Johnék a házaspárt egy lakásban közös asztalhoz ültetik – persze a székükhöz vannak kötözve –, tessék, lehet beszélgetni. Amint rájönnek, hogy egymást akarták kinyíratni, cefet szópárbaj kezdődik. John magukra hagyja őket, odakintről figyel csak, ahogy Főncsi és Carter is. Nyomozónk rögtön a Johnra szabott kérdést teszi fel: miért nem lógatod meg őket a tetőről, fiacskám, rögtön elmondanák, hol bujkálnak a felbérelt bérgyilkosok. Főncsinek azonban jobb ötlete támad, de még nem tudjuk meg, hogy mi, mert Fuszkót látjuk Rhondával hazafelé andalogni. A nőnek tetszett a nyomozósra sikerült randi, sőt még egy csók is elcsattan. Odáig vagyok, meg vissza.

Váltunk a megkötözött Drake házaspárra, most Főncsi sürög körülöttük, ételt és bort kapnak, meg a közös fényképüket, amit a lakásukban zsákmányolt, ugye, szóval itt a lehetőség megbeszélni a problémákat. Főncsi elmondja, hogy maga előtt lát egy házaspárt, akik már nem beszélnek egymással, és akiknek a frusztrációja gyűlöletbe csapott, egészen bérgyilkos fogadásáig, válás helyett. Pedig egykor nagyon szerették egymást. Elvágja egyik kezükön a kötést, és magukra hagyja őket.

Döbbent csend marad utána, mi pedig ugrunk a múltba, ismét 2006 van, Grace szülinapja. Étteremben ül, de nem Főncsi érkezik, hanem futár egy borítékkal, melyben ennyi áll: születésnapi kincsvadászatra indulsz. Milyen figyelmes. Az első állomás az a fagyiárus, ahol Főncsit is láttuk már vásárolni, itt kapja meg kedvenc jégkrémét, és borítékot a következő helyszínnel, ami egy virágbolt. A nap végén pedig virággal a kezében a Guggenheim múzeumhoz látjuk megérkezni. A történet végét még nem látjuk, irány vissza a jelenbe, ahol a Drake házaspár végre komolyan beszélgetni kezd egymással.

A szavaikból kitűnik, hogy Sabrina egykor gyermeket várt, de miután most nincs gyerekük, így adja magát, hogy a vetéléssel (?) végződött terhesség lehet a kapcsolat megromlásának oka. Sabrina ekkor Johnért kiált, hajlandó beszélni a bérgyilkosról, akit felfogadott, ahogy a férje is Santiagóról. De mivel hasznos információval nem tudnak szolgálni, ezért John úgy dönt, ideje hazamenniük, és önkéntes mézesmadzagként fellépni a bérgyilkosok színpadára. Evvan.

Mi pedig visszatérünk a múltba, hogy megtudjuk Grace születésnapjának utolsó meglepetését. Nos, a múzeum este későn persze üres, csak Főncsi van idebent, ketten sétálnak a festmények között, illetve egy bizonyos festményig: De Chirico Vörös tornya van itt – Grace hatalmas lelkesedéssel említette nemrég, most pedig egy névtelen adományozó megszerezte a múzeumnak (igen, ahogy mindenki, én is Főncsire gondolok, amikor névtelen adományozót említ). A nő nagyon meghatódott, és igazán boldog.

A jelenben házaspárunk otthona ablakánál ácsorog John utasítására, hogy a gyilokok értesüljenek róla: itthon vannak. Carter és Fuszkó is itt van, kell az erősítés ugye. John kihasználja az alkalmat némi szájkaratéra Fuszkóval, miszerint legközelebb ne tűnjön így el. Fuszkó kontráz: megmentettem párszor az életedet fiacskám, nem lehet egy kis magánéletem? John ránéz, majd tömören válaszol: nem. Behalok.

Int a házaspárnak, hogy jöjjenek az ablaktól, átsétál velük a lakáson, majd belöki őket egy helyiségbe – talán a kamra lesz? – és rájuk zárja az ajtót. Célszemélyek biztonságban, jöhetnek a rosszfiúk. Házaspárunk pedig kihasználja az alkalmat, hogy tovább beszélgessenek – épp ideje volt, csak mondom. Elrebegik a gondjaikat, hogy mit értettek félre a kapcsolatuk során, kölcsönösen elnézést kérnek, hogy bérgyilkost küldtek egymásra, végül összeölelkeznek. Hm.

Hajnalban aztán megérkeznek a gyilokok is, egyet Carter kilő, egy viszont Fuszkót lövi mellbe. Ne már, baszki!!! Carter kilövi, aztán ijedten a társáért kiált. De nincs idő, itt van Santiago is, cefetül lövi nyomozónkat, miközben az emeleten John a Sabrina által felbérelt bérgyilkossal küzd. Cartert szorult helyzetéből Fuszkó húzza ki, szerencsére mellény volt rajta, így az előbbi lövés nem tett kárt benne. Ez jó, de hol van John? kérdi Carter. Nos, az emeleten kézi tusát vív a bérgyilkossal, és bezony elég csúnya pofonokat gyűjt be. De a házban szerencsére felújítás zajlik, ugye, a munkások itt hagytak pár szerszámot, John szögbelövőt markol fel, és azzal ártalmatlanítja ellenfelét. Rosszfiúk teljes létszámban letudva.

Kora reggel a mentők viszik el, ami a támadókból maradt, a zsaruk pedig házaspárunkat, hiszen bérgyilkos fogadásért nem jár buksisimi. De legalább csókkal válnak el, ért valamit Johnék beavatkozása, na. Cal Beecher is itt van, Carter nagyon hálás a segítségéért, és a férfi sem rest, randit kér cserébe. Nyomozónk bólint, én is a képernyő előtt, csak mondom.

Az irodában Főncsi fényképet nézeget, amin Grace és ő a korábban látott festmény előtt boldogan ölelkeznek, ekkor lép be John. Megbeszélik, hogy célszemélyeink feltehetően nem sokáig lesznek sitten, hiszen jó ügyvédeik vannak és házaspárként nem kötelesek egymás ellen vallani. John szerint jókora felhajtás volt, hogy rájöjjenek, még mindig szeretik egymást, Főncsi kontráz: bármit megér egy második esély. Azzal szomorú arccal baktat el, Medvével kiegészítve.

Mi pedig utoljára mozizunk a múltban, még mindig Grace születésnapjának estéjén vagyunk. Távozni látjuk őket a múzeumból, amikor a bejáratnál leülnek még pár szóra. Főncsi elhatározásra jutott, beszélni akar a munkájáról, de Grace finoman leállítja: beszélj róla, de inkább majd máskor, és tudd, bármit is akarsz mondani, nem tudsz vele elriasztani. Főncsi némileg gondterhelt fejet vág, aztán egy aranyos hitvesi csókkal búcsúzunk. Jó kis szerelmetes epizód volt ez…

A mai részben Medvét magában alig sikerült elcsípnem, így a bónusz képeken többnyire Főncsivel szerepel. Tessék:

.