Van egy rossz hírem, meg egy jó. A jó az, hogy ebben a részben elbúcsúzunk Shittertől, és ettől a történetszáltól, méghozzá véglegesen, pezsgő be van hűtve mindenkinek? A rossz hír pedig az, hogy a múlt heti részben hallhattuk utoljára Selmeczi Rolandot Wilsonként. Ha nem maradt nekem ki semmi, a TV2 nem emlékezett meg róla, mint annak idején Szakácsiról (ha igen, jelezzétek), pedig szerintem megérdemelné, mert zseniálisan hozta House legjobb barátját magyarul. Kétségtelenül hatalmas űr maradt utána. Itt van most Szabó Sípos Barnabás, aki persze nagyon jó, nagyon rutinos, igaz, nekem örök Rossdoki, de szerintem meg fogjuk szokni.

Vissza az epizódhoz. Miután megismertük a hetibeteget, egy tűzoltót, aki tűzoltás közben majd megfagy, szokatlan helyszínen találjuk kedvenc dokinkat: a bíróságon. Ez persze várható volt a múlt heti epizódzárás után, House nagy bajban van és nyakkendőben, ez is jelzi, mennyire komoly az ügy. Shitter addig nem nyugszik, amíg a nyilvános akasztást el nem intézteti és House formalinba áztatott tökeit ki nem teheti a polcára. House ezzel a kellemes kilátással megy munkába, Cuddy pedig már tüzet okád, még a PB-s poénok sem javítanak a hangulatán. (House megkérdezte, hogy szerinte érdemes-e a börtön alaprajzát magára tetováltatnia, jó, hogy a humora nem hagyja cserben dokinkat ilyen ínséges időkben sem.) Főnöknéni magán kívül van, és -teljesen jogosan- szembesíti House-t azzal, hogy saját magát hozta ebbe a szar helyzetbe, neki is kell kimásznia belőle, mert sikerült úgy elcsesznie mindent, hogy más már nem segíthet rajta. Más szavakkal nyalj be csontig Shitternek, vagy mehetsz a tetoválószalonba. Onnan is látszik, milyen komoly a helyzet, hogy még vikodint is ad neki, rég túl vagyunk már azon, hogy leckéztetni kelljen House-t, jelenleg életben és szbadlábon kell tartani, változnak a prioritások.

Zseniális vizuális elemekkel nyit az epizód: a kórház gusztustalan mennyiségű karácsonyi giccsben fürdik, többek közt egy akkora Betlehem van a hallban, amibe csövesek simán beköltöznének és még bulizni is lenne helyük benne, minden négyzetcentiméteren karácsonyi dekor hömpölyög, és ide sétál be a botjára görnyedő House az „Is that you Santa Claus” dallamára. Hangulati aláfestés csillagos ötös, ez így is marad az epizód folyamán, a 3. évad karácsonyi epizódja olyan sötét és depresszív, amilyen talán még soha nem volt ez a sorozat, közben pedig folyamatosan agyonjátszott karácsonyi slágerek szólnak, és minden jelenetben gondosan el vannak helyezve a jellegzetes karácsony-hanuka giccskellékek.

A szeretetteljes karácsonyi hangulatot rögtön meg is alapozza Shitter, aki House irodájában sátáni vigyorral az arcán már alig várja, hogy elmondhassa dokinknak az év hírét. Országos cimborája beköpte, már tudja, hogy hamisított recepeteket, így most 2 választása van: 2 hónap elvonó vagy meghatározatlan idejű börtön, kap 3 napot hogy eldöntse. Kár, hogy az ilyesmit nem lehet becsomagolni, pedig szerintem a legszívesebben éktelen nagy piros masnit kötött volna erre a hírre. (Itt nem kell a Grace klinikás rószaszín karácsonyi nyálfolyamtól tartani, House és csapata karácsonya egész már hangulatban fog telni.) Jimmy győzködi, hogy menjen bele az alkuba, menjen rehabra, de nem nem nem, azért sem, sőt House mostantól csak Amy Winehouse-t fog hallgatni. Gregnek most különben is az a legsürgetőbb probléma az, hogy nincs vikodinja, persze rohan is anyuhoz ahogy a lába meg a botja bírja. Jimmynek még útközben odalöki azért a hét beszólásást a hallban felállított jászólra mutatva: „nézd, ott van Jézus, szólj a rómaiaknak!” House for president.

Igen, önkényes címfordítás, de mit csináljak, ha a magyar címfordító nem vágta, vagy nem akarta vágni a Finding Judas – Finding Nemo párhuzamot? Ugyanis erről van itt szó 43 percben, Shitter bekeményít, most már tüzes vassal szorongatja az összes szereplő nemi szerveit, mert eltökélt szándéka, hogy a 43. percre megtalálja Júdást House köriben. Még 10 percig lehet fogadásokat kötni, ki lesz az. A hetibeteg persze most sem hiányozhat, aki ezúttal egy kislány, ami jó jel. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a gyerek hetibeteges részek a legjobbak a sorozatban, ez az epizód sem kivétel. A kislány apucival vidámparkozik, és közel sem élvezi annyira, ahogy az egy 8 éves gyerekektől elvárható lenne, sőt. Az egyik csillivilli hánytatón úgy visít, ahogy a torkén kifér, és az arckifejezéséből ítélve nem az eszméletlen nagy élvezettől.

Mielőtt még House értesülne az esetről, Cuddyt zaklatja, méghozzá elég kellemetlen szituációban: Főnöknéni éppen egy új onkológia részeg alapítása céljából udvarol körbe két potenciális befektetőt, és a dekoltázsát elnézve nagyon komolyan veszi a dolgot. House nem is lenne House, hanem pont ezt a pillanatot választaná ki, hogy az egyik klinikai páciens seggéből kiszedett lézert kipróbálja – dokinéni stratégiailag fontos testrészeire irányítva. A lehetséges befektetők nem győznek pirulni, Cuddy persze máris tüzet okád, de a zaklatással House elérte, amit akar: már kapja is a napi betevő Vikodint, ami most már – Shitter alkalmatlankodásának köszönhetően – kis adagokban érkezik, csak és kizárólag akkor, amikor Cuddy úri kedve úgy tartja. Van egy olyan érzésem, hogy ez jó buli lesz.

A Shitter éra folytatódik, és bár ebben a részben legkevésbé kedvenc detektívünk éppen fizikailag nincs jelen, a ténykedése nagyon is rányomja a bélyegét az eseményekre. Azért hetibeteg is van, hogy doktoraink életét nehezítse: egy 18 éves srác, aki két fiatalabb tesóját neveli, mióta a szüleik meghaltak. A világbajnok diagnosztikai teamhez kerülésének az oka az, hogy egy gyerekzsúr kellős közepén (ahol ő pincérként van jelen, nem kell semmi furcsaságra gondolni), csúnyán behány az ajándékokkal borított asztalra. Ez önmagában is elég kellemetlen lenne, hát még ha hozzávesszük a szívleállást is, így már jön is érte a rohammentő, utána pedig a főcím.

Jimmynek is volt már életében ennél jobb napja, igaz, ez még nem a Jack Bauer-szint, de énekelni sem nagyon fog munkába menet: éppen a kocsiját vontatják el Shitter parancsára, a rohadék kezd bekeményíteni. Wilsont láthatóan nagyon megviseli, hogy busszal kell mennie a kórházba, le is kési a fél munkanapot.

Ebben az epizódban szerencsére nem pazarolták a drága műsoridőt dögunalmas hetibeteg-felvezető jelenetre, hanem egy zseniális húzással megmutatják az egész alapszituációt, és még House is brillírozik a jelenetben, süti. Kedvenc dokink éppen egyik kedvenc időtöltésének hódol: egy kellemes pikniket fogyaszt egy kómás beteg ágya mellett, csipsszel, szendóval, szappanoperával, vikodinnal, ahogy kell.

Az idillt megtöri a kissé idegesen beállító Wilson, akit persze elkezdett marni a bűntudat, hogy hazudott a rendőrségnek, de még ennél is jobban idegesíti, hogy House le se szarja mindezt, és különben is miféle tiszteletlenség egy kómás beteg ágyára morzsálni? Ház megnyugtatja, hogy csak vegetatív állapotú a beteg, így máris sokkal vidámabb mindenki. Vegetatív pasi fia ekkor állít be szobába, na most van egy kis ciki, mi az, hogy ezek itt a vegetáló apja mellett piknikeznek, és őt meg se várták? Pedig, ha tudták volna, hogy még bort is hozott… Ház kapcsolgatni kezdi a villanyt, amitől a srác kicsit ideges lesz (meg Jimmy is), majd összeesik. (a srác, nem Jimmy) Kiderül persze, hogy mindez Greg House brilliáns tervének a része volt, ugyanis kiszúrta, hogy a fiú mozgáskoordinációja eléggé bizonytalan, a mozgást nem érzékeli, de majd ő kigyógyítja ebből. Na így kell beteget szerezni!

A House kontra Tritter meccs 2. menetéhez érkeztünk, de hetibeteg is van természetesen, aki megközelítőleg egy bálna testsúlyával rendelkezik, és éppen egy tűzoltókülönítmény távolítja el a lakásából, és tennék egyenesen egy XXL-es koporsóba, amikor egy szerencsés pillanatban elszabadult fingnak köszönhetően kiderül, hogy még életben van. Na, akkor mégsem a föld alá kerül, hanem House-hoz és csapatához, de hol van House? Ugyanis amikor Cuddy bedobja a beteg aktáját a diagnosztikára, csak a nyugisan reggeliző csipet csapatot találja, mester sehol. Na de akkor hol van?

Börtönben, ott, amiben csak az a meglepő, hogy kibírta a 3. évad 6. epizódjáig, hogy ne kerüljön oda, de a végzet mindenkit utolér. A végzet ez esetben Shitter, aki még basztatja egy kicsit (eleve milyen már bent tartani egész éjszakára egy kis gyorshajtásért meg gyógyszerbirtoklásért?), de House-ért már jön is az asszony, Jimmy nem csak letette érte az óvadékot, hanem még be is fuvarozza a kórházba, mehet az orvoslás!

Remélem, az ünnepek alatt mindenki Blackaddert, Maybe Baby-t és Ég velünket nézett (így barátok közt az se szégyen, ha egy kis Stuart Little is becsúszott), végül is valamivel enyhíteni kellett a House-elvonást, de szerencsére ma kedvenc háziorvosunk és csapata végre visszatért. Ez az a rész, ami a kezdete egy hosszabb átívelő szálnak, ami némileg megosztotta a rajongókat, de hogy pár rész erejéig kapunk egy újabb kickass színészt a csapatba, az vitathatatlan. Hetibeteg ezúttal kettő is van, méghozzá egy házaspár, 20 évesek (House szerint ez már sok jót nem jelent, ilyen fiatalon házasodni), de a kórházba egyelőre csak a feleség kerül betegként (nem kapott levegőt), a férj még csak látogató, de nem tágít az asszony ágya mellől, mert „ő élete nagy szerelme”. (ez a rigmus egyébként az epizód alatt idegesítően sokszor elhangzik, lehet szokni)

House-t egyelőre a betegnél jobban izgatja, hogy Wilson milyen szőke ápolónővel flörtöl a folyosón, és valljuk be, az ilyesmi valóban érdekesebb, mint a differenciáldiagnózis fulladásra. Jimmy persze tagad, ebben 3 tönkrement házasság után már van némi gyakorlata, Greget viszont nem tudja lerázni, ő akkor is be akarja bizonyítani, hogy Jimmy dugja a nővért, amikor Cameron magára vállalja, hogy nem is Jimmy, hanem ő. Ez egy szemöldökfelhúzást eredményez Foreman részéről, Chase-től meg egy látványos áll-leesést, Greg viszont nem fog ilyen könnyen leakadni a témáról.

Két hét Házdoki nélkül nagyon kemény tud lenni, szerencsénk, hogy olyan epizóddal tért vissza a sorozat, ami után megnyalhatjuk mind a 10 ujjunkat, mert igazi House klasszikust kaptunk. A hetibeteg ezúttal egy autista kissrác, akinek a diagnosztizálását nagyban nehezíteni fogja, hogy kommunikációra a szó hagyományos értelmében képtelen, és egyetlen tünettel kerül kedvenc orvosi csapatunkhoz: ordít. Foreman szerint ilyen alapon a csaját is felvehetnék (aki persze imádta volna ezt hallani), House-t viszont érdekli a dolog, csak ő tudja, miért. A diagnózis már a kezdeti fázisban elakad, na nem azért, mert csak egyetlen, nagyon is érdektelen tünetük van, hanem azért, mert Greget teljesen kizökkenti, hogy Cuddy kicseréltette a szőnyeget az irodájában. Igen, azt, amelybe beleszáradt a vére a lövöldözés után. Márpedig vérfoltmentes szőnyeggel borított irodában dolgozni képtelenség, ezért már megy is ordítva Cuddyhoz, hogy megdöntse a személyes rekordját és már a munkaidő kezdete után 3 perccel verbális boxmeccsbe bonyolódjon a főnökasszonnyal.

A menetet Cuddy nyeri, a szőnyeg visszacseréléséről szó nem lehet, különben is miféle elmeháborodott kérés ez, és mivel House az irodájába be nem teszi a lábát addig, amíg vissza nem kapja a véres szőnyeget, dolgozhat a klinikán, Cuddyt sem kell félteni. A meccs java persze még hátra van, hiszen ez még csak a kezdete ennek a nagyon király epizódnak.

Nem szépítem, nem ez a sorozat legélvezetesebb epizódja, sőt, de nézzük a jó oldalát, volt már rosszabb is. Hetibeteg ezúttal egy 71 éves kutatóorvos, méghozzá nem is akármilyen, egyike azon kevesek kivételezett társaságának, akiket még Greg House is tisztel, már ezért simán bekerülhetne a Rekordok Könyvébe. Egereken folytatott kísérletezés közben rosszul lesz, nem kap levegőt, csapatunk megkapja, ezt a koreográfiát már jól ismerjük. Kezdődhet is a diagnózis. Vagyis kezdődhetne, ha a csipet csapatot jelenleg nem kötné le az esetnél jobban House botja (nem is próbáltam nem kétértelműen megfogalmazni), kikerekedett szemekkel bámulják, hogy a Bot és a lábfájdalom is visszatért, és valószínűleg azt találhatják merre fussanak, mert hogy a fájdalmait és az ezzel járó feszültséget rajtuk fogja levezetni a mester, arra fogadhatnak.

Páciens bajára két gyanúsított van, elég nagy ágyú mindkettő: szív vagy tüdő, a módszer egyszerű: terheljük az egyiket, ha felmondja a szolgálatot, akkor tudjuk, hogy azzal van baj. Terheléses EKG bebizonyítja, hogy a bűnös nem a szív, a tüdő viszont megtelik folyadékkal, ami fájdalmas és körülményes, tehát csak a baj van vele, és a beteg rövidre is zárná a további diagnózist: engedjék meghalni és kész. Na, ez pont olyan döntés, ami House és csapata munkáját nagyban hátráltatja, tehát egyértelmű, hogy le se szarják majd, és úgy tesznek mintha meg se hallották volna, Greg úgyis süket az egyik fülére.

Az epizód eredeti címe Cane and able, ez talán némileg rávilágít a magyar címfordításra. A főcím előtti jelenetben egy kisfiút látunk, akit takarodó után meglátogatnak az ufók, mindenféle félelmetes dolgot művelnek vele, pl. kapcsolgatják a TV-jét (ez baromi idegesítő tud lenni, amikor az ember nézné a kedvenc műsorát, és mindig Győzikére meg Parlamenti naplóra kapcsolnak azok a rohadt ufonauták), rémes diszkóhatású fénnyel ingerlik, majd lebegtetik és kirepítik az ablakon. Nem túl bonyolult eset, majd Mulder és Scully megoldja. Ja, hogy ez nem az X akták? Akkor bonyolult. Mi folyik itt? Nem álom volt, mert a szülők másnap reggel a srácot a kertben az ablaka alatt találják, öntudatlan állapotban, véres hátsóval. Jáj.

Közben House háza táján sem a lehető legvidámabb a helyzet, kedvenc doktorunk éppen futni indulna fájdalommentessé tett lábizmain, amikor a fájdalom alattomos módon visszatér. Márpedig ez azt jelenti, hogy visszatér a vikodin és a bot is, ahogy azt egy gyönyörűszép beállításban meg is csodálhatjuk. Bot egyelőre csak a képernyő szélén, de olyan ez, mint a krimik első fél órájában célzatosan bemutatott, falon látványosan lógó fegyver.