Két hét Házdoki nélkül nagyon kemény tud lenni, szerencsénk, hogy olyan epizóddal tért vissza a sorozat, ami után megnyalhatjuk mind a 10 ujjunkat, mert igazi House klasszikust kaptunk. A hetibeteg ezúttal egy autista kissrác, akinek a diagnosztizálását nagyban nehezíteni fogja, hogy kommunikációra a szó hagyományos értelmében képtelen, és egyetlen tünettel kerül kedvenc orvosi csapatunkhoz: ordít. Foreman szerint ilyen alapon a csaját is felvehetnék (aki persze imádta volna ezt hallani), House-t viszont érdekli a dolog, csak ő tudja, miért. A diagnózis már a kezdeti fázisban elakad, na nem azért, mert csak egyetlen, nagyon is érdektelen tünetük van, hanem azért, mert Greget teljesen kizökkenti, hogy Cuddy kicseréltette a szőnyeget az irodájában. Igen, azt, amelybe beleszáradt a vére a lövöldözés után. Márpedig vérfoltmentes szőnyeggel borított irodában dolgozni képtelenség, ezért már megy is ordítva Cuddyhoz, hogy megdöntse a személyes rekordját és már a munkaidő kezdete után 3 perccel verbális boxmeccsbe bonyolódjon a főnökasszonnyal.

A menetet Cuddy nyeri, a szőnyeg visszacseréléséről szó nem lehet, különben is miféle elmeháborodott kérés ez, és mivel House az irodájába be nem teszi a lábát addig, amíg vissza nem kapja a véres szőnyeget, dolgozhat a klinikán, Cuddyt sem kell félteni. A meccs java persze még hátra van, hiszen ez még csak a kezdete ennek a nagyon király epizódnak.

A klinikán Ház látványosan unja az agyát, Chase-t és Cameront meg homokozni küldi, és ezt most szó szerint kell érteni, ugyanis a srác otthonának az átkutatásánál a homokozó a lényeg. Ezt persze ők még nem sejthetik, mert az epifániáig még vagy 35 percünk van, addig is elbeszélgetnek, milyen lehet sérült gyereket nevelni, Cameron meg jól beszól Chase-nek, hogy ha autista lenne, többet foglalkozott volna vele az apja. Cameron különösen bunkó és akadékos ebben az epizódban, gondolom, menstruál. (nő vagyok, én mondhatom)

Az unalom a klinikán csak addig tart, amíg az egyes vizsgálóba benyitva House szembe nem találja magát az előző részben megismert rajongólánnyal és hamarosan a meztelen valósággal is, és ezt is szó szerint kell érteni. A csajszi 17 éves, és élete legfőbb céljának azt tekinti, hogy megdugassa magát House-zal, be is vet mindent ennek érdekében, némi flört és szempillarebegtetés után bedobja a nagyágyúkat is, bár ebben a szituációban a ledobás nagyobb szerepet kap. (még mindig szó szerint kell érteni) House már egyre nehezebben veszi a levegőt, amikor benyit a vizsgálóba Foreman, és az ő homloka közepéig szaladó szemöldöke némileg visszazökkenti dokinkat a való világba, meg az, hogy a betegnél még nem találtak semmit.

Ideje lenne valami munkát is végezni, a házkutatás is eredménytelen volt, úgyhogy House a klinika kellős közepén tartott differenciál diagnózissal kívánja felpörgetni az eseményeket, és az ápolók –és közvetetten Cuddy – idegeit borzolni azzal, hogy olyan nemkívánatos szavakat üvöltöz fennhangon, mint „kaki”. A jelenet persze stratégiai szempontból gondosan megválasztott helyszínen -Főnöknéni irodája előtt- zajlik, aki annak rendje és módja szerint rájuk is ront, hogy helyretegye Házat és kis csapatát, szőnyeg visszaszolgáltatásáról hallani sem akar továbbra sem. Greg azt hiszem, feszegetheti még egy darabig főnőke tűréshatárát, mert egyelőre a közelében sem jár.

Az eset legalább halad előre annyit, hogy a srác behány, így már összesen két tünetük van, amiből kiokoskodhatnak valamit, valljuk be, azért az az egy még Gregory House-nak is nevetségesen kevés volt. A diagnózis most Wilson irodájában zajlik, értjük már, bárhol, csak ne a diagnosztikai osztályon. Ettől azonban Cuddy még mindig nem fog tüzet okádni, Jimmy viszont már tikkel (talán majd ő nem bírja tovább, és visszakönyörgi a szőnyeget?), és ebben a pillanatban felmerül bennem, hogy érdemes lenne megszámolni hány plüssmaci van Wilson irodájában:

Kiderül, hogy a páciens szívével van a baj, ezt pedig a konferenciateremben kell megtárgyalni, aminek látszólag semmi köze nincs Cuddyhoz, csakhogy a következő pillanatban kiderül, hogy Főnöknéninek pont itt kellene most konferenciát tartania. Bámulatos módon még mindig sikerül megőriznie a nyugalmát, viszont itt az ideje, hogy House-zal elbeszélgessen, méghozzá négyszemközt, Ház helyében én felkötném a szuszpenzort. Kiderül azonban, hogy Cuddynál még mindig nem az alternatív helyszíneken folytatott diagnosztizálás verte ki a biztosítékot, hanem az, hogy Zaklató/Csinibaba ma már 15-ször kereste House-t a kórházi számon. Amatőr. (egy vérbeli rajongólány már régen megszerezte volna a mobilszámát, az msn és a skype címét is, és bejelölte volna az iwiwen) Cuddy szerint azonban ilyen mértékű érdeklődés egy 17 éves lánytól ijesztő és abnormális, és ő bizony kitiltatja a kórházból, ha kell, erőszakot is alkalmaz, és látszik rajta, hogy véresen komolyan gondolja. Így próbáljon valaki Dr. Lisa Cuddy vadászterületére merészkedni, legyen ez intő jel mindannyiunknak. House persze le sem tagadhatná, hogy úgy ahogy van élvezi a helyzetet, és nem átallja mindezt megfejelni egy „A MI SZERELMÜNK NEM ISMER HATÁRT!” –ordítással a Cuddy konferenciájára összehívott teljes orvosi testület füle hallatára.

Jimmyt is bevonták az esetbe, hogy ne unatkozzon szegény - miután megfosztották az irodájától és az összes plüssmacijától, szerintem ez a minimum. Rákot keresnek, de a beteg csak mérsékelten együttműködő, a mintavételhez kábítani kéne, de nem tudják az arcára szorítani a maszkot. Csak nem próbálták eléggé, de szerencsére már jön is a mester, és megmutatja, hogy kell ezt, egy igazi klasszikus House jelenet következik: a „monkey see monkey do” –elv szerint amit a srác lát, azt leutánozza, így House először saját maga szippant a kábító maszkból, és ezek után a beteg is hajlandó lesz, ellenállása eloszlik, el is lehet végezni rajta a biopsziát, klasszikus win-win szituáció. Sőt, win-win-win, a harmadik nyertes pedig a néző, ugyanis ettől kezdve House beállva diagnosztizál, nem kicsit vicces pillanatokat okozva.

Hatalmas WTF-pillanat a diagnózisban: a fiú hónaljában májsejteket találtak! Ez milyen szar, nem is tudnak vele mit kezdeni egy darabig. A legokosabb, amit ki tudnak sütni ebből, hogy a szülők leitatják a gyereküket, hogy kevesebb vizet zavarjon, de ők is látják, hogy elég gyenge lábakon áll ez az elmélet, viszont valamerre haladni kell.

House számításai szerint eközben Jimmy már Cuddyt puhítja, de a vaslady hajthatatlan, akkor sem adja vissza Háznak a szőnyeget, ha Jimmy kifizeti az utolsó fillérig, különben hova lenne a főnöki tekintélye. House pedig radikálisabb eszközökhöz folyamodik, csak idő kérdése volt, hogy bevegye Főnöknéni irodáját is, megtörtént, itt próbál agyalni, miközben Cuddy személyes iratait bújja (a magánszféra fogalmát nyilvánvalóan hírből sem ismeri), Foremant is berendeli, aki láthatóan feszeng, majd jön maga Cuddy, és most már határozottan látszik az orrlyukaiból szivárgó füst. A jelenet egyébként színtiszta zsenialitás, House ahogy a lehető legnagyobb lelki nyugalommal terpeszkedik a főnöki székben, Cuddy ahogy küzd saját önmérsékletével, és nagyon erősen próbálja nem agyonverni House-t a tűsarkújával, Foreman pedig eközben láthatóan retteg! Ezt elnéztem volna még tovább is, de jön a telefon, a srác szíve összeomlott, vagyis bekövetkezett az egyetlen dolog, ami House-t kimozdíthatta Cuddy székéből.

Az esettel némileg elakadtak, igaz, hogy a szívet átmenetileg helyreállították, de használható ötletük továbbra sincs, azonban más téren következik be fejlemény. Zaklató/Csinibaba a parkolóban vonaglik Ház motorján egy olyannyira lent záródó csípőfarmerban, amit be kéne tiltani, és már nem elégszik meg a gátlástalan flörttel, félreérthetetlen utalásokat tesz arra, hogy azt akarja, Ház dugja meg itt és most. Nyilvánvalóan élete legnehezebb szituációjában van most doktorunk, és embertelen merevedéssel kell megküzdenie közben, de akármennyire is férfiból van, ez a lány gyakorlatilag gyerek, büntetendő lenne a dolog meg minden, próbálja hárítani, de nem eléggé, keményebb eszközök kellenek ide, jön is Cuddy, meneküljön ki merre lát. A kiscsaj valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem érzi a veszélyt, és egy tapodtat sem tágít, pedig esküszöm, hogy én konkrétan villámokat is láttam kilövellni Cuddy szemeiből. Pillanatok alatt tisztázza az erőviszonyokat, de úgy, hogy Greg szóhoz sem jut, fülét-farkát behúzva kushad, és mivel Főnöknéni mindenféle hatósági erőszak alkalmazását helyezi kilátásba, Zaklató/Csinibaba lelép a balfenéken – persze egy félreérthetetlen seggriszával. House-nak nem ez élete legszerencsésebb napja, tizenéves szexbomba nincs, Cuddy nincs (aki egy gyereknemzésre tett egyértelmű utalással sikeresen lelohasztja a kanos dokit), és mindennek a tetejébe szőnyeg sincs! Szívás az n-edik négyzeten.

Foreman másnap újra átkutatja a páciens házát, nyilván nem hitte el, hogy Chase és Cameron hasznosan töltötték ott az időt, és talál is egy mérgező fűfajtát, amit ha lelegelt a srác, akár okozhatja is a tüneteket. House majd megkérdezi tőle -hogy a beteg nem beszél, Greg House-nak természetesen nem akadály. És valóban, kommunikációs kártyák segítségével a gyerek megmutatja neki, hogy a homokozójából evett, aminek kurvára nincs semmi értelme, legalábbis most még ezt gondolják. Viszont kifordul a srác szeme, ami a legújabb aggasztó tünet a listán és nem is néz ki valami jól.

Újabb feledhetetlen jelenet következik: House a diagnózis legújabb helyszínének a kórházi kápolnát választotta, és hol máshol várná csapatát, mint a szószéken, és a szeretteikért imádkozó hozzátartozókra ügyet sem vetve, nagyhangú feka prédikátorok agresszív-átszellemült-üvöltözős stílusában vezeti le a diagnózist. (Az ilyesmi is csak Hugh Laurie-nak állhat jól.) Sok jóra mondjuk nem jutnak, Foreman bele akar nézni a srác agyába (tipikus beszűkült neurológus), és ha jobb ötletük nincs, kivenné a szemét is, mert ez az egy módja, hogy ne forduljon befelé, ami amellett hogy tök ijesztő, kicsit sem attraktív.

House pedig agyal/álmodozik (nehéz megmondani), mindenesetre percek óta Cuddy melleit bámulja hipnotizáltan. Dokinéni rossz híreket hozott: Zaklató/Csinibaba nem szerelmes Házba, hanem valami baj van az agyával, mert már Cuddyra is ráhajtott. House-t azonban a legkevésbé sem sújtja le a dolog, sőt, szerintem most megvan a szexuális fantáziáinak főtémája egy teljes évre. Cuddy most már nagyon szeretne pontot tenni ennek a kellemetlen kis fejezetnek a végére, be is zárta az irodájába a kiscsajt, és addig nem ereszti ki, amíg House darabokra nem töri a szívét és el nem zavarja a búsba.

Ezt sokszorosan is megköszönöm Cuddynak, ugyanis egy újabb House-klasszikust kapunk ennek eredményeképpen, dokink úgy szakít rajongójával, hogy szövegének szinte minden egyes sorát a Casablancából idézi. Kiscsaj szemei kissé fennakadnak, amikor már Victor László is szóba kerül, de nyilván nem az eszéért szokták szeretni, így efölött hamarosan napirendre tér, és amikor Ház a „Párizs –ami ez esetben Freso- megmarad nekünk” örökbecsűhöz ér, már patakokban folynak a könnyei. (naná, ez a mondat a világ nőnemű lakóinak 90%-át késztette már azonnali bőgésre, majd pont ő maradna ki?) House-nak pedig ebben a pillanatban epifániája támad, és sűrű bazmegelés kíséretében nyugtázza, hogy a lány agyában nyilván spórák vannak, ami gyakori azoknál, akik elszenvedtek egy földrengést, attól betegedett meg, attól ment teljesen tévútra az ítélőképessége, ezért akart nála 30 évvel öregebb dokikkal dugni. Érten én, a diagnózis tökéletes, mindent megmagyaráz, na de akkor most eszerint az érvelés szerint Kalifornia teljes lakossága hülye? Hmm. Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit.

És ahogy az ebben a sorozatban lenni szokott, egyik epifániát követi a másik, House a hetibeteg rajzait nézegetve rájön, hogy nem rajongója az egyetlen, akinek a szervezetében van valami, aminek nagyon nem kéne ott lennie, és a komikum kedvéért beront egy vakbélműtétre, hogy ne nyúljanak a beteg szeméhez, másodszorra azonban már megtalálja az ő páciensét, és hogy ne nézzünk tovább bambán, mindent megmagyaráz: A srác hullámos vonalakat rajzolgatott, ezzel üzenni akart, ugyanis amikor ő a homokozóban megette a homokot, azzal együtt féreglárvákat is benyomott, a férgek ki is keltek a szervezetében, majd eljutottak mindenhova, mutatják is, én ma már kihagyom a vacsorát. Így kerültek a kis kukacok a szemébe is, ő pedig végig látta azokat, ezért rajzolta le! Király, csak ki kell nyírni a dögöket, és a szülők vihetik haza a gyereküket, hogy bajlódjanak vele tovább.

Jimmyt meg annyira megfogta ez az autizmus téma (csak csak kurvára nem tudott az idejével mit kezdeni, amíg ki volt zárva az irodájából), hogy egy nagyon okos orvosi szakkönyvben megtalálta az autizmusnak egy olyan ritka válfaját, ami ha nagyon akarja akár rá is illik House-ra. Aha, mondja Cuddy, de a diagnózis ennél sokkal egyszerűbb, House simán csak bunkó. Na ezért ő itt a főnök, és nem Jimmy. Szegény Wilson persze szerette volna, ha barátjának a taplóságát valamivel meg tudta volna magyarázni, de nem megy, és akármilyen meglepő, még az autista kissrác is nagyobb hajlandóságot mutat a változások iránt, mint House. Néznek is nagyokat, amikor a srác neki ajándékozza a kis gameboy-át (vagy tudomisén mi az, aki nagyobb geek mint én, majd megmondja), ez nagy öröm mindkettőjüknek, de még ennél is nagyobb az, hogy Cuddy végre beadta a derekát –nem nem ABBAN, a másik kérdésben- Ház visszakapta a szőnyegét! Hepiend.