Köszöntök mindenkit a Hap and Leonard 3. és egyben befejező évadában. Az előzményekről itt lehet olvasgatni. Folytassuk a két jó barát kalandjait, lássuk ezúttal milyen furcsa ügybe keverednek bele, ahol fontos szerepet kapnak a faji előítéletek. Valamikor késő éjszaka kezdünk, egy vasúti átjáró mellett állunk, egy fiatal, bár eléggé szedáltnak tűnő lány mesél egy bizonyos L.C. Soothe-ról, aki szövetséget kötött az Ördöggel. Menjünk vissza 1931-be a texasi Grovetown-ba, ahol L.C. még csak egy ismeretlen zenészféle volt, aki ugyan imádta a bluest, de játszani sajnos nem tudta. A fiatal néger srác feláldozott egy csirkét és megidézte az Ördögöt, aki meg is jelent, pont ugyanennél a vasúti átjárónál, ahol a mesélőnk is ácsorog. L.C. és a fehér öltönyös Ördög belepisilnek egy befőttes üvegbe, az Ördög és L.C. közösen megisszák a sárga nedűt, mire L.C. az utolsó kortyokat issza, az Ördög eltűnt, de itt hagyott neki egy gitárt, amit úgy penget, mintha csak egész életében bluest játszott volna. L.C. sikeres zenész lett, de a sikernek ára volt, akárhányszor csak játszott, az Ördög egy másik ember lelkéből csippentett le egy kis darabkát és a sajátját helyezte oda. L.C. egyik buliját a vasúti átjáró mellett, az ördögi lelket kapó emberek, a Klu-Klux-Klan tagjai tették tönkre, L.C.-t elkapták, a gitárját összetörték, őt pedig felakasztották egy fára, mindezt az Ördög jelenlétében, aki úgy hírlik, azóta sem hagyta el azt a helyet, sőt talán nem is fogja. És évtizedekkel később Hap és Leonard a saját bőrén fogja megtapasztalni az Ördög jelenlétét.

