Ugye azt már tudjuk, hogy Lou Ferrante nem szarral gurigázik, mert ami a „Törvény a rácsok mögött” keretein belül zajlik, az nem színjáték. Mondjuk ő is az értelmi szerzője ennek az öngyilkosnak tűnő küldetésnek, mert részemről a tököm se menne kivarrt hentesekkel interjút készíteni. Lou tehát halált megvető bátorsággal szedi a sátorfáját Albuquerque irányába, hogy lemeózza mi a szituáció a világ leggyorsabban növekvő börtönbandájával, a Burqueñosszal. Vagyis, most kiderül, hogy a Breaking Bad mekkora nagy hazugsághalmaz.
Lou először elmegy valami börtönbe, mert hova máshova menne, de ott nem fogadják túl szívéjesen. Mindenki activityzik a kamerának, hogy így a West Side, úgy az LA, de ezen kívül senki egy büdös szót nem vált Louval. Megy is innen a kötelező tetkómustra végeztével. Egy másik börtönben egy rabnak azonban megered a nyelve, de úgysem az ő sztorija itt a lényeg, úgyhogy innen is hamar megpattan a stáb. Lounak össze kell kaparnia magát ahhoz, hogy ez az adás ne a kukába landoljon, így következő útja egy tetkóshoz vezet. Olyan hű de sok mindennel ő sem tud szolgálni, max pingál egy mona lisát Lou bal farpofájára. Ha mást nem is, de azt azért elmondja, hogy a Burqueños banda gyorsan nő, de csak a börtön falain belül van hatalmon. Peeersze, Lou meg majd be is szopja ezt a hatalmas kammert, amit a foggyer tetkós itt összemakogott. Hogy valami történés is legyen, Lou belemegy az éjszakába. Minden sarkon megy a bandázás, meg is áll az egyik bagázsnál, akik kérés nélkül villognak a fegyvereikkel. Ez lenne hát a Rollerz banda. Sokat nem érdemes róluk tudni, ez is csak a töltelék része, hogy meglegyen a 43 perc játékidő. (Egyéb érdekességek itt.)
Lou Albuquerque-ben már annyi mindent csinált, oszt mégse történt semmi. Most is egy napig kell imádkoznia, hogy egy csókához eljusson, mert az meg attól fosik, hogy Lou ne adj isten zsarunak adja ki magát és lerántsa a vérbe. Az most tökmindegy, hogy lefilmezik, csak Lou ne legyen zsaru. Bazmeg. Íme a TCK banda fő gonosza. Csak, hogy értsük a TCK bandát nem igen komázzák, mert ők felelősek a legtöbb bandagyilkosságért. A főni nem is tud erre mit mondani, megesik, hogy meghalnak az emberek, hogy beleszaladnak egy-két golyóba, nem? Dehogynem. És az utcán mi az üzlet tárgya? A hernyó. (Nem a kristály!) Lou megint bevonul a sittre, cimborál egyet egy Ricky nevű fazonnal, aki a börténlét után dobbantani akar a bandából. Megható történet, de mintha hallottuk már volna.
Lou megint esti bevetésre megy, de most a zsekákkal cirkálózik egy menet erejéig. Lekapcsolnak két suhancot, de úgy igazán érdemleges dolog most sem történik. Jobb híján a hírekből meg a börtönigazgató büdös leheletével átitatott információkkal kell operálni. Pont a sitten csücsül a Los Padillas banda atyaúristene, Jeff Padilla. Összecsokizod a gatyád, de itt is a család az első, no meg a maxi riszpekt. Mivel Louval jól elcsacsogtak a rekkenő napsütésben, ezért Jeff meginvitálta egy kellemes menzaebédre, hogy ott majd mindent jól kitárgyalhassanak, asszony, család, gyerekek, ilyesmi témakörökben. A konyhás legény már laffantja is a szarráfőtt rizst Lou tálcájára. Helyet foglalnak és Lou már kezdi is traktálni a szarrágó kérdéseit, hogy de ugye te vagy a főnök, hogy hogyan vezeted a gengszter bizniszt, meg a hasonlók, amikre Jeff baszik válaszolni. A mennyei tápiókapuding bebiflázása után, Jeff színt vall, hogy bizony ő a Jani, de már nem tetszik neki ez a szerepkör. Lou megint jön a hittérítő szövegével, hogy neki sikerült kiszállni a bizniszből – igaz meg is erőszakolta magát ezzel a doku-reality műmájerkodással, na mindegy – szóval, ha neki ment, akkor másnak is menni fog.
Záró képnek kapunk egy ultragiccses családi légyottot, mert a tömeggyilkos Ricky hazatért a szerető szülői házba, vissza a nagymuterhoz, ahol asztalon a csipke terítő, kereszt meg a gőzölgő tyúkhugyleves. Te tékozló fiú, te! Ricky ugyan nem soványodott le, de azért kapja a méretes adagot, nehogy elfújja egy kósza tájfun.
Facebook kommentek