Davis őrnagy és a CSK-1 három földi tagja egy kifutópályán sétálnak, arra várva, hogy Teal’c megérkezzen, és valamiféle bemutatót tartson. Hammond tábornok is megérkezik egy altábornagy társaságában. Bemutatkozás, O’Neill viccelődik, de az altábornagynak nincs humorérzéke. Teal’c is befut végre, jobban mondva egy repülővel alacsonyan elhúz a fejük felett. Davis őrnagy elmondja, hogy a repcsi az X-301-es, egy amerikai vadászgép és egy goa’uld halálsikló hibridje. Teal’c tesz még egy lassú kört, Carter technikai dolgokról halandzsázik, és mindenki nagyon örül.

Megtudjuk végre, hogy Vidrine altábornagy azért került a képbe, mert ha a tesztek alapján a repülő beválik, akkor az ő parancsnoksága alá fog kerülni. Teal’c leszáll, O’Neill meg beszáll, mert fegyver teszt következik. Carterék a parancsnokságról irányítják a gyakorlatot.  A gép spéci naqadahval, és pajzs-frekvenciamodulálóval tuningolt rakétákkal van felszerelve, amik elvileg képesek ledurrantani egy goa’uld anyahajót, ha a szükség úgy hozza. Ja, meg a repcsi a radaron láthatatlan, most is valami jeladóval követik.

O’Neillék neki indulnak a céltárgynak, aztán hamarosan maguk mögött is hagyják, mert a madárka önállósítja magát és megcélozza a világűrt, katapultálni viszont nem tudnak. Vidrine altábornagy csodálkozik, hogy a gép űrrepülésre is képes, ami remek dolog, csak az a gond, hogy ez most nem volt a tervben. Szépen el is tűnik a radarról, és a rádió kapcsolat is megszakad. Gyorsan maguk mögött hagyják kicsiny sárgolyónkat, és mikor Teal’c megpróbálja újraindítani a rendszereket, Apófisz szól hozzá egy felvételről. Közli, hogy az árulásáért az űrben fog meghalni, miközben a robotpilóta hazaviszi a halálsiklót. Hát ez nem sétarepülés lesz.

Mivel időközben elég messzire jutottak, a helyre álló rádiókapcsolatban van pár perc időeltolódás. Néhány napra elegendő az energiájuk és a létfenntartás, de Teal’c szerint eltart párszáz évig, mire a gép eléri Apófisz bolygóját. O’Neill ebből gyorsan kiszámolja, hogy bajban vannak. Carternek az az ötlete támad, hogy a Jupiter gravitációjának segítségével fordítják vissza a hajót, de ahhoz tudni kéne manőverezni. Az ezredesnek eszébe jut, hogy használhatnák a rakéták meghajtását erre a célra, így Carter már rohan is a pályát kiszámolni. Mivel még csak az epizód felénél tartunk, gondolom senkit nem lep meg, hogy a terv nem válik be. Ráadásul még a gép elé kilőtt rakéta is nekik csapódik, ami nem tesz jót az energiaellátó és a létfenntartó rendszereknek.

Válságtanácskozás az eligazítóban, alkalmi statisztákkal. Daniel kapcsolatba lépett a tollanokkal és a tok’raval. Előbbieknek nincs olyan hajója, ami időben odaérne, utóbbiaknak ugyan van, de az egy titkos küldetést teljesít, amit nem akarnak felfedni. Anise azonban annyit elmondott, hogy egy a földiek számára is fontos tok’ra vesz részt a titkos akcióban, és ha időben befejezi, akkor hazafelé összeszedi Jackéket. Ők közben minden nélkülözhetetlent kikapcsolnak, meg persze rosszul viselik a semmittevést. Sam és Daniel meghatározzák azt a bolygót, ahol az ismerős tok’ra akciózhat és elindulnak, hogy elszúrják a szövetségesek titkos küldetését. A tábornok, pedig tájékoztatja O’Neillt és Teal’cet, hogy úton a segítség, de még 24 órát ki kell bírniuk pisi meg kaki nélkül.

Carterék annyira titkosan kommandóznak a goa’uld bolygón, hogy semmi perc alatt egy teherhajó rakterében találják magukat. Atyai lecseszést kapnak Jacobtól, amiért elszúrták az ő kis bolygó robbantós feladatát. Úgy látszik a tok’ranak ez a hobbija. Mikor meghallja Jackék történetét, megenyhül, és már repülnek is. Davis őrnagy azonban arról tájékoztatja a tábornokot, hogy számításai szerint Teal’cék már halottak lesznek, mire elérik őket. Hülyeség, nem tudom, miből gondolja ez a csávó, hogy jobban számol Carternél. Az ezredes javasolja, hogy kapcsolják be a fűtést, de Teal’c már megint pesszimista, mert arról beszél, hogy ha meghalnak, akkor jól halnak meg. O’Neill szerint lehetne jobb is.

A mentőcsapat padlógázon repül feléjük, a túlterheléstől majd szétesik a hajó. Közben megvitatják, hogy lehetne jobb kommunikáció a két szövetséges fél között, és akkor talán nem lennének ilyen gubancok. Jacob arról érdeklődik, hogy ha oda érnek, akkor miként akarják O’Neilléket kiszedni a hajóból, mert az nem fog beférni a raktérbe. Daniel remélte, hogy ki tudja sugározni őket. „Mi vagyok én? Scotty?” – kérdezi a tok’ra. Carternek erre is van egy ötlete, hisz mire nincs. Teal’c meditál, hogy spóroljon az oxigénnel, de O’Neill így is csak három órát jósol maguknak. Eközben a mentőcsapat hajója lerobban, pont két goa’uld anyahajó között.

Daniel a hatalmas Óznak kiadva magát tartja őket szóval, amíg Jacob és Sam helyrepofozza a hajót. Még időben lelépnek, mielőtt szétlőnék a hajójukat. Elérik O’Neilléket, de az ezredes elaludt, meg kell lökniük a gépet, hogy felébredjen. Az oxigén hiány miatt kicsit kómás, de magához téríti Teal’cet, akinek rendesen jár az agya. Tesznek egy rövid űrsétát, és a gyűrűkkel átviszik őket teherhajóra. Mindenki jól van, happy end, Jacob még haza is fuvarozza a csapatot. A bázison is zajlik az ilyenkor szokásos jelenet, amikor a háttér statiszták papírokat dobálnak, és úgy kurjongatnak egymás nyakába borulva, mintha bármit is tettek volna a sikerért.