A CSK-1 pufajkában ténfereg egy üzemcsarnokban, egy rakás jómunkás ember között. Az emeletről egy nő intéz beszédet hozzájuk. Közli az elvtársakkal a kollégákkal, hogy igen, megcsináltuk. Teljesítettük az ötéves a kéthónapos tervet: van energia az üvegházak fűtésére. Hurrá, hurrá, örömködik mindenki, hogy akkor vége a munkás napoknak. Francokat, a továbbra is keményen melózunk, hogy ha már ilyen kurva jók voltunk, akkor most még kurvára jobbak legyünk, és visszahódíthassuk a felszínt, hangzik a további szónoklat. Hát ezt megszívtátok kispofáim. Ők is érzik, mert az „Örülünk, hogy szolgálhatunk!” szlogen közbeni lelkesedés csak annyira őszinte, mint a sínre kötözött ember mosolya.

Sorban állás következik a reggeli gyanánt osztott trutymóért, az élen Carterrel és O’Neillel. A fekete szakács csaj nyílván nem bírja az őrnagyot, mert nem akar neki kenyeret adni. Daniel, aki mögöttük áll, Jonahnak szólítja az ezredest, majd rátámad, mikor O’Neill kicsit erőszakosabb lesz a nővel. Teal’c szedi szét őket, miközben arról beszél, hogy ők barátok és a CSK-1 tagjai. Mindenki értetlenül mered rá, majd ketten őt is lefogják és a szónoklós csaj, Brenna parancsára elviszik, hiába kiabálja, hogy nem tartoznak ide. A nő szerinte Teal’cnek lázálma van.

A szakács csaj valami pumpáról magyaráz Danielnek, alias Carlinnak. Ő azonban inkább arra figyel, hogy Teal’c öt nap után előkerült. A csaj szerint a lázálmok veszélyesek, mert hatásukra egy fickó régebben a tetőablakon akart kimászni, és ha sikerült volna, akkor a bezúduló hó és jég maga alá temette volna a csarnokot. O’Neill szerel. Ez abból áll, hogy franciakulccsal csapkod valamit. Teal’c megy el mögötte, de most már nem ismeri meg. Carter egy nagy gép körül ugrál, amiből gőz tör elő, és embereket irányít. Brennanak panaszkodik, hogy a berendezés vacak, de ő majd jól megszereli.

Később beszélgetnek egy kicsit O’Neillal, aki a maga jellegzetes módján még humorizál is. Úgy tűnik mindenki megőrizte a rá jellemző személyiséget, de valamiért mégsem önmaguk. A fekete csaj, Kegan Danielnek zsörtölődik, hogy amazok (Carter és O’Neill) különbnek képzelik magukat a többieknél. Ennek biztos kisebbrendűségi komplexusa van. Odahaza a tábornok a kapun keresztül egy idegennel beszél a CSK-1 eredménytelen kereséséről. A férfi szólt előre, hogy a kupolán kívül veszélyes, de hiába. Nem számít, Hammond tábornok nem nyugszik bele a No. 1 csapat eltűnésébe, embereket küld utánuk. A beszélgetés után az unszimpatikus fazon közli a titkárnőjével, hogy beszélni akar Brennaval az új munkásokról.

Daniel melós szerkóban ténfereg az indítócsarnokban. O’Neill is ott van, hívja, hogy lépjenek át a kapun, de a fekete csaj meg vissza akarná tartani. Ez csak álom volt, az üzemben ébred fel. A tábornok és Walter ezalatt a Delta főcímét nézik, az emberekkel a jégmezőn. Daniel Teal’ckel próbál haverkodni, eredménytelenül, majd azt meséli Kegannek, hogy furcsa álmai vannak és olyan érzése, hogy valami nem kerek itt. A nő szerint jobb, ha ezeket nem reklámozza, mert majd rá is ráfogják, hogy beteg. Mióta lehetnek ezek itt, hogy Danny fiú megint így becsajozott?

Havas hegycsúcsokat, meg egy nagy üvegházat látunk, majd Brenna érkezik az unszimpatikus ember irodájába. Beszámol neki, hogy Teal’cnél az idegen lény miatt nem megy jól a memóriatörlés, de a többiek remekül beváltak. Sőt, Therra=Carter nagyon kreatív. A fejlesztési javaslatait azonban nem fogják megvalósítani, közli a főnök, mert a végén még oda jutnának, hogy egyáltalán nem is lenne szükség munkásokra. Az meg nem volna jó, mert mihez kezdenének egy csomó emberrel, akik azt se tudják, hogy a fejük felett egy város van. Meg különben is, hazavágnák ezt az egész, bűnözés és munkanélküliség mentes, utópisztikus kis (sí)paradicsomot.

A melósokat azzal hülyítik, hogy csak az üzem folyamatos működése védi meg az embereket attól, hogy jégkockává fagyjanak. Ezzel a dumával szereli le Brenna Cartert, mikor az a javaslatai sikere felől érdeklődik. O’Neillnek panaszkodik, aki magára jellemzően eléggé félvállról veszi a dolgot. Hammond tábornok a jégmezők lovagjait fogadja a bázison, de azok érthető módon nem akadtak a CSK-1 nyomára. A csapat vezetőjének magánvéleménye szerint kizárt, hogy valaha is jártak volna a gleccseren, szóval az unszimpatikus Calder tanácsos hazudik.

Daniel arról faggatja Kegant, hogy miként került ő ide. Hát a bányákból, honnan máshonnan. Ez azonban Danielnek kevés, mert csak pár emlékfoszlánya van, így lehetségesn, hogy talán mégiscsak ismerte Jonaht és Tort(Teal’c). Erre a nő bedurcizik, hogy ha azoknak a barátja, akkor neki nem. Azért ezen Danny majdcsak túlteszi magát. Teal’c elájul meló közben, de előtte még túlnyomást csinál, amitől az egész kóceráj fel fog robbanni. A jómunkásemberek pucolnak, a volt CSK-1 meg világmegmentést játszik kicsiben. Miután megdícsérték őket, Daniel elmondja a másik kettőnek, hogy úgy érzi ők együtt valami ettől fontosabbat kéne csináljanak, majd megjegyzi, hogy O’Neillel és egy fénylő pocsolyával álmodott. Carter szintén.

Villanyoltás után folytatják a beszélgetést. Minimális emlékeik vannak arról, hogy egy bányában dolgoztak, de semmi több. Daniel elképzelhetőnek tartja, hogy megváltoztatták az emlékeiket. O’Neill azt kérdi nem lehetnek-e valójában betegek, Carter meg „uram”-nak szólítja, de nem tudja miért. A Földön Hammond tábornok Fraiser doktornőnek meséli, hogy diplomáciai úton már nem nagyon tehetnek semmit a CSK-1 keresésére, de nem mondott még le róluk, ezért tervben van egy titkos akció.

A trió reggeli közben álomfejt. Daniel megint a fényes pocsolyáról, Carter számokról és rövidítésekről, O’Neill meg pucér bányászatról álmodott. Elkéri az egyik melós kolléga kajás tálját, és fejre fordítja, mert az jelent valamit. Közben meg flasbackkel a tanácsos irodájának kilátására. Teal’c a gyengélkedőn ébred és a kötéssel takart „erszényét” kezdi vizsgálni. Sam és Jack együtt virrasztanak. O’Neill emlékszik egy rövid ujjú inges, kopasz emberre, aki valamiért fontos neki. Az illetőt Homernek hívják. Arra is emlékszik, hogy voltak érzései Carter iránt. Ezalatt Brenna tudatja a tanácsossal, hogy Teal’c haldoklik, és a többieknél is kezd elmúlni a memóriatörlés hatása, amire azért volt szükség, mert helytelenítették a munkásokkal való bánásmódot. A tanácsos szerint ideje nekik megmutatni a gleccser szépségeit.

Éjjel O’Neillnek a felfordított edényről beugrik egy beszélgetés a tanácsossal a rabszolgaként tartott munkásokról. Reggel el is mesélné Carternek, de Brenna hivatja őket. Teal’c is az irodában van. A csapatnak hirtelen egyre több emléke tér vissza, Brenna meg elmondja a máshonnan jöttetek, kimostuk az agytok sztori rövid verzióját. Éppen megszöktetné őket, mikor megjön a tanácsos két fegyveressel, de Teal’c magához tér és sikerül lefegyverezni őket. Közlik a munkásokkal a tényállást a városról. Bizonyítékul kilövik a tetőablakot, majd elmondják a tanácsosnak, hogy a munkásosztályt elköltöztetik egy Hawaii típusú bolygóra. Zárásként Sam és Jack megbeszélik, hogy az emlékek visszatértével az érzések visszakerülnek az egyenruha alá, és maradnak az „őrnagy”-ozásnál, meg az „uram”-ozásnál.