Arisza arra lép be a nappaliba, hogy Szafronov a kanapén hegeszti Larát – nem tudom, mi a furcsább, az hogy a rajtakapott Lara közben mélyen a robotlány szemébe néz, vagy az, hogy Szafronov egy “Arisza, mi a baj?” kérdést odavetve közben tovább döfködi a partnerét. Ha eddig nem lett volna elég a jelenetből, Arisza rátesz még egy lapáttal:
...miért nem velem? Ez az én feladatom.
A doki a sliccét felhúzva szabadkozik, dehát már Allánál is megmondtam hogy nem veheted át a helyét, Arisza viszont tényleg értetlenkedik: basszameg, megnyertem a tendert, kikapcsoltam a gyilkolási ösztöneimet, nem igaz, hogy neked semmi nem elég! Szafronovnak mostmár tényleg tele a töke, a félbeszakított pásztorórát tekintve a szó legszorosabb értelmében; közli a robottal hogy sosem lesz a családja része – de az nem tudja feldolgozni az információt, úgyhogy lefagy az Ideges Feleség-monológ közepén. Lara ijedten lát neki az azonnali hibaelhárításnak, a doktor értetlenkedik, ugyanmá’, hisz csak egy robot, mondja, mire a lány közli hogy Arisza ezerszer fontosabb számára, mint ő, úgyhogy a férfi sértődötten csomagolni kezd.