Király duplarész jön, de a legutóbbira sem lehet panasz, kaptunk jó nagy meglepetést. Mert nem Jack a KGB ügynök, hanem a halott Laura. Aki eredetileg Másenyka volt, de jól átbaszta Jacket, mert lazán irodalom-szakos hallgatónak nézte, biztos szexi lehetett a tarisznyája. Pedig közben Vaughn apját is meggyilkolászta a kis Shakespeare-rajongó, és családalapításra is jutott idő, KémFater és KémMuter gyermekeként lett KémBarbie, azaz Syd. James Bond elmehet a jó francba.
Jack kijelentését követően folytatjuk, Syd kirohan, Jack utána, várj, ne menj sehová, nyugodj le. Nyugodjak le? Igen, nekem is fájt, amikor kiderült, hogy életem szerelme annyira igazi, mint Magyarország költségvetése, szól KémFater. De túléltem. Jó, mondja Syd, én meg nem fogtam fel ezt az egészet. Haza is tűz, majd KémMuter összes fotóját tűzbe veti, és megy tova Vaughnhoz. Bocsánatot kér tőle anyja szemétségéért, majd egy gyors ölelkezés következik. Ha ilyen ütemben folytatják, soha nem jönnek össze. Syd tesz azért egy gyors lépést, hokimeccsre hívja Vaughnt, majd bedobja a bomba hírt: ki akarok lépni. Vaughn szerint ezt nem lehet. Közben Will is abba akarja hagyni az SD-6 nyomozást, mert mindenki megnyuvad, aki az SD-6 szót hallja vagy mondja.