Az előző részek tartalmát látva nyilvánvaló, hogy a heroinista Mehón ügynökkel kiemelten foglalkozunk ebben a részben, főellensége és legjobb havernője is feltűnik a montázsban. Ennek nagyon bírunk örülni, mert szegény Alex a karjából majdhogynem kilógó fecskendő lóbálásán kívül túl sokat nem tett hozzá az évadhoz. Sona, zajlik az élet, a Rendkívül Szimpatikus Rabtárs kosarazik, Szemi nálánál jóval nagyobb szakállas rabtársát merkecolja, átlagos hétfő reggelnek nézzük így első blikkre. A Kissé Idétlen És Teljesen Felesleges Történetszálat Képviselő Szerethető Rab majdnem Lecseró áldozata lesz, amikor felborít egy kosár kukoricát az idétlen labdázással, megússza a dolgot, és még csak a labdáját sem veszik el tőle, nem úgy, mint tőlem tette Kovács néni a Csapó utcán.
Májki az Újfiúval csetel IRL, hogyvót ez a kis összezördülés Visztlörrel? Hát úgy, hogy emberünk az Ambassador hotelben dolgozott (tehát nem nagykövet, sorry) sokáig, és látta ott az álhalászt. Ezen most túltesszük magunkat, mint Kalac, a Milan kapusa a Dinamó Londontól kapott ötös kolbászon, mert a terv részleteit tárgyalja az új agytröszt, azaz a tetkós, a drogos, meg a halász. Ez akár egy német vígjáték alapfelállása is lehetne mellesleg. Mehón új feladata az előző filcszerző küldetés után a kötéllétra meghosszabbítása lesz, mert az rövid, ó jaj. Link jön Májkihoz, Bellik meg az Újfiúval barátkozik, akinek ehhez nincs semmi kedve, sőt, jó hangosan be is szól neki, hogy nem, nem foglak megdugni nagydarab izzadt ember. Májki elhadarja Linknek az őr kávéjára vonatkozó utasítását, szerintem le kéne írni. Ja, és 3 óra múlva menekülés, habár a Cég azt hiszi, hogy este 9 lesz belőle. Májki a túszokról érdeklődik, Link annyira szarul hazudik, hogy az valami félelmetes, így Májki ultimátumot ad: képet tessen mutatni nekem róluk még ma, vagy nem megyek sehová. Inkább a kényelmes sitt, mi?