Ezúttal Mulán múltjának egy szegletébe nyerünk bepillantást. Két évvel ezelőtt járunk, Mulán és a pasija épp a moziból jön ki. Kiderül, hogy ebben a kapcsolatban nem Mulán az érzelgős, és ez nem csak a filmválasztás terén mutatkozik meg. Ezek után nem csodálom, hogy amint meglátta, legszívesebben rávetette volna magát Johnnyra. A srác ennek ellenére össze akar költözni, a lány meg még nem. Erről beszélgetnek, amikor körbeveszi őket néhány nagydarab pasas Mind fekete pólóban van, aminek a közepén vastag fehér kereszt van. Ők a Purgálók, nyilvánvalóan nem igazán vannak oda a mutánsokért. Festékszóróval jól le is fújják Mulán autóját, nem semmi milyen rosszfiúk! Ha a kereket is megrugdossák, akkor nincs mese, ők a legkeményebb macsók a környéken! Mulán persze kiakad, mosogatással és pincérkedéssel szedte össze a verdára valót, és nem tervezte, hogy új designt kap mostanában a kocsi, és most nagyon pipa. Az egyik fickó végre összeszedi magát, és elmondja, nem helyes, hogy Mulán olyan helyekre jár, ahol emberek is vannak. Aztán meg a pasiját kérdezi meg, ő is mutáns-e. A csávó kis híján összeszarja magát félelmében, de azért annyi lélekjelenléte még van, hogy kinyögje, ő ember. Mulán elképed, az arcán tisztán látszik, mit gondol: Hát én akkor mi vagyok, te szerencsétlen? Levelibéka? Sáska? Mindenesetre leáll vele vitatkozni arról, hogy mitől lett ilyen puhapöcs hirtelen, amikor az előbb még össze akart vele költözni. És hogyhogy nem védi meg, akár ő, akár a körülöttük álló tömegből valaki. De nincs segítsége. A tömeg legszívesebben inkább visszaszaladna egy kis popcornért, ha nem félnének, hogy így elszalasztják az ingyen műsort. Ezek után a pasija kislány hangon kéri, hogy meneküljön el. Közben a szószóló behajít egy fáklyát Mulán kocsijába. Mulán meg csalódottan elrohan és nyit egy portált.

Kampánnyal indítunk, egy ipse, valami Montez áll az emelvényen és az újraválasztásáért szónokol. Persze közben szidja a mutánsokat, itt már csak így lehet választást nyerni. A csürhe lelkesen éljenez, de ez a jelöltünket nem hatja meg, lemegy az emelvényről, és már szidja is a beosztottját, ugyanis személyes sértésnek veszi, hogy nem hozott magával mindenki még egy embert. Épp fejtágítást tart arról, milyen is lenne egy hozzá méltó kampányesemény, amikor a telepatánk, polgári nevén Esme ki nem segíti egy szóval. Montez önelégült mosollyal méri végig a szexi titkárnő szemüvegbe bújt mutánst. Ahogy azt kell, Esme csontig benyal a jelöltnek, és szerintem már vinné is szobára, ha nem szólalna meg a telefonja. Míg ő cseveg, Esmével történik valami, összerándul a fájdalomtól, egy hang visszhangzik a fejében. Eszerint lebukott, és azonnal el kell tűnnie onnan. Montez is épp ekkor értesül róla, hogy a kampánystábba beépült néhány mutáns, akiket épp most fogtak el. De mire visszafordulna Esméhez, annak már hűlt helye. Rohan a tömegben a fejét fogva, miközben az előző hang tovább biztatja és kéri, hogy majd mentse ki őket.

Ezúttal csak egy évet ugrunk vissza az időben, Struckerék idilli életébe nyerünk ismét bepillantást. Ahhoz képest, hogy Andy szerint az apja mindig dolgozott, és sosem volt rá ideje, ez már a sokadik példája annak, hogy ez nem így van. Most vagy a kissrác kamuzott, vagy a készítők nem voltak következetesek. Kis erdei grillezésen van a család, Andy gördeszkázik, Szöszi fut utána, Anyu terít, Apu meg a húst intézi. Azért arra van idő, hogy Anyu kissé szolidan rámásszon Apura, de ezt már megszoktuk tőle. Apu a gyerekekről kérdez, Anyu pedig beszámol. Szöszi kissé fura, de csak mert kamasz, amúgy nincs komolyabb baj vele.

Andy közben próbálja Szöszit tanítgatni a deszkázás rejtelmeire, de amint fellép rá, azonnal meg is borul. Andy elkapja a kezét, és a következő pillanatban olyan, mintha időn és téren kívülivé válnának, fény árad a kezükből, a hajuk száll a levegőben, ők ketten meg csak merednek egymásra, aztán meg a kezükre döbbenten.

1952-ben járunk Londonban. Egy srác képeslapot ír éppen a szeretteinek arról, hogy megérkeztek és jól vannak, csak bujkálniuk kell, ami egy kissé ront az összképen, de no para. Közben újságcikkek kúsznak be a képbe, mind ugyanarról szól, egy szökésben lévő mutáns testvérpárról. Megcsörren a telefon, mire egy szőke nő idegesen megkérdezi, ki ismerheti a telefonszámukat. A srác felveszi a kagylót, de feleslegesen, mert senki nem szól bele. Ekkor odakintről fékcsikorgás hallatszik, aztán betör hozzájuk az Interpol és fegyvert fognak rájuk. Ők meg megfogják egymás kezét, amiből fény árad ki, és már csak a fekete öltönyösök sikolyai hallatszanak.

Három évvel korábbra ugrunk vissza, Marcos talpig kinyalva, maffia üzemmódban, öltönyben érkezik egy kávézóba, ahol Nyomkereső és Lorna már várnak rá. Mint kiderül Lorna és Marcus ekkor találkoznak először. A fiúka elég kimért és kissé flegma, de határozottan nem olyan morcos, mint napjainkban. Lorna kedélyesen kavargatja az ereje segítségével a kávéját. Marcosnak meg tetszik a csaj, ezért spanyolul bókol neki, de Nyomkereső lehűti a kedélyeket. Azért hívta oda Maffiózó Marcost, mert be akarja szervezni a mozgalomba. Tudják, hogy időnként, ha van hely a drog mellett, egy-két mutánst is átvisz a határon, és ezt tolhatná akár teljes munkaidőben is. Marcos szabadkozik, a maffia mellett nem nagyon van helye ilyesminek, és a főnök lánya is rendesen leszívja az erejét. Lorna szerint pedig egyszerű a képlet, dobja a Maffiababát, és keressen egy tisztességes lányt, ezzel minden megoldódna. Épp csak nem jelentkezik a szerepre. Nyomkereső viszont magasabb szintre emeli a társalgást, amikor olyan beszédet rittyent, amit még a legnagyobbak is megirigyelnének tőle: közeleg a háború, az X-Menek elmentek, otthagyták őket, így nekik kell megharcolniuk ezt a harcot, és nem kis tétje van a dolognak, rajtuk múlik a mutánsok jövője.

Ezúttal a Turner család emlékével indul a rész. Négy évvel ezelőtt járunk. Az Őrszemszolgálat gyöngyszeme a kislányával és a feleségével van egy játszótéren, anyu-apu piknikezik a fűben, a gyerek meg körhintázik. Az idillt a mutáns tüntetés hangjai zavarják meg. A dolgok eldurvulhattak, mert egyszer csak mutáns erők jelei tűnnek fel az égen. Turner ki is adja a parancsot indulásra, de a gyerek még egy kört menne. Ekkor vörös erőtér löki meg a környéket… A következő pillanatban pedig Turner már a földön fekszik, cseng a füle, körülötte megperzselődött a föld. A felesége pedig szüntelenül a kislány nevét sikoltozza: Grace! Nem nehéz kitalálni, mi történt.

Végre egy izgalmas rész! Ez már nagyon érett.

Meglepődnék, ha egyszer nem flashback-kel indulna a sztori! Kezdésként két évet ugrunk vissza, a Mutáns Internáló Tábor előtt vagyunk, Nyomkereső és a társa épp ki akar szabadítani onnan valakiket. De a dolgok nem alakulnak valami jól, lövések zaja hallatszik, majd felzúg a sziréna is. Marcus és egy ismeretlen nő rohan feléjük a hírrel, hogy akikért jöttek, azoknak game over. És nekik is menten annyi, mert ezek a szemetek infrakeresővel meg automatákkal jönnek ellenük. A Ken barbie-ra hajazó mutáns közelebb megy, hogy kisüsse a fegyvereiket, miközben a többiek elindulnak. A szeme felragyog, átlát a bokrokon és leszereli a fegyvereket, majd rohanna a többiek után, de sajna egy fegyverest kihagyott, aki most egészen közelről le is szedi.

Mondanám, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, de ez nem lenne igaz. Várnunk kell még egy kicsit, mire megtudhatjuk, mi lett Strucker Apu és a Mágneses Lányka sorsa. Helyette visszaugrunk az időben egy évet. Családi idill Struckeréknél, bowlingoznak. Anyu nem túl tehetséges. Apu játékosan be is szól neki. Anyu szerint a golyó a hibás, mert repedt. Tiszta sor. Ezután odaszól egy molett nőnek, aki maga Strucker nagyi személyesen, biztos nem játszol? De a jó nagyi inkább csak ül felhúzott lábbal és tesped. Apu is nógatja egy kicsit, de a karika fülbevalós matróna hajthatatlan. Ezután Andy mester lép színre, ééés tarol! Lányok a fiúk ellen játszanak. Szöszi jön, de Andy nem szereti a fairplayt, gurítás előtt megpróbálja egy kis beatboxszal idegesíteni a nővérét. Ennek ellenére egy híján mind eldől, ám Szösszentyű sem szereti a tiszta játékot, titokban használja a képességét, amitől az utolsó bábu is elalél.

In medias res kezdünk. Hétköznapinak tűnő krimi jelenettel indul a pilot, szirénázó rendőrautók, a háttérben a diszpécser instruál. A rendőrök előtt egy lány szalad – az Egyszer volt, hol nem volt sorozat Mulánja, csak mondom –, de hamar zsákutcába kerül. Ha nem tudnám, hogy a Marvel univerzumban játszódik a történet, lerágnám az összes körmöm, főleg amikor a lány kissé eszelősnek tűnő tekintettel elkezd az egymáshoz közelítő kezeinek könyörögni. Hogy mit várhatunk tőlük, még nem tudjuk, de innen már sejthető, hogy nem lesz itt baj. Kis szikrázás után a kezei között fény gyúl, majd egyre nagyobbá válik, míg meg nem nyit egy kaput, amin át, huss, el is tűnik a rend éber őrei elől. Azok meg csak pislognak, mint hal a szatyorban.