A múlt részben Monroe áramhoz jutott, és legyilkoltatott mindenkit, akit ért, illetve hőseink csapata kiegészült Rachellel és Danny-vel, hogy utóbbitól tragikus, de természetesen nagyon hősies körülmények között búcsút is vegyünk. Itt folytatjuk, Danny temetésén. Nagy a szomorúság. Rachel elérkezettnek látja az időt, hogy közeledjen a lányához, de Charlie elutasítja a feléje nyújtott kezet. Bizony nehéz is az élet, minekutána a Matheson család férfi nélkül maradt; kivéve persze Milest, az optimizmus élő szobrát, aki a temetés után egy megbeszélésen épp azt ecseteli az életben maradt felkelővezéreknek, hogy Monroe ellen semmi esélyük. Ha mindenképpen keménykedni akarnak, akkor ne végezzenek fél munkát, égessék fel Philly-t, Monroe-val együtt. Erre egyetlen esélyük van, ha Miles segít nekik. Megnyugodhatunk tehát, az önbizalom a helyén. A nagy tervhez viszont szüksége lesz a régi cimborákra, például Jim Hudsonra. Egyelőre azt sem tudni merre van a tag, és ha meg is találják, még az is lehet, hogy a régi szép idők emlékére jól lepuffantja Milest. Remek terv.

Az újabb rész a szinkron-keresztségben A szökés címet kapta, ami ugye elvileg már megvolt az előző epizód végén, de mindenesetre bizakodásra ad okot, a mostani eseménydússágát illetően. A producerek elégedettek lehettek a 10. rész forgatókönyvével, mert a nyitóképben végre egy valódi helikoptert küldenek hőseink nyakára, szemben a korábbi botrányosan gagyi mű repcsivel. Mileszék megfogadták a tanácsot: futnak. A helikopter überhalálos gépfegyvere természetesen egyiküket sem sebesíti meg. Közben egyre csak az a kérdés motoszkál bennem, hogy az OK, hogy a fedélzeti műszerekhez kell elektromosság, de az elvileg a motorból jön, azt meg kerozin hajtja, szóval ha Rachel erősítője csak áramot termel és nem üzemanyagot, akkor hogy az istenbe működik a gép? Vagy ha kerozin eddig is volt, csak áram nem, akkor meg miért vagyunk még mindig a kardozós középkorban? Jól van, tudom, túl sokat aggodalmaskodom apró részleteken, ahelyett hogy a bonyolult történetvezetésre koncentrálnék. Merthogy történés van ám, nem is akármilyen! Hőseink bemenekülnek egy étterembe; a helikopter talál és süllyeszt. Az épület felrobban, Miles és csapata ropogóra sül odabent. Miután hivatalból másodszor is megnéztem az epizódot tűnt fel, hogy a csárda neve Füstös tölgy. Muhaha. Most már tényleg az.

A 10. részhez értünk kedves hogyvoltolvasók. Az évad egyik fele utánunk, a másik meg előttünk. A kerek szám az íróknak is bejött, vagy csak az NBC producerei ekkorra ébredtek fel a sorozat beindításakor szívott kokain okozta mámorból, és valamivel szórakoztatni kellett őket. Na nem mintha gond lenne; ami jó a producereknek, az nekünk is jó lesz, és itt most szigorúan a sztorira gondolok, még mielőtt. Az előbbi gondolatok szellemében puskaropogással nyitunk: trentoni akció, öt évvel az elsötétedés után. Egy Monroe katona emlegette már ezt egy pár résszel korábban, fontos esemény lehetett tehát. Régi ismerősöket látunk az egyik fedezékben. Bass és Miles az egyre apadó tölténykészleten kesereg. Odáig jutnak, hogy még a végén majd karddal kell aprítaniuk az ellent, és hogy ez milyen vicces lesz már, tisztára, mint a kalózok. Végre egy kis Bass flashback, már vártam, hátha kiderül, hogy jutottak el a Monroe köztársaságig a dolgok. Azonban a lelkem egy sötét zugában lappangva megbúvó Máté Kriszta most keserves zokogásban tör ki, mert tényfeltárás helyett sajnos az előző részben megkezdett bromance szálat visszük tovább. Miles megsebesül, és persze arra kéri Bass-t, hogy hagyja ott; a katonáknak vezető kell. Nem megyek; ha meghalsz, én is veled halok – mondja Bass. Na, ezt majd még meglátjuk.

A legutóbbi rész óta egész sok idő eltelhetett, mert hőseinket már csak 20 röpke mérföld választja el Danny aranyszőke buksijától. Lesz majd nagy meglepetés, amikor rájönnek, hogy nincs egyedül! A lázadók táborában vagyunk, Nora az egyiküket győzködi éppen, hogy egy oldalon játszanak, és üzletet kötnének. A pincében Milest ütik-verik; lássuk be, ez már egy ideje lógott a levegőben, mégis csak a Milícia vezető tábornoka volt. Starkey ezredes és Wheatley őrmester érkezik a verőlegényhez. Miles felvonja még épen hagyott szemöldökét: nocsak, már a lázadók is katonai rangokat használnak, milyen cuki is ez. (Nem én mondom, az ex-tábornok ilyen kis édes.) Az ezredes válasz helyett felteszi az egymillió dolláros kérdést: miért ne végezzelek ki itt helyben, öcsém? Miles kész a felelettel, ha életben hagyják, segít nekik elkapni Monroe elnököt. Az unokaöccsét csak úgy tudja kihozni Phillyből, ha segítőtársai is vannak, ezért kötne üzletet a lázadókkal. Starkey hiszi is, meg nem is, szerencsére az őrmester közbelép, és Miles helyismeretére vonatkozó néhány kérdés után belemegy a dologba. Miles szabad, másnap este indul az akció. Na, végre felpörögtek az események.

Lassan már mindenki előéletéről kaptunk infókat, de a legnagyobb öldöklés közben is tökéletes sminkben feszítő amazonról még nem. Itt az ideje, hogy megtegyük! Most egy Nora- centrikus rész következik. Hőseink Freeportba érkeznek, már csak 290 mérföld hogy a Matheson család szőke fele végre egyesülhessen. Ekkor látszólag leküzdhetetlen akadállyal kerülnek szembe, amikor az éj leple alatt akarnak átkelni egy Milícia által elfoglalt hídon. Ha ez nem jön össze, akkor a legközelebbi átkelési lehetőség több napi járóföldre van, mert a Milícia felrobbantott mindent, a hajókat pedig felgyújtották. Nora lefizeti az őröket, ám hiába az alkudozás, amint elindulnak, Miles észreveszi, hogy csapdába csalták őket, és fegyveres őrök állnak lesben. Miles jelére a csapat –szégyen a futás, de hasznos elvet követve- elhagyja a hidat, de egy perc erejéig a férfi meglátja, hogy ki is a kis terv kiagyalója: legújabb barátunk Strausser mészáros, azaz őrmester. Szívás.

„Este van, este van kiki nyúgalomba!” – mondhatnánk, ha épp nem valami sötét helyiségben indítanánk ezt az epizódot, ahol fotómodell külsejű, marcona katona akar épp Monroe- billogot égetni Charlie karjába. A fickó közben arról tart előadást, hogy a Monroe- katonák nem csak születnek, hanem meg kell őket teremteni a nemes feladatra. Üdv a katonaságban! Nem baj, ha nem értjük, egy feliratból megtudjuk, hogy ez már a végkifejlet. Visszaugrunk –ezúttal csak két napot- az időben, hogy megtudjuk, hogyan is tett szert Charlie egy levehetetlen military karkötőre.

A drogbáró – egyem is meg az RTL Klub kollektív erkölcs iránt aggódó címadóinak kicsi szívét! Az eredeti cím ugyanis remek kis világunk két mozgatórugója: a szex és a drogok. Erős felütés után nézzük, mit hoznak ki belőle az írók. A kis csapat szekeret lop- a milíciától, ki mástól. Nora eszméletlen; valószínűleg elfertőződött a sebe. Ha még emlékszünk az előző részben szúrta meg egy határozott szándékkal és szemöldökkel rendelkező lázadó. Miles szerint még ötórányi út áll előttük, mire olyan helyre érnek, ahol segítséget kaphatnak. Aaron a világ legfölöslegesebb egymondatosával próbálja nyugtatni Charlie-t: minden rendben lesz. Charlie gyorsan leoltja: Maggie halott, Nora pedig épp a legjobb úton halad afelé, az öcsi pedig még mindig Monroe fogságában, tényleg minden okés. Aaron kicsit magába roskad ennek hallatán, és gyorsan eszébe is jutnak az elsötétedés éjszakájának emlékei. Igen barátaim, ez most egy Aaron- centrikus rész lesz. A szakállas geek épp a feleségével iszogat egy limó hátsó ülésén, és közben arról beszélgetnek, hogy mennyire szeretik egymást Aaron temérdek pénze ellenére. Szerencsére nem kell ezt sokáig hallgatnunk, mert hirtelen sötét lesz, és a nagy éjszakában beléjük rohan egy kamion.

Az előző részben kicsit felpörögtek az események, egy csapat kutya vegzálta hőseinket, Dannyéket majdnem elvitte egy vihar, és a kutyás szociopata fickó jóvoltából elvesztettük Maggie-t. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, lesz egy csomó Neville flashback (hell yeah!) és néhány olyan jelenet, amit kár kihagyni. Indításként rögtön Nevillék esti szálláshelyén vagyunk. A jó katonák ugyan mivel is üthetnék el a szabadidejüket, mint hogy szétverik egymás fejét. Na jó, kicsit túloztam igazából az ezredes veri agyba-főbe a beosztottjait, csak új játszásiból. Ez ám az egyenlő felek küzdelme! Danny sem úszhatja meg a dolgot, Neville határozott ütésekkel csúfítja el a fiú babaarcát. Flashback Tom Neville biztosítási ügynök vélhetően legszarabb napjára, mert ilyen nem csak Jack Bauernek van ám! Az elsötétedés reggelén a főnöke jól kirúgja, mert olyan kárt is meg akar téríteni egy pórul járt családnak, amire nem is szerződtek. Az ő napja nem indul jól, a miénk viszont igen: alig telt el 3 perc az epizódból és máris remek Giancarlo Esposito közeliket kaptunk. Egy kis házibarkács, és íme:

A negyedik részhez érkeztünk, ami az RTL Klubos keresztségben a fenti címet kapta, számomra teljesen érthetetlenül, mert a történet pont nem a medál körül forog.  Amikor főműsoridőben Dr. Csont és a CSI ontja a beleket a képernyőn, akkor azt hiszem az eredeti cím (A pestises kutyák) sem verte volna ki a biztosítékot a tévénézők körében. Na de ne rugózzunk ezen sokat, csapjunk a közepébe! Drámázós rész lesz a mostani, családi kötelékekkel, tragikus fordulatokkal. Csak szólok, hogy be lehet készíteni a zsebkendőket, ha valaki nem bírja az ilyesmit.

Kezdetnek Charlie rohan az erőben, de megbotlik, és az üldöző Monroe katona jól elkapja. Az élelemlopás azonban csak csel volt, feltűnik Miles és leüti a fickót. Egy pár infót szeretne kiszedni belőle, és elöljáróban figyelmezteti, hogy ő valóban Miles Matheson, és minden róla szóló pletyka igaz, szóval jobban teszi, ha válaszol. Szegény katona majd összecsinálja magát ennek hallatán és készségesen felel: Neville és csapata egy nappal korábban járt arrafelé, velük volt egy szőke fiú, és Noblesville felé tartanak. Charlie örül, de azért még beleköt a nagybátyjába, mondván az mégsem normális, hogy mindenki, akivel találkoznak vagy Milest akarja megölni, vagy őket, mert ismerik. Milesnak elfogy a türelme és leállítja a lányt: vagy kussolsz, vagy itt hagylak, és keresheted az öcsédet egyedül!

A Norával kiegészült csapat úton van; gondolom Llovell-be, ahogy azt az előző részben megbeszélték. Útközben kínos csevegés alakul ki: Miles nem érti Nóra miért állt a lázadók oldalára, mivel nem olyannak ismerte meg, aki vesztett ügyért harcol. A nő enyhe mosollyal az arcán erre csak annyit felel, hogy de hiszen ő kettejükért is harcolt annak idején. Remek taktikai érzékkel Charlie közbevág, és megérdeklődi, hogy akkor ez most akkor egy magánjellegű beszélgetés? (Miles: igen; Nora: nem) Végül mégsem az lesz, csak annyi, hogy Nora kissé sarokba szorítja Milest: neked most tényleg az a bajod, hogy az Egyesült Államokért küzdeni hülyeség vagy csak nem mersz szembeszállni Monroe-val? Touché! Válasz helyett flashbacket kapunk: Miles és Bass (a későbbi Monroe tábornok) nyolc héttel az elsötétedés után még mindig a katonai bázison héderezik, és a soha meg nem érkező parancsra várnak.

Miles unja meg hamarabb és induláshoz készülődik, hogy megtalálja a családját. Bass a „te problémád az enyém is” - elvet követve úgy dönt, hogy vele tart. Tizenöt év múlva Miles és csapata megérkezik a lázadók bázisára, megismerkednek a vezetőjükkel, akinek ki tudja miért Miles Stu Redmanként mutatkozik be, Charlie álneve pedig Franny lesz hirtelenjében. A lázadók főnöke egy nyugodt természetű néger pasas, aki beljebb tessékeli őket, közben megdicséri Norát a puska megszerzéséért. Annál is inkább beljebb kellene fáradniuk, mert a lázadók momentán elég nagy gondban vannak. Aznap reggel megtámadták a Milícia egyik bázisát, de csapda volt, a harcban pedig nagyon sok lázadó megsebesült, egyikük pedig eltűnt.