Az előző részben kicsit felpörögtek az események, egy csapat kutya vegzálta hőseinket, Dannyéket majdnem elvitte egy vihar, és a kutyás szociopata fickó jóvoltából elvesztettük Maggie-t. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, lesz egy csomó Neville flashback (hell yeah!) és néhány olyan jelenet, amit kár kihagyni. Indításként rögtön Nevillék esti szálláshelyén vagyunk. A jó katonák ugyan mivel is üthetnék el a szabadidejüket, mint hogy szétverik egymás fejét. Na jó, kicsit túloztam igazából az ezredes veri agyba-főbe a beosztottjait, csak új játszásiból. Ez ám az egyenlő felek küzdelme! Danny sem úszhatja meg a dolgot, Neville határozott ütésekkel csúfítja el a fiú babaarcát. Flashback Tom Neville biztosítási ügynök vélhetően legszarabb napjára, mert ilyen nem csak Jack Bauernek van ám! Az elsötétedés reggelén a főnöke jól kirúgja, mert olyan kárt is meg akar téríteni egy pórul járt családnak, amire nem is szerződtek. Az ő napja nem indul jól, a miénk viszont igen: alig telt el 3 perc az epizódból és máris remek Giancarlo Esposito közeliket kaptunk. Egy kis házibarkács, és íme:
Charliék temetnek és gyászolnak, kivéve Milest, aki már menne. Mit kell itt siránkozni, Maggie halott, foglalkozzunk az élőkkel! Mindegy ki mit vagy mit nem hisz a halál utáni élettel kapcsolatban, de családtagokat a temetés után ezzel idegesíteni azért mégiscsak kimeríti a köcsögség nemzetközi definícióját. Charlie is csak les, erre már ő sem tud mit mondani, pedig az előző rész óta tudjuk, hogy ha családi vérszívásról van szó, akkor őt sem kell félteni. Haladnak tovább, amikor egyszer csak vonatfüttyre lesznek figyelmesek. Mi a fene? Jó hír, hogy megérkeztek Noblesville-be, a rossz pedig, hogy tényleg ott áll egy gőzmozdony, és Neville a cuki kis napszemüvegében pont most adja ki a parancsot a másnapi indulásra. Rachel és Bass között is a vonat a téma, azzal hozzák Danny-t, hogy a nő végre elmondja, amit tud.
Noblesville csendes városára szépen süt le a nap, vonat az állomáson, Charliék egy elhagyatott garázsban. Miles kiadja a parancsot: ő, Charlie, Nora felderítés, Aaron őrködés, nemNate (remélem hamar kiderült az igazi neve) nyugodtan egy helyben ülés. Nevillékre váltunk. Danny-t egy bank széfjében tartják fogva (nyitott ajtó mellett természetesen). Az ezredes épp arról beszél Danny-nek, hogy az elsötétedés előtt hogyan nyúlták le a bankok a nehezen megkeresett pénzét, de a fiú nem vevő a tanmesére és leugatja Neville-t: nem tetszik, hogy beszólok; miért, mit fogsz velem csinálni? Ismét megversz egy 18 évest? Ettől leszel kemény csávó? Válasz helyett emléket kapunk. Az immár munkanélküli Tom hazaér, és udvariasan megkéri a tivornyázó szomszédot, hogy kicsit tekerje lejjebb a hangerőt, mert a fia aludna. Persze semmit nem ér el vele. Otthon feleség, gyerek és vacsora várja, de a kirúgásáról valahogy nem akaródzik neki beszélni. Tom a feszkót a pincében egy bokszzsákon vezeti le, és épp a váratlanul betoppanó fiának mutatná a fogásokat, amikor a tanmese azon részénél, hogy „csak a zsákot ütjük, de embert soha”, elmegy az áram.
Nora a városban lázadókat keres. Egy könyvesboltban, meg is találja az egyetlent. A férfi Ken Hutchinson, a feleségét megölte a Milícia, és amikor épp nem a rendszer ellen lázad, Harry Potter könyveket nyomtat kézzel, oldalanként. Úgy látszik, hogy nem számít rendszerváltozásra a napokban. Pedig akár meg is történhetne, mivel Norának határozott tervei vannak: fel kell robbantani a vonatot. És most tessék figyelni, remek kis jelenetek következnek! Neville és Charlie találkoznak. Az ezredes kérdésére, hogy mit kódorog arrafelé Charlie nagy lélekjelenléttel csak annyit felel, hogy kémkedik. Neville arca egy tanulmány. A lány gyorsan felvilágosítja, hogy csak a pasija után leselkedik, mert biztos benne, hogy megcsalja. A nyomaték kedvéért még rá is mutat egy helybéli srácra, meg a nőjére. Neville bemutatkozik, most Charlie-n a sor, hogy elképedjen…és hülyeséget csináljon. Rákérdez a vonatra, és Neville arcán rögtön látszik, hogy nem vette be a kamudumát. Egy rövid udvariassági bájcsevej után Neville balra el, Charlie meg utána. Tudjuk be az ifjonti hévnek, de ezek után tuti a lebukás.
És tessék, ahogy mondtam, Neville egy félreeső helyen elkapja a lányt, és csak azért nem játszanak hasfelmetszőset, mert betoppan Miles. Késsel egymást sakkban tartva Miles felteszi a legideillőbb kérdést: hogy van az asszony? Julia jól van - köszöni Neville-, csak már egy ideje nem láttam, mert téged kellett üldöznöm. Egy kis csihi-puhi, majd amikor egy szusszanásnyi szünetben Neville azzal nyit, hogy: ha már így beszélgetünk, hadd kérdezzem már meg, miért léptél le, hangosan felröhögök. Na ez egyenlő felek küzdelme, de kb. olyan stílusban, mintha két volt osztálytárs beszélgetne a régi szép időkről, csak épp nem Tescós kosár, hanem kés van a kezükben. Választ persze nem kapunk, és mivel jön az erősítés, Miles inkább kereket old.
A garázsban csendélet Aaronnal és namNate-tel. Az asztalon az über-szupertitkos medál, amit egy rossz pillanatban Aaron úgy ver le, hogy az begurul nemNate ideiglenes cellájába. Gratulálok, jó kezekben a titok! NemNate szerencsére tényleg olyan tejbetök, mint amilyennek látszik, és visszaadja Aaronnak a medált, mert az azt hazudja, hogy a feleségéé volt. Megérkezik a lázadó különítmény, de ez csak arra jó, hogy Nora szóljon Aaronnak a nagy tervről, amitől még az sem riasztja vissza, ha Danny a vonaton lesz. Közben Charlie és Miles vitatkozik. Mily meglepő. Miles ki van akadva, hogy a csaj lebuktatta őket, és oda a meglepetés ereje. Charlie – mivel épkézláb érvei nincsenek – lelkizni kezd. Ő még emlékszik a régi Milesra, aki kislány korában (mármint Charliéban) kocsikázni vitte, és fennhangon énekelt, miközben a kazettás magnóból szólt a zene. Ha az előző részhez zsebkendő kellett, akkor ehhez meg egy lavór. Miles rövidre zárja a dolgot: az a nagybácsi már halott. Mivel semmi jelentőségteljes nem történt ebben a két jelenetben, ezért álljon itt most a férfiolvasók kedvéért egy újabb kép a „Nora már megint öltözködik” gyűjteménybe.
A bank a város túlfelén lehet, mert Neville csak most ért vissza és parancsot ad az azonnali indulásra. Jó ürügy ez, hogy kicsit visszatérjünk a Neville- család kalandjaira. Hat hét telt el az elsötétedés óta, és Tom a családjával még mindig otthon kuksol. Valószínűleg soha nem hagynák el a házat, ha nem jönne közbe egy kis incidens. Tom zajt hall az alsó szintről, és amikor lemegy, tivornya szomszédot lepi meg fosztogatás közben. Dulakodni kezdenek, látszólag a szomszéd van fölényben, de nem volt hiábavaló a bokszedzés, mert végül Neville kerekedik felül, és szó szerint agyonveri a szomszédot. Na, mégsem Neville legszarabb napja volt ez mai! Most adok pár percet, hogy minden kedves olvasó magába szálljon egy kicsit, és átgondolja, mikor mosta fel utoljára a közös folyosót, vagy mikor zúgatta szombat reggel a flexet a kertben.
Charliék jobb híján nemNate-et hallgatják ki a vonattal kapcsolatban, de elbénázzák: nemcsak infóhoz nem jutnak, de a srác még meg is szökik tőlük. Kicsit odébb Bass barátunknak is gondjai vannak mostanában. Most először látjuk egy tlrképen, hogy az Államok legalább hat részre szakadt, és ezek közül csak az egyik a Monroe Köztársaság. A legfőbb ellenlábas Georgia, ahonnan egyre több támadás éri a köztársaságot. Persze ha lenne áramuk és Black Hawk helikopterük, akkor semmi sem állhatna Monroe elnök útjába, a határ a csillagos ég lenne. Én meg csak fogom a fejem; nem akadt még ki a bullshit-generátor? Mi lesz még, a végtelenbe és tovább?
A vonatnak tényleg az ég a határ, csak nem úgy. Nora egy fatörzsbe rejti a robbanóanyagot, amit aztán simán felcsempész a vonatra, a kazánhoz. Neville is ugyan azt teszi, csak Dannyvel és nem titokban. Ismét vonatfütty; Milesnak és Charlie-nak csak most esik le, hogy Neville a korábbi csetepaté miatt előbbre hozta az indulást. Norának is, hogy a vonat Danny-vel együtt fog robbanni. Jóvátenni már nem tudja, mert a közbelépést megakadályozandó Hutch leszúrja. Nora csak megsebesül, így még pont el tudja mondani a többieknek, hogy gáz van. A vonat elindult, Charlie lemondóan néz utána, de ekkor Milesnak mentő ötlete támad. Lovak? Ugye ez most nem komoly? De. Vadnyugati stílusban indul a mentőakció Danny kiszabadítására.
A lóról simán átszállnak a robogó vonatra; Miles megy a kazánhoz, Charlie Danny-hez. Miles el is jut a fűtőhöz, de úgy tűnik későn, mert a dolgos szakmunkás már behajította a fatörzsbombát. Miles azonban ismét szuperképességről tesz tanúbizonyságot, benyúl érte e tűzbe (!), és kidobja, hogy a bomba a vonat mellett robbanjon fel. Közben nagy találkozás a vagonban: Charlie jelére Danny ráugrik az ezredesre, de hiába sikerül a lánynak bejutnia a fülkébe, ketten is alig bírnak vele. Danny végül leüti Neville-t, de a szökés mégsem sikerül, mert feltűnik az időközben az egységéhez visszatalált nemNate és elfogja a lányt. Neville is magához tér és sakkban tartja Danny-t, majd parancsot ad a nemNate-nek a lány átadására. A srác meglepő (?) módon nem engedelmeskedik, és inkább kihajítja a lányt a vonatból. Miles azt látva, szintén a gyors távozás mellett dönt.
A szabadítási kísérlet kudarca után ismét együtt a csapat. A változatosság kedvéért, most Milesnak sír a szája. A jófej nagybácsi nem halt meg, csak jelen körülmények között nem térhet vissza, mert mennie kell, és megölnie a legjobb barátját, Bass-t. Ezúttal Charlie keményít be: nincs idő a picsogásra; egy mindenkiért, mindenki Dannyért! Már ha valaki nem tervezi ismét az öcsi megölését- sandít Norára. Szent a béke, irány Philadelphia! A vonat közben meg is érkezik az előbb említett városba. Ez a rész a találkozásoké: a peronon Julie várja férjét Tom Neville-t és a fiát, Jasont, azaz nemNate-et! A srác úgy mondja, hogy „jó újra itthon”, mintha fegyvert fognának a fejéhez. Eh, egy újabb boldog család. Az állomáson Rachel is kint van, akinek Bass megengedte, hogy messziről megnézhesse a fiát. Meg is lesz a hatása, Rachel rajzolni kezd. A medált. 12 van belőle, és ezek hozzák vissza az áramot. 15 év után ez elég kevés infó, de kezdetnek nem rossz.
Facebook kommentek