A 10. részhez értünk kedves hogyvoltolvasók. Az évad egyik fele utánunk, a másik meg előttünk. A kerek szám az íróknak is bejött, vagy csak az NBC producerei ekkorra ébredtek fel a sorozat beindításakor szívott kokain okozta mámorból, és valamivel szórakoztatni kellett őket. Na nem mintha gond lenne; ami jó a producereknek, az nekünk is jó lesz, és itt most szigorúan a sztorira gondolok, még mielőtt. Az előbbi gondolatok szellemében puskaropogással nyitunk: trentoni akció, öt évvel az elsötétedés után. Egy Monroe katona emlegette már ezt egy pár résszel korábban, fontos esemény lehetett tehát. Régi ismerősöket látunk az egyik fedezékben. Bass és Miles az egyre apadó tölténykészleten kesereg. Odáig jutnak, hogy még a végén majd karddal kell aprítaniuk az ellent, és hogy ez milyen vicces lesz már, tisztára, mint a kalózok. Végre egy kis Bass flashback, már vártam, hátha kiderül, hogy jutottak el a Monroe köztársaságig a dolgok. Azonban a lelkem egy sötét zugában lappangva megbúvó Máté Kriszta most keserves zokogásban tör ki, mert tényfeltárás helyett sajnos az előző részben megkezdett bromance szálat visszük tovább. Miles megsebesül, és persze arra kéri Bass-t, hogy hagyja ott; a katonáknak vezető kell. Nem megyek; ha meghalsz, én is veled halok – mondja Bass. Na, ezt majd még meglátjuk.
A jelenben Miles és csapata Philly sötét utcáin bandukol. Charlie előző részben szerzett fejsebe vérezni kezd, ezért szükség van valami búvóhelyre. Nora be is veti az ikreket, hogy bebocsátást nyerjenek Miles egy korábbi bajtársához, Kiphez. Csak nem tévedtem az előbb akkorát a producerek igényeivel kapcsolatban! Öt perc sem telt el, és volt már erőszak, vér és csöcs. Kip nem örül a látogatásnak, de elbújtatja őket. Fel is teszi katonatársának mindjárt a kérdést, amit már kismilliószor hallottunk, és már nagyon ununk: mi lesz, ha szembetalálkozik Monroe-val? A válasz most is ugyanaz, Milesnak valószínűleg meg kell majd ölnie. Addig sem tétlenkedik, elmegy előkeríteni Danny-t.
Nem messze onnan Neville álmából veri fel Monroe elnököt. Az előző részben megismert áruló Wheatley üzenetet küldött a halála előtt, hogy ide tart Milesszal. Neville óvatosságra inti Monroe-t, szerinte jobb lenne, ha az elnök rövid időre Bostonba költözne. Monroe elmereng azon, hogy régi haverja most vagy az unokaöccséért, vagy érte jött, és abból, ahogy mondja, úgy tűnik, inkább a második opcióért imádkozik. Nem hajlandó megfutamodni, különösen most, hogy Rachellel így kiéleződött a helyzet. Küszöbön a háború Georgiával, az erősítő el kell, hogy készüljön időben. Elküldi Neville-t, hogy gyűjtse be a régi cimbit.
A csapat többi része eközben édesded álomba szenderül Kip házában. Nyilván tök logikus, hogy miután itt vannak a fő viperafészekben, Miles egy közismert haverjánál, még csak őrt sem állítanak maguk közül. Meg is szívják, mert kisvártatva Neville és emberei törik rájuk az ajtót. Nem Kip volt az áruló, csak az őrnagynak volt annyi esze, hogy az alagúthoz legközelebb eső régi ismerősök házait átkutassa. Charlie felesel vele: ha olyan nagy elme, hogy-hogy nem találta itt Milest? Jó szöveg, kár hogy mi nézők tudjuk, hogy ez igazából nem Miles zsenialitásának érdeme; ha egy órával később jönnek, már lehet, hogy ő is ott horkol a többiekkel. A csapatot elhurcolják, Neville egy injekciós tűvel kiüti Charlie-t. A lány egy cellában tér magához, de nincs egyedül. Halottnak hitt anyja ücsörög az egyik sarokban.
Rachel közeledni próbál, de a lánya kitér előle. Rachel magyarázkodik, sajnálja ezt az egészet, csak meg akarta ölni Monroe-t, és ezzel mindent elrontott, még azt sem tudja Danny-t vajon életben hagyták-e. Amikor a monológjában ahhoz a részhez ér, hogy sosem lett volna szabad elhagynia a családját, Charlie elhallgattatja. Nem vevő a magyarázatra, inkább menne Danny-t menteni. Sajnos ezt a részt nem magyar szinkronnal láttam, remélem a fordításban nem veszett el a „megyünk és megmentjük A FIADAT” rész. Ilyen nyersen. Dráma van.
Neville barátkozik a csapat másik felével. Elmondja, hogy ismerte Aaront még a Google-ös időszakból. Persze nem személyesen, de elég sokszor látta a Wired magazin címlapján ahhoz, hogy egy beképzelt, gazdag hólyagnak tartsa, aki a magafajta kis hivatalnokokat csicskáztatja. De lám-lám, hol van most ő, és hol Aaron? Nora fordít Aaron-nyelvre: ez egy csapda, Neville arra apellál, hogy Miles majd idejön, hogy gyámoltalan barátait mentse. Miles „taktikai géniusz” Matheson megérkezik Kip házához, és rendkívül okosan rájön, hogy ahogy a népi mondás tartja, bizony szar van a palacsintában! Azért annyira nem elveszett egy ember, mint amilyennek mutatja magát, mert egy váratlan húzással nem a csapdába rohan bele, hanem inkább túszul ejti Neville feleségét. Julia élete cserébe a csapat és Danny szabadon bocsátásáért. Julia nem az a könyörgős fajta, inkább vágják keresztül a torkát, mintsem a férje áruló legyen. Neville azonban némi arcidegrángás kíséretében belemegy a túszcserébe.
Charlie és Rachel a nagy összenézés után egyesítik erőiket, hogy a minden sorozatszereplő legjobb barátján, a szellőzőn keresztül megléphessenek. Közben beszélgetnek. Rachel arról érdeklődik, mik voltak a férje utolsó szavai. Charlie elmondja, és azt is, hogy az apja Mileshoz küldte segítségért. Rachel erre felvonja a szemöldökét: és Miles bántott téged? Charlie nem érti a kérdést. Nincs azonban idő az új infón töprengeni, ugyanis beállít Monroe házi pszichopatája, Strausser őrmester, hogy elvigye őket Monroe-hoz és Dannyhez. Nagy összeborulás. Újra együtt a család szőke fele.
Neville beváltotta az ígéretét, és elhozta Aaront és Norát. Miles hiányolja a többieket. Neville-től némi feleség-fenyegetéssel annyit tud kiszedni, hogy a város szélén lévő erőműben őrzik őket, Monroe személyes kérésére. Miles az infó és barátai birtokában lelép, de előtte még bezárja az őrnagyot és feleségét a szekrénybe. Felmerül azért a kérdés, hogy ha már az egész túszcserés ügy a Neville-házban játszódik, hol van baltával faragott arcú Jason barátunk? Tudom, részletkérdés; legalább lesz valaki, aki kiengedje őket a szekrényből. Mileszék eljutnak az erőműhöz, és Aaron segítségével találnak is egy bejáratot. Miles és Nora bemegy, Aaront őrségbe parancsolják két gyutaccsal és azzal az utasítással, hogy baj esetén felrobbantandók. A gyutacsok.
Monroe látogatóba érkezik a Matheson család újraegyesült tagjaihoz. Jelenlétének célja azonban nem a bájcsevej, azért jött, hogy végre munkára bírja Rachelt, ha már a nő képes volt leszúrni az egyetlen olyan embert, aki hajlandó lett volna megépíteni az erősítőt. Charlie ezen persze kiakad. Azon, hogy az anyja mikre képes (az étellopó csávó hátba lövése után szerintem nincs ezen mit csodálkozni), és azon is, hogy nem kéne erősítőt építeni ennek az agyament diktátornak. Bass nem teketóriázik, felszólítja Straussert, hogy lője le az egyik gyereket, ha Rachel nem hajlandó dolgozni. Charlie persze hősködni kezd a ZEMBEREK védelmében, és bátran (?) Strausser fegyvere elé áll: ide lőjön! Mivel Rachel nem Magneto, ezért nem kezdenek el fémtárgyak repülni a levegőben, megölve a rosszarcokat, csak annyi történik, hogy a nő beleegyezik a munkába. Charlie pofákat vág. Én mondom, ez a csaj ön –és közveszélyes. Monroe nyugtázza a dolgot, és meghagyja Straussernek, hogy ha Rachel trükközni próbálna, lője le mindkét gyerekét!
Strausser rögtön hozzá is lát a pszichoterrornak, és azt kezdi el ecsetelni Rachelnek, hogy mi mindent tenne a lányával. A nő szeme villámokat szór, de folytatja a munkát. Eközben a gyerekei sem tétlenkednek, a cellájuk szellőzőrácsát buherálják éppen, amikor kulcszörgésre lesznek figyelmesek. Az őr benyitva csak annyit lát, hogy Danny megpróbál bejutni a szellőzőbe, ezért utána veti magát. Ekkor feltűnik mögötte Charlie, és a szellőzőráccsal jól fejbe csapja. Dannyfiú meg csak néz, mikor lett a nővéréből Wonderwoman?
Monroe Rókaképűvel beszélget. Ismét felvetődik az eddig sosem hallott „meg tudnád-e ölni a legjobb barátodat” kérdés. Erre válaszul kapunk egy flashbacket. Bass egy este, két évvel az elsötétedés előtt a temetőben iszogat. Nem valami gót szertartáshoz készülődik, hanem a családját siratja. Katonaként egy csomó veszélyesebbnél veszélyesebb harcteret megjárt, mégis életben maradt, míg a családjának elég volt egy részeg sofőr. Mindenki odaveszett. Miles telepedik le mellé. Billy Burke iszonyat jó pókerjátékos lenne- ezen az arcon érzelmeket észrevenni mission impossible. Bass kivan idegileg, nincs már neki senkije. Miles odaveti, hogy de, ott van neki ő. Bass elröhögi magát. (Na akkor ennyit a nagy barátságról.) Miles azzal érvel, hogy egész életükben jóban voltak, szinte testvérekként nőttek fel. Ő sem tudna meglenni Bass havarja nélkül, éppen azért arra kéri, hogy adja oda a fegyvert, amit az ölében rejteget. Nem, nem arra gondol, tényleg van ott egy pisztoly. Monroe megmentve. Erre mondom én, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Rachel elkészül az erősítővel, a tesztüzemen a szerkezet jól teljesít, ám ekkor fegyverropogás töri meg a csendet. Charlie tűzpárbajba keveredik az őrséggel. Hamar kifogy a lőszere, és már majdnem lelövi őket egy őr, de ekkor - csodák csodája- belép Miles, és megmenti őket. Vinné is a két gyereket kifelé izibe’, de Charlie felvilágosítja, hogy az anyjuk is itt van, őt is ki kéne szabadítaniuk. Milesnál leáll az operációs rendszer, mert csak néz maga elé. Rachel életben van?- hitetlenkedik. Miles elindul Rachelért, a többieket pedig kiküldi. A nő közben a kinti a felfordulás miatt egyedül maradt Strausserrel, és egy kedvező pillanatot kihasználva, meg is próbálja ölni a kínzóját. Dulakodni kezdenek, aminek az lesz a vége, hogy Rachel ledöfi az őrmestert. Ezt azért, amit velem tettél te beteg állat! – búcsúzik tőle csöppet sem elérzékenyülten. Miles ekkor lép be a terembe. Azt ugye tudjuk, hogy a nő Miles parancsára hagyta el a családját, szóval érdekes ez a találkozás. A viszontlátás örömére Rachel jól pofán csapja a sógorát. Nincs idő azonban magyarázkodásra menekülniük kell.
Nem jutnak messzire, mert hamarosan az ünnepi alkalomra haját díszzselébe burkoló Monroe-ba és embereibe botlanak. Miles elküldi Rachelt, és egyedül végez a katonákkal. Csak ő és Bass marad; ez a mai a nagy találkozások része. Nyálas flashbacket kapunk, amiben a kicsi Bass és Miles egymást kergetik az erdőben, majd egy fa alá telepedve filctollal a kezükre rajzolják a Monroe jelet, amiről most tudjuk meg, hogy igazából a Monroe-Matheson szövetség szimbóluma. Hurrá. A jelen nem ilyen romantikus. A két jóbarát, Bass „remegő kezű” Monroe és Miles „pokerface” Matheson fegyvert fog egymásra. Bass leteszi a fegyvert, és most ő jön elő azzal a dumával, hogy ők egy család. Szinte könyörög Milesnak, hogy tegye le a fegyvert, és térjen vissza hozzá, nem fogja bántani sem őt, sem a családját. Miles is leereszti a fegyvert, de a várt összeborulás helyett bevallja, hogy már bánja, hogy korábban nem tudta lelőni a haverját. Nem tekinti családjának Bass-t, mert túl messzire ment, és nem az az ember, aki korábban volt. Bass-nak már a szája széle is remeg, a sírás határán tántorog (a Bass-t játszó David Lyons valami zseniális ebben a jelenetben). A feszkót végül verekedéssel oldják fel, de egyik sem öli meg a másikat, ugyanis amikor Bass-hoz megérkezik az erősítés, Miles kereket old egy ablakon át.
A csapat többi tagja már az udvaron és arra várnak, hogy Aaron, a tűzgyújtó fenomén lyukat robbantson nekik a falban, a másik oldalról. A geeknek nagy nehezen sikerül is meggyújtani a kanócot, és ennek láthatóan annyira megörül, hogy majdnem elfelejt a robbanás elől fedezékbe bújni. A lyuk megvan, mindenki átjut, kivéve Milest, aki nincs sehol. Charlie a lyuk előtt várja, nem is hiába, ugyanis a por –és füstfelhőn keresztül megérkezik a nagybátyja is. Örömködésre azonban nem marad sok idejük, mert furcsa gépzajra lesznek figyelmesek. Bass üzembe helyezte az erősítőt, és egy gépágyúval felszerelt helikoptert küldött utánuk, ami már célba is vette a mezőn álldogáló csapatot. Erre nem lehet mát mondani, mint Gandalf mester bölcs szavait idézni: „fussatok bolondok!”
Facebook kommentek