A legutóbbi rész óta egész sok idő eltelhetett, mert hőseinket már csak 20 röpke mérföld választja el Danny aranyszőke buksijától. Lesz majd nagy meglepetés, amikor rájönnek, hogy nincs egyedül! A lázadók táborában vagyunk, Nora az egyiküket győzködi éppen, hogy egy oldalon játszanak, és üzletet kötnének. A pincében Milest ütik-verik; lássuk be, ez már egy ideje lógott a levegőben, mégis csak a Milícia vezető tábornoka volt. Starkey ezredes és Wheatley őrmester érkezik a verőlegényhez. Miles felvonja még épen hagyott szemöldökét: nocsak, már a lázadók is katonai rangokat használnak, milyen cuki is ez. (Nem én mondom, az ex-tábornok ilyen kis édes.) Az ezredes válasz helyett felteszi az egymillió dolláros kérdést: miért ne végezzelek ki itt helyben, öcsém? Miles kész a felelettel, ha életben hagyják, segít nekik elkapni Monroe elnököt. Az unokaöccsét csak úgy tudja kihozni Phillyből, ha segítőtársai is vannak, ezért kötne üzletet a lázadókkal. Starkey hiszi is, meg nem is, szerencsére az őrmester közbelép, és Miles helyismeretére vonatkozó néhány kérdés után belemegy a dologba. Miles szabad, másnap este indul az akció. Na, végre felpörögtek az események.

A jó kezdés után gyors visszaesés. Este a lázadók táborában még végighallgatunk egy kis menetrendszerű lelkizést. A tábortűznél Miles iszogat békésen, Charlie pedig anyáskodik, talán nem kéne a nagy nap előtt annyit inni. Nagybátyja érzékeny lelkét sok gond nyomasztja, az egyik az, hogy lehet, hogy holnap meghal, a másik, pedig hogy szembe kell nézni Monroe-val, ex-legjobb barátjával. A kettő közül, gondolom inkább a második az oka az elérni vágyott alkoholmámornak. Gyorsan felvirradt, azaz besötétedett a nagy nap, mert a következő jelenetben Starkey és egy íjász csaj elintéznek néhány katonát, akik egy alagút előtt posztolnak (nem facebook bejegyzést, hanem csak úgy hadászatilag). Miles kifejti, hogy ez az egyetlen út, mert a várost egy harminc méter magas fal veszi körül. A kibővült csapat leszáll tehát a metróalagútba. Hosszú gyaloglás a sötétben, hm. Hacsak nincsenek mutáns lények a járatokban, akik az arra járók máját eszik ebédre, akkor fájdalmasan hosszú résznek nézünk elébe.

Vonulás. Jobb, ha mindenki a lába elé néz, mert a Milícia biztos csapdákat rejtett el az alagútban – figyelmeztet Nora. Itt az ideje a lelkizésnek. Miles nyitja a sort, aki megköszöni Wheatleynek, hogy nem engedte kivégeztetni. Az őrmester elmeséli, hogy korábban nagy szerencsejátékos volt, úgy gondolta mindenképpen nyer: ha Miles igazat mond, akkor elkapják Monroe-t, ha nem, akkor még mindig végezhet az ex-tábornokkal. Win-win. Miles valószínűleg nem osztja a lelkesedését. Charlie közben Norától érdeklődik, mi van Miles és Monroe között, ami ennyire megnehezíti Miles dolgát? A két férfi BFF volt (gy.k. örökös legjobb barátok), de egy kapcsolatnak sem tesz igazán jót, ha az egyik fél megpróbálja megölni a másikat. Milesnak volt rá lehetősége, de nem tudta megtenni. Klikk. Na, ki lépett aknára? Charlie, ki más.

Feszültségoldásként váltunk Monroe főhadiszállására, ahol Rachel egy fura szerkezeten dolgozik nagy erővel lágy zene hangai mellett. Medál in da house, és Neville is, aki elhozta egyik katona kollégáját, hogy Rachel elmagyarázza neki, hogyan működik, és min dolgozik éppen. A nő elmondja, hogy a medál tud áramot csinálni, de csak kis hatósugarú körben működik. Ezért egy erősítőn dolgozik, ami akár fél mérföldesre is növelheti a medál hatókörét. Neville érdeklődik, mikor lesz végre kész vele. Rachel kissé cinikusan megjegyzi, hogy nem kell már sokat várniuk arra, hogy emberek tömegeit irthassák kedvükre, hamarosan végez, és most ha hagynák, akkor folytatná is a munkát. Rachel, Rachel, a rossz emberrel arcoskodsz, nem lesz ennek jó vége!

Az alagútban feszült a helyzet. Nora talált még egy pár aknát. A csapat szerencsésebb felét a csapdákon túlra vezényli és addig mókol a bombával, hogy sikerül annyira kipeckelnie, hogy Charlie pont le tudjon ugrani róla, mielőtt felrobban. Jaj, nagyon aggódtunk. A robbanás beindítja a többi aknát is, az alagút beomlik, nincs többé visszaút. Vonulás. Aaron ismerkedik. A fiatal íjászcsaj mesél neki arról, hogy bár nem is emlékszik milyen volt az Egyesült Államok, de harcol érte, mert az apja Szibériából jött Amerikába, ezért tartozik neki annyival, hogy küzd a szabadságért. Cserébe megkérdezi Aaront, hogy ő vajon miért harcol Monroe ellen. A geek elgondolkozik ezen. Tulajdonképpen nem is tudta, hogy Monroe ellen harcol, csak valahogy belecsöppent ebbe az egészbe. Vicces, de igaza van.

Tovább folytatják az utat. Miles egy alakot vél látni a sötétben. Na, csak megjöttek a mutánsok! Korai volt az öröm; az alak köddé vált, talán ott sem volt. Továbbmenve egy vízzel elárasztott folyosón vezet keresztül az útjuk. Ha ez most egy horrorfilm lenne, lennének ötleteim! Majdnem be is jön, mert Nora mocorgást vél felfedezni a vízben, és hopp, valami le is rántja a mélybe. A kiabálásra odasietnek a többiek, hogy megnyugtassák, nincs is ott semmi, nézzen csak le a lábára, láthatja, hogy nem még megvan. Aaronnak ekkor esik le, hogy baj van. A képzelt aligátor és a titokzatos alak mind-mind hallucinációk voltak. A fáklyák is alig pislákolnak, mindez annak a jele, hogy nincs elég oxigén. A robbanás elzárta a levegő útját. Észre sem vették, de már fuldokolnak, és ahogy fogy az oxigén, jönnek majd az újabb hallucinációk. Mondtam én, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú rész lesz!

Végre elérnek a keresett állomásra, de a kijáratot befalazták. Nem túl nyerő a helyzet. Egyéb ötlet híján Wheatley javaslatára tovább indulnak másik kijáratot keresni. Úgy látszik Milest viseli meg legjobban a levegő hiánya, nincs igazán magánál. Egyszer csak meglát egy ajtót, ami egyenesen Monroe irodájába vezet. Welcome to your very own personal hell, dude! Természetesen megjelenik Bass is, majd kezdetét veszi minden sorozatnézők rémálma, a párbeszéd, amiben az egyik szereplő felvilágosítja a másikat, hogy ez nem a valóság, és az egész, ő maga is, csak a főhős fejében létezik. Miután elnyomunk egy ásítást, nézzük, mi derül ki kettejük beszélgetéséből? Miles elfáradt, és már nem tudja jó ötlet volt-e otthagyni a Milíciát. A barátját azért akarta lelőni, mert túl messzire ment az öldöklésben, de aztán valamiért mégsem tudta. Bass felvilágosítja, hogy ismeri Miles kis titkát: attól fél, ha ismét visszatérne barátjához, lehet, hogy újra beállna a Milíciába. Charlie hangja téríti vissza Milest a valóságba. Na ezen túl vagyunk. És a barátságon is, ahogy elnéztem az előző jelenetben a két fickó vágyakozó pillantásait.

Charlie Miles lelkére beszél, közel a cél, most nem eshet szét, szedje végre össze magát. Aaronnak is hasonlóra van szüksége, szerencsére ő azért jobban állja a sarat. Váratlan fordulatként ugyanis maga mellé hallucinálja a feleségét, akit magára hagyott az erdőben egy csomó idegennel. A nő gyávasággal vádolja a férfit, és csak szólongatja egyre-egyre. Jaj, mikor lesz már ennek vége! Végszóra megtalálják a következő kijáratot. Árad a levegő és a jókedv, de nem tart soká az öröm, ugyanis Wheatley lelövi, akit ér, magával hurcolja Milest, a csapat maradék tagjaira pedig rázárja az ajtót. Mint kiderül már két éve a Milícia beépített embere, de amikor meglátta Milest úgy döntött, hogy ezért már érdemes felfednie magát, hiszen egy ilyen ajándékért Monroe nagyon hálás lesz majd. Az aknákról és a lezárt állomásról is tudott, hiszen az alagúton át járt minden este jelenteni. Ügyes.

A csapat másik fele sikeresen kiszabadul és Wheatley után veti magát. Az íjászcsaj nem tud vele végezni, mert az őrmester előbb lövi le őt. (A Szibériás sztori után azt hiszem senkiben sem volt kétség a karakter élettartamát illetően.) Charlie lép a helyére és természeten agyonlövi az őrmestert, aki haláltusájában azért még egy golyót megereszt a lány felé. Charlie hátrahanyatlik, és beveri a fejét egy lépcsőfokba. Úgy látszik túlélte, mert a következő pillanatban már azt látjuk, hogy egy kanapén ébredezik. Mellette az apja. Jaj ne, még egy hallucináció egy kis halál közeli élménnyel megspékelve! „Most álmodom? Nem. De. Nem. Sajnálom, mennem kell.” Van még filmes klisé a témában, amit nem sütöttek el ebben a részben, de most komolyan? Nem is vesztegetnék rá sok szót; apja marasztalja, Miles ébresztgeti. Végül Charlie magához tér. Mindent Miles-nak köszönhet, ha más szólongatja, miközben nincs eszméleténél, talán vissza se jön. Pár óra pihenés után (a lázadók valószínűleg mind egy szálig meghaltak, mert csak a megszokott kis csapat maradt) tovább indulnak. Előttük Philly és az állandó életveszély. Miles nem készült még fel rá lelkileg, de mindegy, csak előre!

Még egy pillanatra visszatérünk Monroékhoz. Neville-nek ugyanis volt egy megérzése Rachel erősítőjével kapcsolatban, és meggyőzte az elnököt, hogy talán másik szakvéleményt is kellene kérnie. Bass be is hozatja Rachel műhelyébe a pár résszel korábban megismert Bradley Jaffet, Rachel volt munkatársát, aki az elnök szerint jóval készségesebb, mint a nő volt bármikor (ha még emlékszünk rá, a szaki lányát túszul ejtették Nevillék). Jaffe körbejárja a szerkezetet: nem erősítő ez, hanem bomba. Rachel lebukott, Monroe ideges, vigyék a nőt, végezzék ki nyugodtan őt is meg a fiát is, hiszen nincs rá többé szükség. Itt van Jaffe, majd ő épít fasza kis erősítőt. Rachel csak egy pillanatra esik kétségbe, majd hirtelen felkap valami szúrószerszámot az asztalról, és leszúrja Jaffet. Most már szükséged van rám, Bass! Nabazdmeg! Ha Ben is ilyen tökös lett volna annak idején, most nem itt tartanánk!