Az összefoglaló első percei édes nosztalgiával töltenek el. Felsejlik előttem a gimi konyhás nénijének tekintélyt parancsoló alakja, és hangja, ahogyan lágyan az arcomba kiabálja: „Ebéééédjegy????!!!!” A villalakóknak utóbbira nincs szükségük, hiszen ez az egész műsor maga az ebéd(+reggeli-+vacsi-+cigi-+pia-)jegy, a bőség kosarából itt mindenki egyaránt vehet, már amennyiben a villamester írja fel a rendelést. Szóval ebédjegy nincs, de menzakaja van, sőt, repeta is a finomfőzelék-fan Erának. Ó, ha szegény Twist Olivér ezt látná!

Greg és Era később a „Merre tart ez a kapcsolat? Tán egy párbaj felé?” kérdéskört tisztázza, fókuszban szaporodó összeütközéseik elemzésével. Greg szánja-bánja (nem is olyan régen meggyónt) bűneit, különösen azt, hogy egyesek külsejére is be-beszólogat(ott), ami – ebben Erának adok igazat – tőle különösen visszás. Tagadja viszont, hogy még mostanában is mondogatna ezt-azt Erára. Ilyesmivel csakis egy olyan karaktergyilkos rohadék vádolhatja, akitől a Ripost-munkatársai is elpirulnának. Roli az, amúgy, aki jelenleg Hunorral együtt korrepetálja Lacikát matekból, azon belül is valószínűségszámításból, amit szerintem nálunk csak a fakultációs csoport tagjai, más néven az „okos matekosok” tanultak. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én nem ebbe az irányba orientálódtam, szóval nem fogom eljátszani John Nash-t, és bárkire rosszízű megjegyzéseket tenni, biztos tök ügyesek, meg minden. :D

Greg tovább pörög jó hírneve sérelmén, mert fontos számára a róla kialakított kép. Mi több, éppen azért jött ide a villába, hogy ezt csiszolgassa, miután a média eltorzította, mint egy bizonyos G. Máriát a hippokratészi esküjüket unortodoxan felfogó plasztikai sebészek. Szeretné, ha a – már eddig is folyton róla olvasgató – beavatottak meglátnák végre a kreált Ken baba mögött rejtőző igazi Greget. Na, ezért „nem keveri a szart, hogy még szarabb legyen”, és ezért nem ő tett róla, hogy Erával semleges viszonya a meghitt, közös plüssunikornis-ölelgetés helyett a „csicskavagykiviszlekkinthagylak” irányába haladjon. Rosszakaró Roli azonban pont ezen dolgozott, és jelenleg úgy áll a dolog, hogy emiatt mindketten azt hitték, a másik a hátuk mögött ekézi őket, pedig neeem, dehogyis, hát tisztelik becsülik egymást. Ölelkezés, majd páros pókészlelés zárja a pszichológiai félóra első részét. Na, Greg betojt a párbajtól, mondja a kamerának (vagy úgy is mondhatnánk, Greg háta mögött) Era, aztán visszatérünk a sulihetes eseményekhez.

Reni már sejtette, méghozzá GONDOLATBAN, hogy „egyszer csak be fog következni a szintfelmérő”, és beleborzongok, de pontosan ez is történik.

Ilyen pillangók repkedtek a hasamban, mivel annyira nem vagyok jó az összes tantárgyban.

Először Vivi felel, és miután úgy nevezte meg a Benelux államokat, hogy „Belgium, Norvégia, Luxemburg”, egy pillanatig zseniális módon tetteti, hogy Norvégiát nem is említette. Na jó, aztán bevallja, hogy következtetése szerint, a „be” és a „lux” közötti „ne”, egyedül Norvégia lehet. Talán azt hiszi, hogy 2010 óta NERvégiának kell ejteni…más ötletem nincs. Neki sem, de aztán a tanárok segítenek egy „ho”-val, és kigyullad az a bizonyos lámpa. Reni állati aranyosan indokolja meg, miért nem tudja felsorolni az óceánokat, melyek abban különböznek a tengerektől, hogy világosabb kékek, vagy legalábbis valami a színükkel lesz, az biztos. Hát mert rengeteg van belőlük, és olyan szépek mind, hogy sértő lenne, ha csak négyet-ötöt sorolna fel, a hatodik legszebbet meg pont kihagyná. Aztán megsúgják neki, hogy három van egyébként, de Reni nem szeretne könnyelműen tippelgetni, így válasz nélkül maradunk.

Krisztián illemtanból vizsgázik, ráadja a kabátot Adrira „fordítva, hogy szerencséje legyen”, radikális feministákat agyvérzésig hergelve erős karjaiba veszi („nem hagyom, hogy egy nő lépcsőzzön”), majd előre engedi és át is lökdösi („menjél kifelé”) egy képzeletbeli ajtón. A megható produkció után a zsűri kíváncsi arra is, milyen volt az Elizájuk a Higgins professzor-terápia előtt, és Krisztián meg is mutatja, hogyan nyomja fullba’ „aberkit”. Lenyűgöző a (kamu) változás.

Aztán impozáns böfi kíséretében tér vissza társai közé, az eredmény miatt hülye lesz izgulni, mert ha lejjebb bukik, legfeljebb együtt lehet az övéivel. Adri remekül teljesít, vágja A Pál utcai fiúkat és az ideális kockadobást is, de mielőtt beleunnánk a tökélybe, Greg saját verssel örvendeztet meg a páros rím példájaként. Nem is látszik, hogy menyire ráparázott arra, hogy itt „echte magyarok” között kell megvillantani az ő kis vajdasági tudományát.

Adynak a múzsája volt Léda,

pedig mindenki tudta, hogy egy céda.

Az író így is kitartott mellette,

pedig Lédának más is többször betette.

Zsuzsu segítséggel kikövetkezteti, hogy a Mont Blanc a francián kívül az olasz határon húzódik, majd pluszinformációival (például a Pireneusokról) már-már a Legyen Ön is milliomos! azon játékosait idézi, akik a helyes megfejtés birtokában is mindig jól körbejárták a kérdést, ahelyett, hogy mondtak volna egy betűt, oszt’ jónapot. De ő szerethetőbb, pláne, miután Era és Roli teljesen indokolatlanul kineveti. Hiába jó a válasz, Zsuzsu nem bírja a nyomást, pityeregve számol be a történtekről Adrinak és Gregnek, aki szerint ezen aztán tényleg semmi nem múlik, Era és Roli meg le van szarva, menjenek felvágni a büdös migránssimogató MTA-tagok közé.

Era nem tudja a saját tételét, muhahahaha, na tessék, ennyit a szemüvegről, meg az általa keretezte nagy arcról. És bevallom, innentől nem tudom követni az Era visszatérésével eszkalálódó konfliktust, mert a hegy a Francia- és Olaszország között van, erről kár lenne vitát nyitni, Zsuzsu is ezt mondta, a tanarak is bólogattak, Era valamiért kuncogott, de homály, hogy miért… Most akkor ő cáfolja ezt a tényt? Vagy nem tudja a választ, csak a „szomszédok” szó volt neki vicces? Vagy mi? Innen is kivágtak valamit? Lacikának nem használt a továbbképzés, Csoki sem tud válaszolni a matektanárnak, de legalább jót kacag, amikor kiderül, hogy ez most időre megy. Aztán olyan mozdulatokat tesz, némi hümmögve dúdolás közben, mintha ő lenne a Mozartot hallgató, kattant Salieri.

Ettől sem jön bújik elő belőle a megfejtés, a mentőkérdést viszont vágja.

A tanulók irodalomórára született költeményeit nem részletezném itt, szerintem hallani kell őket, és nem csak a bénaságok miatt, hanem azért is, mert akadnak egész jó ötletek és rímek is. Csak Krisztiánra és Vivienre térnék ki egy pillanatra, kiemelve a lány egészen igaznak hangzó, mégis enyhén rémisztő szerelmi vallomását, amely így végződik: „majd a kezedet soha, soha el nem engedem”. Nekem ez ugrott be róla. Pasija Alpári romantika című szöszenetével kapcsolatban pedig vitatkoznék Laci tanár úrral, mert ugyan igaz, hogy nem a mocskos szavaktól lesz erotikus egy vers, de nézni kell a költő személyét is, és…mit adhatna Krisztián, ha nem azt, ami a lényege. Érdekes megfigyelni (gender-szakosok most tényleg fogják be a fülüket) kettőjük szövegeiben a férfi és női nézőpont „finom” kis eltéréseit is. Vivinél már a szeretlek szó is játszik, húha. Előbb azért még csinálja meg azt a válogatáskazettát.

Reni marha lelkesen és hosszadalmasan írja le a feladatát, ami már magyarázat nélkül is egyértelmű volt, hogy az egymásnak a versekre adott pontokat kell egy táblán összesítenie. Mintha szótagszámra fizetnék.

Miért a feketék vannak utoljára? A filmekben is mindig ez van!

borul ki a végeredményen Csoki.

Utóbbiban téved, mert ott általában ők az elsők, legalábbis ami az elhalálozás sorrendjét illeti. „Kitört a faji háború”, üvöltené Eric Cartman, ha itt lenne, de csak Laci bá van, aki tíz fekvőtámaszt javasol az emberi jogi sérelem okozta roham és a káromkodókedv csillapítására. Ezután rasszfüggetlen pumuklizással kevert kutyázás kerekedik Reni és Era között, talán valami Csokival összefüggő beszólás miatt. Asszem.

Nyomd el magad, mer én nyomlak el, és az fájni fog, anyukám! (Reni)

Vivi és Lacika nyer holtversenyben, amivel Reni nem ért egyet, mert az övében több rím volt. De ez sajnos olyan, mint az Eurovízió, nem csak a teljesítmény számít. Era ezalatt már arról fantáziál, hogy „kizáratja” Renit, méghozzá kiprovokált tettlegesség által, akkor is, ha ezért a borzas hajkoronájával vagy a nemokosító szemüvegével kell fizetnie.

Laci bá eredményt hirdet, a polkorrektség határait feszegetve emlegeti az erősebb csoportot „normálként”, Angliában ezért már lehet, hogy kirúgnák. Adri szintet lép, Era meg lecsúszik a felzárkóztatóba, bónusz dorgálással a csúnya viselkedéséért. Lám, itt van igazság, akkora, hogy Justitia istennő bekönnyezik. Ezek után már hiába magyarázzák Erának, hogy a gúnyolódását nem számítva, a puszta pontszáma döntött a sorsáról, nem megy át neki az üzenet. Ha eddig nem támadt volna kétségeink a szellemi képességiről, most már egyértelmű, hogy Zsuzsu (is) ezerszer értelmesebb nála. Lám, ő maradt is az agyas csoportban.

Greg meg van döbbenve, hogy majdnem birzibozis verekedés kerekedett Reniék között, és ha nincs ott a tanár, lehet, hogy úgy járnak, mint a macskánk, akit frissen kikapart(?) szemmel ismertünk meg idén tavasszal. Ezt csak azért mondom, mert a cicaharc bizony komoly dolog. Reni azonban nem készül megütni Erát, mert tudja magát kontrollálni, amiért piros pontot adok neki, ugyanis egyre irritálóbb a csaj.

 Napközis foglalkozással zárunk, aminek a közös leckeírás lenne a lényege, ezt Reni igen erősen indítja.

„Zágráb az nem Magyarországon van? De nekem most mondta egy ismerősöm, hogy megy ZágrábRa.”

Akkor most ünnepélyesen Bostont is hazánkhoz csatolnám, mert az én egyik barátnőm meg ott járt egy hete.

Krisztiánék megbeszélik, hogy Vivinek még viccelnie sem szabad azzal, hogy mással alszik, mert különben mehet a gecibe. A lány ezt tovább firtatja az iskolapadban, ami odáig fajul, hogy Krisztián imígyen szól, férfiasan az asztalra csapva:

„Nem a csicska geci nyomorult kis tizennyolc éves barátod vagyok, bazmeg, hogy te velem szórakozzál geci.”

Az éppen bent tartózkodó tanárnő próbálná kibogozni a szálakat (Most akkor összevesztetek?, de hiába, és párterápiára is kevés lesz ez a néhány perc. Azért javasolja, hogy beszéljék meg, és a párkapcsolati egyenrangúságot és hasonló kínai fogalmakat emleget, hogy aztán átnyergeljünk a búcsúzó Petire, aki érzelmileg és erkölcsileg túlzottan bevonódva szörnyülködik Krisztián stílusán.

Ennyi volt, ma este jön a Mikulás!