A legszürreálisabb párbajon vagyunk túl, nem volt kiabálás, veszekedés, a két delikvens közösen kutyázta a többi lakót, a kiesetteket és tulajdonképpen azokat is, akik majd egyszer beköltöznek, és nem kúrnak a szauna padlóján, bunkerben. Hogy aztán mi döntött Laci javára, azt a jóisten sem tudja, de tulajdonképpen mindegy is, mert a következő párbajban igencsak kihull ő is.

Az egyik villahimnusz playback-előadásával nyitunk, a nóta olyan, amilyen, az autotune-nal megtámogatott Fanni és Laci, valamit a rappelésben legalább tényleg valamit felmutató Dennis (na jó, ne legyünk igazságtalanok, övé a kétes értékű, A Villa Legtöbbet Mutogatott Farka-díj is) ad elő, és VV Béci írt, akit őszintén remélem, hogy hetvenévesen is Young Dzsínek szólítanak majd az utcagyerekek, és hangosan kiröhögik hozzá. Az előadás legviccesebb momentuma az volt, amikor Fanni rém lelkesen tátogott egy olyan részre, amiben pedig kurvára nem énekelt semmit.

A Paramount Channel nálunk is bemutatta a Black Sailst, ennek örömére elővettük a hogyvoltokat, nehogy valaki kimaradjon a jóból. Lesz egy Facebook-játék is a sorozat örvén, tessék majd figyelni a hogyvoltot, és nyerni kalózkardot vagy koponyát, vagy mittudomén mit.

Jó újra látni az előző részek legfontosabb jeleneteit, de mi már újabbakra vágyunk! Hát lássuk! Miközben Nassauban Max álmát Anne Bonny vigyázza, kint a nyílt tengeren a kalózok az Andromakhé elfoglalásán fáradoznak. Nem messze valahol a Scarborough hadihajó keresgéli őket és várja a hajnalt, hogy rájuk támadhasson. Billy és a többiek aggódnak és azt a kérdést feszegetik, hogyan sikerült Bryson kapitánynak értesítenie a hatóságokat. Nincs sok idő ezen tűnődni, négy óra múlva itt a napfelkelte. Új terv készült a bejutásra, a „sötétben minden néger fekete” elvre alapozva egy ébenszín kalóz füstbombát telepítene a védők orra alá és ezzel leplezné a haramiák rohamát. Az elv jó, de akad egy probléma. A sötét csak addig rejti a feketét, amíg meg nem világítják egy lámpával. Lent a raktérben a megbilincselt rabszolgák sem tétlenkednek, egy világos rongyot készülnek kidugni az egyik nyíláson, így akarván jelezni a kalózoknak ottlétüket és segítő szándékukat. Pont Mr. Scott ül a kinézett résnél, de nem akaródzik neki együttműködni. Ismét ellendrukker a koma. Szerinte Eleanor kerülne veszélybe, ha az ágyúk Nassaura kerülnének. A közakarat és a többiek megkerülik őt és a jelzés elhelyezésre kerül.

A harmadik Derrick-epizód – a zárójelenettől eltekintve – végig egy helyszínen, a grünwaldi kastélyszállóban játszódik. Egy augsburgi férfikar ünnepli itt fennállása 75. évfordulóját, az ő karénekükkel is nyitunk. Hallgatva őket elcsodálkozunk, hogy húzták idáig, de lehet, hogy a mostaniak egyszerűen csak kevésbé tehetségesek, mint a nagy elődök. A kamera rögtön az énekkar főnökére, a karizmatikus August Barkra koncentrál (az a Siegfried Lowitz játssza, aki később az itthon is kedvelt Az Öreg című krimisorozat címszereplőjét, Erwin Köstert alakította az első 100 részben). Bark a családjával jött Grünwaldba, jelen van a felesége, a fia, a lánya, valamint a fia barátnője, Irene Eppler is. Mint kiderül, anno 1899-ben Bark nagyapja alapította az énekkart, nem csoda hát, hogy ő van a középpontban.

Egy makacs nőt nehezebb rádumálni a faszija elárulására, mint Simicska Lajosból kihúzni, hogy ki a legnagyobb geci a Lajtán innen, mondja az ősi albán közmondás. Robin idegösszeomlást kap Edinától, Laci rapalbumot készítene, de hamisabb, mint az egyszeri fideszes százeurósa, Dennis viszont tényleg jól csinálja. Dórinak meg annyira nincs ritmusérzéke, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan kúrhat, és büntetésből kap a nyakába egy budikagylót. Nem ezért, nyugi.

Lilu még mindig rémesen le van fogyva, csak mondom, különösen ebben a cica- vagy jógagatyában. Azzal kezdünk, hogy a VV történelmi hagyományainak megfelelően szószólót kapnak a lakók, ha kell nekik, ha nem. A szószóló dolga az lesz, hogy a másik lakó emberét egy szócsatában lenyomja, ami azért szép, mert Edinát Dennis fogja fényezni, Lacit meg Dóri, és ugye egyikük sem köpne mellé a saját versenyzőjének, ha úgy alakul a helyzet. Jó, mondjuk a másikét is legalább annyira rühellik, így legalább az a rész stimmolni fog, amikor baszlatni kell az ellent. Míg eddig eljutunk, sajnos át kell szenvednünk magunkat Edina, Robin és Dennis ill. Laci, Fanni és Dóri beszélgetésén.

Fet UV-bomba próbát tart a pincében, Zek, Ef és az öreg pedig jönnek mozizni. A dolog működik is, meg nem is: fény van, de nem elég ideig. Ef szerint, ha ki-be kapcsolgatnák, akkor tovább bírná az izzószál, ami Fet szerint működhet is elméletileg, de kipróbálni már nincs lehetőségük a nagy harc előtt. Azzal mennek, amijük van, aztán vagy bejön, vagy nem. Aggodalomra semmi ok, az öreg eddigi vámpírzombi-irtó karrierje során mindig így ment csatába, és még mindig egyben van.

Zek az öreg boltjában nézelődik, majd matat először az ősrégi telefonok, utána pedig már a laptopok között. Szerencsére talál egy almás gépet is, ami működik, Zek pedig már bőszen keresi is azt a pontot a lakásban, ahol fogható egy kismaréknyi net, hogy rá tudjon keresni az anyja mobiljára. A kisgyerek sikerrel jár, ordít is az apjának, hogy jöjjön, van minden. Net és be van mérve anyuci telefonja is, ami mozgásban van. Zek nagyon beindul, egyből hívja is. Kicsörög, de csak üzenetet lehet hagyni, ami azért erősen letöri a kedvét, Ef jó apaként pedig mindent megtesz, hogy megnyugtassa fiát, így megígéri, hogy elmegy és megkeresi Kellit.

Ejnye már, vagy megcsinálod rendesen a Farkaskölyköt, vagy sehogy.

Már pont hiányoltam az újabb tematikus hetet, akkor kiderül, hogy az RTL úgy döntött, hogy egy zseniális húzással szembesíti az agyhalottakat, miért tökéletesen alkalmatlanok a hőn áhított tévés karrierre, és elnevezte médiahétnek ezt a vidámságot. Kellett is, mint egy falat kenyér, ellenkező esetben csak a végtelenített Komisz-Kazal szappanoperát kaptuk volna, aminek láttán komolyan fontolóra veszi az ember a civilizációból való végleges kivonulást, hogy a ValóVilágnak a híre se találja meg soha többé.

Első feladat, hogy alapítani kell egy-egy újságot, pardon szennylapot, nevezzük már nevén a dolgokat. Ezt két csapatra oszolva kell abszolválni, hogy sarazhassák egymást zavartalanul. Már a címadás is komoly nehézségekbe ütközik, Laci, Edina és Robin csapata valamiért elveti az amúgy egész ötletes „Két pasi meg egy kicsi” javaslatot, a másik banda meg a nevükből összeollózott Dendórfan óborzalmat tartja annyira frappánsnak, hogy az szerintük elad egy sajtóterméket. Kazalnak és Komisznak van jövője a szakmában, mert olyan természetességgel ontják magukból a többiek magánéletéről szóló álhíreket, ahogy azt kell, és hamar meg is születik az „Edina Robin iránt is érez valamit- Danit meg leszopta a párbaj előtt” szalagcím. Pontosan ilyen kaliberű leadeket szoktam elkapni reggel a metrón, a velem szemben ülő zombik újságjának a címlapján. Ezennel be is linkelném a két sajtóterméket, kifejezetten elrettentő példaként, hogy aki így vagy hasonlóan ír, azelőtt annyi szép szakma van még az újságíráson kívül.

Ha őszintén számot vetünk az életünkkel, akkor be kell vallani, hogy mindannyian éltünk már meg szürreális részeg veszekedéseket, de amilyet a tegnapi összefoglalóban a villalakók produkáltak, arra még a sokat tapasztalt, lepukkant kocsmák előtt üvöltöző alkeszok is elismerően csettintenének.

Lila mondja a magáét, de sajnos nem tudtam rá figyelni, mert a macskám úgy döntött, hogy rendet tesz az akasztós szekrényben. Mire rendeztem a károkat és szépen leültettem a tévé elé, már jött is a bejátszás. Azért annyit elkaptam, hogy a nyertes nemére lehet szavazni az applikációval. Uh, izgi... de tényleg csak ezt tudták kitalálni? No, de irány a kuckó! A buli után járhatunk, Ms. Eztnáemhiszemáel éppen a budiban kesereg, hogy ő mennyire akar nyerni, mire rányit Basszájba. Elég idegesítő lehet, hogy egy pillanatra se lehet egyedül az ember. A csaj, erre az érzésemre rá is erősít, mikor a riportban közli, hogy ez a párkapcsolat igazából nem nagyon fért bele az elképzeléseibe. Aztán Robinának panaszkodik, hogy három dolgot fogadott meg écsanyjának, de egyet se bír betartani. Ettől a ténytől láthatóan jókedvre derülnek, viszont Basszájba, -aki mindig Ádina felett lebeg, mint egy személyes viharfelhő- megelégeli a dolgot és berángatja a nyugiba. De a jányt nem olyan fából faragták (és most jöttem rá, hogy ha Pinokkió lány lett volna, tuti úgy nézne ki, mint Ádina), így némi szóváltás után visszamegy a villába még kicsit huncutkodni. Bár ne tette volna! 

(Faragj még Dzsepetto!)