A feminista nézők/olvasók feltehetően a hajukat tépték az elmúlt 24 órában, Rita ugyanis a létező összes sztereotípiát felállította, amit évtizedek alatt sikerült ledöntögetni, ráadásul úgy tűnik, jól is érzi magát a kitartott szerepben. Naná, ki ne érezné jól magát, ha beleülhetne a tutiba anélkül, hogy a kisujját is megmozdítaná érte. Ráadásul ő azért ennél többet mozgott, érted, höhö. Szóval csá régi élet, hellószia kőgazdagság, a pofára esés viszont nem maradhatott el a rész végén: Endre bá bizony nem igényli az egyfeszt okoskodó szőke liba társaságát, úgyhogy inkább egyedül aludna az éjjel, meg különben is, hetven fölött már a zárszelepek sem úgy működnek, ahogy kellene. Jó, persze tudom: ötvenvalamennyi. Szóval Rita az arcán landolt, Anikó meg épp kézzel-lábbal magyarázza Marcinak, miért fog ő szopni Dia helyett, a beszélgetés viszont érthetetlen hisztibe csap át Márcselló részéről. Túl sokáig lehetett nőnek öltözve...

Az előző posztban már emlegettem, hogy milyen kár, hogy vége a nyárnak, mert iskola van, meg satöbbi. Nos, ezt csak megerősíteni tudom, az RTL ugyanis ismét közel egyórásra bővítette a hazai televíziózás egyik legkiválóbb műsorát, és hát nem azért, mert több lenne benne a vágókép. Szóval mától a Hogyvoltok is hosszabbak lesznek, a nappalok meg egyre rövidebbek, bár ez pont nem érdekes. Lássuk inkább, mit hozott nekünk a szeptember másodika.

Ajvé, vége a nyárnak, oda a fesztiválszezon, a szabadtéri koncerteket felváltják a szürke hétköznapok. De nem nekünk, hiszen itt ez a kiváló sorozat, amiben úgy pörögnek az események, hogy az ember győzni is alig követi. Vagy fordítva? A lényeg akkor is ugyanaz: az új tanév beköszöntével egy jó dolog történt csak: a diákok valószínűleg ezrével cuppannak rá a Hogyvolt blogra, ami jogos, elvégre én is inkább a mobilomat nyomkodnám a kötelező napköziben, minthogy a hülye foglalkozásokra figyeljek oda. Szóval helószia iskolások, elevenítsük fel, milyen volt a nyár utolsó Éjjel-nappal Budapestje – oktatáspolitikai szemszögből nézve. Mert mától menthetetlenül is itt az ősz...

Szegény, érzelmileg hátrányos helyzetű Márcselló nem tudja, mit jelent a ’szeretlek’ kifejezés, azt pedig főleg nem, mit kellene rá reagálni. A villában Ritával vitatja meg a fejleményeket, aki meglepően értelmesen reagál. „Ne feszülj már rá megint, nem lesz vége a világnak, ha belépsz egy kapcsolatba” – mondja neki. Meg azt is, hogy „majd kialakul szépen, ha tetszetek egymásnak”. Ötven plusz pont a Karvaly háznak! A másfél perces, világmegváltó beszélgetés után Marci rájön, hogy szereti Diát.

Az a jó a magyar sorozatokban, hogy a készítők alapvetően nem foglalkoznak olyan apró-cseprő dolgokkal, mint a következetesség, a karakterek rövid időn belül olyan fejlődésen mennek keresztül, mintha csak Chuck Norris rúgott volna beléjük új jellemet. Mert az elképzelhetetlen, hogy ha valaki rossz, akkor az tényleg rossz marad, ha pedig valaki jó, akkor az tényleg jó. Nem tudom, szoktak-e külföldre kitekinteni, de tudom esetleg javasolni a Trónok Harca sorozatot, ahol ha valaki rossz, akkor az tényleg rossz, ha pedig jó, akkor tényleg jó. Vagy meghal. De könyörgöm, fejezzük már be az ide-oda ugrálást. Most épp Karesz lett a gumikarakter, aki szépreményű rosszarcú fiatal volt, ivott, füvezett és kórházba juttatta Hannát, ehhez képest belőle lett a sorozat jelenlegi legnagyobb rinyagépe. Mártonunk közben előszeretettel húzogatja Diát, akiről azt hiszi, csak luffantani akar, de közbe meg nem is. Persze Anikó pontosan tudja, mi a szitu, úgyhogy lesz még ebből bonyodalom. Csavar a köbön.

Néha olyan érzésem van a sorozat nézése közben, hogy a szerkesztők átgondolják, hogy mi lenne az életszerű megoldás egy helyzetre, majd pedig annak az ellenkezőjét írják le szegény színészeinknek, most is, Kristóf ahelyett, hogy örülne, hogy egy délelőtt alatt összeszedtek tíz millát, inkább kihajítja a potenciális befektetőt és Zsófiaput akarná lehúzni. Összesen amúgy ennyit tartottak érdemesnek elmondani az előzetesben a tegnapi részből, ma mivel fognak minket kényeztetni? Kárlosz a sarokba vágja a telefont, mert valamiért nem akar kölcsön adni neki a bank. Zsófika indulna rábeszélni Tudjukkit, hogy mégiscsak jó ötlet lenne elfogadni az ingyenpénzt, de beletapos egy üvegszilánkba, Kárlosszal a helyzet gyorsan eszkalálódik, és a sebkötözél smárolásba csap át. Erre kell a hősszerelmes Kristófunknak bejönnie, elhajtja a kubait a vérbe és dühöng egyet a szobájában.

Remélem, hogy lassan visszajönnek a szerkesztők olaszbó’, mert már a helyettük beállított pattanóbogarak is kezdenek kifulladni, nehezen tudom elképzelni, hogyan lehetne a kedvenc sorozatunk ennél is érdektelenebb. Mi is történt legutóbb? Karesznak hiányzik az apucija, Zsófikának leesett, hogy a kocsmanyitás nem arról szól, hogy egymásnak kevergetünk koktélokat és dolgozni is kéne, de Kárlosszal megvigasztalódik, és bumm, máris Zsófika pőre hátával indul a napunk. Az egyetle melltartóját a fürdőben hagyta, amit Tudjuki helyett Carlos hoz be, Lófej méltatlankodik egy sort, a kubai macsó meg már nyomulna be, hiszen tegnap már egyszer (!) csókolóztak. Mi ez, óvoda? Kristóf természetesen benyit, kitaszajtja Kárloszt, de kisebb baja is nagyobb ennél, mert para van!

Vihar a biliben, Így semmiképp sem jártam anyátokkal, Egy, aki mindent visz. Nagyjából ezekkel a címekkel tudnánk helyettesíteni az Éjjel-nappal Budapest című dokumentumfilmet rialitit, mert ezek valószínűleg sokkal jobban leírnák, miről is szól ez a sorozat, mert a legtöbb téma már megint a genitáliák körül forog, egyébként pedig a Zsófi Bárkájából Kristálybár lett, hát úúúristen. Ez a Kristóf gyerek valószínűleg rókatejet szophatott, mert ismét nagyon ravasz volt ezzel a húzással, Kárlosz meg rögtön felajánlja a gatyáját, hogyha nincs más, hát azzal is feltörölheti Lófej a könnyeit. Marci megint Joe egykor szebb napokat is látott idegszálait borzolja, de amúgy minden heppi, jöjjön is a folytatás.

A hosszúhétvége mini-szünete után este visszatér képernyőnkre a „legélethűbb” „reality”, csapjunk hát bele az eddigi utolsó rész hogyvoltjába. Mindjárt a nyitójelenetben sikerül ellőni két poént a készítőknek, gyanítom, több nem is lesz. A villabeli csendes reggelizésbe robban be Rita, aki nagy rohanásban van. A száraz kifli csücsökkel küzdő lakók a döbbenettől sokkot kapnak, így senki nem közli vele, hogy valaki egy orbitális HÜLYE! feliratot biggyesztett a homlokára éjjel. Rita hagyják elmenni így, Pumukli azért röhögve követi az előszobáig, majd így szól az éppen megérkező Gyöngyinek: GURULJ BELJEBB, CSILLAGOM!

Végre újra van értelme a létezésemnek! Hiába minden bogyó és elektrosokk, se a függőségem nem javult, se a reális világképem nem jött vissza, de legalább ismét nézhetem kedvenc ostoba kreténjeimet! Vajon Nándi életben marad? Vajon sikerül megmenti a hajós bulihelyet? Vajon hová tűnt a szomszéd néni kismacskája? A következő pár bekezdésben kiderül. Vagy nem.