A Sherlock című sorozat 2010-ben indult a BBC-n, évadonként mindössze három, egyenként másfél órás résszel. A sorozat újdonsága, hogy most, a 21. században játszódik, és ehhez mérten alakították át a karaktereket, Holmes eszköztárát és a történeteket is. Utóbbiak tulajdonképpen önállóak, nem épülnek szorosa Sir Arthur Conan Doyle írásaira, inkább motívumokat, kikacsintásokat tartalmaznak. Az alkotók kényes határvonalon egyensúlyoznak Holmes modernizálásával, szerintem azonban sikerült eltalálniuk - látszik, hogy a detektív történetein nőttek föl. Noha a sorozatnak van magyar szinkronja (itthon az AXN adta), én az eredeti angol szöveggel néztem - az esetleges fordításbeli eltérésekért előre is bocs. Lássuk hát.
Háborús jelenettel nyitunk, lövések, akna robban, de rögtön ki is derül, hogy ez csak álom, rémálom, melyből Dr. Watson zihálva ébred. Ezután egy kényelmes székben látjuk viszont, vele szemben komoly nő, aki aziránt érdeklődik, hogy halad a doki blogja. Watson rávágja, hogy remekül, amiből a nő simán leszűri, hogy nem írt egy büdös szót sem, majd pszichiáterhez illően igyekszik meggyőzni a férfit, hogy ha már katona volt, és most a civil élethez kéne hozzászoknia, a blogírás nagy segítség lehet. Watson szerint vele nem történik semmi. Főcím. A következő jelenetben egy nő telefonál egy fickóval; vágás, fickó kapszulát vesz be, majd toronyház ablakában haldoklik; feleség sírva beszél férje öngyilkosságáról. Két srác fut az esőben, egyikük hazaindul esernyőért, majd üvegcse, benne kapszulák; újsághír, 18 éves fiú öngyilkos lett. Diszkó, bulizó nőt a társai ott hagyják; konténerek, síró nő üvegcsével-kapszulával; rendőrségi bejelentés, miszerint vélhetően öngyilkos lett. Igen, ez egy sajtótájékoztató, ahol rém bölcsen megállapítják, hogy a legutóbbi esemény nagyon hasonlít a korábbiakhoz és feltehetően összefüggenek. Az újságírókat ez a magyarázat csodák csodájára nem hatja meg, pláne, hogy a kérdéseikre Lestrade felügyelő csak habog és azt a következtetést vonja le, hogy hát akkor van olyan, hogy sorozat-öngyilkosság. ( - Jó, de ha mégis sorozatgyilkossal állunk szemben, akkor hogy védjük meg magunkat? - Hát, ne kövessen el öngyilkosságot.) Itt érhetjük először tetten a sorozat egyik (szerintem) zseniális megoldását, miszerint a telefonokra beérkező sms-eket kiírják a készülékek mellé (engem idegesít amúgy, amikor bármilyen üzenetet a küldő/kapó 'felolvas', narrál nekünk). Watson egy parkban sántikál a botjával, összefut egy régi évfolyamtársával (továbbiakban ÉT). Megtudjuk, hogy a dokit meglőtték, viszont nem igazán tudja Londonban finanszírozni magát a katonai nyugdíjából. ÉT felveti, hogy költözzön össze valakivel, ez olcsóbb, mire Watson - Ugyan, ki akarna engem társbérlőnek? ÉT vigyorog, ma már másodszor hallja ez a szöveget.